Zum Inhalt springen

Benutzer:Thirunavukkarasye-Raveendran/Kurzgeschichten 5a

Aus Wikibooks
Kurzgeschichten 5 a - ungarisch deutsch


81

[Bearbeiten]

1



A kis templom - Der kleine Tempel
1. Yuki huszonnyolc éves. - Yuki ist achtundzwanzig Jahre alt.
2. Egy könyvesboltban dolgozik. - Sie arbeitet in einer Buchhandlung.
3. Ma vonattal utazik. - Heute fährt sie mit dem Zug.
4. Az úti cél egy kis templom. - Das Ziel ist ein kleiner Tempel.
5. Ott élt régen a nagyanyja. - Dort hat ihre Großmutter früher gelebt.
6. A nagyanya három éve halott. - Die Großmutter ist seit drei Jahren tot.
7. Yuki régóta nem látogatta meg a kertet. - Yuki hat den Garten lange nicht besucht.
8. A vonat megáll egy kis állomáson. - Der Zug hält an einer kleinen Station.
9. Yuki leszáll, és gyalog megy tovább. - Yuki steigt aus und geht zu Fuß.
10. Az út keskeny és csendes. - Der Weg ist schmal und still.
11. Hamarosan ott áll a régi kapu előtt. - Bald steht sie vor dem alten Tor.
12. A fa szürke és mállott. - Das Holz ist grau und verwittert.
13. Leveszi a cipőjét. - Sie zieht ihre Schuhe aus.
14. A kövek hidegek és nedvesek. - Die Steine sind kalt und nass.
15. Az előző éjszaka esője még ott fekszik a mohán. - Der Regen der letzten Nacht liegt noch auf dem Moos.
16. Yuki lassan a tóhoz megy. - Yuki geht langsam zum Teich.
17. A víz sötét és zavaros. - Das Wasser ist dunkel und trüb.
18. Régen itt színes koi-pontyok voltak. - Früher waren hier bunte Koi-Karpfen.
19. Most csak egyetlen levél úszik a vízen. - Jetzt schwimmt nur ein einzelnes Blatt auf dem Wasser.
20. Yuki sokáig nézi a tavat. - Yuki schaut lange auf den Teich.
21. Nem mond semmit. - Sie sagt nichts.
22. Aztán halk zajt hall. - Dann hört sie ein leises Geräusch.
23. Egy öregember ül egy fapadon. - Ein alter Mann sitzt auf einer Holzbank.
24. A neve Nao. - Sein Name ist Nao.
25. Nao régen a templom kertésze volt. - Nao war früher der Gärtner des Tempels.
26. Körülbelül hetvenöt éves. - Er ist ungefähr fünfundsiebzig Jahre alt.
27. Egy seprű támaszkodik mellette a padnak. - Ein Besen lehnt neben ihm an der Bank.
28. Nao Yukira néz. - Nao sieht Yuki an.
29. Egy szót sem szól. - Er sagt kein Wort.
30. Csak egyszer bólint, egészen enyhén. - Er nickt nur einmal, ganz leicht.
31. Yuki odamegy a padhoz, és leül. - Yuki geht zur Bank und setzt sich.
32. Nem ül túl közel. - Sie setzt sich nicht zu nah.
33. Ketten csendben ülnek egymás mellett. - Die beiden sitzen still nebeneinander.
34. Egy szitakötő repül át a tó fölött. - Eine Libelle fliegt über den Teich.
35. Leszáll egy régi tavirózsaszárra. - Sie setzt sich auf einen alten Seerosenschaft.
36. Nao végighúzza az ujját a pad érdes fáján. - Nao streicht mit dem Finger über das raue Holz der Bank.
37. Ez régi szokás. - Es ist eine alte Gewohnheit.
38. Yuki a nagyanyjára gondol. - Yuki denkt an ihre Großmutter.
39. A tea és a nedves fű illatára gondol. - Sie denkt an den Geruch von Tee und nassem Gras.
40. Aztán esni kezd. - Dann beginnt es zu regnen.
41. Először csak néhány csepp hullik. - Zuerst sind es nur wenige Tropfen.
42. Aztán erősebben esik. - Dann regnet es stärker.
43. Yuki és Nao gyorsan felállnak. - Yuki und Nao stehen schnell auf.
44. Befutnak a kis teaház teteje alá. - Sie laufen unter das Dach des kleinen Teehauses.
45. A tető régi cserepekből van. - Das Dach ist aus alten Ziegeln.
46. Az eső hangosan dobol rajta. - Der Regen prasselt laut darauf.
47. Yuki meglát egy kis bambuszkutat. - Yuki sieht einen kleinen Bambus-Brunnen.
48. A víz cseppről cseppre hullik egy kőre. - Das Wasser fällt tropf für tropf auf einen Stein.
49. A követ moha borítja. - Der Stein ist mit Moos bedeckt.
50. Nao lehunyja a szemét. - Nao schließt die Augen.
51. Nyugodtan lélegzik. - Er atmet ruhig.
52. Yuki nem mond semmit, és Nao sem mond semmit. - Yuki sagt nichts, und Nao sagt auch nichts.
53. Nincs mit mondani. - Es gibt nichts zu sagen.
54. Egy idő után eláll az eső. - Nach einer Weile hört der Regen auf.
55. Gyenge fény tör át a felhőkön. - Ein schwaches Licht kommt durch die Wolken.
56. A nedves moha most zölden felragyog a kőfalon. - Das nasse Moos leuchtet jetzt grün auf der Steinmauer.
57. Yuki feláll. - Yuki steht auf.
58. Enyhén meghajol az öregember előtt. - Sie verbeugt sich leicht vor dem alten Mann.
59. Nao kinyitja a szemét. - Nao öffnet die Augen.
60. Halkan azt mondja: „A pontyok nem haltak meg.” - Er sagt leise: „Die Karpfen sind nicht tot."
61. Yuki ránéz. - Yuki schaut ihn an.
62. Nao azt mondja: „Csak alszanak az iszap alatt.” - Nao sagt: „Sie schlafen nur unter dem Schlamm."
63. Yuki bólint. - Yuki nickt.
64. Megfordul, és elindul. - Sie dreht sich um und geht.
65. A kapuhoz visszavezető út csendes. - Der Weg zurück zum Tor ist still.
66. Nem fordul vissza. - Sie dreht sich nicht um.
67. Nao a padon ülve marad. - Nao bleibt auf der Bank sitzen.
68. A zavaros vizet nézi. - Er schaut auf das trübe Wasser.
69. Yuki átmegy a régi kapun. - Yuki geht durch das alte Tor.
70. Újra felveszi a cipőjét. - Sie zieht ihre Schuhe wieder an.
71. A vonat hamarosan indul. - Der Zug fährt bald.
72. Lassan megy az állomás felé. - Sie geht langsam zur Station.
73. A szívében nyugalom van, de üresség is. - Im Herzen ist es ruhig, aber auch leer.
74. Ez így rendben van. - Das ist in Ordnung.



2




A templomhoz vezető út - Der Weg zum Tempel
1. Yuki ismeri a templomhoz vezető utat, bár régóta nem járt rajta. - Yuki kennt den Weg zum Tempel, obwohl sie ihn lange nicht gegangen ist.
2. Három év telt el azóta, hogy a nagyanyja meghalt. - Drei Jahre sind vergangen, seit ihre Großmutter gestorben ist.
3. A reggel hűvös, és a levegő nedves föld illatát hordozza. - Der Morgen ist kühl, und die Luft riecht nach feuchter Erde.
4. Yuki sötét kabátot visel, és egy kis táskát tart a kezében. - Yuki trägt eine dunkle Jacke und hält eine kleine Tasche in der Hand.
5. Amikor eléri a mállott fakaput, rövid időre megáll. - Als sie das verwitterte Holztor erreicht, bleibt sie kurz stehen.
6. Ráteszi a kezét a régi fára, amely hidegnek és érdesnek érződik. - Sie legt die Hand auf das alte Holz, das sich kalt und rau anfühlt.
7. Aztán leveszi a cipőjét, mert itt ez a szokás. - Dann zieht sie die Schuhe aus, weil das hier so der Brauch ist.
8. A mohával benőtt kövek még nedvesek az előző éjszaka esőjétől. - Die moosbewachsenen Steine sind noch nass vom Regen der letzten Nacht.
9. Yuki lassan megy, mert nem tudja, mit kellene éreznie. - Yuki geht langsam, weil sie nicht weiß, was sie fühlen soll.
10. A kert másképp néz ki, mint az emlékeiben. - Der Garten sieht anders aus als in ihrer Erinnerung.
11. A bokrok vadabbak lettek, és a fű a kövek között nő. - Die Büsche sind wilder geworden, und das Gras wächst zwischen den Steinen.
12. A keskeny út végén ott fekszik a tó, sötéten és csendesen. - Am Ende des schmalen Weges liegt der Teich, dunkel und still.
13. A víz zöldes színű, majdnem olyan, mint a régi üveg. - Das Wasser hat eine grünliche Farbe, fast wie altes Glas.
14. Yuki emlékszik rá, hogy régen sok koi-ponty úszott itt. - Yuki erinnert sich, dass hier früher viele Koi-Karpfen geschwommen sind.
15. Most csak egyetlen levél látható a felszínen. - Jetzt ist nur ein einzelnes Blatt auf der Oberfläche zu sehen.
16. Leguggol a partra, és sokáig nézi a zavaros vizet. - Sie hockt sich ans Ufer und schaut lange in das trübe Wasser.
17. Egy halk zajtól felnéz. - Ein leises Geräusch lässt sie aufblicken.
18. Egy régi fapadon egy férfi ül, aki nagyon öregnek és nagyon nyugodtnak tűnik. - Auf einer alten Holzbank sitzt ein Mann, der sehr alt und sehr ruhig wirkt.
19. A neve Nao, és sok éven át ennek a templomnak a kertésze volt. - Sein Name ist Nao, und er war viele Jahre lang der Gärtner dieses Tempels.
20. A mellette lévő seprű a padnak támaszkodik, mintha mindjárt használni kellene. - Der Besen neben ihm lehnt gegen die Bank, als ob er gleich benutzt werden soll.
21. Nao Yuki felé fordítja a fejét, de egyetlen szót sem mond. - Nao dreht den Kopf zu Yuki, sagt aber kein einziges Wort.
22. Csak egyszer bólint, és ez elég üdvözlésnek. - Er nickt nur einmal, und das reicht als Begrüßung.
23. Yuki odamegy a padhoz, és némi távolsággal leül mellé. - Yuki geht zur Bank und setzt sich mit etwas Abstand neben ihn.
24. Nem tudja, miért ül le, de helyesnek érzi. - Sie weiß nicht, warum sie sich setzt, aber es fühlt sich richtig an.
25. Egy szitakötő jelenik meg a víz fölött, és leszáll egy régi tavirózsaszárra. - Eine Libelle erscheint über dem Wasser und landet auf einem alten Seerosenschaft.
26. Nao a hüvelykujjával újra meg újra végigsimít a pad háttámlájának érdes fáján. - Nao streicht mit dem Daumen über das raue Holz der Banklehne, immer wieder.
27. Yuki figyeli ezt a mozdulatot, és arra gondol, hogy ezt már ezerszer megtette. - Yuki beobachtet diese Geste und denkt, dass er das schon tausendmal getan hat.
28. A nagyanyjára gondol, aki gyakran ült itt, és teát ivott. - Sie denkt an ihre Großmutter, die hier oft gesessen und Tee getrunken hat.
29. A kép világos, de a benne lévő személy hiányzik. - Das Bild ist klar, aber die Person darin fehlt.
30. Hosszú szünet után halk eső kezdődik. - Nach einer langen Pause beginnt ein leiser Regen.
31. Az első cseppek alig hallhatóan hullanak a levelekre. - Die ersten Tropfen fallen kaum hörbar auf die Blätter.
32. Aztán az eső erősebb lesz, és Yuki gyorsan feláll. - Dann wird der Regen stärker, und Yuki steht schnell auf.
33. Nao lassan áll fel, mert a térdei már nem működnek olyan jól. - Nao steht langsam auf, weil seine Knie nicht mehr so gut mitspielen.
34. Együtt mennek a kis teaház kiugró teteje alá. - Sie gehen zusammen unter das überhängende Dach des kleinen Teehauses.
35. A tető sötét cserepekből van, és az eső úgy hangzik rajta, mint a dobszó. - Das Dach ist aus dunklen Ziegeln, und der Regen klingt darauf wie Trommelschläge.
36. Yuki a tető széléhez áll, és a kertbe néz. - Yuki stellt sich an den Rand des Dachs und schaut in den Garten.
37. Egy bambuszkút vizet merít, és egy mohával benőtt kőre ejti. - Ein Bambus-Brunnen schöpft Wasser und lässt es in einen bemoosten Stein fallen.
38. Csepp. Szünet. Csepp. - Tropf. Pause. Tropf.
39. A hang egyenletes és valahogy megnyugtató. - Das Geräusch ist gleichmäßig und irgendwie beruhigend.
40. Nao háttal a teaház falának támaszkodik, és lehunyja a szemét. - Nao lehnt mit dem Rücken gegen die Wand des Teehauses und schließt die Augen.
41. Mélyen és szabályosan lélegzik, mintha aludna. - Er atmet tief und regelmäßig, als ob er schläft.
42. Yuki ránéz, és azon töpreng, hány záport élt már át itt. - Yuki schaut ihn an und fragt sich, wie viele Regengusse er hier schon erlebt hat.
43. Úgy tűnik, itt lassabban folyik az idő, mint a városban. - Die Zeit scheint hier langsamer zu fließen als in der Stadt.
44. Yuki a könyvesboltban töltött mindennapjaira gondol, a polcokra és a pénztári blokkokra. - Yuki denkt an ihren Alltag in der Buchhandlung, an Regale und Kassenzettel.
45. Mindez távolinak tűnik, mintha egy másik élethez tartozna. - Das alles wirkt weit weg, als ob es zu einem anderen Leben gehört.
46. Az eső megtölti a kövek közötti kis mélyedéseket. - Der Regen füllt die kleinen Vertiefungen zwischen den Steinen.
47. A moha lassan és hangtalanul magába szívja a vizet. - Das Moos nimmt das Wasser auf, langsam und lautlos.
48. Yuki arra gondol: a veszteséggel is így van ez. - Yuki denkt: So ist das mit dem Verlust auch.
49. Nem egyszerre jön, hanem beszivárog, cseppről cseppre. - Er kommt nicht auf einmal, sondern sickert ein, Tropfen für Tropfen.
50. Aztán éppolyan hirtelen, ahogy elkezdődött, eláll az eső. - Dann, genauso plötzlich wie er begonnen hat, hört der Regen auf.
51. A felhők között keskeny fénycsík tör át. - Zwischen den Wolken bricht ein schmaler Streifen Licht hindurch.
52. A régi kőfalon a nedves moha mély zölden ragyog. - Das nasse Moos auf der alten Steinmauer leuchtet in einem tiefen Grün.
53. Yuki szépnek találja, bár nem tudja, miért. - Yuki findet, dass es schön ist, obwohl sie nicht weiß, warum.
54. Megfordul Nao felé, aki most már kinyitotta a szemét. - Sie dreht sich zu Nao um, der die Augen jetzt geöffnet hat.
55. Enyhén meghajol, ahogy illik. - Sie verbeugt sich leicht, wie es sich gehört.
56. Nao ránéz, és nyugodt hangon azt mondja: „A pontyok nem mentek el.” - Nao sieht sie an und sagt mit ruhiger Stimme: „Die Karpfen sind nicht fort."
57. Yuki vár, mert érzi, hogy még jön valami. - Yuki wartet, weil sie spürt, dass noch etwas kommt.
58. „Lent fekszenek az iszapban, és várják a tavaszt.” - „Sie liegen unten im Schlamm und warten auf den Frühling."
59. Yuki bólint, bár nem biztos benne, hogy Nao csak a halakról beszél. - Yuki nickt, obwohl sie nicht sicher ist, ob er nur von den Fischen spricht.
60. Fogja a táskáját, és visszamegy az úton a kapu felé. - Sie nimmt ihre Tasche und geht den Weg zurück zum Tor.
61. A kövek a lába alatt még hidegek és csúszósak. - Die Steine unter ihren Füßen sind noch kalt und glitschig.
62. Nem fordul meg, de hallja, hogy Nao újra leül a padra. - Sie dreht sich nicht um, aber sie hört, dass Nao sich wieder auf die Bank setzt.
63. A kapunál felveszi a cipőjét, és egyszer visszanéz a kertbe. - Am Tor zieht sie die Schuhe an und schaut einmal zurück in den Garten.
64. A tó csendesen fekszik ott, a zavaros víz gyengén csillog a fényben. - Der Teich liegt still da, das trübe Wasser glänzt im schwachen Licht.
65. Yuki kifújja a levegőt, és elindul. - Yuki atmet aus und geht.
66. Az állomáshoz vezető út rövid, és a vonat hamarosan jön. - Der Weg zur Station ist kurz, und der Zug kommt bald.
67. A vonaton az ablaknál ül, és az elsuhanó mezőket nézi. - Im Zug sitzt sie am Fenster und schaut auf die vorbeiziehenden Felder.
68. Nem gondol a nagyanyjára, de valahogy mégis érzi őt. - Sie denkt nicht an ihre Großmutter, aber sie fühlt sie irgendwie trotzdem.
69. Az üresség ott van, de már nem nyom olyan nehezen. - Die Leere ist da, aber sie drückt nicht mehr so schwer.
70. A víz egészen magától folyik át a mohán. - Das Wasser fließt durch das Moos, ganz von allein.



3




A templomhoz vezető út - Der Weg zum Tempel
1. Yuki nem felejtette el a templomhoz vezető utat, bár három éve nem járt már rajta. - Yuki hatte den Weg zum Tempel nicht vergessen, obwohl sie ihn seit drei Jahren nicht mehr gegangen war.
2. Ismert minden követ, minden kanyart, minden szagot – és éppen ez tette olyan nehézzé az első lépést. - Sie kannte jeden Stein, jede Biegung, jeden Geruch – und genau das machte den ersten Schritt so schwer.
3. A reggel még félig sötétben feküdt, amikor leszállt a vonatról, és beszívta a kora őszi hűvös levegőt. - Der Morgen lag noch halb im Dunkel, als sie aus dem Zug stieg und die kühle Luft des frühen Herbstes einatmete.
4. Nedves lomb illata volt a levegőben, és valamié, amit nem tudott megnevezni, ami azonban azonnal visszavitte őt. - Es roch nach nassem Laub und nach etwas, das sie nicht benennen konnte, das sie aber sofort zurückbrachte.
5. A megviselt fakapunál megállt, nem azért, mert habozott, hanem mert a pillanat ezt kívánta. - Am verwitterten Holztor blieb sie stehen, nicht weil sie zögerte, sondern weil der Moment es verlangte.
6. A fa szürkébb lett, érdesebb, és magán hordta több olyan tél nyomát, amely nélküle múlt el. - Das Holz war grauer geworden, rauer, und trug die Spuren mehrerer Winter, die ohne sie vergangen waren.
7. Levetette a cipőjét, rendesen egymás mellé állította őket, és rálépett az előtte lévő mohával benőtt kőre. - Sie zog die Schuhe aus, stellte sie ordentlich nebeneinander und trat auf den moosbewachsenen Stein davor.
8. A hideg azonnal áthatolt a vékony zoknin, és Yuki egy ideig hagyta ott állni, anélkül hogy továbbment volna. - Die Kälte drang sofort durch die dünnen Socken, und Yuki ließ sie eine Weile stehen, ohne weiterzugehen.
9. A kert megváltozott, de nem úgy, ahogy a dolgok akkor változnak meg, ha valaki elhanyagolja őket. - Der Garten hatte sich verändert, aber nicht so, wie Dinge sich verändern, wenn jemand sie vernachlässigt.
10. Inkább úgy hatott, mint valaki, aki felhagyott azzal, hogy tartást vegyen fel, és most egyszerűen elengedi magát. - Er wirkte eher wie jemand, der aufgehört hat, eine Haltung einzunehmen, und sich nun einfach gehen lässt.
11. A bokrok elvesztették formájukat, a fű kinőtt a régi kőlapok fugái között, és senki sem szorította vissza. - Die Büsche hatten ihre Form verloren, das Gras wuchs zwischen den Fugen der alten Steinplatten, und niemand hatte es zurückgedrängt.
12. Yuki követte a keskeny ösvényt, amely még felismerhető volt, de amelyet hamarosan a szélek felől elnyeléssel fenyegetett a növényzet. - Yuki folgte dem schmalen Pfad, der noch erkennbar war, aber bald von den Rändern her aufgefressen zu werden drohte.
13. Az út végén ott feküdt a tó, és kisebb volt, mint amilyennek emlékezetében élt. - Am Ende des Weges lag der Teich, und er war kleiner, als sie ihn in Erinnerung hatte.
14. A víz sötétzöld színű volt, majdnem olyan, mint a tinta, és a felszíne alig mozdult. - Das Wasser hatte eine dunkelgrüne Farbe, fast wie Tinte, und die Oberfläche bewegte sich kaum.
15. Eszébe jutottak a koi pontyok, amelyek régebben élénk narancsszínben siklottak át alatta, mint élő lángok. - Sie erinnerte sich an die Koi-Karpfen, die früher in leuchtenden Orangetönen darunter hindurchgeglitten waren wie lebende Flammen.
16. Most egyetlen, félig lebomlott levél sodródott a vízen, és különben semmi. - Jetzt trieb ein einzelnes, halb zersetztes Blatt auf dem Wasser, und sonst war nichts.
17. Yuki leguggolt a part mellé, karját a térde köré fonta, és a vízbe meredt, anélkül hogy bármit keresett volna. - Yuki hockte sich ans Ufer, die Arme um die Knie geschlungen, und starrte in das Wasser, ohne etwas zu suchen.
18. Olyan sokáig ült így, hogy a lábai bizseregni kezdtek, de nem állt fel. - Sie saß so lange, dass ihre Beine kribbeln anfingen, aber sie stand nicht auf.
19. Akkor halk fakaparászást hallott maga mögött, ahogy fa súrlódik kövön. - Dann hörte sie hinter sich das leise Scharren von Holz auf Stein.
20. Egy padon, amely az évek súlya alatt kissé ferdén állt, egy öreg férfi ült. - Auf einer Bank, die unter dem Gewicht der Jahre leicht schief stand, saß ein alter Mann.
21. Nao körülbelül hetvenöt éves volt, talán idősebb, és egyszerű munkakabátot viselt, amely már sok nyarat látott. - Nao war ungefähr fünfundsiebzig, vielleicht älter, und trug eine schlichte Arbeitsjacke, die schon viele Sommer gesehen hatte.
22. A mellette álló seprűt nem egyszerűen letették, hanem olyan magától értetődően támaszkodott ott, mintha mindig is ott állt volna. - Der Besen neben ihm war nicht einfach abgestellt worden, sondern lehnte mit einer Selbstverständlichkeit dort, als hätte er dort immer gestanden.
23. Nao a fejét felé fordította, anélkül hogy a testét megmozdította volna, és olyan tekintettel nézett rá, amely sem kérdező, sem üdvözlő nem volt. - Nao drehte den Kopf zu ihr, ohne seinen Körper zu bewegen, und sah sie mit einem Blick an, der weder fragend noch begrüßend war.
24. Egyszer bólintott, egészen röviden, Yuki pedig visszabólintott, és ezzel minden szükséges elhangzott. - Er nickte einmal, ganz knapp, und Yuki nickte zurück, und damit war alles Notwendige gesagt.
25. Felállt, és némi távolsággal mellé ült, mert a helyzet így kívánta, nem azért, mert társaságot keresett. - Sie stand auf und setzte sich mit etwas Abstand neben ihn, weil die Situation es so wollte, nicht weil sie Gesellschaft suchte.
26. A tó fölött megjelent egy szitakötő, amely olyan mozdulatlanul függött a levegőben, mintha odafestették volna. - Über dem Teich erschien eine Libelle, die so still in der Luft hing, als wäre sie aufgemalt.
27. Leszállt egy régi tavirózsa szárára, amely úgy állt ki a vízből, mint egy megmaradt gondolat. - Sie landete auf einem alten Seerosenschaft, der aus dem Wasser ragte wie ein übrig gebliebener Gedanke.
28. Nao hüvelykujjával végigsimított a pad érdes fatámláján, mindig ugyanabba az irányba, mindig ugyanazon a helyen. - Nao fuhr mit dem Daumen über die raue Holzlehne der Bank, immer in derselben Richtung, immer dieselbe Stelle.
29. Yuki nézte a kezét, és arra gondolt, hogy a fa és a bőr hosszú idő után hasonlóvá válik. - Yuki betrachtete seine Hand und dachte, dass Holz und Haut sich nach langer Zeit ähnlich werden.
30. A nagyanyjára gondolt, aki itt ült, teát ivott, és soha nem magyarázott sokat. - Sie dachte an ihre Großmutter, die hier gesessen hatte, Tee getrunken und nie viel erklärt hatte.
31. A nagyanyja úgy tudott dolgokat, hogy nem beszélt róluk, és ez Yukit gyerekként néha kétségbeesésbe kergette. - Ihre Großmutter hatte Dinge gewusst, ohne darüber zu sprechen, und das hatte Yuki als Kind manchmal zur Verzweiflung gebracht.
32. Most már jobban értette ezt, még ha az értés már semmit sem használt. - Jetzt verstand sie es besser, auch wenn das Verstehen nichts mehr nützte.
33. Halk eső kezdődött, olyan tétován, mintha nem volna biztos benne, szívesen látják-e. - Ein leiser Regen begann, so zögerlich, als ob er sich nicht sicher war, ob er willkommen wäre.
34. Az első cseppek hangtalanul eltűntek a mohában, aztán a vízen, aztán egyszerre mindenütt. - Die ersten Tropfen verschwanden lautlos im Moos, dann auf dem Wasser, dann überall gleichzeitig.
35. Yuki ülve maradt, amíg az eső sűrűbbé nem vált, és a haja tapadni nem kezdett. - Yuki blieb sitzen, bis der Regen dichter wurde und ihr Haar zu kleben begann.
36. Nao felállt, lassan, egy olyan ember megfontolt gondosságával, aki jól ismeri és tiszteli a testét. - Nao stand auf, langsam, mit der bedächtigen Sorgfalt eines Menschen, der seinen Körper gut kennt und respektiert.
37. Együtt mentek a teaház teteje alá, anélkül hogy egy szót is vesztegettek volna arra, hogy ezt teszik. - Sie gingen zusammen unter das Dach des Teehauses, ohne ein Wort darüber zu verlieren, dass sie es taten.
38. A régi cserepekből álló tető hangosan fogadta az esőt, és ez a zaj kitöltötte a köztük lévő teret. - Das Dach aus alten Ziegeln nahm den Regen laut auf, und dieses Geräusch füllte den Raum zwischen ihnen.
39. Yuki a tető szélén állt, egy lépésnyire az esőtől, és a bambusz szökőkútra nézett. - Yuki stand am Rand des Dachs, einen Schritt vom Regen entfernt, und schaute auf den Bambus-Brunnen.
40. A víz egyenletes időközönként hullott egy mohás kőre, beszivárgott a mélyedésekbe, eltűnt. - Das Wasser fiel in gleichmäßigen Abständen auf einen bemoosten Stein, sickerte in die Vertiefungen, verschwand.
41. Csepp. Csend. Csepp. - Tropf. Stille. Tropf.
42. Nao háttal a fafalnak támaszkodott, és lehunyta a szemét, mintha az eső olyan zene volna, amelyet kívülről ismer. - Nao lehnte mit dem Rücken gegen die Holzwand und schloss die Augen, als ob der Regen eine Musik wäre, die er auswendig kannte.
43. Yuki azon töprengett, hány esőzést élt át itt, hány embert látott jönni és menni. - Yuki überlegte, wie viele Regengusse er hier erlebt hatte, wie viele Menschen er hatte kommen und gehen sehen.
44. A saját városára gondolt, a zajra és a fényre, amely éjszaka sem szűnt meg. - Sie dachte an ihre eigene Stadt, an den Lärm und das Licht, das nachts nicht aufhörte.
45. Itt még az eső is lassabban hullani látszott, mintha volna ideje. - Hier schien selbst der Regen langsamer zu fallen, als ob er Zeit hatte.
46. A nagyanyja gondolata nem képként jött, hanem súlyként – nem fájdalmasan, csak jelenlévőn. - Der Gedanke an ihre Großmutter kam nicht als Bild, sondern als Gewicht – nicht schmerzhaft, nur vorhanden.
47. Yuki észrevette, hogy a fájdalom, amelynek érzésére számított, nem jelentkezett. - Yuki bemerkte, dass der Schmerz, den sie erwartet hatte zu fühlen, sich nicht eingestellt hatte.
48. Helyette volt ott valami nyugodtabb, amit még nem tudott megnevezni, és ami egyelőre békén hagyta őt. - Stattdessen war da etwas Ruhigeres, das sie noch nicht benennen konnte und das sie vorerst in Ruhe ließ.
49. A kőfal mohája itta a vizet, amely vékony erekben folyt le rajta, sietség és veszteség nélkül. - Das Moos an der Steinmauer trank das Wasser, das in dünnen Rinnsalen daran hinablief, ohne Eile und ohne Verlust.
50. Így van ez, gondolta Yuki, de nem mondta ki. - So ist das, dachte Yuki, aber sie sprach es nicht aus.
51. Az eső elállt, és az utána következő hallgatás más minőségű volt, mint az előtte lévő hallgatás. - Der Regen hörte auf, und das Schweigen danach war von anderer Qualität als das Schweigen davor.
52. Halvány fény tört át a szétúszó felhőkön, és ferdén esett a nedves kőfalra. - Ein schwaches Licht brach durch die auseinandertreibenden Wolken und fiel schräg auf die nasse Steinmauer.
53. A moha olyan zöldben ragyogott, amilyet Yuki így még nem látott, bár már gyakran láthatta volna. - Das Moos leuchtete in einem Grün, das Yuki so noch nicht gesehen hatte, obwohl sie es schon oft hätte sehen können.
54. Nao felé fordult, aki kinyitotta a szemét, és nyugodtan nézett rá. - Sie wandte sich zu Nao um, der die Augen geöffnet hatte und sie ruhig ansah.
55. Yuki meghajolt, mert ez volt a helyes, még ha pontosan nem is tudta volna megmagyarázni, miért. - Yuki verbeugte sich, weil es das Richtige war, auch wenn sie nicht genau erklären hätte können, wofür.
56. Nao ránézett, és hangsúly nélkül, sietség nélkül azt mondta: „A pontyok nem tűntek el.” - Nao sah sie an und sagte, ohne Betonung und ohne Eile: „Die Karpfen sind nicht verschwunden."
57. Yuki várt, mert érezte, hogy ez még nem minden. - Yuki wartete, weil sie spürte, dass das nicht alles war.
58. „Az iszapban fekszenek a fenéken, és várják, hogy újra melegebb legyen.” - „Sie liegen im Schlamm auf dem Grund und warten, bis es wieder wärmer wird."
59. Úgy mondta ezt, mintha egy ismert és aggodalomra okot nem adó tényt közölne. - Er sagte es so, als ob er eine Tatsache mitteilte, die bekannt und unbesorgniserregend war.
60. Yuki bólintott, és arra gondolt, hogy valószínűleg nemcsak a halakról beszélt – vagy talán mégis csak róluk, és ez elég volt. - Yuki nickte und dachte, dass er wahrscheinlich nicht nur von den Fischen sprach – oder vielleicht doch nur von ihnen, und das reichte.
61. Felvette a táskáját, amely még kissé nedves volt, és visszament az úton a kapuhoz. - Sie nahm ihre Tasche, die noch etwas feucht war, und ging den Weg zurück zum Tor.
62. A kövek a nedves zoknija alatt simák és hidegek voltak, és minden lépésére figyelt. - Die Steine unter ihren nassen Socken waren glatt und kalt, und sie achtete auf jeden Schritt.
63. Nem fordult meg, de hallotta, ahogy Nao újra leül, és a seprű halkan a padhoz ütődik. - Sie drehte sich nicht um, aber sie hörte, wie Nao sich wieder setzte und der Besen leise gegen die Bank stieß.
64. A kapunál belebújt a cipőjébe, és egy pillanatra megállt, tekintetét előre szegezve. - Am Tor schlüpfte sie in ihre Schuhe und blieb einen Moment stehen, den Blick nach vorne gerichtet.
65. Mögötte ott feküdt a kert a zavaros tavával, a ferde teaházzal és az öreg férfival a padon. - Hinter ihr lag der Garten mit seinem trüben Teich, dem schiefen Teehaus und dem alten Mann auf der Bank.
66. Mindez tovább fog létezni, akár visszatér, akár nem, és ez fájdalom nélküli felismerés volt. - Das alles würde weiterexistieren, ob sie zurückkam oder nicht, und das war eine Erkenntnis ohne Schmerz.
67. Yuki az állomásra ment, és az oda vezető út rövidebb volt, mint várta. - Yuki ging zur Station, und der Weg dorthin war kürzer, als sie erwartet hatte.
68. A vonaton a fejét az ablaknak támasztotta, és nézte, ahogy a mezők elvonulnak mellette. - Im Zug lehnte sie den Kopf gegen das Fenster und schaute zu, wie die Felder vorbeizogen.
69. Nem gondolt sokat, ami szokatlan volt, de nem is kellemetlen. - Sie dachte nicht viel, was ungewohnt war, aber auch nicht unangenehm.
70. Az üresség, amelytől félt, ott volt – de nem úgy volt üres, ahogy az fáj. - Die Leere, die sie gefürchtet hatte, war da – aber sie war nicht leer auf die Art, die wehtut.
71. Inkább olyan volt, mint egy tó ősszel: csendes, sötét, és alatta alszik valami, ami nem halott. - Sie war eher wie ein Teich im Herbst: still, dunkel, und darunter schläft etwas, das nicht tot ist.




4




A templomkert - Der Tempelgarten
1. Yuki nem tervezte, hogy felkeresi a templomot – egyszerűen felszállt a vonatra, ahogyan az ember néha megtesz dolgokat, mielőtt az értelem megtilthatná őket. - Yuki hatte sich nicht vorgenommen, den Tempel zu besuchen – sie war einfach in den Zug gestiegen, wie man manchmal Dinge tut, bevor der Verstand sie verbieten kann.
2. Három évig kerülte a kertet, nem közönyből, hanem mert vannak helyek, amelyek túl sokat követelnek az embertől, amíg a seb még friss. - Drei Jahre hatte sie den Garten gemieden, nicht aus Gleichgültigkeit, sondern weil manche Orte zu viel von einem verlangen, solange die Wunde noch frisch ist.
3. Az ősz már sápadt fénybe merítette a várost, amely se nem hideg, se nem meleg volt, amikor a vonat megállt a kis állomáson. - Der Herbst hatte die Stadt bereits in ein blasses Licht getaucht, das weder kalt noch warm war, als der Zug an der kleinen Station hielt.
4. Olyan csendbe szállt ki, amely nem elutasító volt, hanem egyszerűen teljes – hézagtalan csendbe, amelybe az ember gondolatokat tolhatott volna. - Sie stieg aus in eine Stille, die nicht abweisend, sondern einfach vollständig war – eine Stille ohne Lücken, in die man Gedanken schieben konnte.
5. A templomhoz vezető út egy szűk sikátoron haladt át régi falak között, amelyeken a moha vastag, egyenetlen párnákban nőtt. - Der Weg zum Tempel führte durch eine schmale Gasse zwischen alten Mauern, auf denen das Moos in dicken, ungleichmäßigen Polstern wuchs.
6. Yuki ismerte ezt az utat anélkül, hogy ismerte volna – valahol az emlékezet alatt ült, magában a testben, abban, ahogyan a lábak habozás nélkül választották az irányt. - Yuki kannte diesen Weg, ohne ihn zu kennen – er saß irgendwo unterhalb der Erinnerung, im Körper selbst, in der Art, wie die Füße ohne Zögern die Richtung wählten.
7. A megviselt fakapu előtt megállt, nem azért, hogy bátorságot gyűjtsön, hanem mert az átmenet megérdemelt egy pillanatnyi összeszedettséget. - Vor dem verwitterten Holztor blieb sie stehen, nicht um Mut zu sammeln, sondern weil der Übergang einen Moment der Sammlung verdiente.
8. A fának olyan színe volt, mint valaminek, ami sok telet látott és már nem ismert sietséget, és Yuki keze rövid ideig szándék nélkül pihent az oszlopon. - Das Holz hatte die Farbe von etwas, das viele Winter gesehen und keine Eile mehr kannte, und Yukis Hand ruhte kurz auf dem Pfosten, ohne Absicht.
9. Levetette a cipőjét, olyan gondossággal tette le, amely már-már szertartásos vonásokat öltött, és rálépett az első mohával benőtt kőre. - Sie zog die Schuhe aus, stellte sie mit einer Sorgfalt ab, die fast zeremonielle Züge annahm, und trat auf den ersten moosbewachsenen Stein.
10. A hideg, amely azonnal áthatolt a szöveten, nem volt kellemetlen, hanem arra emlékeztette, hogy a test még ott van és érzékel. - Die Kälte, die sofort durch den Stoff drang, hatte nichts Unangenehmes, sondern erinnerte sie daran, dass der Körper noch da war und wahrnahm.
11. A kert nem fogadta őt – egyszerűen ott volt, türelmes elhanyagoltság állapotában, amely méltóságteljesebbnek hatott minden gondozott rendnél. - Der Garten empfing sie nicht – er war einfach da, in einem Zustand geduldiger Verwahrlosung, die würdevoller wirkte als jede gepflegte Ordnung.
12. A sövények elveszítették körvonalaikat, a fű a kőlapok között elég magasra nőtt ahhoz, hogy a könnyű szélben lengjen, és valahol még víz csöpögött az éjszakai esőből egy mélyedésbe. - Die Hecken hatten ihre Konturen verloren, das Gras zwischen den Steinplatten stand hoch genug, um im leichten Wind zu schwingen, und irgendwo tropfte noch Wasser vom Nachttregen in eine Mulde.
13. Yuki követte az ösvényt, amelyet még ösvényként fel lehetett ismerni, bár egyre inkább úgy tűnt, feladja azt a szándékát, hogy bárhová is vezessen. - Yuki folgte dem Pfad, der sich noch als Pfad erkennen ließ, obwohl er zunehmend die Absicht aufzugeben schien, irgendwohin zu führen.
14. A tó a végén úgy feküdt ott, mint válasz egy kérdésre, amelyet nem tett fel magának – sötéten, mozdulatlanul, olyan csenddel borítva, amely idősebb volt a reggelnél. - Der Teich lag am Ende wie eine Antwort auf eine Frage, die sie sich nicht gestellt hatte – dunkel, reglos, von einer Stille bedeckt, die älter war als der Morgen.
15. A víz színe zöld és fekete között váltakozott, attól függően, milyen szögből nézte az ember, és Yuki sokáig nézte többféle szögből. - Das Wasser hatte eine Farbe, die zwischen Grün und Schwarz changierte, je nachdem, aus welchem Winkel man es betrachtete, und Yuki betrachtete es lange aus mehreren.
16. Gyermekkora koi-pontyaira gondolt, amelyek narancssárga és fehér ívekben siklottak át a felszín alatt, mintha a víz csak egy közeg lett volna, amelyet megtűrtek. - Sie dachte an die Koi-Karpfen ihrer Kindheit, die in orangefarbenen und weißen Bögen unter der Oberfläche hindurchgeglitten waren, als ob das Wasser nur ein Medium war, das sie duldete.
17. Most egyetlen levél sodródott a felszínen, félig feloldódva, és tökéletlenségében valamit tükrözött, amit Yuki nem tudott azonnal szavakba foglalni. - Jetzt trieb ein einzelnes Blatt auf der Oberfläche, halb aufgelöst, und spiegelte in seiner Unvollständigkeit etwas, das Yuki nicht sofort in Worte fassen konnte.
18. Leült a parton, térdét a mellkasához húzva, és megengedte magának, hogy egyszerűen csak nézzen, anélkül hogy értékelné vagy besorolná, amit látott. - Sie ließ sich am Ufer nieder, die Knie an die Brust gezogen, und erlaubte sich, einfach zu schauen, ohne das Gesehene zu bewerten oder einzuordnen.
19. Ez nehezebb volt, mint amilyennek hangzott, mert az értelem állandóan készen állt arra, hogy közbeavatkozzon, és jelentést kényszerítsen a hallgatásra. - Das war schwieriger, als es klang, weil der Verstand ständig bereit war, sich einzumischen und dem Schweigen Bedeutung aufzuzwingen.
20. Egy zaj mögötte – alig több, mint egy súly elmozdulása régi fán – arra késztette, hogy hátrafordítsa a fejét, anélkül hogy összerezzent volna. - Ein Geräusch hinter ihr – kaum mehr als das Verschieben eines Gewichts auf altem Holz – ließ sie den Kopf wenden, ohne aufzufahren.
21. Egy padon, amely kissé kibillent a helyes állásából, mintha felhagyott volna azzal, hogy a függőlegest fontosnak tartsa, egy öreg férfi ült kifakult munkakabátban. - Auf einer Bank, die leicht aus dem Lot geraten war, als hätte sie aufgehört, die Vertikale für wichtig zu halten, saß ein alter Mann in einer verwaschenen Arbeitsjacke.
22. Nao volt a templom kertésze, évtizedek óta, jóval azelőtt, hogy Yuki nagyanyja a kertet a magáévá tette volna. - Nao war der Gärtner des Tempels gewesen, seit Jahrzehnten, lange bevor Yukis Großmutter den Garten zu ihrem eigenen gemacht hatte.
23. Olyan tekintettel nézett Yukira, amely sem kíváncsiságot, sem távolságtartást nem fejezett ki, hanem annak az embernek a különös nyugalmát, aki már felhagyott azzal, hogy találkozásoktól bármit akarjon. - Er sah Yuki an mit einem Blick, der weder Neugierde noch Distanz ausdrückte, sondern die besondere Ruhe eines Menschen, der aufgehört hat, von Begegnungen etwas zu wollen.
24. Az az egyszeri, szűkszavú biccentés, amellyel üdvözölte, nem a hidegség gesztusa volt, hanem a pontosságé – több nem volt szükséges, tehát több nem is volt. - Das einmalige, knappe Nicken, mit dem er sie begrüßte, war keine Geste der Kälte, sondern der Präzision – mehr war nicht nötig, also gab es nicht mehr.
25. Yuki felállt, odament a padhoz, és leült, olyan távolságban, amely sem közelséget nem színlelt, sem távolságot nem hangsúlyozott, hanem egyszerűen helyes volt. - Yuki stand auf, ging zur Bank und setzte sich, mit einem Abstand, der weder Nähe vortäuschte noch Distanz betonte, sondern einfach stimmte.
26. A tó fölött megjelent egy szitakötő, amely azzal a látszólag erőfeszítés nélküli pontossággal állt a levegőben, amely csak azoknak a dolgoknak sajátja, amelyek teljesen a pillanatban élnek. - Über dem Teich erschien eine Libelle, die mit jener mühelos wirkenden Präzision in der Luft stand, die nur Dinge besitzen, die vollständig im Moment leben.
27. Leszállt egy elszáradt tavirózsaszárra, és olyan mozdulatlanul ült, hogy az ember elfelejthette, hogy nem sokkal korábban még mozgott. - Sie landete auf einem vertrockneten Seerosenschaft und saß so still, dass man vergessen konnte, dass sie sich kurz davor noch bewegt hatte.
28. Nao hüvelykujjával egyenletes mozdulattal végigsimított a pad érdes támláján, mindig ugyanazon a pályán, mindig ugyanabba az irányba. - Nao fuhr mit dem Daumen in einer gleichmäßigen Bewegung über die raue Lehne der Bank, immer dieselbe Bahn, immer dieselbe Richtung.
29. Yuki figyelte ezt a mozdulatot, és arra gondolt, hogy a szokás és az ima néha ugyanazt a formát ölti. - Yuki beobachtete diese Geste und dachte, dass Gewohnheit und Gebet manchmal dieselbe Form annehmen.
30. A nagyanyjára gondolt, aki itt ült és teát ivott, anélkül hogy közben bármit bizonyítani vagy megtartani akart volna. - Sie dachte an ihre Großmutter, die hier gesessen und Tee getrunken hatte, ohne dabei irgendetwas beweisen oder festhalten zu wollen.
31. Gyermekként Yuki nagyanyja azt mondta neki, hogy egy helynek nem kell megmagyarázni, miért tér vissza az ember – vagy már tudja, vagy nem kérdezi. - Als Kind hatte Yukis Großmutter ihr gesagt, dass man einem Ort nicht erklären muss, warum man zurückkommt – er weiß es bereits oder er fragt nicht.
32. Yuki akkor ezt nem értette, és most, amikor értette, már senki sem volt ott, akinek elmondhatta volna, hogy végre megértette. - Yuki hatte das damals nicht verstanden, und jetzt, da sie verstand, war niemand mehr da, dem sie hätte sagen können, dass sie es endlich tat.
33. Az eső bejelentés nélkül kezdődött, ahogyan az ősz néha teszi, mintha elfelejtette volna kialkudni az átmenetet. - Der Regen begann ohne Ankündigung, wie es der Herbst manchmal tut, als hätte er vergessen, den Übergang auszuhandeln.
34. Először egyetlen csepp a teacserje levelén, aztán egy maréknyi, aztán az egyenletes zúgás, amelyet Yuki azonnal olyasminek ismert fel, ami ide tartozott. - Erst ein einzelner Tropfen auf dem Blatt des Teestrauchs, dann eine Handvoll, dann das gleichmäßige Rauschen, das Yuki sofort als etwas wiedererkannte, das hierher gehörte.
35. Nao annak az embernek a megfontolt határozottságával emelkedett fel, akinek a teste kompromisszumokat kötött, de nem kapitulált, és Yuki követte őt a teaház teteje alá. - Nao erhob sich mit der bedächtigen Entschiedenheit eines Menschen, dessen Körper Kompromisse eingegangen ist, aber nicht kapituliert hat, und Yuki folgte ihm unter das Dach des Teehauses.
36. A túlnyúló cseréptető ritmussá alakította az esőt, és ennek a ritmusnak olyan minősége volt, aminek nem ellenállni lehetett, hanem csak hallgatni. - Das überhängende Ziegeldach verwandelte den Regen in Rhythmus, und dieser Rhythmus hatte die Qualität von etwas, dem man nicht widerstehen, sondern nur zuhören konnte.
37. Yuki a tető széléhez állt, egy lépésre a hulló víztől, és nézte a bambuszkutat, amely csendben és szüntelenül végezte a feladatát. - Yuki stellte sich an den Rand des Dachs, einen Schritt vom fallenden Wasser entfernt, und betrachtete den Bambus-Brunnen, der seine Aufgabe still und ohne Unterlass erfüllte.
38. A víz ráhullott az alatta lévő mohás kőre, beszivárgott a repedésekbe, láthatatlanná vált – és valamikor más összefüggésben újra visszatért. - Das Wasser fiel auf den bemoosten Stein darunter, versickerte in Ritzen, wurde unsichtbar – und kam in einem anderen Zusammenhang irgendwann wieder.
39. Nao háttal a teaház falának támaszkodott, karjait lazán a teste előtt tartotta, és olyan magától értetődőséggel csukta be a szemét, amely nem igényelt magyarázatot. - Nao lehnte mit dem Rücken gegen die Wand des Teehauses, die Arme locker vor dem Körper, und schloss die Augen mit einer Selbstverständlichkeit, die keine Erklärung brauchte.
40. Yuki azon tűnődött, vajon alszik-e, vagy egyszerűen a figyelem egy olyan fajtáját gyakorolja, amely befelé irányul, és nincs szüksége szemekre. - Yuki fragte sich, ob er schlief oder ob er einfach eine Art von Aufmerksamkeit praktizierte, die nach innen gerichtet war und keine Augen benötigte.
41. A könyvesboltjára gondolt, a polcokra, amelyeket naponta rendezett, az emberekre, akik könyveket vásároltak, anélkül hogy tudták volna, valójában melyik kérdésre akarnak választ kapni. - Sie dachte an ihre Buchhandlung, an die Regale, die sie täglich ordnete, an die Menschen, die Bücher kauften, ohne zu wissen, welche Frage sie eigentlich beantworten wollten.
42. Itt nem voltak polcok, és nem voltak válaszok, és nem voltak kérdések, amelyek válaszokra vártak – csak a tető, az eső, az öreg férfi és ő maga. - Hier gab es keine Regale und keine Antworten und keine Fragen, die auf Antworten warteten – nur das Dach, den Regen, den alten Mann und sie selbst.
43. A víz, amely a tetőről a nedves földre hullott, apró krátereket ütött a mohába, és azonnal újra eltűnt, anélkül hogy nyomot hagyott volna. - Das Wasser, das vom Dach auf den nassen Boden fiel, schlug kleine Krater in das Moos und verschwand sofort wieder, ohne eine Spur zu hinterlassen.
44. Yuki észrevette, hogy a nagyanyjára nem úgy gondol, mint veszteségre, hanem mint valamire, ami más halmazállapotot vett fel. - Yuki bemerkte, dass sie an ihrer Großmutter nicht wie an einem Verlust dachte, sondern wie an etwas, das eine andere Aggregatform angenommen hatte.
45. A gondolat nem volt vigasztaló a szokványos értelemben – egyszerűen pontos volt, és a pontosságnak néha megvan a maga sajátos vigasza. - Der Gedanke war nicht tröstlich im gewöhnlichen Sinn – er war einfach genau, und Genauigkeit hat manchmal eine eigene Art von Trost.
46. A kőfalon lévő moha magába szívta a vizet, amely vékony, alig látható erecskékben csorgott le rajta, lassan és teljesen, maradék nélkül. - Das Moos an der Steinmauer nahm das Wasser auf, das in dünnen, kaum sichtbaren Rinnsalen daran herabrann, langsam und vollständig, ohne Rest.
47. Yuki arra gondolt: így zajlanak a búcsúk is, ha az ember időt ad nekik – nem törésként, hanem fokozatos átszivárgásként, amely csak akkor ér véget, amikor minden felszívódott. - Yuki dachte: So verlaufen Abschiede auch, wenn man ihnen Zeit gibt – nicht als Bruch, sondern als ein allmähliches Durchsickern, das erst endet, wenn alles aufgenommen ist.
48. Az eső úgy állt el, ahogyan elkezdődött – átmenet nélkül, mintha született volna egy döntés, amelyet senkivel sem közöltek. - Der Regen hörte auf, wie er begonnen hatte – ohne Übergang, als ob eine Entscheidung gefallen wäre, die niemand mitgeteilt hatte.
49. A fény, amely ezután áthatolt a szétsodródó felhők között, annak a sajátosan őszi minőségnek volt a fénye, amely mindent, amit ér, egy pillanatra kiemel az időből. - Das Licht, das danach durch die auseinanderdriftenden Wolken drang, war von jener spezifisch herbstlichen Qualität, die alles, was es trifft, für einen Moment aus der Zeit herauslöst.
50. A falon a moha mély, telt zöldben felragyogott, olyan intenzíven, hogy Yukinak rövid időre az az érzése támadt, valami olyat lát, ami általában nem látható. - Das Moos auf der Mauer leuchtete in einem tiefen, satten Grün auf, das so intensiv war, dass Yuki kurz das Gefühl hatte, etwas zu sehen, das normalerweise nicht sichtbar war.
51. Nao felé fordult, aki kinyitotta a szemét, és ugyanazzal a nyugodt, be nem soroló tekintettel nézett rá, mint kezdetben. - Sie wandte sich zu Nao um, der die Augen geöffnet hatte und sie mit demselben ruhigen, nicht einordnenden Blick ansah wie zu Beginn.
52. Yuki meghajolt – nem mélyen, de őszintén –, és ebben a gesztusban több volt, mint udvariasság, még ha nem is tudta volna megmondani, pontosan mi. - Yuki verbeugte sich – nicht tief, aber aufrichtig – und in dieser Geste steckte mehr als Höflichkeit, auch wenn sie nicht hätte sagen können, was genau.
53. Nao viszonozta a tekintetét, és egy olyan szünet után, amely elég hosszú volt ahhoz, hogy ne puszta kitöltő szünet legyen, ezt mondta: „A pontyok nem tűntek el.” - Nao erwiderte den Blick und sagte, nach einer Pause, die lange genug war, um keine Füllpause zu sein: „Die Karpfen sind nicht fort."
54. Nem azért mondta, hogy vigasztaljon, és nem azért, hogy megmagyarázzon valamit – úgy mondta, ahogyan az ember egy tényt közöl, amelyben ő maga már régóta megbízik. - Er sagte es nicht, um zu trösten, und nicht, um etwas zu erklären – er sagte es so, wie man eine Tatsache mitteilt, der man selbst seit Langem getraut hat.
55. „Lenn fekszenek az iszapban, a fenéken, és várják a tavaszt, amely eljön, mert mindig eljön.” - „Sie liegen im Schlamm auf dem Grund und warten auf das Frühjahr, das kommt, weil es immer kommt."
56. Yuki ránézett, és arra gondolt, hogy talán a halakról beszél, talán valami másról, és hogy mindkettő igaz lehet anélkül, hogy dönteni kellene róla. - Yuki sah ihn an und dachte, dass er vielleicht von den Fischen sprach, und vielleicht von etwas anderem, und dass beides wahr sein konnte, ohne dass man es entscheiden musste.
57. Felvette a táskáját, amely még magában hordozta az eső nedvességét, és visszaindult az úton a kapu felé, kőről kőre. - Sie nahm ihre Tasche, die noch die Feuchtigkeit des Regens in sich trug, und ging den Weg zurück zum Tor, Stein für Stein.
58. Nem fordult vissza, mert a visszafordulás feltételezett volna valamit, amire itt nem volt szükség – nem közönyt, hanem bizalmat abban, ami mögötte maradt. - Sie drehte sich nicht um, weil Umdrehen etwas vorausgesetzt hätte, das hier nicht gefragt war – nicht Gleichgültigkeit, sondern Vertrauen in das, was hinter ihr blieb.
59. A kapunál belebújt a cipőjébe, és megállt, nem azért, hogy visszanézzen, hanem hogy megjelölje az átmenetet, amelyet az átmenet megérdemelt. - Am Tor schlüpfte sie in die Schuhe und blieb stehen, nicht um zurückzuschauen, sondern um den Übergang zu markieren, der Übergang verdiente.
60. Mögötte a kert tovább létezett – zavaros tavával, csendben várakozó mohájával, öreg kertészével a ferde padon –, teljesen és nélküle. - Hinter ihr existierte der Garten weiter – mit seinem trüben Teich, seinem stillwartenden Moos, seinem alten Gärtner auf der schiefen Bank – vollständig und ohne sie.
61. Ez nem szomorú felismerés volt, hanem helyes, és a helyes felismeréseknek néha egyszerre van meg a nedves moha súlya és könnyűsége. - Das war keine traurige Erkenntnis, sondern eine richtige, und richtige Erkenntnisse haben manchmal die Schwere und die Leichtigkeit von nassem Moos zugleich.
62. Yuki az állomásra ment, és az út rövidebb volt, mint odafelé, mert ezúttal nem megérkezett, hanem továbbment. - Yuki ging zur Station, und der Weg war kürzer als auf dem Hinweg, weil sie diesmal nicht ankam, sondern weiterging.
63. A vonaton homlokát a hűvös ablaküvegnek támasztotta, és nézte a mezőket, amelyek a délután lapos fényében elsuhantak mellette. - Im Zug lehnte sie die Stirn gegen das kühle Fensterglas und schaute auf die Felder, die im flachen Licht des Nachmittags an ihr vorüberzogen.
64. Nem gondolt semmi meghatározottra, ami nem gondolattalanság volt, hanem a figyelem egyfajta tárgy nélküli formája. - Sie dachte an nichts Bestimmtes, was nicht Gedankenlosigkeit war, sondern eine Art von Aufmerksamkeit ohne Gegenstand.
65. Az üresség, amelyet várhatóan megtalálni vélt, ott volt – de egy tál körvonalát viselte, nem egy lyukét, és ez jelentette a döntő különbséget. - Die Leere, die sie erwartet hatte zu finden, war da – aber sie hatte die Kontur einer Schale, nicht eines Loches, und das machte den entscheidenden Unterschied.
66. Alatta, az iszapban, amelyet nem lát az ember, várakozik az, ami nem hal meg, hanem csak vár – türelmesen, csendben, minden kétség nélkül afelől, hogy a tavasz eljön. - Darunter, in dem Schlamm, den man nicht sieht, wartet das, was nicht stirbt, sondern nur wartet – geduldig, still, ohne jeden Zweifel daran, dass das Frühjahr kommt.





5





A templomhoz vezető út - Der Weg zum Tempel
1. Yuki nem döntötte el, hogy meglátogatja a templomot – csupán nem döntött ellene, ami, ahogy a vonatúton észrevette, talán ugyanaz volt. - Yuki hatte sich nicht entschieden, den Tempel zu besuchen – sie hatte sich lediglich nicht dagegen entschieden, was, wie sie auf der Zugfahrt bemerkte, möglicherweise dasselbe war.
2. Három év olyan időtartam, amely elég rövid ahhoz, hogy az ember még ismerjen egy helyet, és elég hosszú ahhoz, hogy az a hely már ne várjon rá. - Drei Jahre sind eine Zeitspanne, die kurz genug ist, um einen Ort noch zu kennen, und lang genug, damit er aufgehört hat, auf einen zu warten.
3. Az állomásnak, ahol leszállt, már nem volt neve a táblán, vagy a név kifakult – nem nézte meg, mert úgyis még tudta. - Die Station, an der sie ausstieg, hatte keinen Namen mehr auf dem Schild, oder der Name war verblasst – sie hatte nicht nachgeschaut, weil sie ihn ohnehin noch wusste.
4. Az ősz ezen a reggelen azzal a különös visszafogottsággal rendezkedett be, amely a legszebb napjait jellemzi: sok fény, kevés meleg, semmi ígéret. - Der Herbst hatte sich an diesem Morgen mit jener eigentümlichen Zurückhaltung eingerichtet, die seine schönsten Tage kennzeichnet: viel Licht, wenig Wärme, keine Versprechen.
5. A templomhoz vezető út egy sikátoron vitt keresztül, ahol a falak kétoldalt olyan közel voltak egymáshoz, hogy azt hihette volna az ember, maga az út akarja lelassítani a továbbhaladást. - Der Weg zum Tempel führte durch eine Gasse, in der die Mauern auf beiden Seiten so nah waren, dass man hätte meinen können, der Weg selbst wollte das Weitergehen verlangsamen.
6. A kövön lévő moha éjjel ivott, és most olyan jóllakottság áradt belőle, amely csendes, szükségtelen teljességében szinte obszcénnek hatott. - Das Moos auf dem Stein hatte in der Nacht getrunken und war nun von einer Sattheit, die fast obszön wirkte in ihrer stillen, bedürfnislosen Vollständigkeit.
7. Yuki ezt az utat már nem az értelmével ismerte, hanem a testével – a tudás egy olyan fajtájával, amely megbízhatóbb, és nem törődik azzal, hogy az ember elő akarja-e hívni vagy sem. - Yuki kannte diesen Weg nicht mehr mit dem Verstand, sondern mit dem Körper – eine Art von Wissen, das zuverlässiger ist und sich nicht darum schert, ob man es abrufen will oder nicht.
8. A kapu előtt megállt, annak ösztönösségével, aki egy idegen házban egy csukott ajtó előtt áll, és egy pillanatig hallgatózik, mielőtt kopogna. - Vor dem Tor hielt sie inne mit der Instinktivität von jemandem, der in einem fremden Haus vor einer geschlossenen Tür steht und einen Moment lauscht, bevor er anklopft.
9. A kapu fája a korhadáson túl olyan méltóságot ért el, amelyet az új anyagok nem ismernek – azoknak a dolgoknak a méltóságát, amelyek nem próbáltak fiatalok maradni. - Das Holz des Tores hatte jenseits der Verwitterung eine Würde erreicht, die neue Materialien nicht kennen – die Würde des Dinge, die nicht versucht haben, jung zu bleiben.
10. Levette a cipőjét, nem kötelességtudatból, hanem mert ez a cselekedet olyan módon készítette fel, amelyet nem tudott volna elmagyarázni anélkül, hogy hamisat mondana. - Sie zog die Schuhe aus, nicht aus Pflichtgefühl, sondern weil der Akt sie auf eine Art vorbereitete, die sie nicht hätte erklären können, ohne das Falsche zu sagen.
11. A mohával benőtt kövek hidege azonnal és mentegetőzés nélkül hatolt át az anyagon, és Yuki hagyta, hogy tegye, mert némely érzékelésnek joga van rá, hogy ráerőltesse magát az emberre. - Die Kälte der moosbewachsenen Steine drang sofort und ohne Entschuldigung durch den Stoff, und Yuki ließ sie gewähren, weil manche Wahrnehmungen das Recht haben, sich aufzudrängen.
12. A kert olyan állapotban feküdt előtte, amelyet hanyatlásnak lehetett volna nevezni, ha a szó nem sugallna valami akaratlant, ami itt nem volt igaz. - Der Garten lag vor ihr in einem Zustand, den man Verfall hätte nennen können, wenn das Wort nicht etwas Unfreiwilliges implizierte, das hier nicht zutraf.
13. Inkább arról volt szó, hogy felhagyott egy bizonyos szándék követésével, és most olyan formát vett fel, amely a saját logikáját követte, nem az emberi rendképzetet. - Vielmehr hatte er aufgehört, eine bestimmte Absicht zu verfolgen, und nahm nun eine Form an, die seiner eigenen Logik folgte, nicht der menschlichen Vorstellung von Ordnung.
14. A bokrok elengedték körvonalaikat a bizonytalanba, a fű magasan állt a kőlapok hézagai között, és a levegő a rothadás és a növekedés lassú, termékeny munkájának szagát hordozta. - Die Büsche hatten ihre Konturen in das Ungefähre entlassen, das Gras stand hoch zwischen den Fugen der Steinplatten, und die Luft roch nach dem langsamen, produktiven Arbeiten von Fäulnis und Wachstum.
15. Yuki annyiban követte az ösvényt, amennyiben az még ösvény volt, és hagyta, hogy vezesse, azzal a készséggel, amely azokhoz a dolgokhoz kell, amelyeket már nem irányítani, hanem csak kísérni lehet. - Yuki folgte dem Pfad in dem Maße, in dem er noch Pfad war, und ließ sich von ihm führen mit der Bereitschaft, die man für Dinge braucht, die man nicht mehr steuern, sondern nur noch begleiten kann.
16. A tó a végén úgy feküdt ott, mint egy kérdés, amelyre csak akkor lehet válaszolni, ha az ember már felhagyott azzal, hogy választ várjon. - Der Teich lag am Ende wie eine Frage, auf die man nur dann antworten kann, wenn man aufgehört hat, eine Antwort zu erwarten.
17. A víz színe a mélyzöld és a teljes fekete között mozgott, és a fény beesésétől meg a nézőponttól függően döntötte el, melyik akar lenni a kettő közül – vagy lehet-e mindkettő egyszerre. - Das Wasser hatte eine Farbe, die sich zwischen tiefem Grün und absolutem Schwarz bewegte und je nach Lichteinfall und Betrachtungswinkel entschied, welche von beiden sie sein wollte – oder ob sie beide sein konnte.
18. Yuki olyan pontossággal emlékezett a koi-pontyokra, amellyel az ember azokra a dolgokra emlékszik, amelyek egyszer megnyitották a szívét, anélkül hogy észrevette volna. - Yuki erinnerte sich an die Koi-Karpfen mit der Genauigkeit, mit der man sich an Dinge erinnert, die einem einmal das Herz geöffnet haben, ohne dass man es bemerkt hat.
19. Széles, lassú ívekben siklottak át a felszín alatt, mint mondatok, amelyeket az ember gondol, anélkül hogy végiggondolná őket – mozgásukban teljesek, önmagukban lezártak. - Sie hatten in weiten, langsamen Bögen unter der Oberfläche hindurchgeglitten wie Sätze, die man denkt, ohne sie zu Ende zu denken – vollständig in ihrer Bewegung, abgeschlossen in sich selbst.
20. Most egyetlen levél sodródott a vízen, a feloldódás előrehaladott állapotában, és töredékességében valamit tükrözött vissza, aminek Yuki nem akart nevet adni, mert a megnevezés néha elűz. - Jetzt trieb ein einzelnes Blatt auf dem Wasser, in einem fortgeschrittenen Stadium des Aufgelöstwerdens, und spiegelte in seiner Unvollständigkeit etwas wider, dem Yuki keinen Namen geben wollte, weil Benennen manchmal vertreibt.
21. Leereszkedett a partra annak a mozdulatával, aki nem leülni akar, hanem maradni – finom, de döntő különbség a testtartásban. - Sie ließ sich ans Ufer nieder mit der Geste von jemandem, der nicht sichtsitzen will, sondern bleiben – ein feiner, aber entscheidender Unterschied in der Körperhaltung.
22. A víz alig mozdult, és az a kevés mozgás, ami volt benne, belülről jött, a felszín alól, olyan forrásokból, amelyeket nem lehetett látni. - Das Wasser bewegte sich kaum, und die wenigen Bewegungen, die es gab, kamen von innen, von unter der Oberfläche, von Quellen, die man nicht sah.
23. Mögötte – egy olyan zaj jelezte, amely alig volt több, mint egy régi súly újraelhelyezkedése régi fán – egy férfi ült a zelkova-fa alatti ferde padon. - Hinter ihr – durch ein Geräusch angekündigt, das kaum mehr war als die Neupositionierung eines alten Gewichts auf altem Holz – saß ein Mann auf der schiefen Bank unter dem Zelkova-Baum.
24. Nao évtizedek óta gondozta a kertet, azzal a kitartó, igénytelen hűséggel, amely nem keres elismerést, mert nem tudja, hogy az elismerés olyasmi volna, amit keresni lehetne. - Nao hatte den Garten gepflegt, seit Jahrzehnten, mit jener beharrlichen, anspruchslosen Treue, die keine Anerkennung sucht, weil sie nicht weiß, dass Anerkennung etwas wäre, das man suchen könnte.
25. Yuki felé nézett olyan tekintettel, amelyben nem zajlottak le a szokásos tranzakciók – sem felmérés, sem besorolás, sem egy reakció előkészítése arra az esetre, ha azt várnák. - Er sah Yuki an mit einem Blick, in dem keine der üblichen Transaktionen stattfanden – kein Taxieren, kein Einordnen, kein Bereitstellen einer Reaktion für den Fall, dass eine erwartet wurde.
26. A rövid biccentés, amellyel tudomásul vette jelenlétét, azoknak a dolgoknak a pontosságával bírt, amelyek csak azt mondják, amit jelentenek, és semmi többet. - Das knappe Nicken, mit dem er ihre Anwesenheit bestätigte, hatte die Präzision von Dingen, die nur das sagen, was gemeint ist, und nichts dazu.
27. Yuki felállt, odament a padhoz, és mellé ült olyan távolságban, amely nem igényelt megállapodást, mert magától adódott. - Yuki stand auf, ging zur Bank und setzte sich neben ihn in einem Abstand, der keiner Vereinbarung bedurft hatte, weil er sich von selbst ergab.
28. Egy szitakötő jelent meg a víz fölött azzal a hirtelenséggel, amely csak azoknak a dolgoknak sajátja, amelyek mindig is ott voltak, és csak most veszik észre őket. - Eine Libelle erschien über dem Wasser mit jener Plötzlichkeit, die nur Dinge haben, die sich schon immer dort befunden haben und nur jetzt bemerkt werden.
29. Leszállt egy kiszáradt tavirózsaszárra, amelynek épsége a tél alatt paradoxnak hatott, és olyan mozdulatlanul maradt, hogy a mozgás egy pillanatra kivételnek tűnt. - Sie landete auf einem vertrockneten Seerosenschaft, dessen Unversehrtheit unter dem Winter paradox wirkte, und blieb so reglos, dass Bewegung für einen Moment als Ausnahme erschien.
30. Nao hüvelykujjával végigsimított a pad támláján, ugyanazon a pályán, ugyanabba az irányba, egy olyan mozdulat egyenletességével, amely már nem utal célra, hanem maga lett a cél. - Nao fuhr mit dem Daumen über die Lehne der Bank, dieselbe Bahn, dieselbe Richtung, mit der Gleichmäßigkeit einer Geste, die aufgehört hat, auf einen Zweck hinzuweisen, und nun Zweck ist.
31. Yuki a kezét nézte – a bőr a bütykök fölött feszes és foltos volt, a mozdulat egyenletes –, és arra gondolt, hogy némely ember a testével imádkozik, anélkül hogy tudná, és anélkül hogy ettől kevésbé volna igaz. - Yuki betrachtete seine Hand – die Haut über den Knöcheln gespannt und fleckig, die Bewegung stetig – und dachte, dass manche Menschen mit dem Körper beten, ohne es zu wissen und ohne dass es dadurch weniger wahr würde.
32. A nagyanyjára gondolt, nem képként, hanem valamiféle gravitációként, amely még hatott, noha a forrása már nem volt ott. - Sie dachte an ihre Großmutter, nicht als Bild, sondern als eine Art von Schwerkraft, die noch wirkte, obwohl ihre Quelle nicht mehr da war.
33. A nagyanyja nem magyarázott, hanem megmutatott – és amit megmutatott, az az itteni volt: ez a kert, ez a tó, ez a mód, ahogy az ember úgy ül egy helyen, mintha az elég volna. - Ihre Großmutter hatte nicht erklärt, sie hatte gezeigt – und das Gezeigte war das Hiesige: dieser Garten, dieser Teich, diese Art, in einem Ort zu sitzen, als ob er ausreichte.
34. A felismerésben, hogy csak most értette meg, mit mutattak meg akkor, benne volt minden túl későn érkező felismerés keserű hangja – de annak különös vigasztaló ereje is, ami mindennek ellenére megérkezett. - Die Erkenntnis, dass sie erst jetzt verstand, was damals gezeigt worden war, hatte die bittere Note aller Erkenntnisse, die zu spät kommen – aber auch die eigenartige Tröstlichkeit von etwas, das trotz allem angekommen ist.
35. Az eső úgy kezdődött, ahogy a dolgok kezdődnek, amikor senki sem figyeli őket, és nincs szükség dramaturgiára: észrevétlenül, aztán tagadhatatlanul. - Der Regen begann, wie Dinge beginnen, wenn niemand zuschaut und keine Dramaturgie verlangt wird: unmerklich, dann unbestreitbar.
36. Az első cseppek eltűntek a mohában, amely már telített volt, és nem hagytak nyomot, csak még mélyebb csendet. - Die ersten Tropfen verschwanden in dem Moos, das schon gesättigt war, und hinterließen keine Spur außer einer noch tieferen Stille.
37. Aztán több csepp jött, majd az az egyenletes, teljes hang, amelyet az ember vagy korlátozásként, vagy felszabadulásként érzékelhet, attól függően, éppen hol áll. - Dann mehr Tropfen, dann das gleichmäßige, vollständige Geräusch, das man entweder als Einschränkung oder als Befreiung wahrnehmen kann, je nachdem, wo man gerade steht.
38. Nao felemelkedett, és ebben a mozdulatban olvasható volt egy test egész története, amely kompromisszumokat kötött, és megtanulta, hogy ezeket ne vereségként értelmezze. - Nao erhob sich, und in dieser Bewegung war die ganze Geschichte eines Körpers lesbar, der Kompromisse eingegangen ist und gelernt hat, sie nicht als Niederlagen zu interpretieren.
39. Bementek a teaház teteje alá, anélkül hogy megbeszélték volna, mert azok a dolgok, amelyek maguktól adódnak, nem tűrik a megbeszélést. - Sie gingen unter das Dach des Teehauses, ohne es zu besprechen, weil Dinge, die sich von selbst ergeben, keine Besprechung vertragen.
40. A sötét cserepekből álló tető elnyelte az esőt, és ritmusként adta vissza, és ennek a ritmusnak megvolt némely zene tulajdonsága: nem követte a gondolatokat, hanem előttük járt. - Das Dach aus dunklen Ziegeln schluckte den Regen und gab ihn als Rhythmus zurück, und dieser Rhythmus hatte die Eigenschaft mancher Musik, den Gedanken nicht zu folgen, sondern ihnen voranzugehen.
41. Yuki a fedett rész szélén állt, ott, ahol az eső még elérhető volt, és a bambuszcsorgót nézte, amely évek óta megjegyzés nélkül teljesítette feladatát. - Yuki stand am Rand des Überdachten, dort, wo der Regen noch zu greifen war, und betrachtete den Bambus-Brunnen, der seine Aufgabe seit Jahren ohne Kommentar erfüllte.
42. A víz a mohával borított kőre hullott, elszivárgott, valamikor máshol újra megjelent – egy körforgás, amely annyira teljes volt önmagában, hogy nem volt szüksége külső nézőpontra ahhoz, hogy működjön. - Das Wasser fiel auf den bemoosten Stein, versickerte, erschien irgendwann anderswo wieder – ein Kreislauf, der so vollständig in sich war, dass er keine Außenperspektive brauchte, um zu funktionieren.
43. Nao lehunyta a szemét, hátát a fafalnak támasztotta, karját a teste előtt keresztezte annak az embernek az ellazultságával, akinek az eső semmi váratlant nem közöl. - Nao hatte die Augen geschlossen und lehnte mit dem Rücken gegen die Holzwand, die Arme vor dem Körper gekreuzt mit der Entspanntheit von jemandem, dem der Regen nichts Unerwartetes mitteilt.
44. Yuki azon tűnődött, vajon az öregség néha abból áll-e, hogy az ember felhagy azzal, hogy szembeszegüljön azzal, ami úgyis jön – és hogy ez beletörődés-e, vagy valami pontosabb, amire nincs jó szó. - Yuki fragte sich, ob Alter manchmal darin bestand, aufgehört zu haben, sich gegen das zu stellen, was ohnehin kommt – und ob das Resignation war oder etwas Genaueres, für das es kein gutes Wort gab.
45. A könyvesboltjára gondolt, a könyvekre, amelyek nap mint nap átmentek a kezén, az emberekre, akik címek után kérdeztek, anélkül hogy meg tudták volna mondani, valójában mit keresnek. - Sie dachte an ihre Buchhandlung, an die Bücher, die täglich ihre Hände passierten, an die Menschen, die nach Titeln fragten, ohne sagen zu können, wonach sie eigentlich suchten.
46. Itt a keresett dolog nem címekben volt és nem kategóriákban – hanem abban, ahogy a víz átitatta a mohát, hangtalanul és teljesen, és anélkül a vágy nélkül, hogy lássák. - Hier war das Gesuchte nicht in Titeln und nicht in Kategorien – es war in der Art, wie das Wasser das Moos durchtränkte, lautlos und vollständig und ohne den Wunsch, gesehen zu werden.
47. A szemközti kőfal hordozta a rajta lecsorgó vizet, anélkül hogy az megérintette volna, mert a dolgok, ha elég régiek, megtanulták, mit engednek át magukon és mit nem. - Die Steinmauer gegenüber trug das Wasser, das an ihr herabrann, ohne sich davon affizieren zu lassen, weil Dinge, die alt genug sind, gelernt haben, was sie durchlässt und was nicht.
48. Yuki észrevette, hogy a fájdalom, amelyet ebben a kertben várt megtalálni, nem maradt el, hanem más formát vett fel – nem hevenyet, hanem idültet, amely együtt jár a vérkeringéssel, és annyira magától értetődővé válik, hogy az ember már nem tesz különbséget közte és önmaga között. - Yuki bemerkte, dass der Schmerz, den sie erwartet hatte in diesem Garten zu finden, nicht ausgeblieben war, sondern eine andere Form angenommen hatte – keine akute, sondern eine chronische, die mit dem Blutkreislauf mitgeht und so selbstverständlich wird, dass man aufhört, zwischen ihr und sich selbst zu unterscheiden.
49. Némely búcsú, gondolta, nem egyetlen pillanatban megy végbe, hanem éveken át, kis, megfigyeletlen adagokban, míg az ember egy napon megállapítja, hogy már lezárt valamit, anélkül hogy a lezárást valaha aktívan végrehajtotta volna. - Manche Abschiede, dachte sie, vollziehen sich nicht in einem Moment, sondern über Jahre, in kleinen, unbeobachteten Dosen, bis man eines Tages feststellt, dass man bereits abgeschlossen hat, ohne den Abschluss je aktiv vollzogen zu haben.
50. Az eső elállt, és a csend, amely utána beállt, más sűrűségű volt, mint az előtte lévő csend – összenyomta az, amit magába fogadott, és ezáltal nehezebb és tartósabb lett. - Der Regen hörte auf, und die Stille, die danach eintrat, hatte eine andere Dichte als die Stille davor – komprimiert durch das, was sie aufgenommen hatte, und dadurch schwerer und haltbarer.
51. A fény, amely áttört a felszakadozó felhőtakarón, ferdén hullott be, az ősz sajátos intenzitásával, amely nem pazarol energiát, mert tudja, hogy a napok már rövidülnek. - Das Licht, das durch die aufbrechende Wolkendecke drang, fiel schräg und mit der eigentümlichen Intensität des Herbstes, der keine Energie verschwendet, weil er weiß, dass die Tage bereits kürzer werden.
52. A kőfalon lévő moha olyan zöldben ragyogott, amely annyira mély volt, hogy kevésbé színnek tűnt, mint inkább maguknak a dolgoknak egy tulajdonságának – mintha a zöld nem a mohán feküdne, hanem belőle jönne elő. - Das Moos auf der Steinmauer leuchtete in einem Grün, das so tief war, dass es weniger wie eine Farbe wirkte als wie eine Eigenschaft der Dinge selbst – als ob das Grün nicht auf dem Moos lag, sondern aus ihm heraus kam.
53. Yuki Nao felé fordult, aki kinyitotta a szemét, és olyan ember tekintetével nézett rá, aki nem támaszt elvárásokat a pillanattal szemben, és ezért teljesen benne tud lakni. - Yuki wandte sich zu Nao um, der die Augen geöffnet hatte und sie ansah mit dem Blick eines Menschen, der keine Erwartungen an den Moment stellt und ihn deshalb vollständig bewohnen kann.
54. Meghajolt – egy mozdulat, amely rövidségében többet fogott össze, mint bármely megfogalmazás képes lett volna, mert nem állítást tett, hanem tartást vett fel. - Sie verbeugte sich – eine Geste, die in ihrer Knappheit mehr fasste als jede Formulierung es hätte tun können, weil sie keine Aussage machte, sondern eine Haltung einnahm.
55. Nao nem viszonozta semmivel, hagyott létrejönni egy szünetet, amely nem üres volt, hanem annak az embernek a magától értetődőségével telt meg, aki soha nem tanulta meg szavakkal védeni a csendet. - Nao erwiderte nichts, ließ eine Pause entstehen, die nicht leer war, sondern gefüllt mit der Selbstverständlichkeit von jemandem, der nie gelernt hat, Stille mit Worten zu verteidigen.
56. Aztán azt mondta: „A pontyok nem tűntek el", és a mondatban ott volt valami nyugalma, amit nem kell bizonyítani, mert igaz, és ezt tudja. - Dann sagte er: „Die Karpfen sind nicht fort", und der Satz hatte die Ruhe von etwas, das nicht bewiesen werden muss, weil es wahr ist, und das weiß.
57. Tovább beszélt, anélkül hogy felemelte volna a hangját: „Az iszapban fekszenek a fenéken, a sötétben, és várják a meleget, amely eljön, mert mindig eljött, és mert a víz emlékszik, még akkor is, ha mi elfelejtjük." - Er sprach weiter, ohne die Stimme zu heben: „Sie liegen im Schlamm auf dem Grund, im Dunkeln, und warten auf eine Wärme, die kommt, weil sie immer kam und weil das Wasser sich erinnert, auch wenn wir es vergessen."
58. Yuki hallotta a mondatot, és arra gondolt, hogy talán a halakról beszél, talán a nagyanyjáról, talán róla magáról – és hogy ez az eldönthetetlenség nem elmosódottság volt, hanem pontosság. - Yuki hörte den Satz und dachte, dass er vielleicht von den Fischen sprach, vielleicht von ihrer Großmutter, vielleicht von ihr selbst – und dass diese Unentscheidbarkeit nicht Unschärfe war, sondern Präzision.
59. Felvette a táskáját, és elindult, mert az indulásoknak, ha helyesek, nincs szükségük előkészületre, és nem hagynak maguk után magyarázatot. - Sie nahm ihre Tasche und ging, weil Aufbrüche, wenn sie stimmen, keiner Vorbereitung bedürfen und keine Erklärung hinterlassen.
60. A kapuhoz visszavezető út ugyanaz az út volt, mint az odafelé vezető, de megváltozott benne valaminek a minősége, amit nem lehet leírni anélkül, hogy az ember leírná, mit hordozott magában. - Der Weg zurück zum Tor war derselbe Weg wie der Hinweg, aber er hatte die Qualität von etwas gewechselt, das man nicht beschreiben kann, ohne zu beschreiben, was man selbst getragen hat.
61. A kapunál olyan mozdulatokkal vette fel a cipőjét, amelyek gondosak voltak, anélkül hogy ezt szándékosan tette volna, és egy pillanatra megállt, nem azért, hogy visszanézzen, hanem hogy regisztrálja az átmenetet. - Am Tor zog sie die Schuhe an mit Bewegungen, die sorgfältig waren, ohne dass sie es beabsichtigt hatte, und blieb einen Moment stehen, nicht um zurückzuschauen, sondern um den Übergang zu registrieren.
62. Mögötte a kert tovább létezett, a saját idejében, a saját logikája szerint, teljesen nélküle – és ez nem elhagyatottság volt, hanem valamiféle szabadság, amely mindkettejüké volt. - Hinter ihr bestand der Garten weiter, in seiner eigenen Zeit, nach seiner eigenen Logik, vollständig ohne sie – und das war nicht Verlassenheit, sondern eine Art von Freiheit, die beiden gehörte.
63. Yuki ment tovább, és az állomáshoz vezető út rövidebb volt, mint odafelé, mert ezúttal nem hordozott magában ellenállást, amely ellen a lépéseinek küzdeniük kellett volna. - Yuki ging, und der Weg zur Station war kürzer als auf dem Hinweg, weil sie diesmal keinen Widerstand in sich trug, gegen den die Schritte ankämpfen mussten.
64. A vonaton homlokát az ablaküvegnek támasztotta, amelynek hidege pontosan megfelelt a reggeli kövek hidegének, és nézte a mezőket, amelyek a lapos októberi fényben elvonultak mellette. - Im Zug lehnte sie die Stirn gegen das Fensterglas, dessen Kälte genau jener der Steine am Morgen entsprach, und schaute auf die Felder, die im flachen Oktoberlicht an ihr vorüberzogen.
65. Nem gondolkodott, hanem hagyta, hogy gondolkodjon benne valami – egy mód, amelyet a legtöbb ember csak akkor tanul meg, amikor elég régóta felhagyott azzal, hogy kikényszerítse. - Sie dachte nicht nach, sie ließ denken – ein Modus, den die meisten Menschen erst lernen, wenn sie lange genug aufgehört haben, ihn zu erzwingen.
66. Az üresség ott volt, ahogy tudta, hogy ott lesz, de nem lyuk formáját öltötte, hanem medencéét – valamiét, ami tartani tud, ha az ember felhagy azzal, hogy megtöltse. - Die Leere war da, wie sie gewusst hatte, dass sie da sein würde, aber sie hatte nicht die Form eines Lochs, sondern die Form eines Beckens – etwas, das halten kann, wenn man aufhört, es zu füllen.
67. Alatta, a sötétben, az iszapban, a várakozásban – az, ami nem hal meg, hanem alakot vált, és vár egy tavaszra, amely eljön, mert a víz megjegyezte magának, még akkor is, ha az ember elfelejtette. - Darunter, im Dunkeln, im Schlamm, im Warten – das, was nicht stirbt, sondern die Form wechselt und auf einen Frühling wartet, der kommt, weil das Wasser es sich gemerkt hat, auch wenn man es vergessen hat.






82

[Bearbeiten]

1




A csendes lakás - Die stille Wohnung.
1. Hana huszonkilenc éves. - Hana ist 29 Jahre alt.
2. Egy olyan boltban dolgozik, amely egész éjjel nyitva van. - Sie arbeitet in einem Laden, der die ganze Nacht offen ist.
3. A bolt Tokióban van. - Der Laden ist in Tokio.
4. Hana későn ér haza. - Hana kommt spät nach Hause.
5. Már majdnem este tizenegy óra van. - Es ist fast elf Uhr nachts.
6. A lakás kicsi. - Die Wohnung ist klein.
7. Csak egyetlen szobája van. - Sie hat nur ein Zimmer.
8. Hana kinyitja az ajtót. - Hana macht die Tür auf.
9. Csend van a lakásban. - Es ist still in der Wohnung.
10. Csak a hűtőszekrény ad ki valamilyen hangot. - Nur der Kühlschrank macht ein Geräusch.
11. Halkan zúg, mindig ugyanúgy. - Er summt leise, immer gleich.
12. Hana leveszi a cipőjét. - Hana zieht ihre Schuhe aus.
13. Rendesen egymás mellé teszi őket. - Sie stellt sie ordentlich nebeneinander.
14. Aztán még egy másik párt is melléjük tesz. - Dann stellt sie noch ein anderes Paar daneben.
15. Ezek a cipők feketék és kicsik. - Diese Schuhe sind schwarz und klein.
16. Nem az övéi. - Sie gehören nicht ihr.
17. Ryóéi. - Sie gehören Ryo.
18. De Ryo már nem lakik itt. - Aber Ryo wohnt nicht mehr hier.
19. Fél évvel ezelőtt elment. - Er ist vor einem halben Jahr gegangen.
20. Hana nem kapcsol villanyt. - Hana macht kein Licht an.
21. Nincs szüksége fényre. - Sie braucht kein Licht.
22. A hűtőszekrény egy kicsit világít. - Der Kühlschrank leuchtet ein bisschen.
23. A fény világosan fekszik a padlón. - Das Licht liegt hell auf dem Boden.
24. Hana bemegy a fürdőszobába. - Hana geht ins Bad.
25. Sötét van. - Es ist dunkel.
26. A kezével keresi a mosdókagylót. - Sie sucht mit der Hand nach dem Waschbecken.
27. Ott két fogkefe áll egy pohárban. - Dort stehen zwei Zahnbürsten in einem Becher.
28. Az egyik az övé. - Eine ist ihre.
29. A másik Ryo fogkeféje. - Die andere ist Ryos Zahnbürste.
30. Hana a kezébe veszi. - Hana nimmt sie in die Hand.
31. A sörték kemények és szárazak. - Die Borsten sind hart und trocken.
32. Hónapok óta senki sem használta. - Niemand hat sie seit Monaten benutzt.
33. Hana egy ideig tartja. - Hana hält sie eine Weile.
34. Aztán visszateszi a fogkefét. - Dann legt sie die Zahnbürste zurück.
35. Megmossa a fogát. - Sie putzt sich die Zähne.
36. Kiköpi, és megmossa az arcát. - Sie spuckt aus und wäscht sich das Gesicht.
37. A poharat nem állítja egyenesre. - Den Becher stellt sie nicht gerade.
38. Egy kicsit ferdén áll. - Er steht ein bisschen schief.
39. Hana visszamegy a szobába. - Hana geht zurück in das Zimmer.
40. Kinyitja a hűtőszekrényt. - Sie öffnet den Kühlschrank.
41. Nincs benne sok minden. - Es ist nicht viel darin.
42. Elöl egészen elöl egy fél citrom fekszik. - Eine halbe Zitrone liegt ganz vorne.
43. Fóliába van csomagolva. - Sie ist in Folie eingewickelt.
44. Mögötte két doboz sör áll. - Dahinter stehen zwei Dosen Bier.
45. Egy darab tofu vízben úszik. - Ein Stück Tofu schwimmt in Wasser.
46. Leghátul egy kis doboz fekszik. - Ganz hinten liegt eine kleine Schachtel.
47. Cseresznyék vannak benne. - Darin sind Kirschen.
48. A cseresznyék már puhák. - Die Kirschen sind schon weich.
49. Hana kivesz egy cseresznyét. - Hana nimmt eine Kirsche heraus.
50. Lassan megeszi. - Sie isst sie langsam.
51. A mag most a kezében fekszik. - Der Kern liegt jetzt in ihrer Hand.
52. Az ablakhoz megy. - Sie geht zum Fenster.
53. A magot az ablakpárkányra teszi. - Sie legt den Kern auf die Fensterbank.
54. Ott már több mag is fekszik. - Dort liegen schon mehr Kerne.
55. Hana nézi őket. - Hana schaut sie an.
56. Aztán az ágyhoz megy. - Dann geht sie zum Bett.
57. Lefekszik, de nem alszik el. - Sie legt sich hin, aber sie schläft nicht.
58. A hűtőszekrény zúgása ott van. - Das Summen des Kühlschranks ist da.
59. Aztán elhallgat. - Dann hört es auf.
60. Teljes csend van. - Es ist ganz still.
61. Hana vár. - Hana wartet.
62. A hűtőszekrény újra zúg. - Der Kühlschrank summt wieder.
63. Odakint elhalad egy vonat. - Draußen fährt ein Zug vorbei.
64. Messze van. - Er ist weit weg.
65. Halkan hangzik, majdnem olyan, mint egy lélegzetvétel. - Es klingt leise, fast wie ein Atemzug.
66. Hana semmi meghatározottra nem gondol. - Hana denkt an nichts Bestimmtes.
67. Nem gondol Ryóra. - Sie denkt nicht an Ryo.
68. Vagy talán mégis egy kicsit. - Oder vielleicht doch ein bisschen.
69. Nem tudja pontosan. - Sie weiß es nicht genau.
70. Nem tudja, miért van még ott a fogkefe. - Sie weiß nicht, warum die Zahnbürste noch da ist.
71. Nem tudja, miért őrzi meg a cseresznyemagokat. - Sie weiß nicht, warum sie die Kirschkerne aufhebt.
72. De mégis megteszi, minden éjjel. - Aber sie tut es trotzdem, jede Nacht.
73. A hűtőszekrény tovább zúg. - Der Kühlschrank summt weiter.
74. Hana becsukja a szemét. - Hana macht die Augen zu.






2




Nyugodt lakás - Eine ruhige Wohnung
1. Hana huszonkilenc éves, és egy kombiniben dolgozik, egy kis boltban, amely soha nem zár be. - Hana ist neunundzwanzig Jahre alt und arbeitet in einem Kombini, einem kleinen Laden, der nie schließt.
2. A bolt Tokióban van, egy csendes városrész közepén, amely éjszaka szinte üres. - Der Laden liegt in Tokio, mitten in einem ruhigen Viertel, das nachts fast leer ist.
3. Hana minden este hazamegy a késői műszak után, és többnyire már tizenegy után jár az idő. - Jeden Abend geht Hana nach der Spätschicht nach Hause, und meistens ist es schon nach elf.
4. A lakás nagyon kicsi, de Hana minden zugát ismeri, még sötétben is. - Die Wohnung ist sehr klein, aber Hana kennt jeden Winkel davon, auch im Dunkeln.
5. Kinyitja az ajtót, és azonnal meghallja a hűtőszekrény ismerős zúgását. - Sie macht die Tür auf und hört sofort das vertraute Summen des Kühlschranks.
6. A zúgás egyenletes és nyugodt, mint mindig, mint minden este. - Das Summen ist gleichmäßig und ruhig, wie immer, wie jeden Abend.
7. Hana rendesen egymás mellé teszi a cipőit, aztán melléjük tesz egy második párat. - Hana stellt ihre Schuhe ordentlich nebeneinander, dann stellt sie ein zweites Paar daneben.
8. A fekete sportcipő túl kicsi neki, de mégis minden este odateszi. - Die schwarzen Sneakers sind zu klein für sie, aber sie stellt sie trotzdem jeden Abend dorthin.
9. Ryóhoz tartoznak, aki fél évvel ezelőtt elköltözött, és soha nem jött vissza. - Sie gehören Ryo, der vor einem halben Jahr ausgezogen ist und nie zurückgekommen ist.
10. Hana nem kapcsol villanyt, mert a hűtőszekrény fénye elég, amely az ajtórésen át kiszűrődik. - Hana macht kein Licht an, weil das Licht des Kühlschranks durch den Türspalt reicht.
11. Világos téglalapot vet a padlóra, és Hana röviden ránéz, mielőtt továbbmegy. - Es wirft ein helles Rechteck auf den Boden, und Hana schaut es kurz an, bevor sie weitergeht.
12. A fürdőszobában sötét van, de a keze azonnal megtalálja a poharat a mosdónál. - Im Bad ist es dunkel, aber ihre Hand findet den Becher am Waschbecken sofort.
13. Két fogkefe áll benne, egy piros és egy kék, egymás mellett, mint mindig. - Darin stehen zwei Zahnbürsten, eine rote und eine blaue, nebeneinander wie immer.
14. Hana elveszi a kék fogkefét, a kezében tartja, és érzi, hogy a sörtéi egészen kemények. - Hana nimmt die blaue Zahnbürste, hält sie in der Hand und spürt, dass die Borsten ganz hart sind.
15. Ryo hónapok óta nem használta, de Hana minden alkalommal újra visszateszi. - Ryo hat sie seit Monaten nicht benutzt, aber Hana stellt sie jedes Mal wieder zurück.
16. Fogat mos, hideg vízzel megmossa az arcát, és visszamegy a szobába. - Sie putzt sich die Zähne, wäscht das Gesicht mit kaltem Wasser und geht zurück ins Zimmer.
17. Aztán leül a földre a nyitott hűtőszekrény elé, és benéz. - Dann setzt sie sich auf den Boden vor den offenen Kühlschrank und schaut hinein.
18. Elöl egy fél citrom fekszik, gondosan átlátszó fóliába csomagolva, bár Hanának már régóta nincs rá szüksége. - Eine halbe Zitrone liegt vorne, sorgfältig in Klarsichtfolie gewickelt, obwohl Hana sie schon lange nicht mehr braucht.
19. Mögötte két doboz sör áll, hidegen és érintetlenül, mert Hana valójában nem akarja meginni őket. - Dahinter stehen zwei Dosen Bier, kalt und unberührt, weil Hana sie nicht wirklich trinken will.
20. Egy darab tofu úszik egy kis vízzel teli edényben, és egészen hátul egy doboz cseresznye fekszik. - Ein Stück Tofu schwimmt in einem kleinen Behälter mit Wasser, und ganz hinten liegt eine Schachtel mit Kirschen.
21. A cseresznyék megpuhultak, de még nem rosszak, ezért Hana kivesz egyet. - Die Kirschen sind weich geworden, aber noch nicht schlecht, also nimmt Hana eine heraus.
22. Lassan megeszi, rág, nyel, és a mag aztán a nyitott tenyerében fekszik. - Sie isst sie langsam, kaut, schluckt, und der Kern liegt dann in ihrer offenen Handfläche.
23. Hana feláll, odamegy az ablakhoz, és a magot az ablakpárkányra teszi. - Hana steht auf, geht zum Fenster und legt den Kern auf die Fensterbank.
24. Ott már hét vagy nyolc mag fekszik egy kis sorban, mind korábbi éjszakákról. - Dort liegen schon sieben oder acht Kerne in einer kleinen Reihe, alle von früheren Nächten.
25. Röviden rájuk néz, aztán csukva hagyja az ablakot, és az ágyhoz megy. - Sie schaut sie kurz an, dann lässt sie das Fenster geschlossen und geht zum Bett.
26. Hana lefekszik, és a mennyezetet bámulja, miközben a hűtőszekrény zúgása betölti a lakást. - Hana legt sich hin und starrt an die Decke, während das Summen des Kühlschranks durch die Wohnung trägt.
27. Néha a zúgás rövid időre elhallgat, mert a termosztát kikapcsol, és akkor néhány másodpercig teljes csend van. - Manchmal hört das Summen kurz auf, weil der Thermostat abschaltet, und dann ist es für ein paar Sekunden ganz still.
28. Ebben a csendben Hana többnyire semmire sem gondol, vagy arra gondol, hogy nem gondol semmire, ami talán ugyanaz. - In dieser Stille denkt Hana meistens nichts, oder sie denkt, dass sie nichts denkt, was vielleicht dasselbe ist.
29. Aztán a hűtőszekrény újra bekapcsol, és a zúgás visszatér, Hana pedig lassan kifújja a levegőt. - Dann schaltet der Kühlschrank wieder an, und das Summen kommt zurück, und Hana atmet langsam aus.
30. Odakint elhalad egy éjszakai vonat, messze, alig hallhatóan, majdnem úgy, mint egy álomból származó zaj. - Draußen fährt ein Nachtzug vorbei, weit weg, kaum zu hören, fast wie ein Geräusch aus einem Traum.
31. Hana nem tudja pontosan, miért áll még mindig a fogkefe a pohárban, és igazából nem is kérdezi ezt magától. - Hana weiß nicht genau, warum die Zahnbürste noch im Becher steht, und sie fragt sich das auch nicht wirklich.
32. Csak azt tudja, hogy minden este a kezébe veszi, és minden este visszateszi. - Sie weiß nur, dass sie sie jeden Abend in die Hand nimmt und jeden Abend zurückstellt.
33. Ez az ő módja arra, hogy mérje az időt, nem naptárral vagy órával, hanem apró, csendes mozdulatokkal. - Das ist ihre Art, die Zeit zu messen, nicht mit Kalender oder Uhr, sondern mit kleinen, stillen Gesten.
34. A hűtőszekrény tovább zúg, egyenletesen és türelmesen, és Hana valamikor behunyja a szemét. - Der Kühlschrank summt weiter, gleichmäßig und geduldig, und irgendwann macht Hana die Augen zu.




3





A halk zúgás - Das leise Summen
1. Hana nem sokkal fél tizenkettő után ér haza, és miközben kinyitja a lakás ajtaját, már hallja is azt a halk, egyenletes zúgást, amely minden este várja. - Hana kommt kurz nach halb zwölf nach Hause, und während sie die Wohnungstür aufschließt, hört sie schon das leise, gleichmäßige Summen, das sie jeden Abend erwartet.
2. A hűtőszekrény évek óta megszakítás nélkül jár, még akkor is, ha a lakásban egyébként semmi sem működik úgy, ahogyan kellene. - Der Kühlschrank läuft seit Jahren ohne Unterbrechung, auch wenn sonst nichts in der Wohnung funktioniert wie es soll.
3. Leveszi a cipőjét, pontosan a fal mellé állítja, és mellé teszi, mint minden este, Ryo fekete sportcipőjét, mintha mindjárt hazajönne. - Sie zieht ihre Schuhe aus, stellt sie akkurat an die Wand, und daneben stellt sie, wie jeden Abend, Ryos schwarze Sneakers, als würde er gleich nach Hause kommen.
4. Nem jön. - Er kommt nicht.
5. Ezt tudja, de a cipők mégis ott állnak, mert rossznak érezné elrakni őket, mintha ezzel véglegessé tenne valamit, ami még nincs egészen befejezve. - Das weiß sie, aber die Schuhe stehen trotzdem dort, weil es sich falsch anfühlt, sie wegzuräumen, als würde sie damit etwas endgültig machen, was noch nicht ganz fertig ist.
6. A lakás sötét, de Hana nem kapcsol villanyt, mert a hűtőszekrény matt fénye az ajtórésen át elég ahhoz, hogy tájékozódjon. - Die Wohnung ist dunkel, aber Hana macht kein Licht an, weil das matte Leuchten des Kühlschranks durch den Türspalt ausreicht, um sich zu orientieren.
7. Bemegy a fürdőszobába, kezével megtalálja a poharat a mosdókagylónál, és az ujja először a piros, aztán a kék fogkefét érinti meg, mint mindig, ebben a sorrendben. - Sie geht ins Bad, findet den Becher am Waschbecken mit der Hand, und ihr Finger berührt zuerst die rote, dann die blaue Zahnbürste, wie immer in dieser Reihenfolge.
8. A kék Ryóé, és a sörtéi olyan merevek, hogy azt lehetne hinni, új, pedig már majdnem hét hónapja annak, hogy valaki használta. - Die blaue gehört Ryo, und die Borsten sind so steif, dass man meinen könnte, sie wäre neu, dabei ist es fast sieben Monate her, seit jemand sie benutzt hat.
9. Hana néhány másodpercig a kezében tartja, különösebb ok nélkül, vagy talán mégis olyan okból, amelyet önmagának sem akar megmagyarázni. - Hana hält sie ein paar Sekunden in der Hand, ohne bestimmten Grund, oder vielleicht doch aus einem Grund, den sie sich selbst nicht erklären will.
10. Aztán visszateszi a kefét, fogat mos, kiköp, és a hideg víz, amikor leöblíti, egy kicsit felébreszti a hosszú este tompaságából. - Dann legt sie die Bürste zurück, putzt sich die Zähne, spuckt aus, und das kalte Wasser beim Abwaschen weckt sie ein wenig aus der Stumpfheit des langen Abends.
11. Visszatérve a szobába leereszkedik a földre a nyitott hűtőszekrény elé, nem azért, mert éhes volna, hanem mert ott meleg a fény, és a hűtőszekrény megbízhatóan zúg, ami ebben a lakásban nem magától értetődő. - Zurück im Zimmer lässt sie sich vor dem offenen Kühlschrank auf den Boden sinken, nicht weil sie Hunger hätte, sondern weil das Licht dort warm ist und der Kühlschrank zuverlässig summt, was in dieser Wohnung keine Selbstverständlichkeit ist.
12. Odabent egy fél citrom fekszik, már napok óta, szorosan átlátszó fóliába csomagolva, mintha Hana egy olyan étkezéshez őrizné, amelyet soha nem főz meg. - Drinnen liegt eine halbe Zitrone, seit Tagen schon, fest in Klarsichtfolie gewickelt, als würde Hana sie aufheben für eine Mahlzeit, die sie nie kocht.
13. Két sörösdoboz áll a második polcon, hidegen és mozdulatlanul, és Hana néha utánuk nyúl, de többnyire visszateszi őket, mielőtt kinyitná a dobozt. - Zwei Bierdosen stehen im zweiten Fach, kalt und unbewegt, und Hana greift manchmal danach, stellt sie aber meistens wieder zurück, bevor sie die Dose öffnet.
14. Ma is. - Heute auch.
15. Leghátul, a tofutartó mögött, amelynek vize kissé zavarossá vált, ott fekszik a kis kartondoboz a cseresznyékkel, amelyeket Hana négy nappal ezelőtt vett, anélkül hogy pontosan tudta volna, miért, mert cseresznyét tulajdonképpen nem magának vesz az ember egyedül. - Ganz hinten, hinter dem Tofubehälter, dessen Wasser leicht trüb geworden ist, liegt die kleine Pappschachtel mit den Kirschen, die Hana vor vier Tagen gekauft hat, ohne genau zu wissen warum, denn Kirschen kauft man eigentlich nicht für sich allein.
16. Kivesz egyet, a nyelvére teszi, lassan ráharap, és a leve édes, egy enyhe savanykás csípéssel, amit Hana kellemesnek érez. - Sie nimmt eine, legt sie auf die Zunge, beißt langsam durch, und der Saft ist süß mit einem leichten Stich ins Saure, was Hana als angenehm empfindet.
17. A magot a tenyerébe teszi, odamegy az ablakhoz, és felrakja az ablakpárkányra a többihez, amelyek ott fekszenek egy páratlan sorban, mint elmúlt éjszakák apró tanúi. - Den Kern legt sie in die Handfläche, geht zum Fenster, und stellt ihn auf die Fensterbank zu den anderen, die dort in einer ungeraden Reihe liegen wie kleine Zeugen vergangener Nächte.
18. Nem számolja meg őket. - Sie zählt sie nicht.
19. Valamikor lefekszik az ágyba, az oldalára fordul, és hallgatja a zúgást, amely a vékony falakon át úgy terjed, mint egy hang, amelyből nem lesz dallam, de mégsem zavar. - Irgendwann geht sie ins Bett, legt sich auf die Seite und hört auf das Summen, das durch die dünnen Wände trägt wie ein Ton, der keine Melodie ergibt, aber trotzdem nicht stört.
20. A termosztát kikapcsol, a csend hirtelen teljessé válik, és Hana észreveszi, hogy várja az újbóli bekapcsolást, anélkül hogy akarná. - Das Thermostat schaltet ab, die Stille ist plötzlich vollständig, und Hana merkt, wie sie auf das Wiedereinschalten wartet, ohne es zu wollen.
21. A hűtőszekrény beindul. - Der Kühlschrank springt an.
22. Odakint elhalad egy vonat, olyan messze, hogy inkább sejteni lehet, mint hallani, tompa zúgás, amely gyorsan újra eltűnik, és a csendet még csendesebbé teszi. - Draußen zieht ein Zug vorbei, so weit entfernt, dass man ihn eher ahnt als hört, ein dumpfes Rauschen, das schnell wieder verschwindet und die Stille noch stiller macht.
23. Hana nem gondol Ryóra. - Hana denkt nicht an Ryo.
24. Legalábbis ezt mondja magának, miközben a mennyezetet nézi végig, amely a hűtőszekrény gyenge fényében alig látható. - Zumindest sagt sie sich das, während sie an der Decke entlangschaut, die im schwachen Licht des Kühlschranks kaum zu sehen ist.
25. A fogkefe, a cipők, a cseresznyék, a zúgás, a várakozás a zúgásra, mindez nem gyász, gondolja Hana, egyszerűen csak ilyenek most a napok. - Die Zahnbürste, die Schuhe, die Kirschen, das Summen, das Warten auf das Summen, das alles ist kein Trauern, denkt Hana, das ist einfach, wie die Tage jetzt aussehen.
26. A hűtőszekrény zúg. - Der Kühlschrank summt.
27. Hana becsukja a szemét. - Hana macht die Augen zu.






4



A hűtőszekrény zúgása - Das Summen des Kühlschranks
1. Kevéssel éjfél előtt van, amikor Hana kinyitja a lakás ajtaját, és még a lépcsőházban meghallja a hűtőszekrény egyenletes zúgását. - Es ist kurz vor Mitternacht, als Hana die Wohnungstür aufschließt und noch im Treppenhaus das gleichmäßige Summen des Kühlschranks hört.
2. A hang úgy hatol át a vékony faajtón, mint egy szívverés, amely nem szűnt meg dobogni, bár a test, amelyhez tartozott, már rég nincs ott. - Das dringt durch die dünne Holztür wie ein Herzschlag, der nicht aufgehört hat zu schlagen, obwohl der Körper, dem er gehörte, längst fort ist.
3. Belép anélkül, hogy villanyt gyújtana, mert az ismerős sötétség kevesebbet követel tőle, mint a mennyezeti lámpa kemény fénye. - Sie tritt ein, ohne Licht zu machen, weil die vertraute Dunkelheit ihr weniger abverlangt als der harte Schein der Deckenlampe.
4. Abban a fényben a lakás mindig egy kicsit túl üresnek látszik. - Unter dem sieht die Wohnung immer ein wenig zu leer aus.
5. Leveszi a cipőjét, és a helyére teszi, aztán, szinte anélkül, hogy odanézne, Ryo fekete tornacipői után nyúl. - Die Schuhe zieht sie aus und stellt sie an ihren Platz, dann greift sie, fast ohne hinzusehen, nach Ryos schwarzen Sneakers.
6. Ezeket minden reggel félreteszi, és minden este újra visszaállítja, nem érzelgősségből, ahogy magának mondja, hanem mert különben a mellettük lévő rés túl feltűnő lenne. - Die räumt sie jeden Morgen zur Seite und stellt sie jeden Abend wieder hin, nicht aus Sentimentalität, wie sie sich sagt, sondern weil die Lücke daneben sonst zu auffällig wäre.
7. Ryo hat hónapja és tizenegy napja nincs itt, bár Hana úgy tesz, mintha nem számolná a napokat. - Ryo ist seit sechs Monaten und elf Tagen weg, obwohl Hana vorgibt, die Tage nicht zu zählen.
8. És mégis számolja őket, mert ebben az ügyben a számolás az egyetlen formája az ellenőrzésnek, amely megmaradt neki. - Und es doch tut, weil das Zählen die einzige Form von Kontrolle ist, die ihr in dieser Sache geblieben ist.
9. A hűtőszekrény tejszerű fényű négyszöget vet a linóleumpadlóra, amely kissé eltorzul ott, ahol a fólia az egyik saroknál felpúposodik. - Der Kühlschrank wirft ein milchiges Rechteck Licht auf den Linoleumboden, das sich leicht verzerrt, wo die Folie an einer Ecke hochsteht.
10. Hana tudatosan rálép, amikor elmegy mellette, mert a hang, amelyet ad, egy pillanatra azt az érzést kelti benne, hogy valamit megváltoztat. - Hana tritt bewusst darauf, wenn sie daran vorbeigeht, weil das Geräusch, das es macht, ihr für einen Moment das Gefühl gibt, etwas zu verändern.
11. A fürdőszobában kitapogatja az utat a mosdókagylóig, és fény nélkül is megtalálja a poharat. - Im Bad tastet sie sich zum Waschbecken vor und findet den Becher ohne Licht.
12. Mert a keze az elmúlt hónapokban saját emlékezetet fejlesztett ki, amely tőle függetlenül működik, és ezért néha ijesztően pontos. - Weil ihre Hand in den vergangenen Monaten eine eigene Erinnerung entwickelt hat, die unabhängig von ihr funktioniert und deshalb manchmal erschreckend präzise ist.
13. Ryo fogkeféje kék, és a sörtéi ugyanolyan merevek, mint azon a napon, amikor új volt. - Ryos Zahnbürste ist blau, und die Borsten sind so steif wie am Tag, an dem sie neu war.
14. Ez azt jelenti, hogy itt hagyta, nem elfelejtette, hanem hátrahagyta, ami különbség, még ha Hana nem is biztos benne, melyik volna a rosszabb. - Was bedeutet, dass er sie hier gelassen hat, nicht vergessen, sondern zurückgelassen, was ein Unterschied ist, auch wenn Hana sich nicht sicher ist, welcher der schlimmere wäre.
15. A fogkefét a kezében tartja, tovább, mint szükséges volna, érzi a sima műanyagot, amely semmilyen információt nem hordoz azon kívül, hogy ott van. - Sie hält die Zahnbürste in der Hand, länger als nötig, spürt das glatte Plastik, das keine Information trägt außer der, dass es da ist.
16. Aztán visszateszi, anélkül, hogy kiegyenesítené a poharat, mert egy egyenesen álló pohár azt jelentené, hogy az ember törődik vele. - Und stellt sie dann zurück, ohne den Becher geradzurücken, weil ein gerader Becher bedeuten würde, dass man sich kümmert.
17. Módszeres közönnyel fogat mos, kiköp, és egy pillanatig a tükörben nézi az arcát. - Sie putzt sich die Zähne mit methodischer Gleichgültigkeit, spuckt aus, betrachtet ihr Gesicht einen Moment im Spiegel.
18. A tükör a sötétben csak egy sötét felületet ver vissza, és Hana ezt őszintébbnek találja annál, amit fényben lát benne. - Der wirft im Dunkeln nur eine dunkle Fläche zurück, und sie findet das ehrlicher als das, was sie bei Licht darin sieht.
19. Aztán leereszkedik a padlóra a nyitott hűtőszekrény elé, úgy, ahogy az ember egy tűz elé ül. - Dann lässt sie sich vor dem offenen Kühlschrank auf den Boden sinken, so wie man sich vor ein Feuer setzt.
20. Nem éhségből, hanem a melegség miatt, és mert a fényben van valami megbízható egy lakásban, ahol különben nagyon kevés dolog érződik megbízhatónak. - Nicht aus Hunger, sondern wegen der Wärme und weil das Licht etwas Verlässliches hat in einer Wohnung, in der sich sonst sehr wenig verlässlich anfühlt.
21. A fél citrom egy hete fekszik az első rekeszben, pontosan folpackba csomagolva. - Die halbe Zitrone liegt seit einer Woche im ersten Fach, präzise in Klarsichtfolie gewickelt.
22. Hana néha azon tűnődik, kinek is csinálja ezt tulajdonképpen, ezt a gondos megőrzését olyan dolgoknak, amelyekre már nincs szüksége, és amelyeket mégsem dob ki. - Hana fragt sich manchmal, für wen sie das eigentlich tut, dieses sorgfältige Aufbewahren von Dingen, die sie nicht mehr braucht und die sie trotzdem nicht wegwirft.
23. Két sörösdoboz áll a második polcon, és Hana ma valóban az egyik után nyúl. - Zwei Bierdosen stehen im zweiten Regal, und Hana greift heute tatsächlich nach einer.
24. A kezében tartja, érzi a hideget a tenyerén át, aztán mégis visszateszi, mert egyedül sört inni fél egykor olyan mozdulat volna, amelyre még nem áll készen. - Hält sie in der Hand, spürt die Kälte durch die Handfläche, und stellt sie dann doch zurück, weil Biertrinken allein um halb eins eine Geste wäre, die sie noch nicht bereit ist zu machen.
25. Egészen hátul, a tofutartó mögött, amelynek vize enyhén zavarossá vált, ott fekszik a papírdoboz a cseresznyékkel. - Ganz hinten, hinter dem Tofubehälter, dessen Wasser eine leichte Trübung angenommen hat, liegt die Pappschachtel mit den Kirschen.
26. Hana megvette őket, bár a cseresznye egy embernek alig éri meg, és a dobozt egyértelműen két személyre tervezték. - Hana hat sie gekauft, obwohl Kirschen sich für eine Person kaum lohnen und die Schachtel eindeutig für zwei ausgelegt ist.
27. Kivesz egyet, olyan összpontosítással eszi meg, amelyet mindennek megad, ami egyedül történik. - Sie nimmt eine, isst sie mit der Konzentration, die sie allem gibt, was allein geschieht.
28. A mag aztán ott fekszik a tenyerében, mint egy kicsi, fölösleges emlék. - Und der Kern liegt dann in ihrer Handfläche wie ein kleines, unnötiges Andenken.
29. Az ablakhoz megy, és odateszi a többihez, amelyek ott fekszenek egy szabálytalan sorban. - Sie geht zum Fenster und legt ihn zu den anderen, die dort in einer unregelmäßigen Reihe liegen.
30. Hét vagy nyolc, ma nem számolja meg őket, mert a számolás túl világosan megmondaná neki, hány este telt már így. - Sieben oder acht, sie zählt sie heute nicht, weil das Zählen ihr zu deutlich sagen würde, wie viele Abende das bereits sind.
31. Ez pedig olyan információ, amelyre éppen nincs szüksége. - Und das ist eine Information, die sie gerade nicht braucht.
32. Az ágyban a hátán fekszik, nyitott szemmel, és a hűtőszekrényt hallgatja. - Im Bett liegt sie auf dem Rücken, Augen offen, und hört dem Kühlschrank zu.
33. Az egyenletes zúgását úgy küldi végig a lakáson, mint egy tartalom nélküli üzenetet, tisztán formait, tisztán mechanikusat, és éppen ezért valahogy vigasztalót. - Der schickt sein gleichmäßiges Summen durch die Wohnung wie eine Botschaft ohne Inhalt, rein formal, rein mechanisch, und gerade deshalb irgendwie tröstlich.
34. A termosztát kikapcsol, és az ezt követő csend olyan minőségű, amelyet Hana testileg érzékel. - Das Thermostat schaltet ab, und die Stille, die folgt, ist von einer Qualität, die Hana körperlich wahrnimmt.
35. Olyan, mint valamiféle nyomás a fülén, az egész szoba megtorpanása. - Eine Art Druck auf den Ohren, ein Innehalten des ganzen Raums.
36. És észreveszi, hogy visszatartja a lélegzetét, amíg a hűtőszekrény újra be nem indul. - Und sie merkt, dass sie die Luft anhält, bis der Kühlschrank wieder anspringt.
37. Ez néhány másodperc múlva meg is történik, megbízhatóan, mint mindig, és Hana úgy fújja ki a levegőt, mint egy sikeresen kiállt próba után. - Was er nach einigen Sekunden tut, zuverlässig wie immer, und Hana atmet aus wie nach einer bestandenen Probe.
38. Odakint egy éjszakai vonat siklik át a távoli pályaudvaron, zúgása alig több sejtelemnél. - Draußen gleitet ein Nachtzug durch den fernen Bahnhof, sein Rauschen kaum mehr als eine Ahnung.
39. Olyan hang ez, amely nem töri meg a csendet, hanem olyan mélységet ad neki, amely nélküle nem volna meg. - Ein Laut, der die Stille nicht bricht, sondern ihr eine Tiefe gibt, die sie ohne ihn nicht hätte.
40. Hana Ryóra gondol, amit tulajdonképpen megtiltott magának, de a tilalom az éjfél utáni órákban nem működik különösebben jól. - Hana denkt an Ryo, was sie sich eigentlich verboten hat, aber das Verbot funktioniert nicht besonders gut in den Stunden nach Mitternacht.
41. Amikor a hűtőszekrény zúg, és a fogkefe a fürdőszobában áll, és a cseresznyemagok az ablakpárkányon fekszenek. - Wenn der Kühlschrank summt und die Zahnbürste im Bad steht und die Kirschen auf der Fensterbank liegen.
42. És minden egyszerre nem jelent semmit és túl sokat jelent, ami alapjában véve ugyanaz. - Und alles gleichzeitig nichts bedeutet und zu viel bedeutet, was im Grunde dasselbe ist.
43. Nem tudja, mikor fog ez megszűnni, az időnek ez az éjszakai mérése csendes mozdulatokkal. - Sie weiß nicht, wann das aufhören wird, dieses Nachtmessen der Zeit mit stillen Gesten.
44. De tudja, hogy a hűtőszekrény holnap reggel még zúgni fog, amikor felkel. - Aber sie weiß, dass der Kühlschrank morgen früh noch summen wird, wenn sie aufsteht.
45. És hogy ennek egyelőre elégnek kell lennie. - Und dass das, vorerst, genug sein muss.
46. A hűtőszekrény zúg. - Der Kühlschrank summt.
47. Hana lehunyja a szemét. - Hana schließt die Augen.




5


A hűtőszekrény zúgása - Das Summen des Kühlschranks
1. Nem sokkal éjfél előtt van, amikor Hana kinyitja a lakás ajtaját, és még mielőtt belépne, meghallja a hűtőszekrény zúgását, azt a tompa, egyenletes brummogást, amely átnyomul a faajtón a lépcsőházba, mintha bizonyítéka volna annak, hogy odabent még valami életben van, még ha az az élet, amelyet ő oda elképzelt magának, időközben máshová rendeződött is. - Es ist kurz vor Mitternacht, als Hana die Wohnungstür aufschließt und noch bevor sie eintritt das Summen des Kühlschranks wahrnimmt, dieses dumpfe, gleichmäßige Brummen, das sich durch die Holztür ins Treppenhaus schiebt wie ein Beweis dafür, dass drinnen noch etwas am Leben ist, auch wenn das Leben, das sie sich darin vorgestellt hatte, sich inzwischen anders verteilt hat.
2. Belép. - Sie tritt ein.
3. A lakás sötétsége nem ellenségesen fogadja, hanem semlegesen, azoknak a tereknek a közönyével, amelyek már felhagytak a várakozással, és Hana hálás ezért, mert a közönyt könnyebb elviselni, mint az ellenkezőjét. - Die Dunkelheit der Wohnung empfängt sie nicht feindlich, sondern neutral, mit der Gleichgültigkeit von Räumen, die aufgehört haben zu warten, und Hana ist dankbar dafür, weil Gleichgültigkeit sich leichter tragen lässt als das Gegenteil.
4. Nem kapcsol lámpát, nem megszokásból, hanem mert a fény megváltoztatja az arányokat, láthatóbbá teszi az ürességet, kiemeli a második párnát, az ajtó melletti használatlan akasztót, amelyen fél éve nem lógott már idegen kabát. - Sie macht kein Licht, nicht aus Gewohnheit, sondern weil das Licht die Proportionen verändert, die Leere sichtbarer macht, das zweite Kissen betont, den ungenutzten Haken neben der Tür, an dem seit einem halben Jahr keine fremde Jacke mehr hängt.
5. Leveszi a cipőjét, azzal a pontos mellékességgel állítja oda, amely akkor keletkezik, ha az ember egy cselekvést elég gyakran ismétel ahhoz, hogy az megszűnjön döntés lenni, és melléjük teszi Ryo tornacipőit, feketéket, az ő lábára túl kicsiket, érintetlenül azóta a nap óta, amikor Ryo behúzta maga mögött az ajtót anélkül, hogy becsapta volna, ami rosszabb volt, mint ha becsapta volna. - Die Schuhe zieht sie aus, stellt sie mit der präzisen Beiläufigkeit hin, die entsteht, wenn man eine Handlung oft genug wiederholt, dass sie aufgehört hat, eine Entscheidung zu sein, und daneben stellt sie Ryos Sneakers, schwarz, zu klein für ihre Füße, unberührt seit dem Tag, an dem er die Tür hinter sich zugezogen hat, ohne zu schlagen, was schlimmer war als schlagen.
6. A hűtőszekrény tejszerű fénye kiszűrődik az ajtórésen, és torz téglalapot vet a linóleumpadlóra, amelynek felpúposodott sarkát Hana elhaladtában a lábujjával lapítja le, egy kicsi, értelmetlen mozdulattal, amelyet mégis megtesz, mert a test rítusokat fejleszt ki ott, ahol a szellem már nem akar döntéseket hozni. - Der Kühlschrank wirft sein milchiges Licht durch den Türspalt und legt ein verzerrtes Rechteck auf den Linoleumboden, dessen angehobene Ecke Hana beim Vorbeigehen mit dem Zeh flachhält, eine kleine, sinnlose Geste, die sie trotzdem macht, weil der Körper Rituale entwickelt, wo der Geist keine Entscheidungen mehr treffen will.
7. A fürdőszobában fény nélkül talál oda a mosdókagylóhoz, keze olyan biztonsággal találja meg a poharat, amely néha kísérteties számára, mert megmutatja, milyen teljesen írta bele magát a hiányzás a mozgásába, a kis esték izomemlékezeteibe, amelyek mind ugyanúgy néznek ki, és mégsem szűnnek meg jelenteni valamit. - Im Bad navigiert sie ohne Licht zum Waschbecken, ihre Hand findet den Becher mit einer Sicherheit, die ihr manchmal unheimlich ist, weil sie zeigt, wie vollständig sich das Vermissen in die Motorik eingeschrieben hat, in die Muskelgedächtnisse kleiner Abende, die alle gleich aussehen und trotzdem nicht aufhören, etwas zu bedeuten.
8. Két fogkefe áll a pohárban, egy piros és egy kék, és Hana olyan magától értetődőséggel veszi el a kéket, amelyet egyszerre tilt meg és enged meg magának, a kezében tartja, és érzékeli a sörték keménységét, amelyek semmit sem felejtettek el, mert nincs mit elfelejteniük, mert semmit sem használtak rajtuk azóta, hogy Ryo itt hagyta őket, nem elfelejtette, hanem hagyta, ami különbség, amelyet Hana hónapok óta ide-oda forgat magában, anélkül hogy eredményre jutna. - Zwei Zahnbürsten stehen im Becher, eine rote, eine blaue, und Hana nimmt die blaue mit einer Selbstverständlichkeit, die sie sich gleichzeitig verbietet und erlaubt, hält sie in der Hand und registriert die Härte der Borsten, die nichts vergessen haben, weil sie nichts zu vergessen haben, weil nichts an ihnen gebraucht wurde, seit Ryo sie hier zurückgelassen hat, nicht vergessen, gelassen, was ein Unterschied ist, den Hana seit Monaten hin und her wendet, ohne zu einem Ergebnis zu kommen.
9. Visszateszi a fogkefét, a kimerültség mechanikus pontosságával fogat mos, és az öblítéskor a hideg víz egy pillanatra kirántja az elmúlt órák tompa egyformaságából, körvonalat ad neki, anélkül hogy bármi fontosat közölne vele. - Sie stellt die Zahnbürste zurück, putzt sich die Zähne mit der mechanischen Präzision der Erschöpfung, und das kalte Wasser beim Abwaschen zieht sie für einen Moment aus der tauben Gleichförmigkeit der letzten Stunden heraus, gibt ihr Kontur, ohne ihr etwas Wichtiges mitzuteilen.
10. Az arcát ebben a fényben nem látni a tükörben, amit Hana helyénvalónak érez, mert az az arc, amelyet ott többnyire találni szokott, olyan kérdést tesz fel, amelyre még nincs válasza. - Ihr Gesicht im Spiegel ist bei diesem Licht nicht zu sehen, was Hana als angemessen empfindet, weil das Gesicht, das sie dort meistens vorfindet, eine Frage stellt, auf die sie noch keine Antwort hat.
11. A szobában leereszkedik a padlóra a nyitott hűtőszekrény elé, nem éhségből, nem szomjúságból, hanem mert ott a fény meleg és állandó, és a zúgás ilyen közelségből testiséget kap, amely társaságnak érződik, amit azonnal szentimentális gondolatnak tart, aztán mégis érvényben hagy, mert éjfél után már túl késő van a korrektséghez. - Im Zimmer lässt sie sich vor dem offenen Kühlschrank auf den Boden sinken, nicht aus Hunger, nicht aus Durst, sondern weil das Licht dort warm und beständig ist und das Summen aus dieser Nähe eine Körperlichkeit bekommt, die sich anfühlt wie Gesellschaft, was sie sofort für einen sentimentalen Gedanken hält und dann doch gelten lässt, weil es nach Mitternacht für Korrektheit zu spät ist.
12. A hűtőszekrény tartalma hetek óta alig változott: a fél citrom az első polcon, gondosan folpackba csomagolva, bár Hana már nem főz, és a citrom egyszer majd egyszerűen ott lesz, anélkül hogy valaha használták volna, mint némely más dolog is. - Der Kühlschrankinhalt hat sich seit Wochen kaum verändert: die halbe Zitrone im ersten Fach, sorgfältig in Klarsichtfolie gewickelt, obwohl Hana nicht mehr kocht und die Zitrone irgendwann einfach da sein wird, ohne jemals gebraucht worden zu sein, wie manches andere auch.
13. Két sörösdoboz a második polcon, érintetlenül és hidegen, amelyek után Hana nyúl, majd visszateszi őket, mert egy dobozt egyedül kinyitni éjfélkor kijelentés volna, amelyet még nem kész megtenni, még nem, bár ez a még nem minden estével valamivel kisebb lesz. - Zwei Bierdosen im zweiten Fach, unberührt und kalt, nach denen Hana greift und die sie zurückstellt, weil das Öffnen einer Dose allein um Mitternacht eine Aussage wäre, die sie noch nicht bereit ist zu machen, noch nicht, obwohl das noch nicht mit jedem Abend etwas kleiner wird.
14. Leghátul, a tofutartó mögött, amelynek zavaros vize azt mondja neki, hogy holnap cselekednie kellene, ott fekszik a kartondoboz a cseresznyékkel, amelyeket Hana öt napja egy hirtelen indíttatásból vett, amelyet nem tud egészen megmagyarázni magának, azon kívül, hogy a doboz úgy nézett ki, mintha két embernek szánták volna, és hogy mégis elvette, talán éppen ezért. - Ganz hinten, hinter dem Tofubehälter, dessen trübes Wasser ihr sagt, dass sie morgen handeln müsste, liegt die Pappschachtel mit den Kirschen, die Hana vor fünf Tagen in einem Impuls gekauft hat, den sie sich nicht ganz erklären kann, außer dass die Schachtel so ausgesehen hat, als wäre sie für zwei Menschen gedacht, und dass sie sie trotzdem genommen hat, vielleicht gerade deshalb.
15. Elvesz egy cseresznyét, lassan eszi meg, olyan figyelemmel, amely magányt teremt, ha túl sok teret adnak neki, és a mag aztán úgy fekszik a tenyerében, mint egy érv, amelyet nem akar lefolytatni, de letenni sem tud. - Sie nimmt eine Kirsche, isst sie langsam, mit einer Aufmerksamkeit, die Einsamkeit erzeugt, wenn man ihr zu viel Raum gibt, und der Kern liegt dann in ihrer Handfläche wie ein Argument, das sie nicht führen will, aber auch nicht ablegen kann.
16. Az ablaknál odateszi a többiekhez, hét vagy nyolc, már nem számolja őket, mert a szám megszűnt információnak lenni, és valamiféle váddá vált, hogy pontosan ki ellen, azt Hana nem tudja, ami nem teszi jobbá a dolgot. - Am Fenster legt sie ihn zu den anderen, sieben oder acht, sie zählt sie nicht mehr, weil die Zahl aufgehört hat, Information zu sein, und eine Art Anklage geworden ist, gegen wen genau, weiß Hana nicht, was die Sache nicht besser macht.
17. Az ágyban a hátán fekszik, szemét a mennyezetre szegezve, és követi a hűtőszekrény zúgását, amely az egész lakáson átviszi magát azoknak a dolgoknak a makacsságával, amelyeknek nincs szükségük okra ahhoz, hogy folytassák, mert a működésük nem feltételez tudatot, nem feltételez akaratot, nem feltételez emléket arról, ami egyszer volt, és éppen ebben van valami, amit Hana vigasznak érez, bár nem használná rá ezt a szót, ha megkérdeznék. - Im Bett liegt sie auf dem Rücken, die Augen an die Decke gerichtet, und folgt dem Summen des Kühlschranks, das durch die Wohnung trägt mit der Beharrlichkeit von Dingen, die keinen Grund brauchen weiterzumachen, weil ihre Funktion kein Bewusstsein voraussetzt, kein Wollen, keine Erinnerung an das, was einmal gewesen ist, und gerade darin liegt etwas, das Hana als Trost empfindet, obwohl sie das Wort dafür nicht verwenden würde, wenn sie gefragt würde.
18. A termosztát kikapcsol. - Das Thermostat schaltet ab.
19. A csend, amely ezután következik, olyan teljességű, hogy Hana testileg érzékeli, valaminek az enyhülése, amit nem érzékelt nyomásként, amíg ott volt, és észreveszi, hogy visszatartja a lélegzetét, vár, semmi meghatározottra, csak a bekapcsolásra, amely néhány másodperc múlva megérkezik, megbízhatóan, iránta érdektelenül, és ebben a közönyös nyugalomban rejlik a valódi megnyugvás: a hűtőszekrény tovább zúg, anélkül hogy neki bármit tennie kellene érte. - Die Stille, die folgt, ist von einer Vollständigkeit, die Hana körperlich wahrnimmt, ein Nachlassen von etwas, das sie nicht als Druck registriert hatte, solange es da war, und sie merkt, dass sie die Luft anhält, wartet, auf nichts Bestimmtes außer dem Einschalten, das nach einigen Sekunden kommt, zuverlässig, uninteressiert an ihr, und in diesem Gleichmut liegt die eigentliche Beruhigung: der Kühlschrank summt weiter, ohne dass sie etwas dafür tun muss.
20. Odakint egy éjszakai vonat siklik át a távoli állomáson, zaja annyira tompított, hogy kevésbé hangnak érződik, mint a csend besűrűsödésének, rövid jelnek, hogy máshol mozgás történik, emberek egyik helyről a másikra, csomaggal és szándékokkal, miközben Hana mozdulatlanul fekszik, és egy hűtőszekrény zúgását számolja. - Draußen streicht ein Nachtzug durch den fernen Bahnhof, sein Rauschen so weit gedämpft, dass es sich weniger wie ein Geräusch anfühlt als wie eine Verdichtung der Stille, ein kurzes Zeichen, dass anderswo Bewegung stattfindet, Menschen von einem Ort zum anderen, mit Gepäck und Absichten, während Hana still liegt und das Summen eines Kühlschranks zählt.
21. Ryóra gondol, vagy pontosabban: megengedi, hogy Ryo belépjen abba a csendbe, amelyet a termosztát létrehozott, egy arc élesség nélkül, egy hang szöveg nélkül, inkább textúra, mint kép, és tudja, hogy ami itt a sötétben tovább működik, nem gyász abban az értelemben, amelyet a szó sugall, hanem valami csendesebb és szívósabb: egy élet lassú átszerveződése, amelyből hiányzik egy ellensúly, amelyet soha nem nevezett kifejezetten ellensúlynak, amíg ott volt. - Sie denkt an Ryo, oder genauer: sie lässt zu, dass er in die Stille eintritt, die das Thermostat erzeugt hat, ein Gesicht ohne Schärfe, eine Stimme ohne Wortlaut, mehr Textur als Bild, und sie weiß, dass das, was hier im Dunkeln weiterläuft, kein Trauern ist in dem Sinne, den das Wort vorschlägt, sondern etwas Ruhigeres und Zäheres: das langsame Umorganisieren eines Lebens, dem ein Gegengewicht fehlt, das es nie explizit als Gegengewicht bezeichnet hat, solange es da war.
22. A fogkefe a pohárban áll. - Die Zahnbürste steht im Becher.
23. A cipők az ajtónál állnak. - Die Schuhe stehen an der Tür.
24. A cseresznyemagok az ablakpárkányon fekszenek. - Die Kirschkerne liegen auf der Fensterbank.
25. A hűtőszekrény zúg. - Der Kühlschrank summt.
26. Hana lehunyja a szemét, nem azért, mert aludni akar, hanem mert a szemhéja mögötti sötétség legalább olyan sötétség, amelyet ő maga választott, és ez ezen az éjszakán elég. - Hana schließt die Augen, nicht weil sie schlafen will, sondern weil die Dunkelheit hinter den Lidern wenigstens eine ist, die sie selbst gewählt hat, und das, in dieser Nacht, genug ist.





83

[Bearbeiten]

1



Október - Oktober
1. Anders harminchat éves. - Anders ist sechsunddreißig Jahre alt.
2. Egy régi fatemplomban lakik. - Er wohnt in einer alten Holzkirche.
3. A templom egy fjord szélén áll. - Die Kirche liegt am Rand eines Fjords.
4. A víz szürke és hideg. - Das Wasser ist grau und kalt.
5. Anders a templomot a nagybátyjától örökölte. - Anders hat die Kirche von seinem Onkel geerbt.
6. A tető rossz állapotban van. - Das Dach ist kaputt.
7. Amikor esik az eső, a víz egy vödörbe csöpög. - Wenn es regnet, tropft das Wasser in einen Eimer.
8. Plink. Plink. Plink. - Plink. Plink. Plink.
9. Anders hallgatja a cseppeket. - Anders hört den Tropfen zu.
10. Nem számolja őket. Csak hallgatja. - Er zählt sie nicht. Er hört nur zu.
11. A fűtés régi és hangos. - Die Heizung ist alt und laut.
12. Reggel hideg a levegő a házban. - Am Morgen ist die Luft kalt im Haus.
13. Anders felkel, és kávét főz. - Anders steht auf und macht Kaffee.
14. A konyhaasztalnál issza meg. - Er trinkt ihn am Küchentisch.
15. Odakint esik az eső. - Draußen regnet es.
16. Az eső oldalról jön a tenger felől. - Der Regen kommt seitlich vom Meer.
17. Október van. - Es ist Oktober.
18. A szomszédját Larsnak hívják. - Sein Nachbar heißt Lars.
19. Lars hatvannyolc éves. - Lars ist achtundsechzig Jahre alt.
20. Minden második nap benéz hozzá. - Er kommt jeden zweiten Tag vorbei.
21. Nem kopog be. - Er klopft nicht an.
22. Egyszerűen leül a padra. - Er setzt sich einfach auf die Bank.
23. Dohányt tesz az asztalra. - Er legt Tabak auf den Tisch.
24. Lars keveset beszél. - Lars sagt wenig.
25. Anders is. - Anders auch.
26. Ez így rendben van. - Das ist in Ordnung.
27. Ma Lars ezt mondja: „Björn kuttere megint jár.” - Heute sagt Lars: „Der Kutter von Björn läuft wieder."
28. Anders bólint. - Anders nickt.
29. Lars feláll és elmegy. - Lars steht auf und geht.
30. Az ajtó becsapódik. - Die Tür fällt zu.
31. A dohány még mindig az asztalon fekszik. - Der Tabak liegt noch auf dem Tisch.
32. Anders csónakmotorokat javít. - Anders repariert Bootsmotoren.
33. Ez a munkája. - Das ist seine Arbeit.
34. A szomszédok néha kávéval fizetnek neki. - Die Nachbarn bezahlen ihn manchmal mit Kaffee.
35. Néha egyszerűen csak köszönetet mondanak. - Manchmal sagen sie einfach danke.
36. Ez elég neki. - Das reicht ihm.
37. Régebben csónaképítő volt. - Er war früher Bootsbauer.
38. Ez már régen volt. - Das ist lange her.
39. Most nem valaki meghatározott ember. - Jetzt ist er niemand Bestimmtes.
40. Délután megjön a posta. - Am Nachmittag kommt die Post.
41. Anders kézbe vesz egy borítékot. - Anders nimmt einen Umschlag.
42. Nem számla. - Es ist keine Rechnung.
43. Egy képeslap. - Es ist eine Postkarte.
44. A képen Oslo kikötője látható. - Das Bild zeigt den Hafen von Oslo.
45. A színek nagyon világosak. - Die Farben sind sehr hell.
46. Megfordítja a lapot. - Er dreht die Karte um.
47. Csak néhány szó áll rajta. - Da stehen nur wenige Wörter.
48. „Gyere Oslóba.” - „Komm nach Oslo."
49. A lap Mettétől van. - Die Karte ist von Mette.
50. Mette a barátnője volt. - Mette war seine Freundin.
51. Hat hónapja nem írt. - Seit sechs Monaten hat sie nicht geschrieben.
52. Anders egyszer elolvassa a lapot. - Anders liest die Karte einmal.
53. Elolvassa kétszer. - Er liest sie zweimal.
54. Elolvassa háromszor. - Er liest sie dreimal.
55. Aztán leteszi az ablakpárkányra. - Dann legt er sie auf den Fenstersims.
56. Az elülső oldala lefelé néz. - Die Vorderseite zeigt nach unten.
57. Kinéz a fjordra. - Er schaut auf den Fjord.
58. A komp elhalad. - Die Fähre fährt vorbei.
59. A motor hangja egyre kisebb és kisebb lesz. - Der Sound des Motors wird kleiner und kleiner.
60. Aztán megint csend van. - Dann ist es wieder still.
61. Korán besötétedik. - Es wird früh dunkel.
62. Négy órakor az ég már fekete. - Um vier Uhr ist der Himmel schon schwarz.
63. Anders meggyújt egy gyertyát. - Anders zündet eine Kerze an.
64. Ráteszi a régi zongorára. - Er stellt sie auf das alte Klavier.
65. A zongorán senki sem játszik. - Das Klavier spielt niemand.
66. De ott áll, amióta Anders itt lakik. - Aber es steht dort, seit Anders hier wohnt.
67. Leül az előtte álló székre. - Er setzt sich auf den Stuhl davor.
68. Nézi a lángot. - Er schaut die Flamme an.
69. Nem gondolkodik sokat. - Er denkt nicht viel.
70. Nem dönt el semmit. - Er entscheidet nichts.
71. A fűtés csöpög. - Die Heizung tropft.
72. A víz odakint a cölöpöknek csapódik. - Das Wasser schlägt gegen die Pfähle draußen.
73. Anders csendben ül. - Anders sitzt still.
74. A gyertya egyre kisebb lesz. - Die Kerze wird kleiner.
75. Aztán kialszik. - Dann geht sie aus.
76. A sötétben nyugalom van. - Im Dunkeln ist es ruhig.
77. Odakint havazni kezd. - Draußen fängt es an zu schneien.
78. A pelyhek halkan hullanak. - Die Flocken fallen leise.
79. Szinte hangtalanul. - Fast ohne Geräusch.
80. Anders ülve marad. - Anders bleibt sitzen.
81. Nem fog Oslóba utazni. - Er wird nicht nach Oslo fahren.
82. Itt marad. - Er bleibt hier.
83. Nem azért, mert muszáj. - Nicht weil er muss.
84. Hanem mert nincs oka elmenni. - Sondern weil er keinen Grund hat zu gehen.




2



Október - Oktober
1. Anders két éve lakik egy régi fatemplomban egy norvég fjord szélén. - Anders wohnt seit zwei Jahren in einer alten Holzkirche am Rand eines norwegischen Fjords.
2. A templomot a nagybátyjától örökölte, de igazán soha nem akarta. - Die Kirche hat er von seinem Onkel geerbt, aber er hat sie nie wirklich gewollt.
3. A tető beázik, és amikor esik, egy vödröt állít a konyhába. - Das Dach ist undicht, und wenn es regnet, stellt er einen Eimer in die Küche.
4. Hallgatja a csöpögést: plink, plink, plink. - Er hört dem Tropfen zu: plink, plink, plink.
5. Nem számolja őket, de ismeri a ritmust. - Er zählt sie nicht, aber er kennt den Rhythmus.
6. Odakint szürke a víz, és a szél egyenesen a tenger felől jön. - Draußen ist das Wasser grau, und der Wind kommt direkt vom Meer.
7. Október van, és az eső szinte vízszintesen veri az ablaküvegeket. - Es ist Oktober, und der Regen fliegt fast horizontal gegen die Fensterscheiben.
8. Anders a konyhaasztalnál ül egy csésze kávéval, amely már rég kihűlt. - Anders sitzt am Küchentisch mit einer Tasse Kaffee, die längst kalt ist.
9. Mégis megissza, mert fel kellene állnia, hogy újat készítsen. - Er trinkt sie trotzdem, weil er aufstehen müsste, um eine neue zu machen.
10. A ház csendes, csak a fűtés ad néha halk hangot. - Das Haus ist still, nur die Heizung macht manchmal ein leises Geräusch.
11. Lars minden második nap jön, mindig kopogás nélkül. - Lars kommt jeden zweiten Tag, immer ohne anzuklopfen.
12. Hatvannyolc éves, és egy kilométerrel arrébb lakik a parton. - Er ist achtundsechzig Jahre alt und wohnt einen Kilometer weiter am Ufer.
13. Leül a padra, az asztalra teszi a dohányzacskóját, és nem mond semmit. - Er setzt sich auf die Bank, legt sein Tabakpäckchen auf den Tisch und sagt nichts.
14. Anders sem mond semmit, és ez közöttük teljesen normális. - Anders sagt auch nichts, und das ist zwischen ihnen vollkommen normal.
15. Tíz perc múlva Lars csak ennyit mond: „Björn kuttere megint jár.” - Nach zehn Minuten sagt Lars nur: „Der Kutter von Björn läuft wieder."
16. Anders bólint, Lars pedig feláll, és kimegy az ajtón anélkül, hogy visszafordulna. - Anders nickt, und Lars steht auf und geht durch die Tür, ohne sich umzudrehen.
17. A dohány az asztalon marad, mert Lars mindig elfelejti, vagy szándékosan hagyja ott. - Der Tabak bleibt auf dem Tisch, weil Lars ihn immer vergisst oder absichtlich dalässt.
18. Anders csónakmotorokat javít a környékbeli embereknek. - Anders repariert Bootsmotoren für die Leute in der Gegend.
19. Néhányan pénzzel fizetnek neki, mások kávét hoznak, vagy egyszerűen nem mondanak semmit. - Manche bezahlen ihn mit Geld, andere bringen Kaffee oder sagen einfach nichts.
20. Régebben hajóépítő volt Bergenben, de ez olyan érzés, mintha egy másik élet lett volna. - Er war früher Bootsbauer in Bergen, aber das fühlt sich an wie ein anderes Leben.
21. Most olyan valaki, aki itt lakik, és olyan dolgokat javít meg, amelyeket mások kidobnának. - Jetzt ist er jemand, der hier wohnt und Dinge repariert, die andere wegwerfen würden.
22. Délután egy képeslap fekszik a postaládában két számla között. - Am Nachmittag liegt eine Postkarte im Briefkasten zwischen zwei Rechnungen.
23. Az elülső oldal képe Oslo kikötőjét mutatja, a színek túl rikítóak ehhez a naphoz. - Das Bild auf der Vorderseite zeigt den Hafen von Oslo, die Farben sind zu grell für diesen Tag.
24. Megfordítja a lapot, és elolvassa a szavakat, amelyeket Mette írt: „Gyere Oslóba.” - Er dreht die Karte um und liest die Worte, die Mette geschrieben hat: „Komm nach Oslo."
25. Mette a barátnője volt, de hat hónapja nem írt és nem telefonált. - Mette war seine Freundin, aber seit sechs Monaten hat sie nicht geschrieben und nicht angerufen.
26. Háromszor olvassa el a lapot, nem azért, mert nem érti, hanem mert időre van szüksége. - Er liest die Karte dreimal, nicht weil er sie nicht versteht, sondern weil er Zeit braucht.
27. Aztán képpel lefelé az ablakpárkányra teszi. - Dann legt er sie mit der Vorderseite nach unten auf den Fenstersims.
28. Odakint éppen elhalad az esti komp, a motor mélyen és egyenletesen hangzik. - Draußen fährt gerade die Abendfähre vorbei, der Motor klingt tief und gleichmäßig.
29. A hang egyre kisebb lesz, míg a fjord újra csendes nem lesz. - Das Geräusch wird kleiner, bis der Fjord wieder still ist.
30. Négy órakor besötétedik, mint ebben a hónapban minden nap. - Um vier Uhr wird es dunkel, wie jeden Tag in diesem Monat.
31. Anders meggyújt egyetlen gyertyát, és a sarokban álló régi zongorára teszi. - Anders zündet eine einzelne Kerze an und stellt sie auf das alte Klavier in der Ecke.
32. A zongora ott áll, amióta beköltözött, és még egyetlenegyszer sem játszott rajta. - Das Klavier steht dort seit er einzog, und er hat es noch kein einziges Mal gespielt.
33. Leül az előtte álló székre, és nézi a lángot anélkül, hogy bármilyen meghatározott gondolata volna. - Er setzt sich auf den Stuhl davor und schaut die Flamme an, ohne einen bestimmten Gedanken.
34. A fűtés csöpög, odakint a víz szabályosan csapódik a kikötőhely facölöpjeinek. - Die Heizung tropft, das Wasser draußen schlägt regelmäßig gegen die Holzpfähle der Anlegestelle.
35. A gyertya egyre kisebb és kisebb lesz, míg kialszik, és a szoba sötét lesz. - Die Kerze wird kleiner und kleiner, bis sie ausgeht und das Zimmer dunkel ist.
36. Nem fog Oslóba menni. - Er wird nicht nach Oslo fahren.
37. Ezt nem azért tudja, mert eldöntötte, hanem mert nem érez okot arra, hogy elmenjen. - Das weiß er nicht, weil er es entschieden hat, sondern weil er keinen Grund spürt zu gehen.
38. Odakint havazni kezd, halkan és szinte átmenet nélkül, mint itt minden. - Draußen beginnt es zu schneien, leise und fast ohne Übergang, wie alles hier.
39. Anders ülve marad a sötétben, és hallgatja a havat, amely nem ad ki hangot. - Anders bleibt sitzen im Dunkeln und hört dem Schnee zu, der keinen Laut macht.
40. Az élet itt csendben múlik el, és ez nem panasz, csak megfigyelés. - Das Leben vergeht hier still, und das ist keine Klage, nur eine Beobachtung.




3



Október - Oktober
1. Anders harminchat éves, és két éve él egy fatemplomban, amelyet tulajdonképpen már senki sem akart. - Anders ist sechsunddreißig, und er lebt seit zwei Jahren in einer Holzkirche, die eigentlich niemand mehr haben wollte.
2. Egy burkolatlan út végén áll, ott, ahol a fjord véget ér, és a semmi elkezdődik. - Sie steht am Ende einer unbefestigten Straße, wo der Fjord aufhört und das Nichts anfängt.
3. A tetőn három beázó hely van, és attól függően, milyen erősen fúj a szél, különböző helyeken csöpög. - Das Dach hat drei undichte Stellen, und je nachdem, wie stark der Wind steht, tropft es an verschiedenen Orten.
4. Megtanulta úgy a megfelelő helyre tenni a vödröket, hogy közben nem is gondolkodik rajta. - Er hat gelernt, die Eimer richtig zu stellen, ohne darüber nachzudenken.
5. A fűtés öreg, hangosan és rosszul működik, de még működik, és ez számít. - Die Heizung ist alt, sie arbeitet laut und schlecht, aber sie arbeitet noch, und das zählt.
6. Az október itt nem hónap, hanem állapot. - Der Oktober ist hier kein Monat, er ist ein Zustand.
7. A fény sosem érkezik meg igazán, szürke marad, lapos, a víz közelében függve, mint köd ködjelleg nélkül. - Das Licht kommt nie wirklich an, es bleibt grau, flach, nah am Wasser hängend wie Nebel ohne Nebelcharakter.
8. Anders reggelente hideg kávéval ül az asztalnál, a fjordot nézi, és nem vár semmi meghatározottra. - Anders sitzt morgens am Tisch mit kaltem Kaffee, schaut auf den Fjord und wartet auf nichts Bestimmtes.
9. Csónakmotorokat javít a szomszédoknak, a legtöbbjük öreg, a motorok és a szomszédok egyaránt. - Er repariert Bootsmotoren für die Nachbarn, die meisten sind alt, die Motoren und die Nachbarn gleichermaßen.
10. Fizetség kávéban jár, egy rövid bólintásban, vagy egyáltalán nem jár, és Andersnek nincs előnyben részesített változata. - Bezahlt wird in Kaffee, in einem kurzen Nicken, oder gar nicht, und Anders hat keine Präferenz.
11. Lars minden második nap jön, kopogás nélkül kinyitja az ajtót, és leül az ablak alatti padra. - Lars kommt jeden zweiten Tag, öffnet die Tür ohne zu klopfen und setzt sich auf die Bank unter dem Fenster.
12. Leteszi a dohányzacskóját az asztalra, mintha le akarná tenni magáról, és hátradől. - Er legt sein Tabakpäckchen auf den Tisch, als würde er es ablegen wollen, und lehnt sich zurück.
13. Jól tudnak együtt hallgatni, ami ritkább, mint amilyennek hangzik, mert a hallgatás többnyire várakozást tartalmaz. - Sie schweigen gut zusammen, was seltener ist, als es klingt, weil Schweigen meistens Erwartung enthält.
14. Anders és Lars között nem tartalmaz semmit, egyszerűen levegő, amelyet senkinek sem kell kitöltenie. - Zwischen Anders und Lars enthält es nichts, es ist einfach Luft, die niemand füllen muss.
15. Ma Lars egy idő után, anélkül hogy felemelné a hangját, azt mondja: „Björn kuttere megint jár.” - Heute sagt Lars nach einer Weile, ohne die Stimme zu heben: „Der Kutter von Björn läuft wieder."
16. Anders bólint, Lars feláll, elmegy, és a dohány még mindig az asztalon fekszik, mint mindig. - Anders nickt, Lars steht auf, geht, und der Tabak liegt noch auf dem Tisch, wie immer.
17. A posta a régi komppal érkezik, amely naponta kétszer köt ki, és többnyire semmi olyat nem hoz, ami számítana. - Die Post kommt mit der alten Fähre, die zweimal täglich anlegt und meistens nichts bringt, was zählt.
18. Ma egy képeslapot hoz, és Anders felismeri a kézírást, még mielőtt elolvasná a nevet. - Heute bringt sie eine Postkarte, und Anders erkennt die Handschrift, bevor er den Namen liest.
19. A kép az oslói kikötőt mutatja olyan fényben, amely itt nem létezik, túl sárgán, túl melegen, túl szándékoltan. - Das Bild zeigt den Osloer Hafen in einem Licht, das hier nicht existiert, zu gelb, zu warm, zu gewollt.
20. Megfordítja a lapot, és ezt olvassa: „Nem várok. De kérdezd meg magadtól, mit akarsz itt.” - Er dreht die Karte um und liest: „Ich warte nicht. Aber frag dich, was du hier willst."
21. Kétszer olvassa el a mondatot, nem azért, mert nehéz megérteni, hanem mert valahol célba ér. - Er liest den Satz zweimal, nicht weil er schwer zu verstehen ist, sondern weil er irgendwo landet.
22. Aztán a képeslapot képes oldalával lefelé az ablakpárkányra teszi, és kinéz. - Dann legt er die Karte mit der Bildseite nach unten auf den Fenstersims und schaut hinaus.
23. Az esti komp éppen átvág a fjordon, motorjának hangja messzire visz a víz fölött, aztán eltűnik. - Die Abendfähre zieht gerade durch den Fjord, ihr Motor trägt weit über das Wasser, dann ist er weg.
24. Négykor besötétedik, és Anders gyertyát gyújt, mert nem akarja felkapcsolni a villanyt. - Es wird dunkel um vier, und Anders zündet eine Kerze an, weil er das Licht nicht anmachen will.
25. A zongorára teszi, amely beköltözése óta ott áll, és amelyen senki sem játszik, ő sem. - Er stellt sie auf das Klavier, das seit seinem Einzug dort steht und von niemandem gespielt wird, auch von ihm nicht.
26. Leül elé, és a lángba néz, anélkül hogy egy gondolat megragadna benne, vagy egy döntés formát öltene. - Er setzt sich davor und schaut in die Flamme, ohne dass ein Gedanke sich festsetzt oder eine Entscheidung sich formt.
27. Odakint a víz egyenletesen csapódik a cölöpöknek, odabent a fűtés csöpög a vödörbe. - Draußen schlägt das Wasser gleichmäßig gegen die Pfähle, drinnen tropft die Heizung in den Eimer.
28. A gyertya leég, lassan, egyenletesen, és amikor kialszik, ő ülve marad a sötétben. - Die Kerze brennt herunter, langsam, gleichmäßig, und als sie ausgeht, bleibt er im Dunkeln sitzen.
29. Nem fog Oslóba utazni, ezt most már tudja, és azt is tudja, hogy ez nem elhatározás. - Er wird nicht nach Oslo fahren, das weiß er jetzt, und er weiß auch, dass es kein Entschluss ist.
30. Inkább egy olyan ok hiánya, amely elég erős volna ahhoz, hogy felemelje őt erről a székről. - Es ist eher das Fehlen eines Grundes, der stark genug wäre, ihn von diesem Stuhl zu heben.
31. Odakint havazni kezd, bejelentés nélkül, átmenet nélkül, ahogy itt mindig elkezdődnek a dolgok. - Draußen beginnt es zu schneien, ohne Ankündigung, ohne Übergang, wie hier immer die Dinge beginnen.
32. A pelyhek csendben hullanak a fjordra, amely befogadja őket, anélkül hogy nyomot mutatna. - Die Flocken fallen still auf den Fjord, der sie aufnimmt, ohne eine Spur zu zeigen.
33. Anders hallgatja, bár a hó nem ad hangot, és talán éppen ez a lényeg. - Anders hört zu, obwohl Schnee kein Geräusch macht, und vielleicht ist das der Punkt.
34. Néha az élet csendes elmúlás, és néha elég jelen lenni benne. - Manchmal ist das Leben ein stilles Vergehen, und manchmal reicht es, dabei zu sein.





4



Október - Oktober
1. Anders harminchat éves, két éve lakik egy örökölt fatemplomban egy kavicsos út végén, és már nem tekinti ezt átmenetinek. - Anders ist sechsunddreißig, bewohnt seit zwei Jahren eine geerbte Holzkirche am Ende einer Schotterstraße, und hat aufgehört, das als vorübergehend zu betrachten.
2. A templom ott áll, ahol a fjord egy keskeny öbölbe húzódik vissza, és az út minden magyarázat nélkül feladja. - Die Kirche liegt dort, wo der Fjord sich in eine schmale Bucht zurückzieht und die Straße aufgibt, ohne Erklärung.
3. A tetőnek három olyan pontja van, amely esőben enged, és Anders olyan jól ismeri őket, hogy félálomban is helyesen teszi alájuk a vödröket. - Das Dach hat drei Stellen, die bei Regen nachgeben, und Anders kennt sie so gut, dass er die Eimer im Halbschlaf richtig stellt.
4. Nem megszokás ez, inkább kapituláció egy állapot előtt, amelyet az ember egy idő után már nem javít meg, mert úgy tartozik a házhoz, mint a fa és a régi tömjén szaga. - Nicht Gewöhnung, eher Kapitulation vor dem Zustand, den man irgendwann aufhört zu reparieren, weil er zum Haus gehört wie der Geruch nach Holz und altem Weihrauch.
5. A fűtés a radiátor elágazása alatt álló bádogvödörbe csöpög, plink, és ez a csepp néha az egyetlen hang a házban, amely megbízhatóan visszatér. - Die Heizung tropft in einen Blecheimer unter der Abzweigung des Heizkörpers, plink, und dieser Tropfen ist manchmal das einzige Geräusch im Haus, das zuverlässig wiederkehrt.
6. Az október ezen a parton nem olyan hónap, amelyet az ember átél, hanem olyan, amelyet kibír, mert a fény soha nem érkezik meg igazán, és az eső gyakran vízszintesen repül. - Der Oktober an dieser Küste ist kein Monat, den man erlebt, sondern einer, den man aushält, weil das Licht nie wirklich ankommt und der Regen oft horizontal fliegt.
7. Anders reggelente a konyhaasztalnál ül, kezei egy csésze körül, amely már rég nem meleg, és a párás ablakon át a szürkészöld vízre néz. - Anders sitzt morgens am Küchentisch, die Hände um eine Tasse, die schon lange nicht mehr warm ist, und schaut durch das beschlagene Fenster auf das graugrüne Wasser.
8. Valaha hajóépítő volt Bergenben, akkoriban, de ez kevésbé érződik múltnak, mint inkább olyan életrajznak, amely valaki másé. - Er war Bootsbauer in Bergen, damals, aber das fühlt sich weniger wie eine Vergangenheit an als wie eine Biografie, die jemand anderem gehört.
9. Most a szomszédok régi külmotorjait javítja, jól és feltűnés nélkül végzi, és a fizetség többnyire kávé vagy hallgatás, mindkettőt elfogadja. - Jetzt repariert er die alten Außenbordmotoren der Nachbarn, er tut es gut und ohne Aufhebens, und die Bezahlung ist meistens Kaffee oder Schweigen, beides nimmt er.
10. Lars hatvannyolc éves, egy kilométerrel arrébb lakik a parton, és minden második nap bejön kopogás nélkül, mintha az ajtó az övé volna. - Lars ist achtundsechzig, wohnt einen Kilometer weiter am Ufer, und kommt jeden zweiten Tag herein, ohne zu klopfen, als wäre die Tür seiner.
11. Dohányzacskóját olyan mozdulattal teszi az asztalra, amely bizalmasságot fejez ki, és közben semmit sem követel, aztán hátradől és hallgat. - Er legt sein Tabakpäckchen auf den Tisch mit einer Geste, die Vertrautheit ausdrückt und gleichzeitig nichts verlangt, dann lehnt er sich zurück und schweigt.
12. A hallgatás kettejük között olyan minőségű, amilyet Anders senki mással nem ismer, mert nincs benne várakozás, nincs rejtett elvárás, csak levegő. - Das Schweigen zwischen den beiden hat eine Qualität, die Anders mit niemandem sonst kennt, weil es kein Warten enthält, keine unterschwellige Erwartung, nur Luft.
13. Ma, talán tíz perc után, Lars anélkül, hogy felemelné a fejét, azt mondja: „Björn kuttere megint jár.” - Heute, nach vielleicht zehn Minuten, sagt Lars, ohne den Kopf zu heben: „Der Kutter von Björn läuft wieder."
14. Anders bólint, Lars feláll, elmegy, az ajtó becsapódik a zárba, a dohány az asztalon marad, és minden olyan, mint korábban, csak eggyel több mondat van a levegőben. - Anders nickt, Lars steht auf, geht, die Tür fällt ins Schloss, der Tabak bleibt auf dem Tisch, und alles ist wie vorher, nur mit einem Satz mehr in der Luft.
15. A posta a délutáni komppal érkezik, és Anders ritkán hozza el azonnal, mert többnyire semmi sincs benne, ami sietséget indokolna. - Die Post kommt mit der Nachmittagsfähre, und Anders holt sie selten sofort, weil sie meistens nichts enthält, das Eile rechtfertigt.
16. Ma két számla között egy képeslap fekszik, és ő felismeri Mette kézírását, még mielőtt a lapot teljesen kihúzta volna a borítékból. - Heute liegt zwischen zwei Rechnungen eine Postkarte, und er erkennt Mettes Handschrift, noch bevor er die Karte vollständig aus dem Umschlag gezogen hat.
17. Az elülső oldalon lévő kép az oslói kikötőt mutatja olyan fényben, amely itt nem létezik, túl telt, túl bizakodó, mintha a város örülne önmagának. - Das Bild auf der Vorderseite zeigt den Osloer Hafen in einem Licht, das es hier nicht gibt, zu satt, zu zuversichtlich, als wäre die Stadt froh über sich selbst.
18. Megfordítja a lapot, és elolvassa a mondatot, amelyet a nő írt: „Nem várok. De kérdezd meg magadtól, mit akarsz itt.” - Er dreht die Karte um und liest den Satz, den sie geschrieben hat: „Ich warte nicht. Aber frag dich, was du hier willst."
19. Hat hónap csend, és aztán ez a mondat, röviden, vád nélkül, de egy olyan horoggal, amely ül, mert nem válasz és nem kérdés, hanem mindkettő egyszerre. - Sechs Monate Stille, und dann dieser Satz, knapp, ohne Anklage, aber mit einem Haken, der sitzt, weil er keine Antwort ist und keine Frage, sondern beides gleichzeitig.
20. Háromszor elolvassa, a lapot képpel lefelé az ablakpárkányra teszi, és az esti komp éppen átnyomul a fjordon, mély motorhangja végighúzódik a vízen, majd elszáll. - Er liest ihn dreimal, legt die Karte mit dem Bild nach unten auf den Fenstersims, und die Abendfähre schiebt sich gerade durch den Fjord, ihr tiefes Motorgeräusch zieht über das Wasser und verweht.
21. Utánanéz, amíg a hang el nem tűnik, aztán a fjord megint olyan csendes, mintha semmi sem történt volna. - Er schaut ihr nach, bis das Geräusch weg ist, dann ist der Fjord wieder so still, als wäre nichts gewesen.
22. Négykor fekete az ég, ami itt októberben nem esemény, hanem napi rend. - Um vier ist der Himmel schwarz, was hier im Oktober kein Ereignis ist, sondern Tagesablauf.
23. Anders meggyújt egyetlen gyertyát, az öreg zongorára állítja a sarokban, amely beköltözése óta ott áll, mint egy csendes ígéret, amelyet senki sem szándékozik beváltani. - Anders zündet eine einzelne Kerze an, stellt sie auf das alte Klavier in der Ecke, das seit seinem Einzug dort steht wie ein stilles Versprechen, das niemand einzulösen beabsichtigt.
24. Leül az előtte álló székre, és a lángba néz, nem meditatívan, nem szomorúan, egyszerűen csak nézve, mert az este semmi mást nem kíván. - Er setzt sich auf den Hocker davor und schaut in die Flamme, nicht meditativ, nicht traurig, einfach schauend, weil der Abend nichts anderes verlangt.
25. A fűtés csöpög, odakint a víz rövid, egyenletes időközönként veri a régi kikötőhely korhadt cölöpjeit, és valahol a fjord mögött röviden felüvölt a szél. - Die Heizung tropft, das Wasser draußen schlägt in kurzen, gleichmäßigen Intervallen gegen die morschen Pfähle der alten Anlegestelle, und irgendwo hinter dem Fjord heult kurz der Wind.
26. A gyertya lassan ég le, egyenletesen, huzat nélkül, és amikor a láng kialszik, Anders a sötétben ülve marad, anélkül hogy felkapcsolná a villanyt. - Die Kerze brennt langsam herunter, gleichmäßig, ohne Zug, und als die Flamme ausgeht, bleibt Anders im Dunkeln sitzen, ohne das Licht anzumachen.
27. Nem fog Oslóba utazni, de ez nem elhatározás, inkább egy olyan ok hiánya, amely elég súlyos volna ahhoz, hogy felemelje őt erről a helyről. - Er wird nicht nach Oslo fahren, aber es ist kein Entschluss, eher die Abwesenheit eines Grundes, der schwer genug wäre, ihn von diesem Ort zu heben.
28. Mette mondata még valahol ott függ a szobában, „kérdezd meg magadtól, mit akarsz itt”, és az őszinte válasz az, hogy nincs válasza, nem azért, mert kitér előle, hanem mert maga a kérdés van rosszul feltéve. - Mettes Satz hängt noch irgendwo im Raum, „frag dich, was du hier willst", und die ehrliche Antwort ist, dass er keine Antwort hat, nicht weil er ausweicht, sondern weil die Frage selbst falsch gestellt ist.
29. Odakint havazni kezd, hangtalanul, szinte átmenet nélkül, ahogy itt minden olyan dolog kezdődik, amely megmarad. - Draußen beginnt es zu schneien, lautlos, fast ohne Übergang, wie alle Dinge hier beginnen, die bleiben.
30. A pelyhek a fjord fekete vizére hullanak, és eltűnnek, anélkül hogy nyomot hagynának, mintha soha nem is léteztek volna. - Die Flocken fallen auf das schwarze Wasser des Fjords und verschwinden, ohne eine Spur zu hinterlassen, als hätte es sie nie gegeben.
31. Anders figyel, bár a hó semmit sem tesz hallhatóvá, és talán éppen ez az egyetlen mondat, amely ma még igaz. - Anders hört zu, obwohl Schnee nichts hörbar macht, und vielleicht ist genau das der einzige Satz, der heute noch stimmt.




5




Október - Oktober
1. Anders harminchat éves, és azóta felhagyott az idő mérésével, mióta megértette, hogy a napok számolása olyan emberek tevékenysége, akiknek még el kell jutniuk valahová. - Anders ist sechsunddreißig, und er hat aufgehört, die Zeit zu messen, seit er begriffen hat, dass das Zählen von Tagen eine Aktivität für Menschen ist, die noch irgendwo hinmüssen.
2. A templom, amelyet két évvel ezelőtt örökölt anélkül, hogy megkérdezték volna róla, egy kavicsos út végén áll, amelyet a fjord három oldalról fog közre, mint egy mondatot, amely önmagának mond ellent. - Die Kirche, die er vor zwei Jahren geerbt hat, ohne danach gefragt zu werden, steht am Ende einer Schotterstraße, die der Fjord auf drei Seiten einschließt wie ein Satz, der sich selbst widerspricht.
3. A külső falak fája olyan színt vett fel, amely valahol a szürke és a felejtés között van, és a tető ott enged meg, ahol mindig is engedett, megbízhatóan, mint egy régi jellem. - Das Holz der Außenwände hat eine Farbe angenommen, die zwischen Grau und Vergessen liegt, und das Dach gibt nach, wo es immer nachgegeben hat, zuverlässig wie ein alter Charakter.
4. A három beázó helyet kívülről tudja, és sötétben teszi oda a vödröket, nem megszokásból, hanem mert a test átvesz bizonyos dolgokat, amikor a fej már nem tartja őket fontosnak. - Er kennt die drei undichten Stellen auswendig und stellt die Eimer im Dunkeln, nicht aus Routine, sondern weil der Körper manche Dinge übernimmt, wenn der Kopf aufgehört hat, sie für wichtig zu halten.
5. Plink, aztán megint, és a fűtés a maga saját ritmusával válaszol, úgyhogy a ház néha úgy hangzik, mint egy hangszer, amelyet senki sem hangolt fel, és amely mégis játszik. - Plink, und dann wieder, und die Heizung antwortet mit ihrem eigenen Rhythmus, sodass das Haus manchmal klingt wie ein Instrument, das niemand gestimmt hat und das trotzdem spielt.
6. Az október ezen a parton nem évszak a szokásos értelemben, hanem inkább halmazállapot, amelyben a fény soha nem érkezik meg egészen, és az eső már felhagyott azzal, hogy bocsánatot kérjen. - Der Oktober an dieser Küste ist keine Jahreszeit im üblichen Sinn, sondern eher ein Aggregatzustand, in dem das Licht nie ganz ankommt und der Regen aufgehört hat, sich zu entschuldigen.
7. Anders reggel a konyhaasztalnál ül, kezét egy régen kihűlt csésze köré fonva, és a fjordot nézi, amelynek ma ugyanaz a színe van, mint tegnap és tegnapelőtt, egy szürke, amelynek nincs szüksége árnyalatokra. - Anders sitzt am Morgen am Küchentisch, die Hände um eine längst erkaltete Tasse, und schaut auf den Fjord, der heute dieselbe Farbe hat wie gestern und vorgestern, ein Grau, das keine Nuancen braucht.
8. Valaha hajóépítő volt Bergenben, jó munkát végzett, és ezt tudta is, de ez a múlt olyan messze van mögötte, hogy már csak harmadik személyben gondol rá, mintha valaki más élte volna azt az életet. - Er war einmal Bootsbauer in Bergen, er hat gute Arbeit gemacht und das gewusst, aber diese Vergangenheit liegt so weit hinter ihm, dass er sie nur noch in der dritten Person denkt, als hätte jemand anders dieses Leben geführt.
9. Most a megmaradt szomszédok külmotorjait javítja, alaposan és minden felhajtás nélkül teszi, és a fizetség kérdése többnyire fel sem merül, mert mindkét oldal tudja, hogy a kávé és a hallgatás az őszintébb valuták. - Jetzt repariert er die Außenbordmotoren der verbliebenen Nachbarn, er tut es gründlich und ohne Aufhebens, und die Frage der Bezahlung ist meist gar keine, weil beide Seiten wissen, dass Kaffee und Schweigen die ehrlicheren Währungen sind.
10. Lars, hatvannyolc éves, minden második nap bejön kopogás nélkül, nem szemtelenségből, hanem mert egy ajtó két olyan ember között, akik semmit sem akarnak egymástól a jelenléten kívül, fölösleges gesztus volna. - Lars, achtundsechzig, kommt jeden zweiten Tag herein, ohne zu klopfen, nicht aus Unverschämtheit, sondern weil eine Tür zwischen zwei Menschen, die nichts voneinander wollen als Anwesenheit, eine überflüssige Geste wäre.
11. A dohányos zacskóját annak az embernek a gondtalanságával teszi a konyhaasztalra, aki soha semmit nem azért tesz le, hogy visszakapja, leül a padra, és hátát a repedezett falnak veti. - Er legt sein Tabakpäckchen auf den Küchentisch mit der Sorglosigkeit von jemandem, der nie etwas ablegt, um es zurückzubekommen, setzt sich auf die Bank und lehnt den Rücken gegen die rissige Wand.
12. A hallgatás, amelyen osztoznak, olyan minőségű, amelyet Anders korábban nem ismert, és amelyet most azon kevés dolgok egyikének tart, amelyeket nem megtanulni lehet, hanem csak megtalálni, amikor az ember felhagyott a keresésükkel. - Das Schweigen, das sie teilen, ist von einer Qualität, die Anders früher nicht kannte und die er jetzt für eines der wenigen Dinge hält, die man nicht lernen kann, sondern nur findet, wenn man aufgehört hat, es zu suchen.
13. Ma Lars egy súlytalan idő után a szobába mondja, anélkül hogy felemelné a fejét: „Björn kuttere megint működik.” - Heute sagt Lars, nach einer Weile, die kein Gewicht hat, in den Raum hinein, ohne den Kopf zu heben: „Der Kutter von Björn läuft wieder."
14. Anders bólint, Lars feláll, elmegy, az ajtó tompa fa-a-fán hanggal becsapódik a zárba, és a dohány az asztalon marad, elfelejtve vagy otthagyva, ez ugyanaz a kérdés. - Anders nickt, Lars steht auf, geht, die Tür fällt ins Schloss mit dem dumpfen Laut von Holz auf Holz, und der Tabak liegt auf dem Tisch, vergessen oder hinterlassen, das ist dieselbe Frage.
15. A posta a délutáni komppal érkezik, és többnyire nem éri meg emiatt kimenni a postaládához, de ma két számla között egy képeslap fekszik, amelyet a kézírásról felismer, még mielőtt teljesen megfordította volna. - Die Post kommt mit der Nachmittagsfähre, und meistens lohnt es sich nicht, deshalb zum Briefkasten zu gehen, aber heute liegt zwischen zwei Rechnungen eine Postkarte, die er an der Handschrift erkennt, noch bevor er sie vollständig gedreht hat.
16. A kép az oslói kikötőt mutatja olyan fényben, amely délibbnek hat, mint Oslo megérdemelné, túl melegnek, túl bizakodónak, olyan képként, amelyet városok készítenek magukról, amikor turistákra gondolnak, nem igazságra. - Das Bild zeigt den Osloer Hafen in einem Licht, das südlicher wirkt, als Oslo es verdient, zu warm, zu zuversichtlich, die Art von Bild, die Städte von sich machen, wenn sie Touristen meinen, nicht Wahrheit.
17. Megfordítja a lapot, és Mette ezt írta: „Nem várok. De kérdezd meg magadtól, mit akarsz itt.” - Er dreht die Karte um, und Mette hat geschrieben: „Ich warte nicht. Aber frag dich, was du hier willst."
18. A mondat rövid, ami azt jelenti, hogy sokáig gondolkodott rajta, mert az efféle rövidség nem sietségből fakad, hanem mindannak hosszú kihúzásából, ami túl sok volna. - Der Satz ist kurz, was bedeutet, dass sie lange über ihn nachgedacht hat, denn Kürze dieser Art kommt nicht aus Eile, sondern aus dem langen Streichen von allem, was zu viel wäre.
19. Hat hónap rádiócsend, és aztán semmi szemrehányás, semmi magyarázat, csak ez az egy mondat, amely nem nyit ki ajtót és nem is zár be, hanem egyszerűen megmutatja, hol van egy fal. - Sechs Monate Funkstille, und dann kein Vorwurf, keine Erklärung, nur dieser eine Satz, der keine Tür öffnet und keine schließt, sondern einfach zeigt, wo eine Wand ist.
20. Háromszor elolvassa, a lapot képpel lefelé az ablakpárkányra teszi, mint valamit, amit az ember nem dob el és nem is őriz meg, hanem egyszerűen letesz valahová, hogy lássa, mi történik. - Er liest ihn dreimal, legt die Karte mit dem Bild nach unten auf den Fenstersims wie etwas, das man nicht wegwirft und nicht aufbewahrt, sondern einfach irgendwo hinlegt, um zu sehen, was passiert.
21. Az esti komp átvág a fjordon, motorja mélyen és egyenletesen hordja hangját a víz fölött, és Anders addig néz utána, amíg a zaj olyan kicsivé nem válik, hogy már nem biztos benne, hallja-e még, vagy csak gondolja. - Die Abendfähre zieht durch den Fjord, ihr Motor trägt tief und gleichmäßig über das Wasser, und Anders schaut ihr nach, bis das Geräusch so klein geworden ist, dass er nicht mehr sicher ist, ob er es noch hört oder nur noch denkt.
22. Négykor fekete az ég, és Anders gyertyát gyújt, mert nem szereti a mennyezeti lámpát, amely mindent egyformán világít meg, anélkül hogy különbséget tenne aközött, ami fényt érdemel, és aközött, aminek jobb sötétben maradnia. - Um vier ist der Himmel schwarz, und Anders zündet eine Kerze an, weil er das Deckenlicht nicht mag, das alles gleich beleuchtet, ohne zu unterscheiden zwischen dem, was Licht verdient, und dem, was besser im Dunkeln bleibt.
23. A régi zongorára teszi a sarokban, amely ott áll, mióta beköltözött, egy hangszer történet nélkül ebben a házban, vagy olyan történettel, amely előtte ér véget, és amelyről soha nem kérdezett. - Er stellt sie auf das alte Klavier in der Ecke, das dort steht, seit er eingezogen ist, ein Instrument ohne Geschichte in diesem Haus, oder mit einer Geschichte, die vor ihm endet und die er nie gefragt hat.
24. Leül az előtte álló székre, nem azért, hogy játsszon, hanem mert a szék az egyetlen hely a szobában, ahonnan látni lehet a gyertyát anélkül, hogy a fjord az ember háta mögött volna. - Er setzt sich auf den Hocker davor, nicht um zu spielen, sondern weil der Hocker der einzige Platz im Zimmer ist, von dem aus man die Kerze sehen kann, ohne den Fjord im Rücken zu haben.
25. A láng nyugodtan ég, ebben a házban ebben az órában nincs huzat, és Anders nézi anélkül, hogy egyetlen gondolatot is megtartana, mert a gondolatok ma laposak, mint odakint a fény, és ugyanilyen keveset érnek el. - Die Flamme brennt ruhig, kein Luftzug in diesem Haus um diese Stunde, und Anders schaut sie an, ohne einen Gedanken festzuhalten, weil die Gedanken heute flach sind wie das Licht draußen und genauso wenig ausrichten.
26. Odakint a víz rövid, türelmes lökésekkel veri az öreg kikötőhely cölöpjeit, bent a fűtés válaszol a maga cseppjeivel, és a ház olyan ritmusban lélegzik, amelynek semmi köze Andershez, ő mégis hallgatja. - Draußen schlägt das Wasser in kurzen, geduldigen Stößen gegen die Pfähle der alten Anlegestelle, drinnen antwortet die Heizung mit ihrem Tropfen, und das Haus atmet in einem Rhythmus, der nichts mit Anders zu tun hat und dem er trotzdem zuhört.
27. A gyertya leég, egyenletesen, sietség nélkül, és amikor kialszik, ő ülve marad a sötétben, és nem gyújt világot, mert a pillanat nem kívánja, és mert megtanulta, hogy a pillanatokat nem kell rábeszélni. - Die Kerze brennt herunter, gleichmäßig, ohne Eile, und als sie ausgeht, bleibt er im Dunkeln sitzen und macht kein Licht, weil der Moment es nicht verlangt und weil er gelernt hat, Momente nicht zu überreden.
28. Nem fog Oslóba utazni, és ez nem meghozott döntés, hanem annak csendes megállapítása, hogy az utazás oka nem létezik, legalábbis nem olyan formában, amely nehezebben nyomna a latban, mint a maradás oka, amely szintén nem létezik. - Er wird nicht nach Oslo fahren, und das ist kein Entschluss, der gefällt wurde, sondern die stille Feststellung, dass der Grund zum Fahren nicht existiert, zumindest nicht in einer Form, die schwerer wiegt als der Grund zu bleiben, der auch nicht existiert.
29. Mette mondata még ott függ a szobában, „kérdezd meg magadtól, mit akarsz itt”, és a válasz, ha van ilyen, nem az, hogy semmit, hanem pontosan ez: ez a ház, ez a csepp, ez a fjord, ez a csend, amely nem valaminek a hiánya, hanem mindannak a jelenléte, ami megmarad, amikor az ember felhagyott azzal, hogy másként akarja. - Mettes Satz hängt noch im Raum, „frag dich, was du hier willst", und die Antwort, wenn es eine gibt, lautet nicht nichts, sondern genau das: dieses Haus, dieser Tropfen, dieser Fjord, diese Stille, die keine Abwesenheit von etwas ist, sondern eine Anwesenheit von allem, was übrigbleibt, wenn man aufgehört hat, es anders zu wollen.
30. Odakint havazni kezd, bejelentés nélkül, anélkül az átmenet nélkül, amelyet a hó máshol megtesz, egyszerűen hirtelen ott van, mintha az ég úgy döntött volna, hogy ma nincs szükség magyarázatokra. - Draußen beginnt es zu schneien, ohne Ankündigung, ohne den Übergang, den Schnee anderswo macht, einfach plötzlich da, als hätte der Himmel entschieden, dass Erklärungen heute nicht nötig sind.
31. A pelyhek a fjord fekete vizére hullanak, és abban a pillanatban eltűnnek, amelyben megérkeznek, nyomtalanul, mintha maga a hullás volna az egyetlen cél, nem a fekvés, nem a maradás. - Die Flocken fallen auf das schwarze Wasser des Fjords und verschwinden in dem Moment, in dem sie ankommen, spurlos, als wäre das Fallen selbst der einzige Zweck, nicht das Liegen, nicht das Bleiben.
32. Anders a sötétben ül, és a havat hallgatja, amely semmilyen hangot nem ad, és talán ez a legtisztább mondat, amelyet ez az este kínál: hogy némely dolgot csak akkor lehet meghallani, amikor az ember felhagyott azzal, hogy valami hallhatóra várjon. - Anders sitzt im Dunkeln und hört dem Schnee zu, der kein Geräusch macht, und vielleicht ist das der klarste Satz, den dieser Abend anbietet: dass manches nur dann gehört werden kann, wenn man aufgehört hat, auf etwas Hörbares zu warten.



84

[Bearbeiten]

1



Az horgászbot - Die Angel
1. Szerda van. - Es ist Mittwoch.
2. Az ég szürke. - Der Himmel ist grau.
3. Esik az eső. - Es regnet.
4. Kari ül a volánnál. - Kari sitzt am Steuer.
5. Jon mellette ül. - Jon sitzt neben ihr.
6. Némán haladnak. - Sie fahren schweigend.
7. A régi Volvo hideg. - Der alte Volvo ist kalt.
8. Az ablaktörlő nyikorog. - Der Scheibenwischer quietscht.
9. Kari gyors fokozatra kapcsolja. - Kari schaltet ihn auf schnell.
10. Nem sokat segít. - Es hilft nicht viel.
11. Jon résnyire kinyitja az ablakot. - Jon öffnet das Fenster einen Spalt.
12. A levegő tengerszagú. - Die Luft riecht nach Meer.
13. Kari nem mond semmit. - Kari sagt nichts.
14. Jon sem mond semmit. - Jon sagt auch nichts.
15. Jól ismerik az utat. - Sie kennen die Straße gut.
16. Itt nőttek fel. - Sie sind hier aufgewachsen.
17. Az apjuk három hete halt meg. - Ihr Vater ist vor drei Wochen gestorben.
18. El kell hozniuk a holmijait. - Sie müssen seine Sachen holen.
19. A csónakház a víznél áll. - Der Bootsschuppen steht am Wasser.
20. Öreg és szürke. - Er ist alt und grau.
21. A fa korhadt. - Das Holz ist morsch.
22. Kari leparkolja az autót. - Kari parkt das Auto.
23. Kiszállnak. - Sie steigen aus.
24. Az eső hideg. - Der Regen ist kalt.
25. Nincs náluk esernyő. - Sie haben keinen Schirm.
26. A fészer ajtaja szorul. - Die Tür des Schuppens klemmt.
27. Jon kétszer belerúg. - Jon tritt zweimal dagegen.
28. Az ajtó kinyílik. - Die Tür geht auf.
29. Régi fa szaga van. - Es riecht nach altem Holz.
30. Cigarettaszag van. - Es riecht nach Zigaretten.
31. Kari megáll az ajtóban. - Kari bleibt an der Tür stehen.
32. Jon bemegy. - Jon geht hinein.
33. A falon mentőmellény lóg. - An der Wand hängt eine Schwimmweste.
34. Alatta gumicsizmák állnak. - Darunter stehen Gummistiefel.
35. Negyvenötös méret – az apjuk mérete. - Größe 45 – die Größe des Vaters.
36. Kari a padlóra néz. - Kari sieht auf den Boden.
37. Az eső dobol a bádogtetőn. - Der Regen trommelt auf das Blechdach.
38. Jon lassan megfordul. - Jon dreht sich langsam um.
39. A falon két szög van. - An der Wand hängen zwei Nägel.
40. A szögeken egy horgászbot lóg. - An den Nägeln hängt eine Angel.
41. Jon leveszi. - Jon nimmt sie herunter.
42. A zsinór összegubancolódott. - Die Schnur ist verwickelt.
43. A horog rozsdás. - Der Haken ist rostig.
44. Jon két kézzel tartja a horgászbotot. - Jon hält die Angel in beiden Händen.
45. Nem mozdul. - Er bewegt sich nicht.
46. Kari közelebb lép. - Kari tritt näher.
47. Röviden a kezébe veszi a horgászbotot. - Sie nimmt die Angel kurz in die Hand.
48. Érzi a régi fát. - Sie fühlt das alte Holz.
49. Visszaadja. - Sie gibt sie zurück.
50. „Ezt nem visszük magunkkal” – mondja. - „Den nehmen wir nicht mit", sagt sie.
51. A hangja nyugodt. - Ihre Stimme ist ruhig.
52. Jon bólint. - Jon nickt.
53. Leteszi a horgászbotot a munkapadra. - Er legt die Angel auf die Werkbank.
54. Aztán körülnéznek. - Dann sehen sie sich um.
55. Egy naptár lóg a falon – 2019. - Ein Kalender hängt an der Wand – 2019.
56. Egy kanna áll a sarokban. - Ein Kanister steht in der Ecke.
57. Két rozsdás horog hever a padlón. - Zwei rostige Haken liegen auf dem Boden.
58. Ennyi az egész. - Das ist alles.
59. Jon az ajtóhoz megy. - Jon geht zur Tür.
60. Kari követi. - Kari folgt ihm.
61. Megint kint állnak az esőben. - Sie stehen wieder draußen im Regen.
62. Jon bezárja a lakatot. - Jon schließt das Vorhängeschloss.
63. Kattan. - Es klickt.
64. Kari ökölbe zárt kezében tartja a kulcsot. - Kari hält den Schlüssel in der Faust.
65. A vízhez megy. - Sie geht zum Wasser.
66. Messzire behajítja a kulcsot a fjordba. - Sie wirft den Schlüssel weit in den Fjord.
67. Halk hangot ad. - Es macht ein leises Geräusch.
68. A kis kör a vízen azonnal eltűnik. - Der kleine Kreis auf dem Wasser verschwindet sofort.
69. Kari nem fordul meg. - Kari dreht sich nicht um.
70. Jon sem. - Jon auch nicht.
71. Visszamennek az autóhoz. - Sie gehen zum Auto zurück.
72. Jon ül a volánhoz. - Jon setzt sich ans Steuer.
73. Beindítja a motort. - Er startet den Motor.
74. Az ablaktörlő megint jár. - Der Scheibenwischer läuft wieder.
75. Ugyanúgy nyikorog, mint korábban. - Er quietscht wie vorher.
76. Elindulnak. - Sie fahren.





2



A horgászbot - Die Angel
1. Novemberi szerda van, és az eső reggel óta esik. - Es ist ein Mittwoch im November, und der Regen fällt seit dem Morgen.
2. Kari vezet, mert Jonnak már nincs jogosítványa. - Kari fährt, weil Jon keinen Führerschein mehr hat.
3. A régi Volvo nedves szövet és hideg kávé szagát árasztja. - Der alte Volvo riecht nach feuchtem Stoff und kaltem Kaffee.
4. Jon csendben ül az anyósülésen, és kinéz az ablakon. - Jon sitzt still auf dem Beifahrersitz und schaut aus dem Fenster.
5. Az út üres, és a jobb és bal oldalon álló fák feketék a nedvességtől. - Die Straße ist leer, und die Bäume rechts und links sind schwarz vor Nässe.
6. Az ablaktörlő minden harmadik mozdulatnál nyikorog. - Der Scheibenwischer quietscht bei jeder dritten Bewegung.
7. Karit zavarja ez, de nem mond semmit. - Kari stört das, aber sie sagt nichts.
8. Arra gondol, hogy gyerekként gyakran járt ezen az úton. - Sie denkt daran, dass sie diese Strecke als Kind oft gefahren ist.
9. Akkoriban a hátsó ülésre ült, és a felhőket számolta. - Damals hat sie sich auf dem Rücksitz gesetzt und die Wolken gezählt.
10. Most a perceket számolja a fészerig. - Jetzt zählt sie die Minuten bis zum Schuppen.
11. Jon résnyire kinyitja az ablakot, pedig hideg van. - Jon öffnet das Fenster einen Spalt, obwohl es kalt ist.
12. A beáramló levegő só és nedves fű szagát hozza. - Die Luft, die hereinkommt, riecht nach Salz und nassem Gras.
13. Kari gyors fokozatra kapcsolja az ablaktörlőt, de ez alig segít. - Kari schaltet den Wischer auf die schnelle Stufe, aber es hilft kaum.
14. Leparkolja az autót a fészer előtti keskeny úton. - Sie parkt das Auto auf dem schmalen Weg vor dem Schuppen.
15. A fészer közel áll a vízhez, és a fafalai sötétek és nedvesek. - Der Schuppen steht nah am Wasser, und seine Holzwände sind dunkel und feucht.
16. Kiszállnak anélkül, hogy bármit mondanának. - Sie steigen aus, ohne etwas zu sagen.
17. Az eső azonnal veri a kabátjukat. - Der Regen trifft ihre Jacken sofort.
18. A fészer ajtaja szorul, mint mindig. - Die Tür des Schuppens klemmt, wie immer.
19. Jon kétszer belerúg, és másodszorra kinyílik. - Jon tritt zweimal dagegen, und beim zweiten Mal geht sie auf.
20. A szag azonnal megcsapja őket – régi fa, nedves hamu, dohány. - Der Geruch kommt sofort – altes Holz, feuchte Asche, Tabak.
21. Kari egy pillanatra megáll a küszöbön, mert levegőt kell vennie. - Kari bleibt einen Moment an der Schwelle stehen, weil sie atmen muss.
22. A szag nem kellemetlen, de olyan helyen találja el, ahol nem számított rá. - Der Geruch ist nicht unangenehm, aber er trifft sie an einer Stelle, die sie nicht erwartet hat.
23. Jon bemegy, anélkül hogy hátranézne. - Jon geht hinein, ohne sich umzusehen.
24. A falon egy régi mentőmellény lóg, szakadt szíjjal. - An der Wand hängt eine alte Schwimmweste mit einem gerissenen Riemen.
25. Alatta 45-ös gumicsizmák állnak, és egyenesen állnak, mintha valaki éppen most húzta volna le őket. - Darunter stehen Gummistiefel in Größe 45, und sie stehen gerade, als ob jemand sie gerade ausgezogen hat.
26. Kari leül egy üres faládára, amely az ajtó mellett áll. - Kari setzt sich auf eine leere Holzkiste, die neben der Tür steht.
27. A fa halk hangot ad ki magából, de tart. - Das Holz gibt ein leises Geräusch von sich, aber es hält.
28. Az eső dobol a hullámlemez tetőn, hangosan és egyenletesen. - Der Regen trommelt auf das Wellblechdach, laut und gleichmäßig.
29. Jon a fészer közepén áll, és lassan körbefordul. - Jon steht in der Mitte des Schuppens und dreht sich langsam um.
30. A falon, két rozsdás szög között, egy horgászbot lóg. - An der Wand, zwischen zwei rostigen Nägeln, hängt eine Angel.
31. Jon leveszi, és maga elé tartja. - Jon nimmt sie herunter und hält sie vor sich hin.
32. A zsinór összegabalyodott, és a végén lévő horog barna a rozsdától. - Die Schnur ist verwickelt, und der Haken am Ende ist braun vor Rost.
33. A kezében forgatja a horgászbotot, mintha először látná. - Er dreht die Angel in den Händen, als ob er sie zum ersten Mal sieht.
34. Kari feláll, és közelebb lép, mert látni akarja, mit tart a kezében. - Kari steht auf und tritt näher, weil sie sehen möchte, was er hält.
35. Kérdezés nélkül rövid időre kiveszi a kezéből a horgászbotot. - Sie nimmt die Angel kurz aus seiner Hand, ohne zu fragen.
36. A fa könnyűnek és száraznak érződik, pedig a fészerben minden más nedves. - Das Holz fühlt sich leicht und trocken an, obwohl alles andere im Schuppen feucht ist.
37. Visszaadja, és azt mondja: „Ezt nem visszük magunkkal.” - Sie gibt sie zurück und sagt: „Den nehmen wir nicht mit."
38. A hangja nyugodtabban szól, mint ahogy érzi magát. - Ihre Stimme klingt ruhiger, als sie sich fühlt.
39. Jon egyszer bólint, anélkül hogy ránézne. - Jon nickt einmal, ohne sie anzusehen.
40. Óvatosan leteszi a horgászbotot a régi munkapadra, amely a hátsó falnál áll. - Er legt die Angel vorsichtig auf die alte Werkbank, die an der hinteren Wand steht.
41. Aztán körülnéznek a fészerben, mert tudják, hogy végezniük kell. - Dann sehen sie sich im Schuppen um, weil sie wissen, dass sie fertig sein müssen.
42. Egy 2019-es naptár ferdén lóg egy szögön az ajtó mellett. - Ein Kalender von 2019 hängt schief an einem Nagel neben der Tür.
43. Egy félig üres benzineskanna áll a sarokban, és két horog fekszik a földön. - Ein halbleerer Benzinkanister steht in der Ecke, und zwei Haken liegen auf dem Boden.
44. Ennyi minden, amit az apjuk itt hagyott. - Das ist alles, was ihr Vater hier gelassen hat.
45. Kari leveszi a naptárat, és bedugja a kabátzsebébe, anélkül hogy megmagyarázná, miért. - Kari nimmt den Kalender und steckt ihn in ihre Jackentasche, ohne zu erklären warum.
46. Jon látja, de nem mond semmit. - Jon sieht es, sagt aber nichts.
47. Együtt kimennek, és az eső most erősebb, mint korábban. - Sie gehen gemeinsam nach draußen, und der Regen ist jetzt stärker als vorher.
48. Jon behúzza az ajtót, és ráteszi a lakatot. - Jon zieht die Tür zu und legt das Vorhängeschloss ein.
49. Rövid, kemény hanggal kattan. - Es klickt mit einem kurzen, harten Geräusch.
50. Kari néhány lépéssel odébb áll, és a fjordra néz. - Kari steht ein paar Schritte weiter und schaut auf den Fjord.
51. A víz szürke, és lassan mozog, mintha fáradt volna. - Das Wasser ist grau und bewegt sich langsam, als ob es müde wäre.
52. Előveszi a kulcsot a zsebéből, és rövid ideig a kezében tartja. - Sie holt den Schlüssel aus ihrer Tasche und hält ihn kurz in der Hand.
53. Aztán messzire dobja a víz fölé, egész karjával. - Dann wirft sie ihn weit über das Wasser, mit dem ganzen Arm.
54. A kulcs halk hangot ad, amikor a felszínre ér. - Der Schlüssel macht ein leises Geräusch, als er auf die Oberfläche trifft.
55. Egy kis kör keletkezik a vízen, és azonnal eltűnik. - Ein kleiner Kreis entsteht auf dem Wasser, und er verschwindet sofort.
56. Kari megfordul, anélkül hogy megvárná a vizet. - Kari dreht sich um, ohne auf das Wasser zu warten.
57. Jon már az autónál van. - Jon ist schon beim Auto.
58. Beül a vezetőülésre, Kari pedig mellé ül. - Er setzt sich auf den Fahrersitz, und Kari setzt sich daneben.
59. Beindítja a motort, anélkül hogy megkérdezné, készen van-e. - Er startet den Motor, ohne zu fragen, ob sie fertig ist.
60. Készen van. - Sie ist fertig.
61. Az ablaktörlő elindul, és ugyanúgy nyikorog, mint odafelé. - Der Scheibenwischer läuft an, und er quietscht wie auf der Hinfahrt.
62. Kari a térdére teszi a kezét, és egyenesen előrenéz. - Kari legt die Hände auf die Knie und schaut geradeaus.
63. Jon lassan visszahajt az útra. - Jon fährt langsam zurück auf die Straße.
64. A fák újra jobb és bal oldalon állnak, nedvesen és feketén. - Die Bäume stehen wieder rechts und links, nass und schwarz.
65. Egyikük sem beszél, de ezúttal a csend másnak érződik. - Keiner spricht, aber diesmal fühlt sich das Schweigen anders an.
66. Nem üresebbnek – csak csendesebbnek. - Nicht leerer – nur stiller.




3



Az horgászbot - Die Angel
1. A eső kora reggel óta nem állt el, és amikor Kari beindította a motort, tudta, hogy ez a nap nem fog jobbá válni. - Der Regen hatte seit dem frühen Morgen nicht aufgehört, und als Kari den Motor startete, wusste sie, dass der Tag nicht besser werden würde.
2. Jon pontos volt, ami meglepte őt, mert Jon ritkán volt pontos. - Jon war pünktlich gewesen, was sie überrascht hatte, denn er war selten pünktlich.
3. Volt nála egy táska, amely túl nagy volt ahhoz képest, amit majd elhoznak. - Er hatte eine Tasche dabei, die zu groß war für das, was sie holen würden.
4. Kari nem kérdezett semmit. - Kari hatte nichts gefragt.
5. A parti úton mentek, amelyet mindketten kívülről ismertek, anélkül, hogy beszéltek volna róla. - Sie fuhren die Küstenstraße, die sie beide auswendig kannten, ohne darüber zu reden.
6. A fjord balra feküdt tőlük, szürkén és laposan, és a víz olyan volt, mint a régi üveg. - Der Fjord lag links von ihnen, grau und flach, und das Wasser sah aus wie altes Glas.
7. Jon résnyire kinyitotta az ablakot, noha hideg volt, és Kari úgy hagyta. - Jon hatte das Fenster einen Spalt geöffnet, obwohl es kalt war, und Kari ließ es so.
8. Az ablaktörlő a második fokozaton járt, és minden visszatérésnél csikorgott, olyan hangot adva, amely egy idő után háttérbe húzódott, anélkül hogy egészen eltűnt volna. - Der Scheibenwischer lief auf der zweiten Stufe und quietschte bei jeder Rückkehr, ein Geräusch, das sich nach einer Weile in den Hintergrund schob, ohne ganz zu verschwinden.
9. Kari arra gondolt, hogy az apja ezt az ablaktörlőt soha nem javíttatta meg, bár minden évben szándékában állt. - Kari dachte daran, dass ihr Vater diesen Wischer nie hatte reparieren lassen, obwohl er es jedes Jahr vorhatte.
10. A fészer egy keskeny mezei út végén állt, amely ősszel mindig felázott. - Der Schuppen stand am Ende eines schmalen Feldwegs, der im Herbst immer aufweichte.
11. Kari leparkolt, mielőtt az út túl sárossá vált volna, és a maradékot gyalog tették meg. - Kari parkte, bevor der Weg zu schlammig wurde, und sie gingen den Rest zu Fuß.
12. Az eső azonnal elérte őket, hidegen és egyenletesen, mint valami, aminek nincs véleménye. - Der Regen traf sie sofort, kalt und gleichmäßig, wie etwas, das keine Meinung hat.
13. A fészer ajtaja szorult, ahogy Kari számított rá. - Die Tür des Schuppens klemmte, wie sie es erwartet hatte.
14. Jon egyszer belerúgott, aztán még egyszer erősebben, és másodszorra engedett. - Jon trat einmal dagegen, dann nochmal fester, und beim zweiten Mal gab sie nach.
15. A szag úgy érkezett, mint egy ütés – nem kellemetlenül, de sűrűn és közvetlenül: régi fa, amely magába szívta a dohányfüst és a sós levegő éveit. - Der Geruch kam wie ein Schlag – nicht unangenehm, aber dicht und unmittelbar: altes Holz, das sich vollgesogen hatte mit Jahren aus Tabakrauch und Salzluft.
16. Ehhez járult még valami édeskés, amit Kari nem tudott megnevezni, és nem is akart megnevezni. - Dazu etwas Süßliches, das Kari nicht benennen konnte und auch nicht benennen wollte.
17. Megállt a küszöbnél, miközben Jon bement. - Sie blieb an der Schwelle stehen, während Jon hineinging.
18. Lassan mozgott, szinte óvatosan, mintha a padló engedhetne alatta. - Er bewegte sich langsam, fast vorsichtig, als ob der Boden nachgeben könnte.
19. A falon egy mentőmellény lógott, hosszú szakadással a gallérján. - An der Wand hing eine Schwimmweste mit einem langen Riss am Kragen.
20. Alatta álltak a gumicsizmák – 45-ös méret, egyenesen, mintha valaki csak tegnap tette volna oda őket. - Darunter standen die Gummistiefel – Größe 45, aufrecht, als hätte sie jemand erst gestern dort hingestellt.
21. Kari a csizmákra nézett, és arra gondolt, gyerekként hányszor várt erre a méretre, arra a pillanatra, amikor a lépések a folyosón elhallgattak, és kinyílt az ajtó. - Kari sah auf die Stiefel und dachte daran, wie oft sie als Kind auf diese Größe gewartet hatte, auf den Moment, wo die Schritte im Flur aufhörten und die Tür aufging.
22. Most az ajtó soha többé nem fog kinyílni. - Jetzt würde die Tür nie mehr aufgehen.
23. Jon a helyiség közepén állt, és a hátsó fal felé nézett. - Jon stand in der Mitte des Raums und schaute zur hinteren Wand.
24. Két szög között egy horgászbot lógott, a zsinór lazán feltekerve és összecsomózódva, a végén a horog rozsdától vörösbarnán. - Zwischen zwei Nägeln hing eine Angel, die Schnur lose aufgewickelt und verknotet, der Haken am Ende rotbraun vor Rost.
25. Habozás nélkül levette, és két kézzel tartotta, úgy, ahogy az ember olyasmit tart, amit nem akar elejteni, bár nem tudja, miért. - Er nahm sie herunter, ohne zu zögern, und hielt sie mit beiden Händen, so wie man etwas hält, das man nicht fallen lassen will, obwohl man nicht weiß warum.
26. Kari közelebb lépett, és figyelte őt közben. - Kari trat näher und sah ihm dabei zu.
27. Jon lassan forgatta a horgászbotot, nézte a zsinórt, a horgot, a markolat régi fáját. - Er drehte die Angel langsam, betrachtete die Schnur, den Haken, das alte Holz des Griffs.
28. Kari kinyújtotta a kezét, és Jon odaadta neki anélkül, hogy felnézett volna. - Sie streckte die Hand aus, und er gab sie ihr, ohne aufzusehen.
29. A fa sima volt és könnyű, szárazabb, mint bármi más a fészerben. - Das Holz war glatt und leicht, trockener als alles andere im Schuppen.
30. Egy pillanatig tartotta, tovább, mint szükséges lett volna, aztán letette a munkapadra. - Sie hielt sie einen Moment, länger als nötig, dann legte sie sie auf die Werkbank.
31. „Ezt nem visszük magunkkal”, mondta. - „Den nehmen wir nicht mit", sagte sie.
32. Nem kérdésnek hangzott, és nem is magyarázatnak. - Es klang nicht wie eine Frage und nicht wie eine Erklärung.
33. Jon röviden a horgászbotra nézett, aztán bólintott. - Jon sah kurz auf die Angel, dann nickte er.
34. Csendben és sietség nélkül átkutatták a fészer többi részét. - Sie durchsuchten den Rest des Schuppens schweigend und ohne Eile.
35. Egy 2019-es naptár ferdén lógott a falon, márciusnál kinyitva. - Ein Kalender von 2019 hing schief an der Wand, aufgeschlagen auf März.
36. Egy félig teli benzines kanna állt a sarokban egy fenék nélküli vödör mellett. - Ein Benzinkanister, halb voll, stand in der Ecke neben einem Eimer ohne Boden.
37. Két horog feküdt a padlón, rozsdásan, mint az a horgászboton. - Zwei Haken lagen auf dem Boden, rostig wie der an der Angel.
38. Kari zsebre tette a naptárt, mert a március volt a születési hónapja, és mert megtehette. - Kari steckte den Kalender ein, weil der März ihr Geburtsmonat war und weil sie es konnte.
39. Amikor kiléptek, az eső erősebb lett. - Als sie nach draußen traten, war der Regen stärker geworden.
40. Jon behúzta az ajtót, és felakasztotta a lakatot, és a zár kattanása volt órák óta a leghangosabb zaj. - Jon zog die Tür zu und hängte das Vorhängeschloss ein, und das Klicken des Schlosses war das lauteste Geräusch seit Stunden.
41. Kari néhány lépésre állt a fészertől, és a fjordra nézett, amely most sötétebb volt, mint odafelé, a szélén majdnem fekete. - Kari stand ein paar Schritte vom Schuppen entfernt und schaute auf den Fjord, der jetzt dunkler war als auf der Hinfahrt, fast schwarz am Rand.
42. Kivette a kulcsot a zsebéből, röviden megmérte a kezében, aztán széles, elszánt lendülettel a vízbe dobta. - Sie holte den Schlüssel aus der Tasche, wog ihn kurz in der Hand, und warf ihn dann mit einem weiten, entschlossenen Schwung ins Wasser.
43. Zaj nélkül érte a felszínt, szinte tétován, és a kör, amelyet maga után hagyott, kicsi volt, és eltűnt, mielőtt Kari igazán látta volna. - Er traf die Oberfläche ohne Lärm, fast zögerlich, und der Kreis, den er hinterließ, war klein und verschwand, bevor Kari ihn richtig gesehen hatte.
44. Visszamentek az autóhoz anélkül, hogy hátrafordultak volna. - Sie gingen zum Auto zurück, ohne sich umzudrehen.
45. Jon ült a volánhoz, és Kari hagyta, mert már nem akart vezetni. - Jon setzte sich ans Steuer, und Kari ließ es zu, weil sie nicht mehr fahren wollte.
46. Beindította a motort, sebességbe tette, és lassan kihajtott az útra. - Er startete den Motor, legte den Gang ein und fuhr langsam auf die Straße.
47. Az ablaktörlő újra elindult, újra csikorgott, mint odafelé. - Der Scheibenwischer lief wieder an, quietschte wieder, wie auf der Hinfahrt.
48. Kari az oldalablaknak támasztotta a fejét, és érezte a motor rezgését. - Kari lehnte den Kopf gegen das Seitenfenster und spürte die Vibration des Motors.
49. Odakint elvonult mellettük a part, szürkén és nedvesen, és a fjord balra maradt tőlük, szélesen és csendesen, emlék nélkül a kulcsról. - Draußen zog die Küste vorbei, grau und nass, und der Fjord blieb links von ihnen, breit und still, ohne Erinnerung an den Schlüssel.
50. Jon bekapcsolta a rádiót, de azonnal újra kikapcsolta. - Jon schaltete das Radio ein, ließ es aber sofort wieder aus.
51. A csend, amely megmaradt, nem rossz csend volt. - Das Schweigen, das blieb, war kein schlechtes Schweigen.
52. Két ember csendje volt, akik ugyanazt tudják, és már semmit sem kell tisztázniuk. - Es war das Schweigen von zwei Menschen, die dasselbe wissen und nichts mehr klären müssen.




4



A horgászbot - Die Angel
1. Az eső éjszaka kezdődött, halkan és kitartóan, és amikor Kari reggel felhúzta a rolót, látta, hogy a ház előtti utca már simán és feketén csillogott, mint a polírozott bőr. - Der Regen hatte in der Nacht begonnen, leise und beharrlich, und als Kari am Morgen das Rollo hochzog, sah sie, dass die Straße vor dem Haus bereits blank und schwarz glänzte wie poliertes Leder.
2. Rosszul aludt, nem az eső miatt, hanem a találkozó miatt, amely három hete állt a naptárában, és ez idő alatt nem lett kisebb. - Sie hatte schlecht geschlafen, nicht wegen des Regens, sondern wegen des Termins, der seit drei Wochen in ihrem Kalender stand und sich in dieser Zeit nicht kleiner gemacht hatte.
3. Jon nyolckor felhívta, hogy megmondja, pontos lesz, és Kari azon kapta magát, hogy remélte, le fogja mondani. - Jon hatte sie um acht angerufen, um zu sagen, dass er pünktlich sei, und Kari hatte sich dabei ertappt, dass sie gehofft hatte, er würde absagen.
4. Az út némán telt, ahogy évek óta a legtöbb dolog közöttük – nem ellenségesen, hanem olyan távolsággal, amelyet olyan régóta gyakoroltak, hogy már egyikük sem tudta, ki vezette be először, vagy miért. - Die Fahrt verlief schweigend, so wie die meisten Dinge zwischen ihnen seit Jahren verliefen – nicht feindselig, aber mit einer Distanz, die so lang eingeübt war, dass keiner mehr wusste, wer sie zuerst eingeführt hatte oder warum.
5. Az öreg Volvo a huzatok nedves szövetének szagát árasztotta, meg annak a kávénak az illatát, amelyet Jon papírpohárban hozott magával, és két korty után a pohártartóban felejtett. - Der alte Volvo roch nach dem feuchten Stoff der Sitzbezüge und nach dem Kaffee, den Jon in einem Pappbecher mitgebracht und nach zwei Schlucken im Getränkehalter vergessen hatte.
6. Kari a parti úton vezetett, amelyet gyermekkora óta ismert, anélkül hogy gondolkodott volna rajta; a kanyarok úgy ültek a kezében, mint régi szövegek, amelyeket az ember már nem olvas, de még mindig el tud mondani. - Kari fuhr die Küstenstraße, die sie seit ihrer Kindheit kannte, ohne darüber nachzudenken, die Kurven saßen in ihren Händen wie alte Texte, die man nicht mehr lesen, aber immer noch sprechen kann.
7. A fjord bal kéz felől feküdt, kiterülve és szinte mozdulatlanul, felszínét felülről verte az eső, amely a vízen egyenletes, lapos mintát rajzolt, amelynek nem volt vége. - Der Fjord lag linker Hand, ausgebreitet und beinahe reglos, seine Oberfläche von oben aufgehämmert durch den Regen, der auf dem Wasser ein gleichmäßiges, flaches Muster erzeugte, das kein Ende hatte.
8. Jon résnyire kinyitotta az oldalablakot, és kérdezés nélkül beengedte a nyirkos levegőt, Kari pedig egy fokkal feljebb tekerte a fűtést, anélkül hogy megjegyzést tett volna rá. - Jon hatte das Seitenfenster einen Spalt weit geöffnet und ließ die feuchte Luft hereinströmen, ohne zu fragen, und Kari drehte das Heizungsrad eine Kerbe höher, ohne es zu kommentieren.
9. Zavarta az ablaktörlő, mert visszafelé menet éles nyikorgást adott ki, amely arra emlékeztetett, amikor egy szöget húznak végig a táblán, és mert az apja ezt a törlőt legalább hat éve nem javíttatta meg, noha minden tavasszal beszélt róla. - Der Scheibenwischer störte sie, weil er beim Rücklauf ein helles Quietschen erzeugte, das an einen Nagel erinnerte, der über eine Tafel gezogen wird, und weil ihr Vater diesen Wischer seit mindestens sechs Jahren nicht hatte reparieren lassen, obwohl er jedes Frühjahr davon gesprochen hatte.
10. Kari ezt akkoriban nem értette, és most, amikor már nem számított, még kevésbé értette. - Kari hatte das damals nicht verstanden, und jetzt, da es keine Rolle mehr spielte, verstand sie es noch weniger.
11. A földút elején parkoltak le, mert a sár túl mély volt ahhoz, hogy továbbmenjenek, és az utolsó száz métert gyalog tették meg az esőben, amely semmilyen lehetőséget nem hagyott nekik arra, hogy szárazak maradjanak, és amellyel szemben egy esernyő csak valamiféle udvarias tiltakozás lett volna. - Sie parkten am Beginn des Feldwegs, weil der Schlamm zu tief war, um weiterzufahren, und gingen die letzten hundert Meter zu Fuß durch den Regen, der ihnen keine Möglichkeit ließ, trocken zu bleiben, und dem gegenüber ein Schirm nur eine Art höflichen Protest gewesen wäre.
12. A fészer a vízparton állt, kisebbnek tűnt, mint ahogy Kari emlékezett rá, bár tudta, hogy nem a fészer változott meg. - Der Schuppen stand am Wasserrand, kleiner als Kari ihn in Erinnerung hatte, obwohl sie wusste, dass sich nicht der Schuppen verändert hatte.
13. Fafalai a nedves tőzeg színét vették fel, és a hullámlemeztetőn két helyen horpadások voltak, amelyek úgy néztek ki, mint csukott szemek. - Seine Holzwände hatten die Farbe von nassem Torf angenommen, und das Wellblechdach hatte an zwei Stellen Beulen, die wie geschlossene Augen aussahen.
14. Az ajtó szorult, mert a fa a nyirkos őszben megduzzadt, ahogy mindig is tette. - Die Tür klemmte, weil das Holz im feuchten Herbst quoll, wie es das immer getan hatte.
15. Jon kétszer belerúgott – összpontosítva, harag nélkül –, és másodszorra engedett, olyan hanggal, amely félig nyögés, félig kapituláció volt. - Jon trat zweimal dagegen – konzentriert, ohne Wut – und beim zweiten Mal gab sie nach, mit einem Geräusch, das halb Stöhnen und halb Kapitulation war.
16. A szag, amely szembecsapta őket, olyan teljes és olyan hirtelen volt, hogy Kari egy pillanatra megállt, és nem ment be: fa, amely éveken át magába szívta a dohányfüstöt, alatta motorolaj, só és valami nehéz, édeskés dolog, amelyet nem lehetett megnevezni, de amely mégis azonnal és egyértelműen az apja szagát idézte. - Der Geruch, der ihnen entgegenkam, war so vollständig und so unvermittelt, dass Kari für einen Moment stillstand und nicht hineinging: Holz, das jahrelang Tabakrauch aufgesogen hatte, darunter Motoröl, Salz, und etwas Schweres, Süßliches, das sich nicht benennen ließ, das aber trotzdem sofort und eindeutig nach ihrem Vater roch.
17. Jon belépett, anélkül hogy hátranézett volna, Kari pedig követte őt egy lélegzetvétel után, amelyet tudatosan vett. - Jon trat ein, ohne sich umzusehen, und Kari folgte ihm nach einem Atemzug, den sie bewusst machte.
18. A falon ott lógott a mentőmellény, amelyet gyermekkora óta ismert – narancssárga volt, időközben tompa lazacrózsaszínre fakult, a gallérján a tépőzár elszakadt, és soha nem cserélték ki, mert az apja megjavította azokat a dolgokat, amelyek elromlottak, azokat pedig, amelyek haszontalanok voltak, egyszerűen úgy hagyta. - An der Wand hing die Schwimmweste, die sie seit ihrer Kindheit kannte – orangefarben, inzwischen ausgeblichen zu einem stumpfen Lachsrosa, der Klettverschluss am Kragen gerissen und nie ersetzt, weil ihr Vater Dinge reparierte, die kaputt waren, und Dinge, die nutzlos waren, eben ließ.
19. Alatta a gumicsizmák, 45-ös méretben, egyenesen és függőlegesen odaállítva olyan gondossággal, amelyet a fészer többi része nem ismert, és látványuk Kariban valamit kiváltott, amit nem akart volna gyásznak nevezni, de amire más szava sem volt. - Darunter die Gummistiefel, Größe 45, gerade und aufrecht hingestellt mit einer Sorgfalt, die der Rest des Schuppens nicht kannte, und deren Anblick bei Kari etwas auslöste, das sie nicht als Trauer hätte bezeichnen wollen, das aber auch kein anderes Wort hatte.
20. Jon a hátsó falnál állt, és felfelé nézett, és amikor Kari meglátta, amit ő látott, azonnal megértette, miért nem ment tovább. - Jon stand an der hinteren Wand und schaute nach oben, und als Kari sah, was er sah, verstand sie sofort, warum er nicht weiterging.
21. Két szög között ott lógott a horgászbot – ugyanaz a horgászbot, amelyet gyerekként láttak a stégen, amikor az apjuk korán felkelt, ők pedig aludtak, és amelyet szó nélkül magával vitt, és amely este újra ugyanazokon a szögeken lógott, amikor visszatért, némán és teljesen távollévőn. - Zwischen zwei Nägeln hing die Angel – dieselbe Angel, die sie als Kinder auf dem Steg gesehen hatten, wenn ihr Vater früh aufstand und sie schliefen, und die er mitnahm ohne ein Wort, und die abends wieder an denselben Nägeln hing, wenn er zurückkam, schweigend und vollständig abwesend.
22. A zsinór laza, egyenetlen menetekben volt feltekerve, és több helyen összecsomózódott; a végén lévő horog sötétbarna rozsdává oxidálódott, amely úgy nézett ki, mint kéreg a régi kenyéren. - Die Schnur war in losen, ungleichmäßigen Windungen aufgerollt und an mehreren Stellen verknotet, der Haken am Ende zu einem dunkelbraunen Rost oxidiert, der wie Kruste auf altem Brot aussah.
23. Jon levette – lassan, két kézzel –, és maga előtt tartotta, nem úgy, mint egy szerszámot, és nem úgy, mint egy emléket, hanem mint valamit, ami még nem döntötte el, mi akar lenni. - Jon nahm sie herunter – langsam, mit beiden Händen – und hielt sie vor sich, nicht wie ein Werkzeug und nicht wie eine Erinnerung, sondern wie etwas, das sich noch nicht entschieden hatte, was es sein wollte.
24. Kari mozdulatlanul figyelte, és látta a tartásán, azon, ahogy a válla enyhén leereszkedett, és ahogy félrehajtotta a fejét, hogy éppen megpróbál szavakba foglalni valamit, aminek nem tud szavakat adni. - Kari beobachtete ihn, ohne sich zu bewegen, und sie sah an seiner Haltung, an der Art, wie seine Schultern leicht abfielen und wie er den Kopf neigte, dass er gerade versuchte, etwas in Worte zu fassen, dem er keine geben konnte.
25. Közelebb lépett, kinyújtotta a kezét, és Jon habozás nélkül odaadta neki a horgászbotot. - Sie trat näher und streckte die Hand aus, und er gab ihr die Angel ohne Zögern.
26. A nyél fája sima és száraz volt, majdnem meleg, és ez volt az egyetlen dolog ebben a fészerben, amely olyan érzést keltett, mintha valaki rendszeresen megérintette volna. - Das Holz des Griffs war glatt und trocken, fast warm, und es war das einzige, was in diesem Schuppen so fühlte, als ob jemand es regelmäßig berührt hatte.
27. Tovább tartotta a horgászbotot, mint ahogy tervezte. - Sie hielt die Angel länger, als sie vorgehabt hatte.
28. Aztán letette a munkapadra, és azt mondta: „Ezt nem visszük magunkkal.” - Dann legte sie sie auf die Werkbank und sagte: „Den nehmen wir nicht mit."
29. Nem olyan mondat volt, amely választ igényelt volna, és Jon nem is adott választ. - Es war kein Satz, der eine Antwort brauchte, und Jon gab keine.
30. Csak bólintott, egyszer, röviden, olyan véglegességgel, amely mindkettőjüknek megkönnyebbülést hozott. - Er nickte nur, einmal, kurz, mit einer Endgültigkeit, die sie beide erleichterte.
31. Terv és beszélgetés nélkül kutatták át a fészert – kinyitottak egy ládát, amely üres volt, ellenőrizték a benzineskannát, amely félig tele volt, megnézték a naptárt, amely 2019 márciusán állt, és amelyen senki nem lapozott tovább. - Sie durchsuchten den Schuppen ohne Plan und ohne Gespräch – öffneten eine Kiste, die leer war, kontrollierten den Benzinkanister, der halb voll war, sahen sich den Kalender an, der auf März 2019 stand und an dem niemand weitergeblättert hatte.
32. Két rozsdás horog feküdt a földön, felismerhető cél nélkül, mint apjuk sok dolga. - Zwei rostige Haken lagen auf dem Boden, ohne erkennbaren Zweck, wie viele Dinge ihres Vaters.
33. Kari magához vette a naptárt, mert március volt a születési hónapja, és mert ez volt az egyetlen dolog, amelyet magával vihetett anélkül, hogy az egész helyiség súlyát vinnie kellett volna. - Kari nahm den Kalender, weil der März ihr Geburtsmonat war, und weil es das Einzige war, das sie mitnehmen konnte, ohne das Gewicht des ganzen Raums zu tragen.
34. Odakint erősödött az eső, és most ferdén és szünet nélkül esett, úgyhogy a fjord felszíne felkavart zúzottkőnek látszott. - Draußen hatte der Regen zugenommen, und er fiel jetzt schräg und ohne Pause, so dass die Oberfläche des Fjords aussah wie aufgewühlter Schotter.
35. Jon behúzta a fészer ajtaját, rátette a lakatot, és a zár kattanása volt a nap legtisztább, leghatározottabb hangja. - Jon zog die Schuppentür zu und legte das Vorhängeschloss ein, und das Einrasten des Schlosses war das sauberste, entschlossenste Geräusch des Tages.
36. Kari néhány lépésnyire állt a parton, a kulccsal a jobb kezében, és a fjordot nézte, amelynek ezen a napon nem volt más színe, csak az a szürke, amely az összes többi szürkét magában foglalta. - Kari stand einige Schritte entfernt am Ufer, den Schlüssel in der rechten Hand, und betrachtete den Fjord, der an diesem Tag keine Farbe hatte außer dem Grau, das alle anderen Graus enthielt.
37. Nem adott hosszúságot a pillanatnak, lendületet vett a karjával, és a kulcsot széles, egyenletes ívben a víz fölé hajította, mintha gyakorolta volna. - Sie ließ dem Moment keine Länge, holte mit dem Arm aus und warf den Schlüssel in einem weiten, gleichmäßigen Bogen über das Wasser, als hätte sie es geübt.
38. A becsapódás hangja szinte semmi volt, egy halk koppanás, és a kör, amelyet maga után hagyott, röviden kitágult, majd eltűnt, mintha soha nem is lett volna. - Das Aufprallgeräusch war fast nichts, ein leises Tock, und der Kreis, den er hinterließ, weitete sich kurz aus und verschwand dann, als wäre er nie gewesen.
39. Az autóhoz mentek, és egyikük sem fordult hátra. - Sie gingen zum Auto, und keiner von beiden drehte sich um.
40. Jon átvette a kulcsot, Kari pedig hagyta vezetni, mert már nem volt ereje ahhoz, hogy a kezét a kormányon tartsa, és közben egyenesen előre nézzen. - Jon nahm den Schlüssel, und Kari ließ ihn fahren, weil sie nicht mehr die Kraft hatte, die Hände auf dem Lenkrad zu halten und gleichzeitig geradeaus zu schauen.
41. Jon némán vezetett, nyugodtan, olyan gondossággal, amelyet egyébként ritkán mutatott. - Er fuhr schweigend, ruhig, mit einer Sorgfalt, die er sonst selten zeigte.
42. Az ablaktörlő elindult, és nyikorgott, mint odafelé, Kari pedig az ablaknak döntötte a fejét, és hagyta a hangot, mert ez volt az utolsó, ami még semmire nem emlékeztette, csak egy öreg ablaktörlőre, amelyet soha nem javítottak meg, és most már nem is fognak. - Der Scheibenwischer lief an und quietschte, wie auf der Hinfahrt, und Kari lehnte den Kopf gegen das Fenster und ließ das Geräusch zu, weil es das letzte war, das noch an nichts erinnerte außer an einen alten Wischer, der nie repariert worden war und es jetzt auch nicht mehr werden würde.
43. A part elcsúszott az ablak mellett, nedvesen, szürkén és ismerősen, és a fjord kísérte őket, szélesen és közönyösen, amíg az út ki nem vette a látóterükből. - Die Küste glitt am Fenster vorbei, nass und grau und vertraut, und der Fjord begleitete sie, breit und gleichgültig, bis die Straße ihn aus dem Blick nahm.
44. Jon röviden bekapcsolta a rádiót, és amikor zene szólt, újra kikapcsolta. - Jon schaltete das Radio kurz ein, und als Musik kam, schaltete er es wieder aus.
45. A csend, amely visszamaradt, más minőségű volt, mint az odafelé vezető úton – nem két ember feszült hallgatása, akik valamit elkerülnek, hanem két ember nyugodtabb, súlyosabb csendje, akik ugyanazt veszítették el, és most tudják, anélkül hogy egyiküknek meg kellene kérdeznie róla a másikat. - Das Schweigen, das zurückblieb, hatte eine andere Qualität als das der Hinfahrt – nicht die angespannte Stille zweier Menschen, die etwas vermeiden, sondern die ruhigere, schwerere Stille zweier Menschen, die dasselbe verloren haben und es jetzt wissen, ohne dass einer den anderen danach fragen müsste.




5



Az horgászbot - Die Angel
1. Az eső, amely éjszaka kezdődött, ahhoz a makacs északi fajtához tartozott, amely nem tombol és nem dramatizál, hanem egyszerűen hull, óráról órára, egy olyan jelenség közönyös kitartásával, amelynek nincs szüksége okra és nincs szüksége mentségre. - Der Regen, der in der Nacht begonnen hatte, gehörte zu jener beharrlichen nordischen Art, die nicht stürmt und nicht dramatisiert, sondern einfach fällt, Stunde um Stunde, mit der gleichmütigen Ausdauer eines Phänomens, das keinen Grund braucht und keine Entschuldigung.
2. Kari már azelőtt hallotta, hogy ébren lett volna, az álom utolsó rétegeiben valamiként érzékelte, ami kívülről jön és belül marad, és amikor végül felkelt és felhúzta a rolót, látta, hogy az eső a világot olyasmivé változtatta, ami sima és elutasító volt, mint egy felület, amelyen semmi sem tapad meg. - Kari hatte ihn gehört, bevor sie wach war, hatte ihn in den letzten Schichten des Schlafs als etwas wahrgenommen, das von außen kommt und innen bleibt, und als sie schließlich aufstand und das Rollo hochzog, sah sie, dass er die Welt in etwas verwandelt hatte, das glatt und abweisend war wie eine Oberfläche, auf der nichts haftet.
3. Jon már a kocsiban ült, amikor Kari leért, kezei az ölében, tekintete egy pontra szegezve, amely a járművön és a pillanaton kívül feküdt, és Kari észrevette, hogy Jon hozott magával egy táskát, nagyobbat a szükségesnél, mintha éjjel elképzelte volna, mit fog magával vinni, majd ezt az elképzelést ébredéskor csendben és jelenet nélkül újra feladta volna. - Jon saß bereits im Wagen, als sie hinunterkam, die Hände im Schoß, den Blick auf einen Punkt gerichtet, der außerhalb des Fahrzeugs und außerhalb des Augenblicks lag, und Kari bemerkte, dass er eine Tasche mitgebracht hatte, größer als nötig, so als hätte er sich in der Nacht eine Vorstellung davon gemacht, was er mitnehmen würde, und diese Vorstellung beim Aufwachen still und ohne Szene wieder aufgegeben.
4. Nem kérdezett rá. - Sie fragte nicht danach.
5. Voltak közöttük kérdések, amelyeket azért nem tettek fel, mert mindketten ismerték a válaszokat, és olyanok is, amelyeket azért nem tettek fel, mert egyik válasz sem változtatott volna semmin. - Es gab Fragen zwischen ihnen, die nicht gestellt wurden, weil beide die Antworten kannten, und solche, die nicht gestellt wurden, weil keine der Antworten etwas verändert hätte.
6. Kari olyan testiségében ismerte a parti utat, amely túlment az emlékezeten – a második kanyar előtti enyhe lejtést, az utána következő rövid emelkedőt, azt a helyet, ahol a szalagkorlát féme mindig rozsdásodik, mert ott felhúzódik a sós víz –, és gondolkodás nélkül vezetett, miközben Jon mellette ült, résnyire kinyitotta az ablakot, beengedte a nedves levegőt, amely tengeri moszat szagú volt és valami ásványié, amit nem lehet pontosan megnevezni, mégis azonnal és elkerülhetetlenül ennek a partsávnak az illatát hordozza, ennek a sajátos föld- és vízszakasznak az első és a kilencedik életév között. - Die Küstenstraße kannte Kari mit einer Körperlichkeit, die über das Gedächtnis hinausging – die leichte Neigung vor der zweiten Kurve, die kurze Gegensteigung danach, die Stelle, wo das Leitplankenmetall immer rostet, weil das Salzwasser dort hochzieht – und sie fuhr, ohne zu denken, während Jon neben ihr saß und das Fenster einen Spalt öffnete, die feuchte Luft hereinließ, die nach Seetang roch und nach etwas Mineralischem, das man nicht genau benennen kann und das trotzdem sofort und unweigerlich nach diesem Küstenstreifen riecht, nach diesem spezifischen Abschnitt Erde und Wasser zwischen dem ersten und dem neunten Lebensjahr.
7. Kari feljebb tekerte a fűtést, Jon pedig úgy hagyta az ablakot, ahogy volt, és ez a kimondatlan kompromisszum, anélkül hogy bármelyikük tudta volna, az odaúton az egyetlen pillanat volt, amikor ugyanazt akarták. - Kari drehte die Heizung höher, und Jon ließ das Fenster, wie es war, und dieser unausgesprochene Kompromiss war, ohne dass einer von ihnen es wusste, der einzige Moment auf der Hinfahrt, in dem sie dasselbe wollten.
8. Az ablaktörlő zavarta, mert minden visszamenetnél világos, súrlódó nyikorgást adott ki, amely annak a sajátos kellemetlenségére emlékeztetett, amikor egy hang nem fáj, de nem hagyja abba, és mert ezt az ablaktörlőt évek óta nem javították meg, noha az apja minden tavasszal, többnyire márciusban, amikor a fény újra erősebb lett és az autóra gyakrabban volt szükség, azt mondta, ezt el kell intéznie, aztán mégsem intézte el, mert mindig közbejött valami más, vagy mert – ami valószínűbb volt – szüksége volt az apró, megjavítatlan dolgokra ahhoz, hogy elképzelhesse, még van idő megjavítani őket. - Der Scheibenwischer störte sie, weil er bei jedem Rückhub ein helles, schleifendes Quietschen erzeugte, das an die spezifische Unannehmlichkeit eines Geräusches erinnerte, das nicht wehtut, aber nicht aufhört, und weil dieser Wischer seit Jahren nicht repariert worden war, obwohl ihr Vater jedes Frühjahr, meistens im März, wenn das Licht wieder stärker wurde und man das Auto öfter brauchte, sagte, er müsse das erledigen, und es dann nicht erledigte, weil immer etwas anderes kam oder weil er, was wahrscheinlicher war, die kleinen unreparierten Dinge brauchte, um sich vorzustellen, dass noch Zeit war, sie zu reparieren.
9. A földút előtt parkoltak le, mert onnantól túl mély volt a sár, és az utolsó száz métert az esőben tették meg, amely úgy hullott a kabátjukra, mint valami, ami nem ismeri a rosszindulatot, és ezért a tekintetet sem – egyenletesen, kitartóan, teljesen közömbösen jelenlétük oka iránt. - Sie parkten vor dem Feldweg, weil der Schlamm ab dort zu tief war, und gingen die letzten hundert Meter durch den Regen, der auf ihre Jacken fiel wie etwas, das keine Böswilligkeit kennt und daher auch keine Rücksicht – gleichmäßig, ausdauernd, vollkommen indifferent gegenüber dem Anlass ihrer Anwesenheit.
10. A fészer, amelyet Kari utoljára nyáron látott, kisebb volt, mint az emlékezetében, ami nem volt igaz, és ő mégis ezt gondolta, mert az emlékek nem méreteznek, hanem jelentenek, és mert ez a fészer gyermekkorában nagyobb helyet foglalt el, mint az alapterülete. - Der Schuppen, den Kari zuletzt im Sommer gesehen hatte, war kleiner als in ihrer Erinnerung, was nicht stimmte und was sie trotzdem dachte, weil Erinnerungen nicht skalieren, sondern bedeuten, und weil dieser Schuppen in ihrer Kindheit mehr Raum eingenommen hatte als seine Grundfläche.
11. A falapok azt a színt vették fel, amelyet az öreg, nedves fa vesz fel – egy szürkésbarnát, amely már nem fokozódik tovább, amely minden mállási folyamat végén áll, mint egy utolsó, nyugodt mondat egy hosszú szöveg után. - Die Holzwände hatten die Farbe angenommen, die altes, feuchtes Holz annimmt – ein Graubraun, das sich nicht mehr steigert, das am Ende aller Verwitterungsprozesse liegt wie ein letzter, ruhiger Satz nach einem langen Text.
12. Az ajtó szorult, mert a fa az őszi esőben megdagadt, és Jon kétszer belerúgott, nem türelmetlenséggel, hanem egy húsz éve fizikai munkát végző férfi pontos, erőtakarékos elszántságával, aki tudja, mennyi erő kell egy ajtónak, és mennyi lenne belőle puszta frusztráció. - Die Tür klemmte, weil das Holz im Herbstregen gequollen war, und Jon trat zweimal dagegen, nicht mit Ungeduld, sondern mit der präzisen, kraftsparenden Entschlossenheit eines Mannes, der seit zwanzig Jahren körperlich arbeitet und weiß, wie viel Kraft eine Tür braucht und wie viel davon Frustration wäre.
13. Ami eléjük áradt, amikor az ajtó engedett, kevésbé volt szag, mint inkább állapot – évtizedek dohányfüstjének sűrűsége, amely beleette magát a farostokba, motorolajé, amelyet valamikor kiöntöttek, és amely soha nem tűnt el egészen, sós levegőé, amely a falak minden repedésén áthúzott, és alatta, alapzöngéként, amelyet csak egy pillanat után vett észre az ember, valami organikus, nehéz, amit nem lehetett összerakni az alkotórészeiből, és amit Kari akarata ellenére teljesen és elválaszthatatlanul az apjával kapcsolt össze. - Was ihnen entgegenkam, als die Tür nachgab, war weniger ein Geruch als ein Zustand – eine Dichte aus Jahrzehnten von Tabakrauch, der sich in die Holzfasern gefressen hatte, aus Motoröl, das irgendwann verschüttet worden war und nie ganz verschwunden war, aus Salzluft, die durch jede Ritze der Wände zog, und darunter, als Grundton, den man erst nach einem Moment wahrnahm, etwas Organisches, Schweres, das sich nicht aus seinen Bestandteilen zusammensetzen ließ und das Kari, ohne es zu wollen, als vollständig und untrennbar mit ihrem Vater verband.
14. Megállt a küszöbön, és egyszer mély levegőt vett, tudatosan, szinte módszeresen, mert megtanulta, hogy mindig az első pillanat dönti el, mennyi ellenőrzést tart meg az ember a nap hátralévő része fölött. - Sie blieb an der Schwelle stehen und atmete einmal durch, bewusst, fast methodisch, weil sie gelernt hatte, dass der erste Moment immer der ist, der entscheidet, wie viel Kontrolle man über den Rest des Tages behält.
15. Jon a hátsó fal előtt állt, és Kari azonnal látta, amit ő látott, még mielőtt odalépett volna: a horgászbotot, amely két szög között lógott, a zsinórt szabálytalan menetekben feltekerve, több helyen összecsomózva, mint valami, ami felhagyott azzal, hogy rendet állítson, anélkül hogy megszűnt volna ott lenni. - Jon stand vor der hinteren Wand, und Kari sah sofort, was er sah, noch bevor sie herangetreten war: die Angel, die zwischen zwei Nägeln hing, die Schnur in unregelmäßigen Windungen aufgerollt, an mehreren Stellen verknotet, wie etwas, das aufgehört hat, Ordnung zu behaupten, ohne aufgehört zu haben, da zu sein.
16. A végén lévő horog mély, tompa vörösbarnára oxidálódott, és a szín felvette azt az egyenletességet és véglegességet, amely akkor keletkezik, amikor egy folyamat olyan sokáig tart, hogy már nem folyamatként mutatkozik, hanem állapotként, tulajdonságként, akként, ami a dolog egyszerűen most már. - Der Haken am Ende war zu einem tiefen, matten Rotbraun oxidiert, und die Farbe hatte die Gleichmäßigkeit und Endgültigkeit angenommen, die entsteht, wenn ein Prozess so lange läuft, dass er sich nicht mehr als Prozess zeigt, sondern als Zustand, als Eigenschaft, als das, was die Sache nun einmal ist.
17. Jon levette a horgászbotot – lassan, két kézzel –, és ahogyan tartotta, többet mondott mindennél, amit ezen a napon mondott: kissé előrehajolva, vállát valamelyest leejtve, fejét megdöntve, mintha valamire figyelne, amit a bot talán még sugároz, és amit ő talán még fogni tud. - Jon nahm die Angel herunter – langsam, mit beiden Händen – und die Art, wie er sie hielt, sagte mehr als alles, was er an diesem Tag gesagt hatte: leicht vorgebeugt, die Schultern etwas abgefallen, den Kopf geneigt, als lauschte er auf etwas, das die Angel vielleicht noch sendete und das er vielleicht noch empfangen konnte.
18. Kari mozdulatlanul nézte őt, és felismerte a tartásában valamit, amit nem gyakran látott rajta – nem gyászt, mert a gyásznak iránya van, ennek pedig nem volt, inkább megállás volt, rövid felfüggesztése annak az előrehaladásnak, amelyet az élet követel, és amelyet az ember valamikor már olyan automatikusan végez, hogy elfelejti, vannak pillanatok, amikor áll. - Kari sah ihm zu, ohne sich zu bewegen, und sie erkannte in seiner Haltung etwas, das sie an ihm nicht oft gesehen hatte – nicht Trauer, weil Trauer eine Richtung hat, und das hier hatte keine, es war eher ein Innehalten, ein kurzes Anhalten jener Bewegung vorwärts, die das Leben verlangt und die man irgendwann so automatisch vollzieht, dass man vergisst, dass es auch Momente gibt, in denen man steht.
19. Mellé lépett, és kinyújtotta a kezét anélkül, hogy elmagyarázta volna, mit akar vele, ő pedig olyan magától értetődőséggel adta át neki a horgászbotot, amely azt jelentette, hogy megértette, mire gondol, még mielőtt Kari maga meg tudta volna nevezni. - Sie trat neben ihn und streckte die Hand aus, ohne zu erklären, was sie damit vorhatte, und er gab ihr die Angel mit einer Selbstverständlichkeit, die bedeutete, dass er verstanden hatte, was gemeint war, bevor sie selbst es hätte benennen können.
20. A markolat fája sima és száraz volt és könnyebb, mint várta, és ez a könnyűség olyan módon érte, amelyre nem volt kategóriája, mert a könnyűt néha nehezebb tartani, mint a nehezet. - Das Holz des Griffs war glatt und trocken und leichter als sie erwartet hatte, und diese Leichtigkeit traf sie auf eine Weise, für die sie keine Kategorie besaß, weil das Leichte manchmal schwerer zu halten ist als das Schwere.
21. Letette a horgászbotot a munkapadra, anélkül hogy tovább gondolkodott volna rajta, és azt mondta: „Ezt nem visszük magunkkal” – egy mondatot, amely nem tartalmazott indoklást, mert minden indoklás kisebbé tette volna. - Sie legte die Angel auf die Werkbank, ohne weiter darüber nachzudenken, und sagte: „Den nehmen wir nicht mit" – einen Satz, der keine Begründung enthielt, weil jede Begründung ihn kleiner gemacht hätte.
22. Jon egyszer bólintott, és ez a bólintás egyetértés volt valamivel, ami nagyobb volt, mint a döntés egy rozsdás horgászbotról egy felszámolandó fészerben. - Jon nickte einmal, und dieses Nicken war das Einverständnis mit etwas, das größer war als die Entscheidung über eine verrostete Angel in einem aufzulösenden Schuppen.
23. A többit két ember csendes hatékonyságával intézték el, akik ugyanazt tanulták meg, még ha különböző helyeken tanulták is: egy üres láda, egy félig teli benzineskanna, két használhatatlan kampó, egy 2019-es naptár, márciusnál kinyitva, annál a hónapnál, amelyben Kari születésnapja volt, és amelyben az apja abban az évben, amennyire tudta, egyszer sem gondolt rá. - Den Rest erledigten sie mit der stillen Effizienz zweier Menschen, die dasselbe gelernt haben, auch wenn sie es an verschiedenen Orten gelernt haben: eine leere Kiste, ein halbvoller Benzinkanister, zwei Haken ohne Verwendung, ein Kalender von 2019, aufgeschlagen auf März, der Monat, in dem Kari Geburtstag hatte und in dem ihr Vater in diesem Jahr, soweit sie wusste, nie daran gedacht hatte.
24. Fogta a naptárt, és betette a táskájába, és ez nem szentimentális gesztus volt, hanem az ellenkezője: kísérlet arra, hogy megtartson valamit, aminek még nem volt fájdalma, mielőtt a fájdalom megérkezett volna, és mindent a közelébe vont volna. - Sie nahm den Kalender und steckte ihn ein, und es war keine sentimentale Geste, sondern das Gegenteil davon: der Versuch, etwas zu behalten, das noch keinen Schmerz hatte, bevor der Schmerz ankam und alles in seine Nähe zog.
25. Kint az eső most ferdén hullott, hajtotta egy szél, amely akkor támadt fel, amíg ők bent voltak, és olyan közvetlenséggel csapódott a kabátjukhoz, amely nem ismert együttérzést, és nem is kellett ismernie. - Draußen fiel der Regen jetzt schräg, getrieben von einem Wind, der aufgekommen war, während sie drinnen gewesen waren, und er peitschte gegen ihre Jacken mit einer Direktheit, die kein Mitgefühl kannte und keines zu kennen brauchte.
26. Jon feltette a lakatot, és a kattanás, keményen és véglegesen, pontosan az a hang volt, amelyre ennek a pillanatnak szüksége volt, anélkül hogy bárki kérte volna – egy lezárás, amelynek nem kellett hangosnak lennie ahhoz, hogy teljes legyen. - Jon legte das Vorhängeschloss ein, und das Einrasten, hart und endgültig, war genau das Geräusch, das dieser Moment gebraucht hatte, ohne dass jemand darum gebeten hatte – eine Schließung, die nicht laut sein musste, um vollständig zu sein.
27. Kari néhány lépéssel távolabb állt, a fjord partján, és a kulcsot tartotta, amely hideg volt és kisebbnek tűnt, mint amekkorának tűnnie kellett volna ahhoz képest, amit jelképezett, és amit mostantól már nem fog jelképezni. - Kari stand einige Schritte entfernt, am Ufer des Fjords, und hielt den Schlüssel, der kalt war und kleiner wirkte, als er hätte wirken sollen für das, was er darstellte und was er ab jetzt nicht mehr darstellen würde.
28. Habozás és szertartás nélkül dobta el, egész karjával, hosszú, egyenletes ívben a felkavart víz fölé, és a hang, amelyet becsapódáskor adott, alig volt több suttogásnál – rövid, azonnali eltűnés egy felületen, amely rögtön újra bezárult, mintha semmi sem történt volna, ami egyfajta igazság volt, ha az ember kész volt elfogadni. - Sie warf ihn ohne Zögern und ohne Zeremonie, mit dem ganzen Arm, in einem langen, gleichmäßigen Bogen über das aufgewühlte Wasser, und das Geräusch, das er beim Aufprall machte, war kaum mehr als ein Flüstern – ein kurzes, sofortiges Verschwinden in einer Oberfläche, die sich sofort schloss, als wäre nichts gewesen, was eine Art Wahrheit war, wenn man bereit war, sie anzunehmen.
29. Visszafordulás nélkül mentek az autóhoz, és Kari hagyta Jont vezetni, mert nem akarta többé a kezét a kormányon tartani, nem ma, nem ezen az útszakaszon. - Sie gingen zum Auto, ohne sich umzudrehen, und Kari ließ Jon fahren, weil sie die Hände nicht mehr auf dem Lenkrad haben wollte, nicht heute, nicht auf dieser Strecke.
30. Jon olyan gondossággal vezetett, amilyet a hétköznapokban ritkán mutatott, mintha tudná, hogy ez a visszaút olyasmi, amit nem szabad fölöslegesen megrázni. - Er fuhr mit einer Sorgfalt, die er im Alltag selten zeigte, als ob er wüsste, dass dieser Rückweg etwas war, das man nicht unnötig erschüttern sollte.
31. Az ablaktörlő elindult és nyikorgott, pontosan úgy, mint az odaúton, és Kari, aki egy órája nem hallotta ezt a hangot, most észrevette, hogy már nem zavarja, vagy hogy elhatározta, nem hagyja többé zavarni, ami ugyanarra ment ki. - Der Scheibenwischer lief an und quietschte, genau wie auf der Hinfahrt, und Kari, die das Geräusch seit einer Stunde nicht mehr gehört hatte, bemerkte jetzt, dass es sie nicht mehr störte, oder dass sie beschlossen hatte, es nicht mehr stören zu lassen, was auf dasselbe hinauslief.
32. A fejét az ablaknak támasztotta, és figyelte, ahogy a part elvonul mellette, nedvesen, szürkén és teljesen ismerősen, egy tájként, amely nincs tekintettel azokra, akik áthaladnak rajta, és éppen ezért megbízható olyan módon, ahogyan az emberek ritkán azok. - Sie lehnte den Kopf gegen das Fenster und beobachtete, wie die Küste an ihr vorbeizog, nass und grau und vollständig vertraut, eine Landschaft, die keine Rücksicht auf die nahm, die durch sie fuhren, und die genau deshalb verlässlich war in einer Art, die Menschen es selten sind.
33. Jon bekapcsolta a rádiót, három másodpercre, aztán újra kikapcsolta, és a csend, amely hátramaradt, nem ugyanaz volt, mint amely az odaúton velük volt – nem elkerült csend, nem elhalasztott csend, nem olyan, amely valamire vár, hanem két ember nyugodt, nehéz, megfelelő csendje, akik megtettek valamit, amit meg kellett tenni, és most egymás mellett ülnek annak tudatában, hogy el van intézve, és abban az egyidejű, csendes tudásban, hogy az elintézve nem jelenti azt, hogy megszűnik. - Jon schaltete das Radio ein, drei Sekunden lang, und dann wieder aus, und die Stille, die zurückblieb, war nicht dieselbe, die sie auf der Hinfahrt gehabt hatten – keine vermiedene Stille, keine aufgeschobene, keine, die auf etwas wartete, sondern die ruhige, schwere, angemessene Stille zweier Menschen, die etwas getan haben, das getan werden musste, und die jetzt nebeneinander sitzen in dem Wissen, dass es erledigt ist, und in dem gleichzeitigen, stillen Wissen, dass erledigt nicht bedeutet, dass es aufhört.


85

[Bearbeiten]

1



Elena busszal érkezik a faluba. - Elena kommt mit dem Bus ins Dorf.
1. A hőség azonnal megüti. - Die Hitze trifft sie sofort.
2. Szeptember van, de a levegő még mindig éget. - Es ist September, aber die Luft brennt noch.
3. Egy kis táskát visz magával és egy nagy fáradtságot. - Sie trägt eine kleine Tasche und eine große Müdigkeit.
4. Tíz éve nem járt már itt. - Zehn Jahre ist sie nicht mehr hier gewesen.
5. A sikátorok szűkebbek, mint ahogy emlékezetében éltek. - Die Gassen sind enger, als sie sie in Erinnerung hat.
6. A házak kisebbek. - Die Häuser sind kleiner.
7. A piactér paradicsom és por szagát árasztja. - Der Marktplatz riecht nach Tomaten und Staub.
8. Elena megáll, mert nevetést hall. - Elena bleibt stehen, weil sie Lachen hört.
9. Olyan nevetés ez, amelyet ismer. - Es ist ein Lachen, das sie kennt.
10. Carlo egy műhely előtt áll. - Carlo steht vor einer Werkstatt.
11. Felgyűrte az ingujját. - Er hat die Ärmel hochgekrempelt.
12. A karja fekete a gépzsírtól. - Seine Arme sind schwarz von Schmiere.
13. Egy másik férfival nevet. - Er lacht mit einem anderen Mann.
14. Elena mély levegőt vesz. - Elena atmet tief.
15. Nem fordul el, de oda sem megy. - Sie dreht sich nicht weg, aber sie geht auch nicht hin.
16. Összeszorul a gyomra. - Ihr Magen zieht sich zusammen.
17. Paradicsomot vesz a piacon, mert valamit tennie kell. - Sie kauft Tomaten auf dem Markt, weil sie etwas tun muss.
18. Az öregasszony a standnál sokáig nézi őt. - Die alte Frau am Stand sieht sie lange an.
19. Aztán azt mondja: „Te Lucia lánya vagy.” - Dann sagt sie: „Du bist die Tochter von Lucia."
20. Elena csak bólint. - Elena nickt nur.
21. Este elmegy Carlo házához. - Am Abend geht sie zu Carlos Haus.
22. A lépcső nyikorog, mint régen. - Die Treppe knarrt, wie früher.
23. Carlo ajtót nyit. - Carlo öffnet die Tür.
24. Ránéz, és nem mond semmit. - Er sieht sie an, und er sagt nichts.
25. Aztán halkan azt mondja: „Úgy nézel ki, mint az anyád.” - Dann sagt er leise: „Du siehst aus wie deine Mutter."
26. Elena nem válaszol. - Elena antwortet nicht.
27. Nyitott tenyérrel arcul üti. - Sie schlägt ihn mit der flachen Hand ins Gesicht.
28. Carlo nem kap az arcához. - Carlo hält sich nicht die Wange.
29. Csak nézi őt, sötét szemmel. - Er schaut sie nur an, die Augen dunkel.
30. Nincs bocsánatkérés a tekintetében. - Es gibt keine Entschuldigung in seinem Blick.
31. Elena újra lemegy a lépcsőn. - Elena geht die Treppe wieder hinunter.
32. A keze kissé remeg. - Ihre Hände zittern ein bisschen.
33. Elsív egy cigarettát az anyja háza előtt. - Sie raucht eine Zigarette vor dem Haus ihrer Mutter.
34. Az utca üres. - Die Straße ist leer.
35. Éjjel egy órakor valaki kopog az ajtón. - Um ein Uhr in der Nacht klopft jemand an die Tür.
36. Carlo az. - Es ist Carlo.
37. Egy szót sem szól, csak int egyet. - Er sagt kein Wort, er macht nur eine Geste.
38. Követi őt, mert mindig is ezt tette. - Sie folgt ihm, weil sie es immer getan hat.
39. A garázsban két régi autóülés áll. - In der Garage stehen zwei alte Autositze.
40. Carlo egy üveg vörösbort tesz közéjük. - Carlo stellt eine Flasche Rotwein zwischen sie.
41. Isznak, és keveset beszélnek. - Sie trinken, und sie reden wenig.
42. Aztán Carlo a keze után nyúl. - Dann greift Carlo nach ihrer Hand.
43. Az ujjai érdesek és melegek. - Seine Finger sind rau und warm.
44. Elena hagyja. - Elena lässt es zu.
45. A saját szívverését érzi a torkában. - Sie spürt ihren eigenen Herzschlag im Hals.
46. „Matteo soha nem kérdez rólam”, suttogja. - „Matteo fragt nie nach mir", flüstert sie.
47. Carlo azt mondja: „Megmutatom neki, hogyan kell motort javítani.” - Carlo sagt: „Ich zeige ihm, wie man einen Motor repariert."
48. Rövid szünetet tart. - Er macht eine kurze Pause.
49. Aztán azt mondja: „Ezt nekem az apám soha nem mutatta meg.” - Dann sagt er: „Das hat mir mein Vater nie gezeigt."
50. Elena elveszi a kezét. - Elena nimmt die Hand weg.
51. A borospoharat a földre teszi. - Sie stellt das Weinglas auf den Boden.
52. Azon az éjszakán már nem mond semmit. - Sie sagt nichts mehr in dieser Nacht.
53. Másnap reggel Elena korán ébred. - Am nächsten Morgen wacht Elena früh auf.
54. Odakint még sötét van. - Es ist noch dunkel draußen.
55. Gyorsan bepakolja a táskáját. - Sie packt ihre Tasche schnell.
56. Aztán nem az állomásra megy. - Dann geht sie nicht zum Bahnhof.
57. Signora Grazia házához megy. - Sie geht zum Haus von Signora Grazia.
58. A konyhában már ég a fény. - Das Licht in der Küche brennt schon.
59. Elena benéz az ablakon. - Elena schaut durch das Fenster.
60. Matteo az asztalnál ül. - Matteo sitzt am Tisch.
61. Kenyeret márt tejbe. - Er tunkt Brot in Milch.
62. Nagyra nőtt. - Er ist groß geworden.
63. A nagymama megsimítja a fejét. - Die Großmutter streicht ihm über den Kopf.
64. Mosolyog. - Er lächelt.
65. Elena a homlokát a hideg üveghez nyomja. - Elena drückt die Stirn gegen das kalte Glas.
66. Egy percig így áll. - Sie steht eine Minute lang so.
67. Aztán megfordul. - Dann dreht sie sich um.
68. Az állomásra megy anélkül, hogy becsengetne. - Sie geht zum Bahnhof, ohne zu klingeln.
69. A vonat pontosan érkezik. - Der Zug kommt pünktlich.
70. Felszáll. - Sie steigt ein.
71. A nap felkel, amikor a vonat elindul. - Die Sonne geht auf, als der Zug fährt.
72. Elena kinéz az ablakon, de nem lát semmit. - Elena schaut aus dem Fenster, aber sie sieht nichts.




2



Elena - Elena
1. Elena leszáll a buszról, és a falu szaga úgy csapja meg, mint egy ütés. - Elena steigt aus dem Bus, und der Geruch des Dorfes trifft sie wie ein Schlag.
2. Érett paradicsom, forró kő és régi olaj szaga van. - Es riecht nach reifen Tomaten, nach heißem Stein und nach altem Öl.
3. Azonnal tudja, honnan jön az olajszag. - Sie weiß sofort, woher der Ölgeruch kommt.
4. A műhely még mindig ott van, mindjárt a sarkon túl, pontosan úgy, mint tíz évvel ezelőtt. - Die Werkstatt ist noch da, gleich um die Ecke, genau wie vor zehn Jahren.
5. Elena leteszi a táskáját a földre, és rágyújt egy cigarettára. - Elena stellt ihre Tasche auf den Boden und zündet sich eine Zigarette an.
6. Lassan dohányzik, mert időre van szüksége, mielőtt továbbmegy. - Sie raucht langsam, weil sie Zeit braucht, bevor sie weitergeht.
7. Aztán meghallja a nevetést, és a keze egy pillanatra megáll. - Dann hört sie das Lachen, und ihre Hand hält kurz inne.
8. Carlo nevetése az, mély és egy kicsit túl hangos, mint mindig. - Es ist Carlos Lachen, tief und ein bisschen zu laut, wie immer.
9. Nem fordítja el a fejét, de mégis látja őt. - Sie dreht den Kopf nicht, aber sie sieht ihn trotzdem.
10. Egy motorháztető alatt áll, a karja tele kenőanyaggal, és egy fiatal fickóval nevet. - Er steht unter einer Motorhaube, die Arme voller Schmiere, und lacht mit einem jungen Kerl.
11. Elena elnyomja a cigarettát, és újra felveszi a táskáját. - Elena drückt die Zigarette aus und nimmt ihre Tasche wieder.
12. Elmegy a piactér mellett, anélkül hogy balra vagy jobbra nézne. - Sie geht am Marktplatz vorbei, ohne links oder rechts zu schauen.
13. A zöldségesstand öregasszonya a nevét kiáltja, de Elena úgy tesz, mintha nem hallaná. - Die alte Frau vom Gemüsestand ruft ihren Namen, aber Elena tut so, als hört sie es nicht.
14. Az anyja háza pornak és egy olyan életnek a szagát árasztja, amely véget ért. - Das Haus ihrer Mutter riecht nach Staub und nach einem Leben, das aufgehört hat.
15. Elena kinyitja az ablakokat, mert a levegő fülledt, és levegőt kell vennie. - Elena öffnet die Fenster, weil die Luft stickig ist und sie atmen muss.
16. Leül a konyhaasztalhoz, és a kezét laposan a fára teszi. - Sie setzt sich an den Küchentisch und legt die Hände flach auf das Holz.
17. A fa hideg, bár odakint még hőség van. - Das Holz ist kalt, obwohl draußen noch Hitze ist.
18. Este elhatározza, hogy elmegy Carlo anyjához, mert valójában ez az oka annak, hogy itt van. - Am Abend beschließt sie, zu Carlos Mutter zu gehen, weil das der Grund ist, warum sie wirklich hier ist.
19. Az első emeletre vezető lépcső minden lépésnél nyikorog, és Elena számolja a fokokat, mert valamit számolnia kell. - Die Treppe zum ersten Stock knarrt bei jedem Schritt, und Elena zählt die Stufen, weil sie etwas zählen muss.
20. Carlo nyitja ki az ajtót, nem az anyja, és egy pillanatig egyikük sem szól semmit. - Carlo öffnet die Tür, nicht seine Mutter, und für einen Moment sagen beide nichts.
21. Idősebb lett, de a szeme ugyanolyan, sötét és nyugodt, mint egy állaté. - Er ist älter geworden, aber seine Augen sind gleich, dunkel und ruhig wie ein Tier.
22. „Úgy nézel ki, mint az anyád”, mondja, és a hangja szinte barátságosan cseng. - „Du siehst aus wie deine Mutter", sagt er, und seine Stimme klingt fast freundlich.
23. Elena levegőt vesz, aztán megüti őt. - Elena holt Luft, und dann schlägt sie ihn.
24. A keze eltalálja az arcát, és a hang hangosabb, mint várta. - Die Hand trifft seine Wange, und das Geräusch ist lauter als erwartet.
25. Carlo nem mozdul, nem fogja meg az arcát, egy szót sem szól. - Carlo bewegt sich nicht, er hält sich nicht die Wange, er sagt kein Wort.
26. Ránéz, és a tekintetében nincs megbánás, de harag sincs. - Er schaut sie an, und in seinem Blick ist keine Reue, aber auch keine Wut.
27. Ez a legrosszabb, gondolja Elena, a hiányzó harag. - Das ist das Schlimmste, denkt Elena, die fehlende Wut.
28. Megfordul, és lemegy a lépcsőn, anélkül hogy reakcióra várna. - Sie dreht sich um und geht die Treppe hinunter, ohne auf eine Reaktion zu warten.
29. Odakint most hűvösebb a levegő, és az ég tele van csillagokkal. - Draußen ist die Luft jetzt kühler, und der Himmel ist voller Sterne.
30. Elena visszamegy az anyja házába, és egyedül megiszik egy pohár bort. - Elena geht zum Haus ihrer Mutter zurück und trinkt alleine ein Glas Wein.
31. Nem alszik, mert az éjszaka túl csendes, a gondolatai pedig túl hangosak. - Sie schläft nicht, weil die Nacht zu still ist und ihre Gedanken zu laut.
32. Nem sokkal egy után kopognak az ajtón, halkan, kétszer. - Um kurz nach eins klopft es an die Tür, leise, zweimal.
33. Tudja, ki az, mielőtt kinyitná. - Sie weiß, wer es ist, bevor sie aufmacht.
34. Carlo áll a sötétben, egy borosüveggel a kezében, és egyszerűen vár. - Carlo steht im Dunkeln, eine Weinflasche in der Hand, und wartet einfach.
35. Elena szélesebbre húzza az ajtót, mert már nincs ereje nemet mondani. - Elena zieht die Tür weiter auf, weil sie keine Kraft mehr hat, Nein zu sagen.
36. Együtt mennek a műhelybe, anélkül hogy egy szót is ejtenének róla. - Sie gehen zusammen in die Werkstatt, ohne ein Wort darüber zu verlieren.
37. A garázsban két régi autóülés áll, amelyeket Carlo valamikor egy roncsból szedett ki. - In der Garage stehen zwei alte Autositze, die Carlo irgendwann aus einem Wrack geholt hat.
38. Kinyitja az üveget, neki adja az első poharat, és állva isznak. - Er öffnet die Flasche und gibt ihr das erste Glas, und sie trinken im Stehen.
39. Aztán leülnek, és a köztük lévő csend nem kellemetlen. - Dann setzen sie sich, und die Stille zwischen ihnen ist nicht unangenehm.
40. Carlo kinyújtja a kezét, és kérdezés nélkül az övére teszi. - Carlo streckt die Hand aus und legt sie auf ihre, ohne zu fragen.
41. Az ujjai érdesek, a bőre száraz és sötét az ujjperceknél. - Seine Finger sind rau, die Haut trocken und dunkel an den Knöcheln.
42. Elena a két kezükre néz, és arra gondol, hogy régebben fiatalabbnak látszottak. - Elena schaut auf ihre beiden Hände und denkt, dass sie früher jünger aussahen.
43. „Matteo soha nem kérdez rólam”, mondja, és a hangja laposabbnak hangzik, mint szeretné. - „Matteo fragt nie nach mir", sagt sie, und ihre Stimme klingt flacher als sie möchte.
44. Carlo iszik egy kortyot, mielőtt válaszol. - Carlo trinkt einen Schluck, bevor er antwortet.
45. „Megtanítom neki, hogyan kell szétszedni egy motort”, mondja, „és hogyan kell újra összerakni.” - „Ich bringe ihm bei, wie man einen Motor auseinandernimmt", sagt er, „und wie man ihn wieder zusammensetzt."
46. Rövid szünetet tart, majd hozzáteszi: „Az apámnak ezt senki sem tanította meg.” - Er macht eine kurze Pause und fügt hinzu: „Meinem Vater hat das niemand beigebracht."
47. Elena elveszi a kezét, és a poharat az autóülés mellé teszi. - Elena nimmt ihre Hand weg und stellt das Glas neben den Autositz.
48. Nem mond semmit, mert nincs mit mondani, ami ne volna már kimondva. - Sie sagt nichts, weil es nichts zu sagen gibt, das nicht schon gesagt ist.
49. Még egy órát marad, aztán egyedül megy vissza. - Sie bleibt noch eine Stunde, dann geht sie alleine zurück.
50. Napkelte előtt Elena gyorsan és habozás nélkül összepakolja a táskáját. - Vor Sonnenaufgang packt Elena ihre Tasche, schnell und ohne zu zögern.
51. Nem kapcsolja fel a villanyt, mert sötétben jobban ismeri az anyja szobáját. - Sie macht das Licht nicht an, weil sie das Zimmer ihrer Mutter im Dunkeln besser kennt.
52. Aztán nem a pályaudvarra megy, hanem először Signora Grazia utcájába. - Dann geht sie nicht zum Bahnhof, sondern zuerst zur Straße von Signora Grazia.
53. A konyhában már ég a fény, bár még korán van. - Das Licht in der Küche brennt schon, obwohl es noch früh ist.
54. Elena odaáll az ablakhoz, és benéz. - Elena stellt sich ans Fenster und schaut hinein.
55. Matteo az asztalnál ül, kenyeret márt tejbe, és közben semmi meghatározottat nem néz. - Matteo sitzt am Tisch, er tunkt Brot in Milch und schaut dabei auf nichts Bestimmtes.
56. Nagy lett, nagyobb, mint várta, Carlo vállával és az ő orrával. - Er ist groß geworden, größer als sie erwartet hat, mit Carlos Schultern und ihrer Nase.
57. Signora Grazia megsimogatja a fejét, és a fiú hagyja, anélkül hogy felnézne. - Signora Grazia streicht ihm über den Kopf, und der Junge lässt es zu, ohne aufzublicken.
58. Elena a homlokát az üvegnek nyomja, és az üveg hideg és szilárd. - Elena drückt die Stirn gegen das Glas, und das Glas ist kalt und fest.
59. Pontosan egy percig marad, aztán elszakad tőle, és elmegy. - Sie bleibt genau eine Minute, dann löst sie sich und geht.
60. A pályaudvaron vesz egy jegyet Milánóba, és egy fémpadon vár. - Am Bahnhof kauft sie ein Ticket nach Mailand und wartet auf einer Metallbank.
61. A vonat pontosan érkezik, mint mindig ebben az irányban. - Der Zug kommt pünktlich, wie immer in dieser Richtung.
62. Elena felszáll, beteszi a táskát a csomagtartóba, és leül az ablak mellé. - Elena steigt ein, stellt die Tasche in die Ablage und setzt sich ans Fenster.
63. Amikor a vonat elindul, a nap éppen felkel, narancssárgán és nagy korongként a dombok fölött. - Als der Zug anfährt, geht die Sonne gerade auf, orange und groß über den Hügeln.
64. Odanéz, mert oda kell néznie. - Sie schaut hin, weil sie hinschauen muss.
65. De a nap nem melegíti, és a fény csak fény. - Aber die Sonne wärmt sie nicht, und das Licht ist nur Licht.





3



Elena visszatér - Elena kehrt zurück
1. Elena emlékszik a falu szagára, de elfelejtette, mennyire testi ez a szag – hogyan nyomul be az ember orrába, még mielőtt egyáltalán ideje volna felvértezni magát. - Elena erinnert sich an den Geruch des Dorfes, aber sie hatte vergessen, wie körperlich er ist – wie er sich in die Nase drängt, bevor man überhaupt Zeit hat, sich zu wappnen.
2. A busz megáll a tér szélén, és ő utolsóként száll le. - Der Bus hält am Rand des Platzes, und sie steigt als letzte aus.
3. Érett paradicsom, forró kő, motorolaj – a falu nem változott meg, csak ő. - Reifen Tomaten, heißer Stein, Motoröl – das Dorf hat sich nicht verändert, nur sie.
4. Mélyebbre húzza a napszemüveget az arcába, és lassan megy, mert a gyors járás itt gyanúsnak hat. - Sie zieht die Sonnenbrille tiefer ins Gesicht und geht langsam, weil schnelles Gehen hier verdächtig wirkt.
5. Már húsz lépés után meghallja a nevetését, és a teste gyorsabban reagál, mint az értelme. - Schon nach zwanzig Schritten hört sie sein Lachen, und ihr Körper reagiert schneller als ihr Verstand.
6. Carlo a műhely előtt áll, ingujja könyékig feltűrve, alkarján gépzsírral, és valamit magyaráz egy fiatal fickónak egy motornál. - Carlo steht vor der Werkstatt, die Ärmel bis zu den Ellbogen gekrempelt, Schmiere auf den Unterarmen, und erklärt einem jungen Kerl irgendetwas an einem Motor.
7. Meghízott, de jól áll neki, ahogy néha azoknak a férfiaknak áll jól, akik testi munkát végeznek. - Er hat zugenommen, aber er trägt es gut, wie Männer es manchmal tun, die körperlich arbeiten.
8. Elena elmegy a piac mellett, nem vesz semmit, nem köszön senkinek, és anyja háza azzal a különös csönddel fogadja, amely azokban a lakásokban van, ahol valaki meghalt. - Elena geht am Markt vorbei, kauft nichts, grüßt niemanden, und das Haus ihrer Mutter empfängt sie mit der besonderen Stille, die Wohnungen haben, in denen jemand gestorben ist.
9. Kinyitja az összes ablakot, vizet iszik a csapból, aztán sokáig ül a konyhaasztalnál, összekulcsolt kézzel, mint egy templomban. - Sie öffnet alle Fenster, trinkt Wasser aus der Leitung und sitzt dann lange am Küchentisch, die Hände gefaltet wie in einer Kirche.
10. Később este Carlo ajtaja előtt áll, abban a virágos ruhában, amelyet szándékosan hozott magával, anélkül hogy megmagyarázta volna magának, miért. - Später am Abend steht sie vor Carlos Tür, in dem geblümten Kleid, das sie absichtlich mitgenommen hat, ohne sich selbst zu erklären, warum.
11. A férfi ajtót nyit, és tekintete egyszer végigvándorol rajta lefelé, majd újra felfelé, nyugodtan és sietség nélkül. - Er öffnet, und sein Blick wandert einmal an ihr herunter und wieder hinauf, ruhig und ohne Eile.
12. „Úgy nézel ki, mint az anyád”, mondja, és ez nem hangzik gonoszul, de gonosz. - „Du siehst aus wie deine Mutter", sagt er, und es klingt nicht gemein, aber es ist gemein.
13. Elena levegőt vesz, aztán megüti, tenyérrel, laposan, úgy, ahogy az ember azt üti meg, akit tíz éven át nem tudott megütni. - Elena holt Luft, und dann schlägt sie ihn, flach mit der Hand, so wie man jemanden schlägt, den man zehn Jahre lang nicht schlagen konnte.
14. Carlo nem hátrál meg, nem szorítja a kezét az arcára, csak kissé megváltozik az arckifejezése. - Carlo weicht nicht zurück, er presst nicht die Hand gegen die Wange, er verändert nur leicht den Ausdruck.
15. A szemében nincs megbánás, de meglepetés sincs, mintha számított volna erre, egyszer, valamikor, valahol. - In seinen Augen ist keine Reue, aber auch keine Überraschung, als hätte er damit gerechnet, irgendwann, irgendwo.
16. Elena megfordul, és lemegy a lépcsőn, a térde kissé remeg, a keze szorosan ökölbe zárva. - Elena dreht sich um und geht die Treppe hinunter, die Knie ein bisschen weich, die Hände fest zur Faust geschlossen.
17. Három cigarettát szív el egymás után az anyja háza előtti padon, és közben egy sikátorba néz, amely a semmibe vezet. - Sie raucht drei Zigaretten hintereinander auf der Bank vor dem Haus ihrer Mutter und schaut dabei in eine Gasse, die ins Nichts führt.
18. Amikor nem sokkal éjfél után kopog, Elena már az ablaknál áll, és látta őt feljönni az utcán. - Als er kurz nach Mitternacht klopft, steht sie bereits am Fenster und hat ihn schon die Straße heraufkommen sehen.
19. Egy üveg vörösbort tart a kezében, mint egy bocsánatkérést, amelyet nem akar kimondani. - Er hält eine Flasche Rotwein in der Hand wie eine Entschuldigung, die er nicht aussprechen will.
20. Elena beengedi, anélkül hogy bármit mondana, mert a hallgatás közöttük mindig őszintébb volt, mint a beszéd. - Sie lässt ihn herein, ohne etwas zu sagen, weil Schweigen zwischen ihnen immer ehrlicher war als Reden.
21. A garázsban két kiszuperált autóülésen ülnek, amelyek régi bőr és benzin szagát árasztják, és olyan poharakból isznak, amelyeket Carlo a dzsekijéből húz elő. - In der Garage sitzen sie auf zwei ausgedienten Autositzen, die nach altem Leder und Benzin riechen, und trinken aus Gläsern, die Carlo aus seiner Jacke zieht.
22. A fény gyenge, egy csupasz villanykörte, amely több árnyékot vet, mint világosságot. - Das Licht ist schwach, eine nackte Glühbirne, die mehr Schatten wirft als Helligkeit.
23. Carlo kinyújtja a kezét, és az övére teszi, anélkül hogy megkérdezné, akarja-e ezt. - Carlo streckt die Hand aus und legt sie auf ihre, ohne zu fragen, ob sie das möchte.
24. Elena erre a kézre néz, amely érdes és meleg, és annyira ismerős, hogy fáj. - Elena schaut auf diese Hand, die rau ist und warm und so vertraut, dass es wehtut.
25. „Matteo soha nem kérdez rólam”, mondja végül, mert ez a mondat évek óta vár benne. - „Matteo fragt nie nach mir", sagt sie schließlich, weil der Satz seit Jahren in ihr wartet.
26. Carlo iszik, mielőtt válaszolna, és Elena ismeri ezt a mozdulatot, ezt a rövid idővásárlást. - Carlo trinkt, bevor er antwortet, und sie kennt diese Geste, dieses kurze Kaufen von Zeit.
27. „Megmutatom neki, hogyan kell szétszedni egy motort”, mondja, „és hogyan kell újra összerakni, ha az ember hibát követett el.” - „Ich zeige ihm, wie man einen Motor auseinandernimmt", sagt er, „und wie man ihn wieder zusammensetzt, wenn man einen Fehler gemacht hat."
28. Irónia nélkül mondja, de Elena mégis hallja benne az iróniát, mert ő hallja bele. - Er sagt es ohne Ironie, aber Elena hört die Ironie trotzdem, weil sie sie hineinhört.
29. Lassan visszahúzza a kezét, és leteszi a poharát a betonpadlóra. - Sie zieht die Hand langsam zurück und stellt ihr Glas auf den Betonboden.
30. Még egy órát marad, mert a felállás döntést jelent, és a döntések olyan erőbe kerülnek, amellyel nem rendelkezik. - Sie bleibt noch eine Stunde, weil Aufstehen eine Entscheidung bedeutet, und Entscheidungen Kraft kosten, die sie nicht hat.
31. Aztán elmegy, és ő nem kíséri el, ami helyes. - Dann geht sie, und er begleitet sie nicht, was das Richtige ist.
32. Napkelte előtt Elena olyan valakinek a gyors, biztos mozdulataival pakolja össze a táskáját, aki régóta készült erre a pillanatra. - Vor Sonnenaufgang packt Elena ihre Tasche mit den schnellen, sicheren Bewegungen von jemandem, der sich lange auf diesen Moment vorbereitet hat.
33. Anyja házát el fogja adni, ezt eldöntötte, de ma nem gondol rá. - Das Haus ihrer Mutter wird sie verkaufen, das hat sie entschieden, aber heute denkt sie nicht daran.
34. Nem közvetlenül a pályaudvarra megy, hanem a hosszú úton, amely Signora Grazia konyhaablaka előtt vezet el. - Sie geht nicht direkt zum Bahnhof, sondern den langen Weg, der an Signora Grazias Küchenfenster vorbeiführt.
35. A lámpa már ég, mint mindig ebben a korai órában, és az üvegen át Elena meglátja a fiát. - Das Licht brennt schon, wie immer zu dieser frühen Stunde, und durch das Glas sieht Elena ihren Sohn.
36. Matteo az asztalnál ül, és kenyeret márt tejbe, erre a kis cselekvésre összpontosítva, mintha ez volna az egyetlen dolog a világon. - Matteo sitzt am Tisch und tunkt Brot in Milch, konzentriert auf diese kleine Handlung, als wäre sie die einzige Sache auf der Welt.
37. Carlo válla van neki, és az ő módja, ahogy kissé félrebillenti a fejét, amikor gondolkodik. - Er hat Carlos Schultern und ihre Art, den Kopf leicht zu neigen, wenn er nachdenkt.
38. Signora Grazia mögötte áll, a kezét a fejére teszi, Matteo pedig röviden felnéz, és elmosolyodik, ezzel az álmos reggeli mosollyal. - Signora Grazia steht hinter ihm, legt die Hand auf seinen Kopf, und Matteo blickt kurz auf und lächelt, dieses schläfrige Morgenlächeln.
39. Elena a homlokát a hideg üveghez nyomja, és egy pillanatra lehunyja a szemét. - Elena drückt die Stirn gegen das kalte Glas und schließt die Augen für einen Moment.
40. Egyszer lélegzik, kétszer, és a harmadik lélegzetvételnél visszahúzódik. - Sie atmet einmal, zweimal, und beim dritten Atemzug zieht sie sich zurück.
41. A pályaudvaron kávét vesz az automatából, amely rossz ízű, mégis megissza. - Am Bahnhof kauft sie einen Kaffee aus dem Automaten, der schlecht schmeckt, und trinkt ihn trotzdem.
42. A milánói vonat pontosan indul, Elena pedig az ablaknál ül, táskájával az ölében, mintha meg akarná akadályozni, hogy elrepüljön. - Der Zug nach Mailand fährt pünktlich ab, und Elena sitzt am Fenster, die Tasche auf dem Schoß, als würde sie verhindern wollen, dass sie wegfliegt.
43. A nap felkel Basilicata dombjai fölött, nagy és narancsszínű, és olyan fénybe meríti a mezőket, amilyet képeslapokra nyomtatnak. - Die Sonne geht über den Hügeln der Basilicata auf, groß und orange, und taucht die Felder in ein Licht, das man auf Postkarten druckt.
44. Elena odanéz, mert szép, és mert oda kell nézni, ha valami szép. - Elena schaut hin, weil es schön ist und weil man hinschauen muss, wenn etwas schön ist.
45. De a fény nem éri el őt, megakad az ablaküvegen, mint egy határon, amelyet ő maga húzott meg. - Aber das Licht erreicht sie nicht, es bleibt an der Fensterscheibe hängen wie an einer Grenze, die sie selbst gezogen hat.





4



Elena visszatérése - Elenas Rückkehr
1. A busz sóhajtva áll meg, mintha maga is megkönnyebbült volna, hogy maga mögött tudhatja ezt az utat, és Elena utolsóként száll le, mert nem akar sietni. - Der Bus hält mit einem Seufzen, als wäre er selbst erleichtert, diese Strecke hinter sich gebracht zu haben, und Elena steigt als letzte aus, weil sie sich nicht beeilen will.
2. Tíz év hosszú idő, de a falu szaga nem vár felkészülésre – egyszerűen ott van, azonnal, testileg, megalkuvást nem tűrően. - Zehn Jahre sind eine lange Zeit, aber der Geruch des Dorfes wartet nicht auf Vorbereitung – er ist einfach da, sofort, körperlich, unverhandelbar.
3. Paradicsom, por, motorolaj, és alattuk még valami, amit nem lehet megnevezni, talán maga a falu, a létezésének sajátos módja. - Tomaten, Staub, Motoröl, und darunter noch etwas, das sich nicht benennen lässt, vielleicht das Dorf selbst, seine besondere Art zu existieren.
4. Elena megigazítja a napszemüvegét, és lassan megy tovább, annak közönyös tartásával, aki csak röviden átutazik, és nincs itt története. - Elena schiebt die Sonnenbrille zurecht und geht langsam, mit der gleichgültigen Haltung von jemandem, der nur kurz durchreist und keine Geschichte hier hat.
5. A nevetés húsz lépés után találja el, még mielőtt meglátná őt, és a teste emlékszik, bár ő ezt nem engedte meg neki. - Das Lachen trifft sie nach zwanzig Schritten, bevor sie ihn sieht, und ihr Körper erinnert sich, obwohl sie ihm das nicht erlaubt hat.
6. Carlo a műhely előtt áll, alkarja könyökig zsírral borítva, és egy fiatalembernek magyaráz valamit egy felnyitott motornál, azzal a türelemmel, amelyet Elena mindig gyűlölt benne, mert neki magának nincs belőle. - Carlo steht vor der Werkstatt, die Unterarme bis zu den Ellbogen mit Schmiere bedeckt, und erklärt einem jungen Mann etwas an einem aufgeklappten Motor, mit dieser Geduld, die Elena an ihm immer gehasst hat, weil sie selbst keine besitzt.
7. Megváltozott, de csak úgy, ahogy azok a dolgok változnak, amelyek belülről kifelé nőnek, és úgy viseli a kort, mint valamit, ami hozzá tartozik. - Er hat sich verändert, aber nur so, wie Dinge sich verändern, die von innen heraus wachsen, und er trägt das Alter wie etwas, das ihm gehört.
8. Elena nem vesz semmit a piacon, nem köszön senkinek, figyelmen kívül hagyja a nőt a zöldséges standnál, aki úgy kiáltja a nevét, mintha joga volna hozzá. - Elena kauft nichts auf dem Markt, grüßt niemanden, ignoriert die Frau am Gemüsestand, die ihren Namen ruft, als wäre es ein Recht.
9. Anyja háza azt a sajátos csendet vette fel, amelyet a szobák akkor fejlesztenek ki, amikor hiányzik az ember, aki jelentést adott nekik. - Das Haus ihrer Mutter hat die spezifische Stille angenommen, die Räume entwickeln, wenn die Person fehlt, die ihnen Bedeutung gegeben hat.
10. Kinyitja az ablakokat, csapvizet iszik, leül a konyhaasztalhoz, és a kezei, amelyeket laposan a fára tesz, idegennek tűnnek neki, túl nyugodtnak ahhoz képest, ami benne történik. - Sie öffnet die Fenster, trinkt Leitungswasser, setzt sich an den Küchentisch, und die Hände, die sie flach aufs Holz legt, wirken ihr fremd, zu ruhig für das, was in ihr vorgeht.
11. Este felveszi a virágos ruhát, amely már tíz évvel ezelőtt is megvolt neki, és amelyet mégis becsomagolt, anélkül hogy őszinte magyarázatot adott volna rá önmagának. - Am Abend zieht sie das geblümte Kleid an, das sie vor zehn Jahren schon hatte und das sie dennoch eingepackt hat, ohne sich selbst eine ehrliche Erklärung dafür zu geben.
12. A lépcső Carlo lakásához minden lépésnél nyikorog, és Elena nem számolja a fokokat, mert kívülről tudja őket, akarata ellenére. - Die Treppe zu Carlos Wohnung knarrt bei jedem Schritt, und Elena zählt die Stufen nicht, weil sie sie auswendig kennt, ohne es zu wollen.
13. Carlo ajtót nyit, és a tekintete időt hagy magának, ami rosszabb, mint a sietség. - Er öffnet, und sein Blick nimmt sich Zeit, was schlimmer ist als Eile.
14. „Úgy nézel ki, mint az anyád”, mondja olyan hangon, amely nem hangzik kegyetlennek, ami azt jelenti, hogy nem tudja, mennyire kegyetlen. - „Du siehst aus wie deine Mutter", sagt er, mit einer Stimme, die nicht grausam klingt, was bedeutet, dass er nicht weiß, wie grausam es ist.
15. Elena megüti, mielőtt eldöntötte volna, hogy megteszi, nyitott tenyérrel, tíz év teljes felgyülemlett erejével, amely alatt nem volt képes rá. - Elena schlägt ihn, bevor sie entschieden hat, es zu tun, flach mit der Hand, mit der ganzen angesammelten Kraft von zehn Jahren, in denen sie es nicht konnte.
16. Carlo nem hátrál meg, nem szorítja tenyerét a kipirult arcához, csak kissé megváltoztatja az arckifejezését, mintha egy információt dolgozna fel. - Carlo weicht nicht zurück, er presst nicht die Handfläche gegen die gerötete Wange, er verändert nur den Ausdruck leicht, als würde er eine Information verarbeiten.
17. A szemében nincs megbánás, de meglepetés sincs, és a meglepetés hiánya az, ami Elenát a leginkább eltalálja. - In seinen Augen ist keine Reue, aber auch keine Überraschung, und das Fehlen der Überraschung ist das, was Elena am meisten trifft.
18. Megfordul, lemegy a lépcsőn, a térde különösen puhának érzi magát, és odakint egymás után három cigarettát szív el, anélkül hogy igazán érezné az ízüket. - Sie dreht sich um, geht die Treppe hinunter, die Knie merkwürdig weich, und draußen raucht sie drei Zigaretten in einer Reihe, ohne sie wirklich zu schmecken.
19. Amikor nem sokkal éjfél után kopognak, ő már az ablaknál áll, mert tudta, hogy Carlo el fog jönni, és mert éppen ezért nem zárta be az ajtót. - Als es kurz nach Mitternacht klopft, steht sie bereits am Fenster, weil sie gewusst hat, dass er kommen würde, und weil sie die Tür deswegen nicht abgesperrt hat.
20. Carlo úgy tart egy borosüveget, mint valaki, aki tudja, hogy nem hozott magával szavakat, és Elena beszéd nélkül engedi be, mert a csend közöttük mindig pontosabb volt, mint bármely nyelv. - Carlo hält eine Weinflasche wie jemand, der weiß, dass er keine Worte mitgebracht hat, und Elena lässt ihn herein, ohne zu sprechen, weil Schweigen zwischen ihnen immer präziser war als jede Sprache.
21. A műhely régi gumi, benzin és a hosszú ideig megmunkált fém sajátos szagát árasztja, és a csupasz izzó több árnyékot vet, mint fényt. - Die Werkstatt riecht nach altem Gummi, Benzin und dem speziellen Geruch von Metall, das lange bearbeitet wurde, und die nackte Glühbirne wirft mehr Schatten als Licht.
22. Két autóülésen ülnek, amelyeket Carlo valamilyen roncsból mentett ki, olyan poharakból isznak, amelyeket a kabátjából húz elő, és ebben van valami ismerős, ami fáj. - Sie sitzen auf zwei Autositzen, die Carlo aus irgendeinem Wrack gerettet hat, trinken aus Gläsern, die er aus der Jacke zieht, und das hat etwas Vertrautes, das wehtut.
23. Amikor Carlo kérdezés nélkül, a tekintetét fel sem emelve a kezére teszi a kezét, Elena érzi a pulzust a torkában, ezt a régi, megbízhatatlan árulót. - Als Carlo seine Hand auf ihre legt, ohne zu fragen, ohne den Blick zu heben, spürt Elena den Puls in ihrer Kehle, diesen alten, unzuverlässigen Verräter.
24. Carlo kezei érdesek, a bőr az ujjpercein repedezett és sötét, és annyira változatlanok, hogy Elena egy pillanatra megfeledkezik az időről. - Seine Hände sind rau, die Haut an den Knöcheln rissig und dunkel, und sie sind so unverändert, dass Elena einen Moment lang die Zeit vergisst.
25. „Matteo soha nem kérdez rólam”, mondja végül, és a mondat nyugodtabbnak hangzik, mint amilyen, mert magában olyan sokszor elpróbálta. - „Matteo fragt nie nach mir", sagt sie schließlich, und der Satz klingt ruhiger, als er ist, weil sie ihn im Stillen so oft geprobt hat.
26. Carlo hosszút kortyol, mielőtt válaszol, és Elena ismeri ezt a szünetet, ezt a gondos szóválasztást, amely nála soha nem számítás, hanem valódi gondolkodás. - Carlo nimmt einen langen Schluck, bevor er antwortet, und Elena kennt diese Pause, dieses sorgfältige Wählen von Worten, das bei ihm nie Berechnung ist, sondern echtes Nachdenken.
27. „Megmutatom neki, hogyan kell szétszedni egy motort”, mondja, „és hogyan kell újra összerakni, ha az ember olyan hibát követett el, amelyet nem lehet visszacsinálni.” - „Ich zeige ihm, wie man einen Motor zerlegt", sagt er, „und wie man ihn wieder zusammensetzt, wenn man einen Fehler gemacht hat, der nicht rückgängig zu machen ist."
28. Irónia nélkül mondja, de Elena hallja az iróniát, mert ő teszi bele, mert tíz éve nem tud másképp. - Er sagt es ohne Ironie, aber Elena hört die Ironie, weil sie sie hineinlegt, weil sie nicht anders kann, seit zehn Jahren nicht.
29. Visszahúzza a kezét, leteszi a poharat a betonpadlóra, és a mozdulatnak egy döntés véglegessége van, még akkor is, ha még egy órát marad. - Sie zieht die Hand zurück, stellt das Glas auf den Betonboden, und die Bewegung hat die Endgültigkeit einer Entscheidung, auch wenn sie noch eine Stunde bleibt.
30. Marad, mert felállni olyan erőbe kerül, amelyet előbb össze kell szednie, és mert odakint az éjszaka túl csendes ahhoz, ami vár rá. - Sie bleibt, weil Aufstehen Kraft kostet, die sie sich erst zusammensuchen muss, und weil die Nacht draußen zu still ist für das, was sie erwartet.
31. Aztán búcsú nélkül elmegy, és Carlo hagyja elmenni, ami a legokosabb dolog, amit valaha érte tett. - Dann geht sie, ohne Abschied, und Carlo lässt sie gehen, was das Klügste ist, was er je für sie getan hat.
32. Elena még napkelte előtt becsomagolja a táskáját annak koncentrált hatékonyságával, akinek a tétovázás túl drágává vált. - Noch vor Sonnenaufgang packt Elena ihre Tasche mit der konzentrierten Effizienz von jemandem, dem das Zögern zu teuer geworden ist.
33. Nem kapcsolja fel a villanyt, mert anyja szobáját a sötétben jobban ismeri, mint világosban, ami, amikor észreveszi, elszorítja a torkát. - Sie macht das Licht nicht an, weil sie das Zimmer ihrer Mutter in der Dunkelheit besser kennt als im Hellen, was ihr, als sie es bemerkt, die Kehle zuschnürt.
34. Aztán elindul a hosszú úton az állomás felé, azon az úton, amely Signora Grazia konyhaablaka előtt vezet el, és nem hazudja magának, hogy ez véletlen. - Dann geht sie den langen Weg zum Bahnhof, den Weg, der an Signora Grazias Küchenfenster vorbeiführt, und sie lügt sich nicht an, dass es Zufall ist.
35. A konyhában már ég a fény, narancssárgán és melegen a bepárásodott üveg mögött, és Elena megáll, a táskát a testéhez húzva. - Das Licht in der Küche brennt bereits, orange und warm hinter dem beschlagenen Glas, und Elena bleibt stehen, die Tasche an den Körper gezogen.
36. Matteo az asztalnál ül, kenyeret márt tejbe annak álmos koncentrációjával, aki még félig alvásban van, és nagyobb, mint ahogy Elena várta, sokkal nagyobb. - Matteo sitzt am Tisch, er tunkt Brot in Milch mit der schläfrigen Konzentration von jemandem, der noch halb im Schlaf ist, und er ist größer, als sie erwartet hat, viel größer.
37. Carlo válla van meg benne, Elena orra, és az a mód, ahogy gondolataiba merülve félrebillenti a fejét, egyiküktől sem származik, és mégis mindkettőjüktől. - Er hat Carlos Schultern, ihre Nase, und eine Art, den Kopf zu neigen, wenn er in Gedanken ist, die von keinem von beiden kommt und doch von beiden.
38. Signora Grazia a kezét Matteo fejére teszi, Matteo pedig röviden felpillant, elmosolyodik azzal a rövid, meleg reggeli mosollyal, amely a gyerekeké, mielőtt a nap utoléri őket. - Signora Grazia legt die Hand auf seinen Kopf, und Matteo blickt kurz auf, lächelt dieses kurze, warme Morgenlächeln, das Kinder haben, bevor der Tag sie einholt.
39. Elena a homlokát a hideg üveghez nyomja, lehunyja a szemét, és egy pillanatig csak az üveg van, a hideg, a szívverés. - Elena drückt die Stirn gegen das kalte Glas, schließt die Augen, und für einen Moment ist da nur das Glas, die Kälte, der Herzschlag.
40. Aztán elszakítja magát tőle, mert el kell szakadni, mert ez az egyetlen mozdulat, amely még az övé. - Dann löst sie sich, weil man sich lösen muss, weil das die einzige Bewegung ist, die ihr noch gehört.
41. Az állomáson kávét vesz az automatából, amely égett tej ízű, és állva issza meg, mert leülni azt jelentené, hogy megérkezett. - Am Bahnhof kauft sie Kaffee aus dem Automaten, der nach verbrannter Milch schmeckt, und trinkt ihn stehend, weil Hinsetzen bedeuten würde, anzukommen.
42. A Milánóba tartó vonat pontosan indul, Elena pedig az ablaknál ül, a táska az ölében, kezei a hevederek köré zárva. - Der Zug nach Mailand fährt pünktlich ab, und Elena sitzt am Fenster, die Tasche auf dem Schoß, die Hände um die Gurte geschlossen.
43. A nap szélesen és narancssárgán kel fel Basilicata dombjai fölött, és a kora reggel súlyos, szép fényébe meríti a mezőket, abba a fénybe, amelyet képeslapokra nyomtatnak és memoárokban írnak le. - Die Sonne geht über den Hügeln der Basilicata auf, breit und orange, und taucht die Felder in das schwere, schöne Licht des frühen Morgens, das man auf Postkarten druckt und in Memoiren beschreibt.
44. Elena odanéz, mert szép, és mert a szépségnek kötelessége, hogy észrevegyék, még akkor is, ha az ember nem tudja befogadni. - Elena schaut hin, weil es schön ist und weil Schönheit eine Pflicht hat, bemerkt zu werden, auch wenn man sie nicht empfangen kann.
45. A fény az üvegen marad, melegíti az ablakot, de nem őt, és a vonat továbbhalad falvakon át, amelyek egyre kisebbek lesznek, míg el nem tűnnek. - Das Licht bleibt an der Scheibe, es wärmt das Glas, aber nicht sie, und der Zug fährt weiter, durch Dörfer, die kleiner werden, bis sie verschwinden.





5



Elena visszatérése - Elenas Rückkehr
1. A busz hidraulikus sóhajjal áll meg a tér szélén, és Elena ülve marad, amíg a többi utas le nem száll, mert még egy pillanattal el akarja halasztani a megérkezést. - Der Bus hält mit einem hydraulischen Seufzen am Rand des Platzes, und Elena bleibt sitzen, bis die anderen Fahrgäste ausgestiegen sind, weil sie das Ankommen noch einen Moment lang aufschieben will.
2. Tíz év nem elvont szám, ezt most már tudja, ahogy a falu szaga betolakszik a nyitott ajtón – paradicsom, por, meleg kő, és alatta, alig észrevehetően, Carlos műhelyének olaja, amely mindjárt a sarkon kezdődik. - Zehn Jahre sind keine abstrakte Zahl, das weiß sie jetzt, da der Geruch des Dorfes durch die geöffnete Tür hereindrängt – Tomaten, Staub, warmer Stein und darunter, kaum wahrnehmbar, das Öl von Carlos Werkstatt, die gleich um die Ecke beginnt.
3. Utolsóként száll le, leteszi a táskát a kövezetre, és a szeptember úgy csapja felé a hőséget, mint valamit, ami rá várt. - Sie steigt als letzte aus, stellt die Tasche auf das Pflaster, und der September schlägt ihr die Hitze entgegen wie etwas, das auf sie gewartet hat.
4. A nevetés néhány lépés után éri el, még mielőtt meglátná őt, és a teste olyan közvetlenséggel reagál, amely átmenetileg felfüggeszti az önuralom minden gondolatát. - Das Lachen trifft sie nach wenigen Schritten, bevor sie ihn sieht, und ihr Körper reagiert mit einer Unmittelbarkeit, die jeden Gedanken an Kontrolle vorläufig suspendiert.
5. Carlo a nyitott műhelyajtó előtt áll, alkarja könyékig bekenve zsírral, és egy fiatal szerelőnek magyaráz valamit egy felnyitott motornál, azzal a higgadt türelemmel, amelyet Elena mindig gyűlölt benne, mert neki magának nincs, és soha nem is volt. - Carlo steht vor der offenen Werkstatttür, die Unterarme bis zu den Ellbogen mit Schmiere eingerieben, und erklärt einem jungen Mechaniker etwas an einem aufgeklappten Motor, mit jener gleichmütigen Geduld, die Elena an ihm immer gehasst hat, weil sie selbst keine besitzt und nie besessen hat.
6. Úgy változott meg, ahogyan a férfiak változnak, amikor az idő inkább ad nekik valamit, mintsem elvesz, és úgy viseli a kort, mint valamit, ami magától értetődően megilleti. - Er hat sich verändert auf die Weise, auf die Männer sich verändern, wenn die Zeit ihnen etwas gibt statt nimmt, und er trägt das Alter wie etwas, das ihm selbstverständlich zusteht.
7. Elena elmegy a piactér mellett anélkül, hogy megállna, nem köszön senkinek, figyelmen kívül hagyja a zöldségesstandnál álló nőt, aki a nevét kiáltja, olyan hangerővel és jogosultságérzettel, mint valaki, aki azt hiszi, joga van válaszokat kapni. - Elena geht am Marktplatz vorbei, ohne innezuhalten, grüßt niemanden, ignoriert die Frau am Gemüsestand, die ihren Namen ruft, mit der Lautstärke und Berechtigung von jemandem, der glaubt, ein Recht auf Antworten zu haben.
8. Anyja háza azt a különös csendet vette fel, amelyet a szobák akkor fejlesztenek ki, amikor hiányzik belőlük az ember, aki jelentést adott nekik, és ez a csend nem a zaj hiánya, hanem valami nehéznek a jelenléte. - Das Haus ihrer Mutter hat die besondere Stille angenommen, die Räume entwickeln, wenn die Person fehlt, die ihnen Bedeutung gegeben hat, und diese Stille ist keine Abwesenheit von Geräusch, sondern eine Anwesenheit von etwas Schwerem.
9. Kinyitja az összes ablakot, vizet iszik a csapból, leül a konyhaasztalhoz, és a kezek, amelyeket laposan az öreg fára tesz, idegennek tűnnek számára, túl nyugodtnak, túl fegyelmezettnek ahhoz képest, ami alattuk dolgozik. - Sie öffnet alle Fenster, trinkt Wasser aus der Leitung, setzt sich an den Küchentisch, und die Hände, die sie flach auf das alte Holz legt, kommen ihr fremd vor, zu ruhig, zu beherrscht für das, was darunter arbeitet.
10. Este felveszi a virágos ruhát, amely tíz évvel ezelőtt az övé volt, és amelyet ennek ellenére becsomagolt anélkül, hogy rákényszerítette volna magát arra az őszinteségre, hogy megmagyarázza, miért. - Am Abend zieht sie das geblümte Kleid an, das vor zehn Jahren ihres war und das sie trotzdem eingepackt hat, ohne sich selbst die Ehrlichkeit zuzumuten, zu erklären, warum.
11. A Carlos lakásához vezető lépcső minden lépésnél ugyanazokon a helyeken nyikorog, mint régen, és ez a tudás, amelyet a teste az értelme engedélye nélkül birtokol, tudatosítja benne, milyen mélyen ülnek bizonyos dolgok. - Die Treppe zu Carlos Wohnung knarrt bei jedem Schritt an denselben Stellen wie früher, und dieses Wissen, das ihr Körper besitzt ohne Erlaubnis ihres Verstands, macht ihr bewusst, wie tief einige Dinge sitzen.
12. Carlo ajtót nyit, és a tekintete időt vesz magának, végigvándorol rajta lefelé, majd vissza felfelé olyan nyugalommal, amely rosszabb minden sietségnél, mert a nyugalom azt jelenti, hogy biztosnak érzi magát. - Carlo öffnet, und sein Blick nimmt sich Zeit, wandert an ihr herunter und wieder hinauf mit einer Ruhe, die schlimmer ist als jede Eile, weil Ruhe bedeutet, dass er sich sicher fühlt.
13. „Úgy nézel ki, mint az anyád”, mondja olyan hangon, amely ezt nem kegyetlenségnek szánja, és éppen ez teszi a legteljesebb kegyetlenséggé, amelyet elkövethet vele. - „Du siehst aus wie deine Mutter", sagt er, mit einer Stimme, die das nicht als Grausamkeit meint, was es zur vollständigsten Grausamkeit macht, die er ihr zufügen könnte.
14. Elena megüti, mielőtt az erre vonatkozó elhatározás teljesen végiggondolódna benne, tenyérrel, laposan, olyan erővel, amely tíz évből torlódott fel, amely alatt nem tudta, nem volt szabad, nem akarta. - Elena schlägt ihn, bevor der Entschluss dazu fertig gedacht ist, flach mit der Hand, mit einer Kraft, die sich aus zehn Jahren aufgestaut hat, in denen sie es nicht konnte, nicht durfte, nicht wollte.
15. Carlo nem hátrál meg, nem szorítja a tenyerét a piros foltra, csak minimálisan változtatja meg az arckifejezését, mintha egy információt venne tudomásul, amelyre valamikor számított. - Carlo weicht nicht zurück, er presst nicht die Handfläche gegen die rote Stelle, er verändert nur minimal den Ausdruck, als würde er eine Information registrieren, die er irgendwann erwartet hat.
16. A szemében nincs megbánás, de meglepetés sincs, és a meglepetés hiánya az igazi sérülés, mélyebb mindennél, amit elképzelt magának. - In seinen Augen ist keine Reue, aber auch keine Überraschung, und das Fehlen der Überraschung ist die eigentliche Verletzung, tiefer als alles, was sie sich vorgestellt hatte.
17. Megfordul, lemegy a lépcsőn furcsán engedő térdekkel, és odakint egymás után három cigarettát szív el anélkül, hogy érezné az ízüket, tekintetét egy sikátorra szegezve, amely sehová sem vezet. - Sie dreht sich um, geht die Treppe hinunter mit Knien, die merkwürdig nachgeben, und draußen raucht sie drei Zigaretten hintereinander, ohne sie zu schmecken, die Augen auf eine Gasse gerichtet, die nirgendwohin führt.
18. Amikor nem sokkal éjfél után kopognak, már az ablaknál áll, mert tudta, hogy a férfi el fog jönni, és mert pontosan ezért nem zárta be az ajtót, egy ténnyel, amellyel nem néz szembe. - Als es kurz nach Mitternacht klopft, steht sie bereits am Fenster, weil sie gewusst hat, dass er kommen würde, und weil sie die Tür aus genau diesem Grund nicht abgesperrt hat, einer Tatsache, der sie sich nicht stellt.
19. Carlo úgy tart egy üveg vörösbort, mint valaki, aki tudja, hogy nem hozott magával szavakat, és hogy az sem volna megoldás, Elena pedig szó nélkül beengedi, mert a csend közöttük mindig pontosabb volt minden nyelvnél, amelyet mindketten uraltak. - Carlo hält eine Flasche Rotwein wie jemand, der weiß, dass er keine Worte mitgebracht hat und dass das auch keine Lösung wäre, und Elena lässt ihn herein, ohne zu sprechen, weil Schweigen zwischen ihnen immer präziser war als jede Sprache, die sie beiden beherrschten.
20. A műhely gumi, benzin és annak a fémnek a sajátos szagát árasztja, amely évekig emberi kezekkel érintkezett, és a mennyezeten lógó csupasz villanykörte olyan fényt vet, amely inkább magyaráz, mint megvilágít. - Die Werkstatt riecht nach Gummi, Benzin und dem spezifischen Geruch von Metall, das über Jahre mit menschlichen Händen in Kontakt war, und die nackte Glühbirne an der Decke wirft Licht, das mehr erklärt als erhellt.
21. Két autóülésen ülnek, amelyeket Carlo valamilyen roncsból mentett ki, mert semmit nem dob ki, aminek még funkciója van, és poharakból isznak, amelyeket úgy húz elő a kabátjából, mintha ez normális volna. - Sie sitzen auf zwei Autositzen, die Carlo aus irgendeinem Wrack gerettet hat, weil er nichts wegwirft, was noch Funktion hat, und trinken aus Gläsern, die er aus der Jacke zieht, als wäre das normal.
22. Amikor a férfi kérdés nélkül, anélkül, hogy felemelné a tekintetét, a kezére teszi a kezét, Elena érzi a pulzust a torkában, ezt a régi, megbízhatatlan testi árulást, amely semmit sem törődik a döntéseivel. - Als er die Hand auf ihre legt, ohne zu fragen, ohne den Blick zu heben, spürt Elena den Puls in ihrer Kehle, diesen alten, unzuverlässigen Körperverrat, der sich um keine ihrer Entscheidungen schert.
23. A keze érdes, a bőr az ujjízületein repedezett és sötét a beledolgozódott olajtól, amelyet semmilyen mosás nem távolít el többé teljesen, és annyira teljesen változatlan, hogy az idő egy pillanatra megszűnik lineárisnak lenni. - Seine Hände sind rau, die Haut an den Knöcheln rissig und dunkel von eingearbeitetem Öl, das kein Waschen mehr vollständig entfernt, und sie sind so vollständig unverändert, dass die Zeit für einen Moment aufhört, linear zu sein.
24. „Matteo soha nem kérdez rólam”, mondja végül, és a mondat nyugodtabbnak hangzik, mint amilyen, mert olyan sokszor mondta ki magában csendben, hogy elveszítette éles széleit anélkül, hogy elveszítette volna a tartalmát. - „Matteo fragt nie nach mir", sagt sie schließlich, und der Satz klingt ruhiger, als er ist, weil sie ihn so viele Male im Stillen gesagt hat, dass er seine scharfen Kanten verloren hat, ohne seinen Inhalt zu verlieren.
25. Carlo hosszút kortyol, mielőtt válaszol, és Elena ismeri ezt a szünetet, ezt a szavak gondos mérlegelését, amely nála nem számítás, hanem valódi gondolkodás, ami őt minden ellenére jobb emberré teszi, mint őt. - Carlo nimmt einen langen Schluck, bevor er antwortet, und Elena kennt diese Pause, dieses sorgfältige Abwiegen von Worten, das bei ihm keine Berechnung ist, sondern echtes Nachdenken, was ihn, trotz allem, zu einem besseren Menschen macht als sie.
26. „Megmutatom neki, hogyan kell szétszedni egy motort”, mondja végül, „és hogyan kell újra összerakni, ha az ember olyan hibát követett el, amelyet nem lehet visszavonni.” - „Ich zeige ihm, wie man einen Motor zerlegt", sagt er schließlich, „und wie man ihn wieder zusammensetzt, wenn man einen Fehler gemacht hat, der sich nicht rückgängig machen lässt."
27. Irónia nélkül mondja, ezt Elena tudja, de nem tudja abbahagyni, hogy mégis hallja benne, mert tíz éve mindenben keres valamit, amit a férfi mond, és mert ez az övé, nem a férfié. - Er meint es ohne Ironie, das weiß sie, aber sie kann nicht aufhören, sie zu hören, weil sie seit zehn Jahren in allem sucht, was er sagt, und weil das ihres ist, nicht seins.
28. Visszahúzza a kezét, a poharat olyan gondossággal teszi a betonpadlóra, mintha a pohár törékeny volna, noha tudja, hogy nem az, aztán még egy órát marad, mert felállni döntést jelentene. - Sie zieht die Hand zurück, stellt das Glas mit einer Sorgfalt auf den Betonboden, als wäre das Glas zerbrechlich, obwohl sie weiß, dass sie es nicht ist, und dann bleibt sie noch eine Stunde, weil Aufstehen eine Entscheidung bedeutet.
29. A döntés végül magától jön, ahogyan a döntések jönnek, amikor az ember már felhagyott azzal, hogy várjon rájuk, és Elena búcsú nélkül megy el, Carlo pedig hagyja elmenni, ami a legokosabb dolog, amit valaha érte tett, és a legszomorúbb. - Die Entscheidung kommt schließlich von selbst, wie Entscheidungen kommen, wenn man aufgehört hat, auf sie zu warten, und sie geht, ohne Abschied, und Carlo lässt sie gehen, was das Klügste ist, das er je für sie getan hat, und das Traurigste.
30. Elena még napfelkelte előtt összepakolja a táskáját annak koncentrált hatékonyságával, akinek a habozás túl drágává vált, akinek a habozás túl sokba került, túl sok éven át. - Noch vor Sonnenaufgang packt Elena ihre Tasche mit der konzentrierten Effizienz von jemandem, dem das Zögern zu teuer geworden ist, dem Zögern zu viel gekostet hat, über zu viele Jahre.
31. Nem kapcsol villanyt, mert anyja szobáját a sötétben teljesebben ismeri, mint világosban, és ez a felismerés, amikor megfogalmazza, összeszorítja a torkát. - Sie macht das Licht nicht an, weil sie das Zimmer ihrer Mutter in der Dunkelheit vollständiger kennt als im Hellen, und diese Erkenntnis, als sie sie formuliert, schnürt ihr die Kehle zu.
32. A hosszú utat választja az állomásig, azt az utat, amely Signora Grazia konyhaablaka mellett vezet el, és nem hazudja magának, hogy ez véletlen vagy megszokás vagy bármi más, mint ami. - Sie nimmt den langen Weg zum Bahnhof, den Weg, der an Signora Grazias Küchenfenster vorbeiführt, und lügt sich nicht an, dass es Zufall ist oder Gewohnheit oder irgendetwas anderes als das, was es ist.
33. A konyhában már ég a lámpa, melegen és narancssárgán a kissé bepárásodott üveg mögött, Elena pedig megáll, a táskát szorosan a testéhez húzva, mintha egy tárgyba kapaszkodni megakadályozhatná a remegést. - Das Licht in der Küche brennt bereits, warm und orange hinter dem leicht beschlagenen Glas, und Elena bleibt stehen, die Tasche fest an den Körper gezogen, als könnte das Festhalten an einem Gegenstand das Zittern verhindern.
34. Matteo az asztalnál ül, és kenyeret mártogat tejbe annak álmos összpontosításával, aki még félig az álomban van, és nagyobb, mint várta, sokkal nagyobb, Carlos vállaival és az ő orrával és a fejbillentés olyan módjával, amely egyiküktől sem jön, és mégis mindkettőjüktől. - Matteo sitzt am Tisch und tunkt Brot in Milch mit der schläfrigen Konzentration von jemandem, der noch halb im Traum ist, und er ist größer, als sie erwartet hat, viel größer, mit Carlos Schultern und ihrer Nase und einer Art, den Kopf zu neigen, die von keinem von beiden kommt und von beiden.
35. Signora Grazia a kezét a fejére teszi, Matteo pedig röviden felnéz és elmosolyodik, ezzel a rövid, teljes reggeli mosollyal, amely olyan valakié, akinek a világ még rendben van. - Signora Grazia legt die Hand auf seinen Kopf, und Matteo blickt kurz auf und lächelt, dieses kurze, vollständige Morgenlächeln von jemandem, dem die Welt noch in Ordnung ist.
36. Elena a homlokát a hideg üveghez nyomja, lehunyja a szemét, és egy pillanatra csak az üveg van, a hideg, a szívverés, és ez nem elég, de ez minden. - Elena drückt die Stirn gegen das kalte Glas, schließt die Augen, und für einen Moment gibt es nur das Glas, die Kälte, den Herzschlag, und das genügt nicht, aber es ist alles.
37. Aztán elszakítja magát, mert az embernek el kell szakadnia, mert az elszakadás az egyetlen mozdulat, amely még teljesen az övé, és elmegy. - Dann löst sie sich, weil man sich lösen muss, weil das Lösen die einzige Bewegung ist, die ihr noch vollständig gehört, und geht.
38. Az állomáson kávét vesz az automatából, amely égett tej és műanyag ízű, és állva issza meg, mert leülni olyan megérkezést jelentene, amelybe nem egyezett bele. - Am Bahnhof kauft sie Kaffee aus dem Automaten, der nach verbrannter Milch und Plastik schmeckt, und trinkt ihn stehend, weil Hinsetzen eine Ankunft bedeuten würde, zu der sie sich nicht bereit erklärt.
39. A milánói vonat pontosan indul, azoknak a dolgoknak a közömbös megbízhatóságával, amelyeknek nincs történetük velünk, Elena pedig az ablaknál ül, a táska az ölében, kezei úgy záródnak a pántokra, mint valami köré, aminek nem szabad megszöknie. - Der Zug nach Mailand fährt pünktlich ab, mit der gleichgültigen Verlässlichkeit von Dingen, die keine Geschichte mit uns haben, und Elena sitzt am Fenster, die Tasche auf dem Schoß, die Hände um die Gurte geschlossen wie um etwas, das nicht entkommen soll.
40. A nap felkel Basilicata dombjai fölött, szélesen és narancssárgán és olyan szépen, hogy ez már szinte sértés, és a mezőket meg a fehér házakat abba a súlyos, arany fénybe meríti, amelyet képeslapokra nyomtatnak, mert meg akarják tartani, mert nem lehet megtartani. - Die Sonne geht über den Hügeln der Basilicata auf, breit und orange und so schön, dass es fast eine Zumutung ist, und taucht die Felder und die weißen Häuser in das schwere, goldene Licht, das man auf Postkarten druckt, weil man es festhalten will, weil es sich nicht festhalten lässt.
41. Elena odanéz, mert a szépségnek csendes kötelessége van, hogy észrevegyék, akkor is, sőt éppen akkor, amikor az ember nem tudja befogadni, amikor közte és a világ között egy üveg van, amelyet ő maga húzott fel. - Elena schaut hin, weil Schönheit eine stille Pflicht hat, wahrgenommen zu werden, auch und gerade dann, wenn man sie nicht empfangen kann, wenn zwischen einem und der Welt ein Glas ist, das man selbst eingezogen hat.
42. A vonat továbbhalad, a dombok kisebbek lesznek, aztán laposabbak, aztán eltűnnek, és a nap magasabbra emelkedik, megszűnik szépnek lenni, és már csak fény lesz, és a fény felmelegíti az ablaküveget, de őt nem. - Der Zug fährt weiter, die Hügel werden kleiner und dann flacher und dann verschwinden sie, und die Sonne steigt höher und hört auf, schön zu sein und wird nur noch Licht, und das Licht wärmt die Scheibe, aber nicht sie.


86

[Bearbeiten]

1



Az porcelán - Das Porzellan
1. Maureen ötvenhat éves. - Maureen ist sechsundfünfzig Jahre alt.
2. Lakásokat takarít Londonban. - Sie putzt Wohnungen in London.
3. Ezt húsz éve csinálja. - Das macht sie seit zwanzig Jahren.
4. A lakások Kensingtonban vannak. - Die Wohnungen sind in Kensington.
5. Ott gazdag emberek laknak. - Dort wohnen reiche Leute.
6. Az új ügyfelét Lord Archibald Pembertonnak hívják. - Ihr neuer Kunde heißt Lord Archibald Pemberton.
7. Mindenki Archie-nak nevezi. - Alle nennen ihn Archie.
8. Hetvennyolc éves. - Er ist achtundsiebzig Jahre alt.
9. A lakása a Montpelier Streeten van. - Seine Wohnung ist in der Montpelier Street.
10. Archie egy régi kulcsot adott Maureennek. - Archie hat einen alten Schlüssel an Maureen gegeben.
11. Nem – „kölcsönadta” neki. - Nein – er hat ihn ihr „geliehen".
12. Számára ez különbség. - Das ist ein Unterschied für ihn.
13. Maureen minden hétfőn jön. - Maureen kommt jeden Montag.
14. Kinyitja az ajtót, és bemegy. - Sie schließt die Tür auf und geht hinein.
15. A konyhában a teáskészlet már ott áll az asztalon. - In der Küche steht das Teegeschirr schon auf dem Tisch.
16. Archie elővette. - Archie hat es hervorgeholt.
17. Ezt minden alkalommal megteszi. - Er macht das jedes Mal.
18. Maureennek azonban nincs ideje teára. - Maureen hat aber keine Zeit für Tee.
19. Megköti a kötényét. - Sie bindet ihre Schürze um.
20. Archie az előszobában áll és mosolyog. - Archie steht im Flur und lächelt.
21. „Ah, Maureen. A csillár megint inog.” - „Ah, Maureen. Der Kronleuchter wackelt wieder."
22. Maureen felnéz. - Maureen schaut nach oben.
23. A csillár nem inog. - Der Kronleuchter wackelt nicht.
24. „Majd később megnézem”, mondja. - „Ich schau später", sagt sie.
25. Aztán bemegy a fürdőszobába. - Dann geht sie ins Badezimmer.
26. Kisúrolja a kádat, és felmossa a padlót. - Sie schrubbt die Wanne und wischt den Boden.
27. Archie megjelenik az ajtóban. - Archie kommt in die Tür.
28. Egy pohár sherry van a kezében. - Er hat ein Glas Sherry in der Hand.
29. Az apjáról mesél. - Er erzählt von seinem Vater.
30. Az apja együtt evett Churchill-lel. - Sein Vater hat mit Churchill gegessen.
31. Mesél egy lóról. - Er erzählt von einem Pferd.
32. A lovat Wellingtonnak hívták. - Das Pferd hieß Wellington.
33. A régi időkről mesél. - Er erzählt von früher.
34. Maureen hallgatja. - Maureen hört zu.
35. Azt mondja: „Mhm” és „Aha”. - Sie sagt „Mhm" und „Aha".
36. Évek óta így csinálja. - Das macht sie seit Jahren so.
37. Archie megkérdezi: „Elégedett, Maureen?” - Archie fragt: „Sind Sie zufrieden, Maureen?"
38. Maureen megfordul. - Sie dreht sich um.
39. „A törlőrongy kissé vékony”, mondja. - „Das Putztuch ist etwas dünn", sagt sie.
40. Archie nem érti, hogy ez nem válasz. - Archie versteht nicht, dass das keine Antwort ist.
41. Mosolyog, és visszamegy a szalonba. - Er lächelt und geht wieder in den Salon.
42. Maureen tovább törölget. - Maureen wischt weiter.
43. Egy héttel később Maureen újra jön. - Eine Woche später kommt Maureen wieder.
44. Archie az étkezőasztalnál ül. - Archie sitzt am Esstisch.
45. A házikabátját viseli. - Er trägt seinen Morgenmantel.
46. A kezében egy levél van. - In seinen Händen ist ein Brief.
47. Az arca vörös. - Sein Gesicht ist rot.
48. A kezei egy kicsit remegnek. - Die Hände zittern ein bisschen.
49. „Giles kihúz engem a végrendeletből”, mondja. - „Giles streicht mich aus dem Testament", sagt er.
50. Giles a fia. - Giles ist sein Sohn.
51. Bankár a Cityben. - Er ist Banker in der City.
52. Archie hangja kicsi és megtört. - Archies Stimme ist klein und kaputt.
53. Maureen ránéz. - Maureen sieht ihn an.
54. Aztán a sideboardon álló sherryre néz. - Dann sieht sie den Sherry auf dem Sideboard.
55. Odamegy. - Sie geht hin.
56. Fog egy poharat. - Sie nimmt ein Glas.
57. Sherryt tölt magának. - Sie schenkt sich Sherry ein.
58. Húsz év alatt először. - Das erste Mal in zwanzig Jahren.
59. Leül vele szemben. - Sie setzt sich ihm gegenüber.
60. „A fiam tavaly nem hívott fel a születésnapomon”, mondja. - „Mein Sohn hat mich letztes Jahr nicht zum Geburtstag angerufen", sagt sie.
61. „Ez nem ugyanaz, de …” - „Das ist nicht dasselbe, aber …"
62. Iszik. - Sie trinkt.
63. Archie halkan zokog. - Archie schluchzt leise.
64. Maureen nem mond többet. - Maureen sagt nichts mehr.
65. Egyszerűen csak ott ül. - Sie sitzt einfach da.
66. Ez elég. - Das ist genug.
67. Egy héttel később Maureen becsönget az ajtónál. - Eine Woche später klingelt Maureen an der Tür.
68. Van nála egy Tupperware-doboz. - Sie hat eine Tupperdose dabei.
69. Scone-ok vannak benne – saját sütésűek. - Darin sind Scones – selbst gebacken.
70. Egy kicsit túl barnák, de melegek. - Sie sind ein bisschen zu braun, aber sie sind warm.
71. Archie ajtót nyit. - Archie öffnet die Tür.
72. A szeme még egy kicsit vörös. - Seine Augen sind noch ein bisschen rot.
73. De a gallérja tisztán ki van vasalva. - Aber sein Kragen ist sauber gebügelt.
74. Maureen leteszi a dobozt a konyhaasztalra. - Maureen stellt die Dose auf den Küchentisch.
75. „Üljön le”, mondja. „Én teát főzök.” - „Setzen Sie sich", sagt sie. „Ich mache Tee."
76. Archie leül. - Archie setzt sich.
77. Fog egy scone-t, és szétmorzsolja a tányéron. - Er nimmt einen Scone und zerbröckelt ihn auf dem Teller.
78. Maureen kitölti a teát – először a tea, aztán a tej. - Maureen gießt den Tee ein – zuerst der Tee, dann die Milch.
79. Leül mellé. - Sie setzt sich neben ihn.
80. „A csillár egyébként nem inog”, mondja. - „Der Kronleuchter wackelt übrigens nicht", sagt sie.
81. Archie mosolyog. - Archie lächelt.
82. „Tudom”, mondja. - „Ich weiß", sagt er.
83. Megeszik a scone-okat. - Sie essen die Scones.
84. Odakint elhalad egy busz. - Draußen fährt ein Bus vorbei.
85. A lakás csendes. - Die Wohnung ist still.
86. De már nem üres. - Aber sie ist nicht mehr leer.




2



Das Porzellan - A porcelán
1. Maureen ötvenhat éves, és húsz éve gazdag emberek lakásait takarítja. - Maureen ist sechsundfünfzig, und sie putzt seit zwanzig Jahren die Wohnungen reicher Leute.
2. Ügyfeleinek többsége Kensingtonban lakik, ahol az utcák tiszták, az ajtók pedig súlyosak. - Die meisten ihrer Kunden wohnen in Kensington, wo die Straßen sauber und die Türen schwer sind.
3. Legújabb ügyfele Lord Archibald Pemberton, akit mindenki csak Archie-nak hív. - Ihr neuester Kunde ist Lord Archibald Pemberton, den alle nur Archie nennen.
4. Hetvennyolc éves, és egyedül lakik egy nagy lakásban a Montpelier Streeten. - Er ist achtundsiebzig Jahre alt und wohnt allein in einer großen Wohnung in der Montpelier Street.
5. A lakás tele van régi bútorokkal, régi képekkel és régi porcelánnal, amelyet senki sem használ. - Die Wohnung ist voller alter Möbel, alter Bilder und altem Porzellan, das niemand benutzt.
6. Archie kulcsot adott Maureennek – vagy inkább: „kölcsönadott” neki egy kulcsot. - Archie hat Maureen einen Schlüssel gegeben – oder besser gesagt: Er hat ihr einen Schlüssel „geliehen".
7. Maureen minden hétfőn eljön, kinyitja az ajtót, és egyenesen a konyhába megy. - Jeden Montag kommt Maureen, schließt die Tür auf und geht direkt in die Küche.
8. A teáskészlet minden alkalommal már az asztalon áll, bár Maureennek soha nincs ideje teára. - Das Teegeschirr steht jedes Mal schon auf dem Tisch, obwohl Maureen nie Zeit für Tee hat.
9. Maga köré köti a kötényét, és dolgozni kezd, miközben Archie kijön a hálószobából. - Sie bindet ihre Schürze um und beginnt zu arbeiten, während Archie aus dem Schlafzimmer kommt.
10. „Ah, Maureen”, mondja, „a csillár megint ingadozik, észrevette?” - „Ah, Maureen", sagt er, „der Kronleuchter wackelt wieder, haben Sie das bemerkt?"
11. Maureen röviden felnéz, de a csillár teljesen nyugodtan függ a mennyezetről. - Maureen schaut kurz nach oben, aber der Kronleuchter hängt völlig ruhig an der Decke.
12. „Később megnézem”, mondja, és bemegy a fürdőszobába, mielőtt Archie tovább beszélhetne. - „Ich schau später", sagt sie, und geht ins Badezimmer, bevor er weitersprechen kann.
13. Kisúrolja a kádat, letörli a tükröt, és felmossa a padlót, miközben Archie az ajtóban áll. - Sie schrubbt die Wanne, wischt den Spiegel und putzt den Boden, während Archie in der Tür steht.
14. Sherrys pohár van a kezében, és az apjáról mesél, aki egyszer Churchill-lel vacsorázott. - Er hat ein Sherryglas in der Hand und erzählt von seinem Vater, der einmal mit Churchill gegessen hat.
15. Aztán egy Wellington nevű lóról mesél, amely állítólag egész Hampshire leggyorsabb lova volt. - Dann erzählt er von einem Pferd namens Wellington, das angeblich das schnellste in ganz Hampshire war.
16. Maureen „mhm”-mel és „aha”-val válaszol, mert megtanulta, hogy ez többnyire elég. - Maureen antwortet mit „Mhm" und „Aha", weil sie gelernt hat, dass das meistens reicht.
17. Archie néha kérdez tőle valamit, de ritkán várja meg a választ. - Manchmal fragt Archie sie etwas, aber er wartet selten auf die Antwort.
18. „Tulajdonképpen elégedett, Maureen?”, kérdezi hirtelen, mire ő megfordul. - „Sind Sie eigentlich zufrieden, Maureen?", fragt er plötzlich, und sie dreht sich um.
19. „A törlőkendő kissé vékony”, mondja, Archie pedig bólint, mintha ez válasz lenne a kérdésére. - „Das Putztuch ist etwas dünn", sagt sie, und Archie nickt, als wäre das eine Antwort auf seine Frage.
20. Visszamegy a szalonba, Maureen pedig folytatja – ezen a napon még három másik ügyfele van. - Er geht zurück in den Salon, und Maureen macht weiter – sie hat noch drei andere Kunden an diesem Tag.
21. A polcon álló porcelánt mindig utoljára portalanítja, mert sok időbe kerül, és nagyon törékeny. - Das Porzellan im Regal staubt sie immer zuletzt ab, weil es viel Zeit kostet und sehr zerbrechlich ist.
22. A csészéknek aranyszegélyük van, és némelyik már kissé kicsorbult. - Die Tassen haben goldene Ränder, und manche sind schon leicht angeschlagen.
23. Archie soha nem mondja meg, kié volt a porcelán, de Maureen gyanítja: a feleségéé. - Archie sagt nie, wem das Porzellan gehört hat, aber Maureen vermutet: seiner Frau.
24. Egy héttel később Maureen a szokásos módon érkezik, de ezúttal valami más a lakásban. - Eine Woche später kommt Maureen wie immer, aber diesmal ist es anders in der Wohnung.
25. Archie pongyolában ül az étkezőasztalnál, az asztalon pedig egy felbontott levél fekszik. - Archie sitzt am Esstisch im Morgenmantel, und auf dem Tisch liegt ein geöffneter Brief.
26. Az arca kipirult, a keze remeg, és nem néz fel, amikor Maureen belép. - Sein Gesicht ist gerötet, seine Hände zittern, und er schaut nicht auf, als Maureen reinkommt.
27. „Giles kihúz engem a végrendeletből”, mondja, és a hangja úgy szól, mint egy öregemberé. - „Giles streicht mich aus dem Testament", sagt er, und seine Stimme klingt wie die eines alten Mannes.
28. Giles a fia, befektetési bankár a Cityben, és Archie ritkán beszél róla jót. - Giles ist sein Sohn, Investmentbanker in der City, und Archie spricht selten gut über ihn.
29. Maureen megáll, ránéz Archie-ra, aztán a sherryre a tálalószekrényen. - Maureen bleibt stehen, sieht Archie an, dann den Sherry auf dem Sideboard.
30. Lassan odamegy a tálalószekrényhez, vesz egy poharat, és tölt magának – húsz év óta először. - Sie geht langsam zum Sideboard, nimmt ein Glas und schenkt sich ein – das erste Mal in zwanzig Jahren.
31. Aztán leül Archie-val szemben, és a poharat kettejük közé teszi az asztalra. - Dann setzt sie sich Archie gegenüber und stellt das Glas auf den Tisch zwischen ihnen.
32. „A fiam tavaly nem hívott fel a születésnapomon”, mondja nyugodtan. - „Mein Sohn hat mich letztes Jahr nicht zum Geburtstag angerufen", sagt sie ruhig.
33. „Ez persze nem ugyanaz, de …” - „Das ist natürlich nicht dasselbe, aber …"
34. Iszik egy kortyot, Archie pedig halkan felzokog, anélkül hogy felemelné az arcát. - Sie trinkt einen Schluck, und Archie schluchzt leise, ohne das Gesicht zu heben.
35. Maureen nem mond többé semmit, mert nincs semmi, ami ebben a pillanatban segítene. - Maureen sagt nichts mehr, weil es nichts gibt, was in diesem Moment helfen würde.
36. Csak ül ott, issza a sherryjét, és hagyja, hogy a csend ott álljon a szobában. - Sie sitzt einfach da, trinkt ihren Sherry und lässt die Stille im Zimmer stehen.
37. Odakint elhalad egy autó, és valahol a lakásban egy régi óra ketyeg. - Draußen fährt ein Auto vorbei, und irgendwo in der Wohnung tickt eine alte Uhr.
38. Egy idő után Maureen feláll, maga köré köti a kötényét, és takarítani kezd. - Nach einer Weile steht Maureen auf, bindet ihre Schürze um und fängt an zu putzen.
39. Archie az asztalnál ülve marad, de a keze már nem remeg egészen olyan erősen. - Archie bleibt am Tisch sitzen, aber seine Hände zittern nicht mehr ganz so stark.
40. A következő héten Maureen néha Archie-ra gondol, amikor más lakásokban takarít. - In der nächsten Woche denkt Maureen manchmal an Archie, wenn sie in anderen Wohnungen putzt.
41. Arra gondol, ahogy az asztalnál ült, és ahogy a gallérja ferdén állt, és ahogy nem sírt, hanem csak remegett. - Sie denkt daran, wie er am Tisch saß, und wie sein Kragen schief war, und wie er nicht weinte, sondern nur zitterte.
42. Csütörtök este scone-okat süt, bár fáradt, és valójában korán akart lefeküdni. - Am Donnerstagabend backt sie Scones, obwohl sie müde ist und eigentlich früh schlafen wollte.
43. Egy kicsit túl barnák lesznek, de jó illatuk van, és ez Maureen döntése szerint elég. - Sie werden ein bisschen zu braun, aber sie riechen gut, und das ist, wie Maureen entscheidet, genug.
44. A következő hétfőn becsenget az ajtón, mert ezúttal helyesnek érzi, hogy csenget. - Am nächsten Montag klingelt sie an der Tür, weil es sich diesmal richtig anfühlt zu klingeln.
45. Egy műanyag doboz van a kezében, és amikor Archie ajtót nyit, először a dobozt látja meg, aztán őt. - Sie hat eine Tupperdose in der Hand, und als Archie öffnet, sieht er zuerst die Dose, dann sie.
46. A szeme még kissé vörös, de a gallérja frissen vasalt – ez Maureennek azonnal feltűnik. - Seine Augen sind noch leicht gerötet, aber sein Kragen ist frisch gebügelt – das fällt Maureen sofort auf.
47. „Üljön le”, mondja, „teát készítek.” - „Setzen Sie sich", sagt sie, „ich mache Tee."
48. Archie szó nélkül leül, kivesz egy scone-t a dobozból, és lassan kettétöri. - Archie setzt sich ohne ein Wort, nimmt einen Scone aus der Dose und bricht ihn langsam auseinander.
49. Maureen megtölti a vízforralót, csészéket tesz ki, és röviden keresi a teát, mert nem találja meg azonnal. - Maureen füllt den Wasserkocher, stellt Tassen hin und sucht kurz nach dem Tee, weil sie ihn nicht sofort findet.
50. Tölt – először a teát, aztán a tejet –, és leül Archie mellé az asztalhoz. - Sie gießt ein – zuerst den Tee, dann die Milch – und setzt sich neben Archie an den Tisch.
51. Egy darabig így ülnek, eszik a scone-okat és teát isznak, anélkül hogy beszélnének. - Eine Weile sitzen sie so, essen die Scones und trinken Tee, ohne zu sprechen.
52. Aztán Maureen azt mondja: „A csillár egyébként nem ingadozik.” - Dann sagt Maureen: „Der Kronleuchter wackelt übrigens nicht."
53. Archie ránéz, és hetek óta először mosolyog – egy igazi, apró mosollyal. - Archie sieht sie an, und zum ersten Mal seit Wochen lächelt er – ein echtes, kleines Lächeln.
54. „Tudom”, mondja. - „Ich weiß", sagt er.
55. Odakint elhalad egy busz, a régi ablakok röviden megremegnek, aztán megint csend lesz. - Draußen fährt ein Bus vorbei, die alten Fenster zittern kurz, und dann ist es wieder still.
56. A lakás tea és meleg scone illatától telik meg, és a polcon a porcelán nyugodtan áll a napfényben. - Die Wohnung riecht nach Tee und warmen Scones, und das Porzellan im Regal steht ruhig in der Sonne.
57. Nem sok, de elég. - Es ist nicht viel, aber es ist genug.




3



A porcelán - Das Porzellan
1. Maureen Callahan ötvenhat éves, és ha megkérdezik tőle, mi a foglalkozása, azt mondja: „takarítónő”, mert a „bejárónő” úgy hangzik, mint valami, amit kölcsönadnak. - Maureen Callahan ist sechsundfünfzig Jahre alt, und wenn man sie fragt, was sie beruflich macht, sagt sie „Reinigungskraft", weil „Putzhilfe" sich nach etwas anhört, das man verleiht.
2. Húsz éve minden reggel metróval megy Kensingtonba, ahol a házak úgy néznek ki, mintha soha semmi piszkoshoz nem értek volna – ami természetesen hazugság. - Seit zwanzig Jahren fährt sie jeden Morgen mit der U-Bahn nach Kensington, wo die Häuser so aussehen, als hätten sie nie etwas Schmutziges berührt – was natürlich eine Lüge ist.
3. Ügyfelei ritkán cserélődnek, mert Maureen alapos, pontos, és soha nem kérdez olyasmit, ami nem az ő dolga. - Ihre Kunden wechseln selten, weil Maureen sorgfältig ist, pünktlich ist und nie fragt, was nicht ihre Sache ist.
4. Lord Archibald Pemberton egy éve szerepel a listáján, és ő, ahogy Maureen egyszer a nővérének elmagyarázta, „külön kategória”. - Lord Archibald Pemberton ist seit einem Jahr auf ihrer Liste, und er ist, wie Maureen ihrer Schwester einmal erklärt hat, „eine eigene Kategorie".
5. Hetvennyolc éves, mindennap nyakkendőt visel, és Montpelier Street-i lakása méhviasz, régi bőr és a sherry makacs szagát árasztja. - Er ist achtundsiebzig, trägt jeden Tag Krawatte, und seine Wohnung in der Montpelier Street riecht nach Bienenwachs, altem Leder und dem hartnäckigen Geruch von Sherry.
6. A szalonban álló porcelánt – fehér, aranyszegélyes, legalább tizenhat személyre való – Maureen egy év alatt egyetlenegyszer sem látta használatban. - Das Porzellan im Salon – weiß, goldgerändert, für mindestens sechzehn Personen – hat Maureen in einem Jahr nicht ein einziges Mal benutzt gesehen.
7. Ennek ellenére minden héten leporolja, mert rajta van a listán, és mert Archie halkan nyugtalanná válik, ha kihagyja. - Sie staubt es trotzdem jede Woche ab, weil es auf der Liste steht und weil Archie leise unruhig wird, wenn sie es überspringt.
8. A kulcs, amelyet adott neki, a kabátzsebében fekszik a buszjegy mellett – ő „kölcsönadta” neki, ahogy hangsúlyozza, ami azt jelenti, hogy nyitva hagyja magának a lehetőséget, hogy visszakövetelje, bár mindenki tudja, hogy ezt soha nem fogja megtenni. - Der Schlüssel, den er ihr gegeben hat, liegt in ihrer Jackentasche neben dem Busticket – er hat ihn ihr „geliehen", wie er betont, was bedeutet, dass er sich die Möglichkeit offenhält, ihn zurückzufordern, obwohl alle wissen, dass er das nie tun wird.
9. Amikor Maureen hétfő reggel kinyitja az ajtót, a teáskészlet már ott áll a konyhaasztalon, noha Archie tudja, hogy ő soha nem marad, és noha ezt már egy éve tudja. - Wenn Maureen montagmorgens die Tür aufschließt, steht das Teegeschirr bereits auf dem Küchentisch, obwohl Archie weiß, dass sie nie bleibt, und obwohl er das seit einem Jahr weiß.
10. „Á, Maureen”, mondja ilyenkor az előszobából, „a csillár megint billeg, észrevette?” - „Ah, Maureen", sagt er dann aus dem Flur, „der Kronleuchter wackelt wieder, haben Sie das bemerkt?"
11. Ő minden alkalommal röviden felnéz, és a csillár minden alkalommal teljesen mozdulatlanul függ a mennyezetről, mintha soha nem billegett volna, és mintha soha nem is akarna. - Sie schaut jedes Mal kurz nach oben, und jedes Mal hängt der Kronleuchter vollkommen reglos an der Decke, als hätte er noch nie gewackelt und als würde er es auch nie tun.
12. „Később megnézem”, mondja, megköti a kötényét, és bemegy a fürdőszobába, mert a fürdő mindig elsőként következik, és mert nincs kedve csillárokról beszélni. - „Ich schau später", sagt sie, bindet ihre Schürze um und geht ins Badezimmer, weil das Bad immer zuerst kommt und weil sie keine Lust hat, über Kronleuchter zu sprechen.
13. Archie követi őt egészen a küszöbig, nekidől az ajtófélfának, és mesélni kezd, a sherrys pohárral már a kezében, bár még csak fél tíz van délelőtt. - Archie folgt ihr bis in die Türschwelle, lehnt sich an den Rahmen und fängt an zu erzählen, das Sherryglas schon in der Hand, obwohl es erst halb zehn Uhr morgens ist.
14. Mesél az apjáról, aki állítólag Churchill-lel vacsorázott, egy Wellington nevű lóról, amely 1974-ben Hampshire-ben háromszor egymás után nyert, a központi fűtésről, amely „határozottan túl melegre” van állítva, és azokról az időkről, amikor az ember még tudta, hogyan kell viselkedni. - Er erzählt von seinem Vater, der mit Churchill zu Abend gegessen haben soll, von einem Pferd namens Wellington, das 1974 in Hampshire dreimal hintereinander gewonnen hat, von der Zentralheizung, die „entschieden zu warm" eingestellt sei, und von Zeiten, in denen man noch wusste, wie man sich benahm.
15. Maureen súrolja a kádat, és a megfelelő távolságokban „mhm”-mel és „aha”-val válaszol, mert megtanulta, hogy Archie valójában nem választ akar, hanem valakit maga előtt. - Maureen schrubbt die Wanne und antwortet mit „Mhm" und „Aha" im richtigen Abstand, weil sie gelernt hat, dass Archie nicht wirklich eine Antwort will, sondern ein Gegenüber.
16. Egyszer váratlanul megkérdezi tőle: „Ön tulajdonképpen elégedett, Maureen?” – ő pedig megfordul, ránéz, és azt mondja: „A törlőkendő lassan túl vékony.” - Einmal fragt er sie unvermittelt: „Sind Sie eigentlich zufrieden, Maureen?" – und sie dreht sich um, sieht ihn an und sagt: „Das Putztuch ist langsam zu dünn."
17. Ő komolyan bólint, mintha a nő megválaszolta volna a kérdést, és visszamegy a szalonba. - Er nickt ernsthaft, als hätte sie die Frage beantwortet, und geht zurück in den Salon.
18. Ez az a ritmus, amely kettejük között kialakult, és Maureen nem találja kellemetlennek – előre látható, az előreláthatóságot pedig alábecsülik. - Das ist der Rhythmus, der sich zwischen ihnen eingespielt hat, und Maureen findet ihn nicht unangenehm – er ist vorhersehbar, und Vorhersehbarkeit ist unterschätzt.
19. November közepén, egy hétfőn minden más, még mielőtt Maureen megkötné a kötényét. - An einem Montag Mitte November ist alles anders, bevor Maureen noch die Schürze umgebunden hat.
20. Archie pongyolában ül az étkezőasztalnál, amit Maureen még soha nem látott, és az asztalon egy feltépett levél fekszik, amelynek borítéka a földre esett. - Archie sitzt am Esstisch im Morgenmantel, was sie noch nie gesehen hat, und auf dem Tisch liegt ein aufgerissener Brief, dessen Umschlag auf den Boden gefallen ist.
21. Kezei laposan fekszenek az asztalon, mintha kapaszkodnia kellene, és az arca olyan ember színét viseli, aki a rossz hírt még nem egészen fogta fel, de már tudja, hogy igaz. - Seine Hände liegen flach auf dem Tisch, als müsste er sich festhalten, und sein Gesicht hat die Farbe von jemandem, der eine schlechte Nachricht noch nicht ganz aufgenommen hat, aber schon weiß, dass sie wahr ist.
22. „Giles kihúz engem a végrendeletből”, mondja anélkül, hogy felnézne. - „Giles streicht mich aus dem Testament", sagt er, ohne aufzublicken.
23. Giles a fia, befektetési bankár a Cityben, és Archie történeteiben szinte soha nem bukkan fel – amit Maureen, aki sokat figyel és keveset kérdez, jelnek vett. - Giles ist sein Sohn, Investmentbanker in der City, und taucht in Archies Erzählungen fast nie auf – was Maureen, die viel beobachtet und wenig fragt, als Zeichen gewertet hat.
24. Egy pillanatig a konyhában áll, nézi Archie-t, aztán a sherryt a tálalón, aztán újra Archie-t, majd olyasmit tesz, ami őt magát is meglepi: odamegy a tálalóhoz, elvesz egyet a kis poharak közül, megtölti, és leül vele szemben. - Sie steht einen Moment in der Küche, sieht Archie an, dann den Sherry auf dem Sideboard, dann wieder Archie, und dann macht sie etwas, das sie selbst überrascht: Sie geht zum Sideboard, nimmt eines der kleinen Gläser, füllt es und setzt sich ihm gegenüber.
25. Húsz év alatt mindig visszautasította a sherryt – udvariasan, de határozottan –, és Archie minden alkalommal úgy bólintott, mintha semmi mást nem is várt volna. - In zwanzig Jahren hat sie den Sherry immer abgelehnt – höflich, aber bestimmt – und Archie hat jedes Mal genickt, als hätte er nichts anderes erwartet.
26. „A fiam tavaly nem hívott fel a születésnapomon”, mondja, a poharat két kézzel tartva, tekintetét az asztalra szegezve. - „Mein Sohn hat mich letztes Jahr nicht zum Geburtstag angerufen", sagt sie, das Glas mit beiden Händen haltend, den Blick auf den Tisch gerichtet.
27. „Ez persze nem ugyanaz – tudom, hogy nem ugyanaz –, de …” - „Das ist natürlich nicht dasselbe – ich weiß, dass es nicht dasselbe ist –, aber …"
28. Iszik, és a mondat befejezetlenül marad a szobában, ami talán a legőszintébb dolog, amit ebben a pillanatban mondhat. - Sie trinkt, und der Satz bleibt unfertig im Raum, was vielleicht das Ehrlichste ist, was sie in diesem Moment sagen kann.
29. Archie egyszer felzokog, röviden és elfojtva, mint valaki, akinek kellemetlen a sírás. - Archie schluchzt einmal, kurz und unterdrückt, wie jemand, dem Weinen unangenehm ist.
30. Maureen nem mond többet – nem azért, mert semmi nem jut eszébe, hanem mert tudja, hogy az ilyen pillanatokban a szavak többnyire inkább a beszélőnek szólnak, mint a hallgatónak. - Maureen sagt nichts mehr – nicht, weil ihr nichts einfällt, sondern weil sie weiß, dass Worte in solchen Momenten meistens mehr für den Sprechenden sind als für den Zuhörer.
31. Ül, issza a sherryjét, és hagyja állni a csendet, amíg Archie a pongyola ujjával meg nem törli az arcát, és szó nélkül össze nem hajtja a levelet. - Sie sitzt, trinkt ihren Sherry und lässt die Stille stehen, bis Archie sich mit dem Ärmel des Morgenmantels das Gesicht wischt und schweigend den Brief zusammenfaltet.
32. A következő héten Maureen gyakrabban gondol rá, mint máskor – nem pontosan sajnálattal, inkább azzal a fajta figyelemmel, amelyet olyan dolgoknak szentel az ember, amelyeket nem egészen ért, de elfelejteni sem tud. - In der darauffolgenden Woche denkt Maureen öfter an ihn als sonst – nicht mit Mitleid genau, eher mit der Art Aufmerksamkeit, die man Dingen schenkt, die man nicht ganz versteht, aber auch nicht vergessen kann.
33. Csütörtök este scone-t süt, bár anyja halála óta alig sütött, és bár kis brixtoni lakásának konyhája nem igazán megfelelő méretű ehhez. - Am Donnerstagabend backt sie Scones, obwohl sie seit dem Tod ihrer Mutter kaum noch gebacken hat und obwohl die Küche in ihrer kleinen Wohnung in Brixton nicht die richtige Größe dafür ist.
34. A scone-ok kissé túl barnák lesznek, de melegek, amikor beteszi őket a műanyag dobozba, és a melegség, gondolja Maureen, többnyire fontosabb, mint a külső. - Die Scones werden etwas zu braun, aber sie sind warm, als sie sie in die Tupperdose legt, und Wärme, denkt Maureen, ist meistens wichtiger als Aussehen.
35. A következő hétfőn csenget, bár van kulcsa, mert ezúttal nem érzi helyesnek, hogy egyszerűen bemenjen. - Am nächsten Montag klingelt sie, obwohl sie einen Schlüssel hat, weil es sich diesmal nicht richtig anfühlt, einfach reinzugehen.
36. Archie kinyitja az ajtót, felöltözve, frissen vasalt gallérral, enyhén kivörösödött szemmel, de olyan arckifejezéssel, mint egy férfié, aki elhatározta, hogy folytatja. - Archie öffnet die Tür, gekleidet, den Kragen frisch gebügelt, die Augen leicht gerötet, aber der Gesichtsausdruck derjenige eines Mannes, der beschlossen hat, weiterzumachen.
37. Maureen szó nélkül leteszi a műanyag dobozt a konyhaasztalra, megtölti a vízforralót, és röviden keresi a teát, mert Archie átpakolta egy másik szekrénykébe. - Maureen stellt die Tupperdose wortlos auf den Küchentisch, füllt den Wasserkocher und sucht kurz nach dem Tee, weil Archie ihn in ein anderes Schränkchen geräumt hat.
38. „Üljön le”, mondja, és ő leül, anélkül hogy megkérdezné, miért. - „Setzen Sie sich", sagt sie, und er setzt sich, ohne zu fragen warum.
39. Teát isznak és scone-t esznek, és egyikük sem mond semmit, ami jelentősnek hangzana vagy jelentős akar lenni. - Sie trinken Tee und essen Scones, und keiner von beiden sagt etwas, was bedeutsam klingt oder bedeutsam sein will.
40. Valamikor Maureen azt mondja: „A csillár egyébként nem billeg.” - Irgendwann sagt Maureen: „Der Kronleuchter wackelt übrigens nicht."
41. Archie ránéz – egy másodpercig, kettőig –, aztán elmosolyodik, az első valódi mosollyal, amelyet Maureen valaha látott rajta. - Archie sieht sie an – eine Sekunde, zwei –, und dann lächelt er, das erste echte Lächeln, das Maureen je bei ihm gesehen hat.
42. „Tudom”, mondja. - „Ich weiß", sagt er.
43. Odakint elhalad egy busz, a régi ablaküvegek röviden megremegnek, és az azt követő csendben a lakás ugyanaz, mint mindig – és mégsem egészen ugyanaz többé. - Draußen fährt ein Bus vorbei, die alten Scheiben zittern kurz, und in der Stille danach ist die Wohnung dieselbe wie immer – und doch nicht mehr ganz dieselbe.





4



Das Porzellan - A porcelán
1. Maureen Callahan ötvenhat éves, és ha a foglalkozása felől kérdezik, azt mondja: „takarítónő”, olyan határozottsággal, amely minden további kérdést már csírájában elfojt. - Maureen Callahan ist sechsundfünfzig Jahre alt, und wenn man sie nach ihrem Beruf fragt, sagt sie „Reinigungskraft" mit einer Bestimmtheit, die jeden Nachfrage im Keim erstickt.
2. Mert a „bejárónő” szó szerinte úgy hangzik, mint valami, amit órákra kölcsönadnak, és aminek nem kell saját véleménye legyen. - Weil das Wort „Putzhilfe" ihrer Meinung nach nach etwas klingt, das man stundenweise verleiht und das keine eigene Meinung haben muss.
3. Úgy ismeri Kensingtont, mint a saját tenyerét – az Onslow Gardens járdájának repedéseit, az eső utáni sövények szagát, azt a módot, ahogy ennek a környéknek a homlokzatai méltóságot színlelnek, mintha az valamiféle teljesítmény volna. - Sie kennt Kensington so gut wie ihren eigenen Handteller – die Risse im Pflaster der Onslow Gardens, den Geruch der Hecken nach Regen, die Art, wie die Fassaden dieser Gegend Würde vortäuschen, als wäre das eine Leistung.
4. Húsz éve járja ezeket az utcákat annak a nőnek a nyugodt magabiztosságával, aki tudja, hogy ügyfelei házaiban többet lát, mint amennyit azok valaha is tudni fognak önmagukról. - Seit zwanzig Jahren bewegt sie sich durch diese Straßen mit dem ruhigen Selbstbewusstsein einer Frau, die weiß, dass sie in den Häusern ihrer Kunden mehr sieht als diese jemals von sich selbst wissen werden.
5. Lord Archibald Pemberton egy éve szerepel a listáján, és ő a legbonyolultabb feladat, amely két évtized alatt valaha is jutott neki – nem a munka miatt, hanem a csend miatt, amely ebben a lakásban a mondatok között függ, mint a por, amelyet nem lehet letörölni anélkül, hogy fel ne kavarnánk. - Lord Archibald Pemberton ist seit einem Jahr auf ihrer Liste, und er ist die komplizierteste Aufgabe, die sie in zwei Jahrzehnten gehabt hat – nicht wegen der Arbeit, sondern wegen der Stille, die zwischen den Sätzen in dieser Wohnung hängt wie Staub, den man nicht wegwischen kann, ohne ihn aufzuwirbeln.
6. Hetvennyolc éves, naponta nyakkendőt visel olyan csomóval, amely gyakorlatról árulkodik, és egyedül lakik egy hétszobás lakásban a Montpelier Streeten, amelyet valaha egy családnak szántak, most pedig főként éppen ennek a családnak a hiányát dokumentálja. - Er ist achtundsiebzig, trägt täglich Krawatte mit einem Knoten, der Übung verrät, wohnt allein in einer Sieben-Zimmer-Wohnung in der Montpelier Street, die früher für eine Familie gedacht war und jetzt hauptsächlich die Abwesenheit eben dieser Familie dokumentiert.
7. A szalonban álló porcelán – fehér meisseni étkészlet, aranyszegéllyel, tizenhat személyre, üveg mögött egy szekrényben, amely csak egy kis rézkulccsal nyílik – Maureen legkörülményesebb heti szertartása, és az egyetlen tárgy a lakásban, amelynél Archie elnémul, amikor hozzáér, elnémul és nagyon figyel. - Das Porzellan im Salon – weißes Meißner Service, goldgerändert, für sechzehn Personen, hinter Glas in einem Schrank, der sich nur mit einem kleinen Messingschlüssel öffnet – ist Maureens aufwendigstes wöchentliches Ritual und das einzige Objekt in der Wohnung, bei dem Archie stumm wird, wenn sie es anfasst, stumm und sehr aufmerksam.
8. Egyszer megkérdezte tőle, kinek a készlete ez, mire ő azt mondta: „a feleségemé”, és ezzel a beszélgetés véget is ért, olyan teljesen és véglegesen, hogy Maureen azóta nem kérdez többet, hanem egyszerűen fogja a kendőt és töröl, és ügyel rá, hogy a csészéket két kézzel tartsa. - Sie hat ihn einmal gefragt, wessen Service das sei, und er hat gesagt „meiner Frau", und das war das Ende des Gesprächs, so vollständig und endgültig, dass Maureen seitdem nicht mehr fragt, sondern einfach das Tuch nimmt und wischt und darauf achtet, die Tassen mit beiden Händen zu halten.
9. A kulcsot, amelyet Archie adott neki, ő makacsul „kölcsönadottnak” nevezi, olyan szónak, amely jogilag visszaadási kötelezettséget feltételez, a gyakorlatban azonban csak azt jelenti, hogy szüksége van egy tulajdonjog képzetére, amellyel már nem rendelkezik – a lakás fölött, a fia fölött, az ideje fölött. - Den Schlüssel, den Archie ihr gegeben hat, bezeichnet er beharrlich als „geliehen", ein Wort, das juristisch eine Rückgabepflicht impliziert, praktisch aber nur bedeutet, dass er die Vorstellung eines Besitzrechts braucht, das er nicht länger hat – über die Wohnung, über seinen Sohn, über seine Zeit.
10. Amikor Maureen hétfőn kinyitja az ajtót, a teáskészlet már ott áll a konyhaasztalon, annak ellenére, hogy mindkét fél tudja: tea soha nem lesz belőle. - Wenn Maureen montags die Tür aufschließt, steht das Teegeschirr bereits auf dem Küchentisch, trotz des Wissens beider Parteien, dass daraus nie Tee wird.
11. Kicsi, makacs félreértés ez, amely berendezkedett közöttük, mint egy csendes albérlő, akit hivatalosan senki sem hívott meg. - Ein kleines, hartnäckiges Missverständnis, das sich zwischen ihnen eingerichtet hat wie ein stiller Untermieter, den keiner offiziell eingeladen hat.
12. „Á, Maureen”, mondja Archie az előszobából, és ebben az üdvözlésben benne van egy férfi teljes megkönnyebbülése, akinek hosszúra nyúlt a hétfő. - „Ah, Maureen", sagt Archie aus dem Flur, und in dieser Begrüßung steckt die gesamte Erleichterung eines Mannes, dem der Montag lang geworden ist.
13. „A csillár megint mozog – nem vette észre?” - „Der Kronleuchter wackelt wieder – haben Sie das nicht bemerkt?"
14. Minden alkalommal röviden felnéz, mert minden alkalommal reméli, hogy ezúttal igaza lehet, és a csillár minden alkalommal mozdulatlanul és súlyosan függ, mint egy koronatanú, aki megtagadja a vallomást. - Sie schaut jedes Mal kurz nach oben, weil sie jedes Mal hofft, dass er diesmal recht haben könnte, und jedes Mal hängt der Kronleuchter reglos und schwer wie ein Kronzeuge, der verweigert auszusagen.
15. „Majd később megnézem”, mondja, megköti a kötényét, és belép a fürdőszobába, amely viktoriánus szerelvényeivel és nehéz márványpadlójával több gondoskodást igényel, mint amennyit Archie valaha is tudni fog. - „Ich schau später", sagt sie, bindet ihre Schürze um und betritt das Badezimmer, das mit seiner viktorianischen Armaturen und dem schweren Marmorboden mehr Pflege verlangt, als Archie je wissen wird.
16. A férfi az ajtóküszöbig követi, a keretnek támaszkodik annak a férfinak a laza magától értetődésével, aki nem ismer olyan határokat, amelyeket nem ő maga húzott meg, és megkezdi heti beszámolóját, kezében már ott a sherrys pohár, noha a nap alig áll a háztetők fölött. - Er folgt ihr bis zur Türschwelle, lehnt sich an den Rahmen mit der lässigen Selbstverständlichkeit eines Mannes, der keine Grenzen kennt, die er selbst nicht gezogen hat, und beginnt seinen Wochenbericht, das Sherryglas bereits in der Hand, obwohl die Sonne kaum über den Dächern steht.
17. Történeteinek szilárd dramaturgiájuk van: először az apa, aki állítólag Churchill-lel étkezett egy olyan alkalommal, amely minden ismétléssel előkelőbbé válik; aztán Wellington, a ló, amely 1974-ben Hampshire-ben háromszor nyert; végül a jelen, amellyel úgy bánik, mint egy házivendéggel, aki túl sokáig maradt, és akit nem lehet közvetlenül távozásra kérni. - Seine Geschichten haben eine feste Dramaturgie: zuerst der Vater, der mit Churchill gespeist haben soll bei einer Gelegenheit, die mit jeder Wiederholung illustrer wird; dann das Pferd Wellington, das 1974 in Hampshire dreimal gewann; dann die Gegenwart, die er behandelt wie einen Hausgast, der zu lange geblieben ist und den man nicht direkt bitten kann zu gehen.
18. Maureen súrol, töröl és hallgatja őt annak a nőnek a fegyelmével, aki megértette, hogy a hallgatás a munka egyik formája, amelyet el lehet végezni anélkül, hogy az ember közben önmagát felélné, amíg megőrzi a távolságot aközött, amit hall, és aközött, ami rá tartozik. - Maureen schrubbt, wischt und hört zu mit der Disziplin einer Frau, die verstanden hat, dass Zuhören eine Form von Arbeit ist, die man leisten kann, ohne sich selbst dabei zu verbrauchen, solange man die Distanz wahrt zwischen dem, was gehört wird, und dem, was einen angeht.
19. „Tulajdonképpen elégedett, Maureen?” – ezt a kérdést néha felteszi, és ez az egyetlen, amelynél Maureen röviden megáll, nem azért, mert ne tudná a választ, hanem mert a kérdés egy olyan férfitól érkezik, akinek magának sem volna rá kielégítő válasza. - „Sind Sie eigentlich zufrieden, Maureen?" – diese Frage stellt er manchmal, und es ist die einzige, bei der sie kurz innehält, nicht weil sie die Antwort nicht wüsste, sondern weil die Frage von einem Mann kommt, der selbst keine befriedigende Antwort darauf hätte.
20. „A törlőkendő lassan túl vékony lesz”, mondja, Archie pedig komolyan bólint, mintha ez tiszteletet érdemlő filozófiai álláspont volna, és visszamegy a szalonba. - „Das Putztuch ist langsam zu dünn", sagt sie, und Archie nickt ernsthaft, als wäre das eine philosophische Position, die Respekt verdient, und geht zurück in den Salon.
21. Egy november közepi hétfőn, amikor a Kensington fölötti ég régi újságpapír színű, a lakás már más, mielőtt Maureen még becsukta volna maga mögött az ajtót – valami súlyosság van a levegőben, amit nem lehet megnevezni, de azonnal felismer az ember, ha annyi lakást ismer, mint ő: annak a súlya, ami már megtörtént. - An einem Montag Mitte November, als der Himmel über Kensington die Farbe von altem Zeitungspapier hat, ist die Wohnung anders, bevor Maureen noch die Tür hinter sich geschlossen hat – eine Schwere in der Luft, die man nicht benennen kann, aber sofort erkennt, wenn man so viele Wohnungen kennt wie sie: die Schwere von etwas, das bereits passiert ist.
22. Archie pongyolában ül az ebédlőasztalnál, amit Maureen egy év alatt még soha nem látott, és az asztalon egy feltépett levél hever, mintha olyan mozdulattal nyitotta volna ki, amely nem akart tekintettel lenni a tartalomra. - Archie sitzt am Esstisch im Morgenmantel, was Maureen in einem Jahr nie gesehen hat, und auf dem Tisch liegt ein aufgerissener Brief, als hätte er ihn mit einer Geste aufgemacht, die keine Rücksicht auf den Inhalt nehmen wollte.
23. Kezei laposan fekszenek az asztallapon, mintha szükségük volna a felület ellenállására, arca pedig olyan férfi kifejezését mutatja, aki még nem ismerte el a vereséget, noha már rég felfogta. - Seine Hände liegen flach auf der Tischplatte, als brauchten sie den Widerstand der Oberfläche, und sein Gesicht zeigt den Ausdruck eines Mannes, der eine Niederlage noch nicht eingeräumt hat, obwohl er sie längst begriffen hat.
24. „Giles kihúz engem a végrendeletből”, mondja, és a hangjának olyan a textúrája, mint valaminek, ami sokáig szárazon feküdt, és az első érintésre eltörik. - „Giles streicht mich aus dem Testament", sagt er, und seine Stimme hat die Textur von etwas, das lange trocken gelegen hat und beim ersten Anfassen zerbricht.
25. Giles, akit Maureen csak Archie alkalmi, mindig félbeszakadó említéseiből ismer, befektetési bankár a Cityben, és nyilvánvalóan olyan ember, aki döntéseket hoz, amelyek úgy hatnak, mint belülről bevágott ajtók. - Giles, den Maureen nur aus Archies gelegentlichen, stets abgebrochenen Erwähnungen kennt, ist Investmentbanker in der City und offenbar ein Mann, der Entscheidungen trifft, die sich wie Türen anfühlen, die man von innen zuwirft.
26. Maureen a konyhában áll, és olyan figyelemmel nézi Archie-t, amellyel azoknak a dolgoknak adózunk, amelyek törékenységét csak ebben a pillanatban mérjük fel teljesen. - Maureen steht in der Küche und betrachtet Archie mit der Aufmerksamkeit, die man Dingen widmet, deren Fragilität man erst in diesem Moment vollständig ermisst.
27. Aztán meglátja a sherryt a tálalón, és valami benne döntést hoz, amelyet nem terjeszt az értelem elé, mert tudja, hogy annak ellenvetései volnának. - Dann sieht sie den Sherry auf dem Sideboard, und etwas in ihr trifft eine Entscheidung, die sie dem Verstand nicht vorlegt, weil sie weiß, dass er Einwände hätte.
28. Fog egyet a kis poharak közül, megtölti annak a nőnek a pontosságával, aki egyetlen mozdulatot sem pazarol el, és leül Archie-val szemben – húsz év alatt először nem mint valaki, akinek azért fizetnek, hogy maradjon, hanem mint valaki, aki elhatározta, hogy ennek ellenére marad. - Sie nimmt eines der kleinen Gläser, füllt es mit der Präzision einer Frau, die keine Bewegung verschwendet, und setzt sich Archie gegenüber – zum ersten Mal in zwanzig Jahren nicht als jemand, der bezahlt wird zu bleiben, sondern als jemand, der beschlossen hat, es trotzdem zu tun.
29. „A fiam tavaly nem hívott fel a születésnapomon”, mondja, a poharat két keze között tartva, mint valamit, aminek meleget kellene őriznie. - „Mein Sohn hat mich letztes Jahr nicht zum Geburtstag angerufen", sagt sie, das Glas zwischen beiden Händen haltend wie etwas, das Wärme bewahren soll.
30. „Ez persze nem ugyanaz, és nem akarok úgy tenni, mintha ugyanaz volna – de vannak pillanatok, amikor az ember megérti, hogy a gyerekek úgy látnak minket, ahogy látni akarnak, és nem úgy, amilyenek vagyunk.” - „Das ist natürlich nicht dasselbe, und ich will nicht so tun, als wäre es dasselbe – aber es gibt Momente, in denen man versteht, dass Kinder uns so sehen, wie sie uns sehen wollen, und nicht so, wie wir sind."
31. A mondat nem ér véget tisztán, mert az ilyen mondatok soha nem érnek véget tisztán, és Maureen inkább iszik, ahelyett hogy befejezné, mert a befejezetlenség néha őszintébb minden csattanónál. - Der Satz endet nicht sauber, weil solche Sätze nie sauber enden, und Maureen trinkt, anstatt ihn fertigzustellen, weil das Unfertige manchmal ehrlicher ist als jede Pointe.
32. Archie egyszer felzokog – röviden, szinte hallhatatlanul, mint valaki, aki a sírást gyengeségként tanulta meg, és mégsem tud most másként –, Maureen pedig leteszi a poharat az asztalra, és vár. - Archie schluchzt einmal – kurz, fast unhörbar, wie jemand, der das Weinen als Schwäche gelernt hat und trotzdem gerade nicht anders kann –, und Maureen legt das Glas auf den Tisch und wartet.
33. Nem annak a feszült várakozásával, aki segíteni akar, hanem annak a nyugodt jelenlétével, aki megtanulta, hogy a jelenlét néha az egyetlen dolog, amit fel lehet ajánlani, és ami valóban számít. - Nicht mit der gespannten Erwartung von jemandem, der helfen will, sondern mit der ruhigen Gegenwart von jemandem, der gelernt hat, dass Anwesenheit manchmal das Einzige ist, was man anbieten kann, das wirklich zählt.
34. A következő héten gyakrabban gondol rá, mint bármelyik másik ügyfelére – nem sajnálattal, az túl egyszerű volna, és nem is gyengédséggel, az túl sok volna, hanem azzal a fajta csendes figyelemmel, amelyet olyan dolgoknak szentelünk, amelyeket nem értünk teljesen, és amelyeket éppen ezért nem engedünk el. - In der darauffolgenden Woche denkt sie öfter an ihn als an irgendeinen ihrer anderen Kunden – nicht mit Mitleid, das wäre zu einfach, und nicht mit Zuneigung, das wäre zu viel, sondern mit der Art stiller Aufmerksamkeit, die man Dingen schenkt, die man nicht vollständig versteht, und die man deshalb nicht loslässt.
35. Csütörtök este scone-t süt brixtoni lakásának kis konyhájában, anyja receptje szerint, amelyet kívülről tud, és amelyet évek óta nem használt, mert a sütés az anya halála után sokáig búcsúízű volt, és mert Maureen nem ápol olyan érzelgősségeket, amelyek fájdalmon kívül semmit sem adnak neki. - Am Donnerstagabend backt sie Scones in der kleinen Küche ihrer Wohnung in Brixton, nach dem Rezept ihrer Mutter, das sie auswendig kennt und seit Jahren nicht benutzt hat, weil Backen nach dem Tod der Mutter lange nach Abschied schmeckte und weil Maureen keine Sentimentalitäten pflegt, die ihr nichts geben außer Schmerz.
36. A scone-ok kissé túl barnák lesznek – ennek a konyhának a sütője saját véleménnyel bír –, de melegek, amikor becsomagolja őket, és a melegség Maureen szerint olyan érvforma, amellyel szemben nehéz érvényesülni. - Die Scones werden etwas zu braun – das Backrohr in dieser Küche hat eine eigene Meinung –, aber sie sind warm, als sie sie verpackt, und Wärme ist, wie Maureen findet, eine Form von Argument, gegen die man schwer ankommt.
37. A következő hétfőn csenget, noha a kulcs ott van a zsebében, mert a csengetés azt jelenti, hogy a másiknak van választása, és ez most helyesnek tűnik számára. - Am nächsten Montag klingelt sie, obwohl sie den Schlüssel in der Tasche hat, weil Klingeln bedeutet, dass der andere die Wahl hat, und das scheint ihr diesmal richtig.
38. Archie ajtót nyit – felöltözve, kivasalt gallérral, még kissé kivörösödött szemmel, de annak a férfinak a tartásával, aki elhatározta, hogy elfogadja a vereséget, anélkül hogy több teret adna neki, mint amennyit megérdemel. - Archie öffnet die Tür – gekleidet, Kragen gebügelt, Augen noch leicht gerötet, aber mit der Haltung eines Mannes, der beschlossen hat, die Niederlage anzunehmen ohne ihr mehr Raum zu geben, als sie verdient.
39. Maureen leteszi a műanyag dobozt a konyhaasztalra, megtölti a vízforralót, és amikor nem találja azonnal a teát, mert Archie egy másik kis szekrénybe tette át, némán keres, amíg meg nem találja, mert ő így dolgozik idegen konyhákban: alaposan, dráma nélkül, megjegyzés nélkül. - Maureen stellt die Tupperdose auf den Küchentisch, füllt den Wasserkocher, und als sie den Tee nicht gleich findet, weil Archie ihn in ein anderes Schränkchen geräumt hat, sucht sie schweigend, bis sie ihn findet, weil das die Art ist, wie sie in fremden Küchen arbeitet: gründlich, ohne Drama, ohne Kommentar.
40. Leül mellé, teát isznak és megeszik a túlbarnult scone-okat, és egyikük sem mond semmit, ami jelentőségteljesnek akarna hangzani vagy annak kellene lennie. - Sie setzt sich zu ihm, und sie trinken Tee und essen die zu braunen Scones, und keiner sagt etwas, das bedeutsam klingen will oder bedeutsam sein soll.
41. Mert ennek a jelenetnek a jelentősége az egyszerűségében rejlik, és azonnal feloldódna, ha megneveznék. - Weil das Bedeutsame dieser Szene in ihrer Schlichtheit liegt und sich sofort auflösen würde, wenn man es benennte.
42. Aztán Maureen különösebb hangsúly nélkül azt mondja: „A csillár egyébként nem mozog.” - Dann sagt Maureen, ohne besondere Betonung: „Der Kronleuchter wackelt übrigens nicht."
43. Archie ránéz – egy másodpercig, kettőig –, és az arcán megjelenik valami, amit Maureen egy év alatt még soha nem látott: egy mosoly, amely nem akar semmit, nem akar jóindulatot vásárolni, nem akar távolságot áthidalni, nem akar felejtést színlelni. - Archie sieht sie an – eine Sekunde lang, zwei –, und in seinem Gesicht entsteht etwas, das Maureen in einem Jahr nie gesehen hat: ein Lächeln, das nichts will, kein Wohlwollen erkaufen, keine Distanz überbrücken, kein Vergessen simulieren.
44. Egy mosoly, amely egyszerűen ott van, mert éppen semmi sem szól ellene. - Ein Lächeln, das einfach da ist, weil gerade nichts dagegen spricht.
45. „Tudom”, mondja. - „Ich weiß", sagt er.
46. Odakint elhalad egy busz, a régi ablakok röviden megremegnek kereteikben, aztán a csend újra ráborul a lakásra – ugyanaz a csend, mint mindig, és mégis más. - Draußen fährt ein Bus vorbei, die alten Fenster zittern kurz in ihren Rahmen, und dann legt sich die Stille wieder über die Wohnung – dieselbe Stille wie immer, und doch eine andere.
47. Mert a csend, ahogy Maureen tudja, nem üres, hanem abból áll, amit az ember belevitt, és ezúttal nem csak hiány van benne. - Weil Stille, wie Maureen weiß, nicht leer ist, sondern aus dem besteht, was man hineingetragen hat, und diesmal ist es nicht nur Abwesenheit.
48. A porcelán a polcon a sápadt novemberi napfényben áll, az aranyszegélyek apró fényeket vetnek a falra, Maureen pedig, miközben a teájába néz, arra gondol, hogy jövő héten különösen gondosan fogja leporolni. - Das Porzellan im Regal steht in der blassen Novembersonne, die goldenen Ränder werfen kleine Lichter auf die Wand, und Maureen denkt, während sie in ihren Tee schaut, dass sie es nächste Woche besonders sorgfältig abstauben wird.





5



A porcelán - Das Porzellan
1. Maureen Callahan ötvenhat éves, és ha a foglalkozásáról kérdezik, olyan pontossággal válaszol, amely minden további megjegyzést fölöslegessé tesz: „takarítónő” – egy szó, amelyet ugyanazzal a magától értetődőséggel mond ki, amellyel mások azt mondanák: „ügyvédnő” vagy „orvosnő”, mert korán megértette, hogy az ember büszkesége egy munkára nem kell, hogy attól függjön, miként értékeli azt a társadalom, ha az ember elég eltökélt abban, hogy ezt ne engedje meg. - Maureen Callahan ist sechsundfünfzig Jahre alt, und wenn man sie nach ihrem Beruf fragt, antwortet sie mit einer Präzision, die jeden weiteren Kommentar überflüssig macht: „Reinigungskraft" – ein Wort, das sie mit derselben Selbstverständlichkeit ausspricht, mit der andere „Anwältin" oder „Ärztin" sagen würden, weil sie früh begriffen hat, dass der Stolz auf eine Tätigkeit nicht von der gesellschaftlichen Bewertung dieser Tätigkeit abhängen muss, wenn man nur entschieden genug ist, das nicht zuzulassen.
2. Húsz év alatt megtanulta, hogy a gazdag emberek lakásai ritkán néznek ki úgy, ahogyan maguk az emberek ki akarnak nézni – hogy Kensington súlyos ajtói mögött olyan rendetlenség lappang, amely pénzért nem megvásárolható, és hallgatással is csak szükségmegoldásként kezelhető, és hogy az, aki hetente érkezik a törlőkendővel, elkerülhetetlenül egy olyan igazság egyetlen tanújává válik, amelyet a lakó maga már nem képes észrevenni, mert túl régóta él benne. - In zwanzig Jahren hat sie gelernt, dass die Wohnungen reicher Leute selten so aussehen, wie die Leute selbst aussehen wollen – dass hinter den schweren Türen in Kensington eine Unordnung lauert, die mit Geld nicht zu kaufen ist und mit Schweigen nur notdürftig verwaltet werden kann, und dass derjenige, der wöchentlich mit dem Putztuch kommt, zwangsläufig zum einzigen Zeugen einer Wahrheit wird, die der Bewohner selbst nicht mehr wahrnehmen kann, weil er zu lange in ihr lebt.
3. Lord Archibald Pemberton – hetvennyolc éves, mindennap öltönyben, windsori csomóra kötött nyakkendővel – egy éve szerepel a listáján, és ez idő alatt bebizonyította, hogy az arisztokrácia kevésbé rendi állapot, mint inkább magatartás, amelyet fenn lehet tartani mindaddig, amíg az ember nem hajlandó újramérni a viszonyokat: egyedül él egy hétszobás lakásban a Montpelier Streeten, amelyet valaha személyzettel rendelkező család számára terveztek, és amely most, családtól és személyzettől egyaránt elhagyva, mindannak a hiányát dokumentálja, aminek meg kellett volna töltenie, olyan csenddel, amely nem béke, hanem valaminek az utózengése, ami megszűnt szólni anélkül, hogy bárki kikapcsolta volna. - Lord Archibald Pemberton – achtundsiebzig Jahre alt, täglich im Anzug, Krawatte mit Windsorknoten – ist seit einem Jahr auf ihrer Liste und hat in dieser Zeit bewiesen, dass Aristokratie weniger ein Stand ist als eine Haltung, die man aufrechterhalten kann, solange man sich weigert, die Verhältnisse neu zu vermessen: Er lebt allein in einer Sieben-Zimmer-Wohnung in der Montpelier Street, die einst für eine Familie mit Personal ausgelegt war und die nun, von Familie und Personal gleichermaßen verlassen, die Abwesenheit all dessen dokumentiert, was sie hätte füllen sollen, mit einer Stille, die nicht Frieden ist, sondern der Nachhall von etwas, das aufgehört hat zu klingen, ohne dass jemand es ausgemacht hätte.
4. A porcelán – meisseni étkészlet, fehér, kobaltkék indákkal és aranyszegéllyel, tizenhat személyre, üveg mögött egy rézzáras szekrényben – az egyetlen tárgy ebben a lakásban, amely Maureent valóban foglalkoztatja, nem azért, mert munkát ad, hanem mert Archie elnémul, amikor hozzáér: olyan elnémulás ez, amely más, mint a szokásos hallgatása, összpontosítottabb, feszültebb, mint annak a hallgatása, aki vigyáz, hogy valami el ne törjön, és közben maga sem egészen biztos benne, hogy a porcelánra gondol-e vagy önmagára. - Das Porzellan – Meißner Service, weiß mit kobaltblauen Ranken und Goldrand, für sechzehn Personen hinter Glas in einem Schrank mit Messingschloss – ist das einzige Objekt in dieser Wohnung, das Maureen wirklich beschäftigt, nicht weil es Arbeit macht, sondern weil Archie verstummt, wenn sie es anfasst: ein Verstummen, das anders ist als sein sonstiges Schweigen, konzentrierter, angespannter, wie das Schweigen von jemandem, der aufpasst, dass etwas nicht kaputtgeht, und dabei nicht ganz sicher ist, ob er das Porzellan meint oder sich selbst.
5. Egyszer megkérdezte tőle, kié ez a készlet, és ő azt mondta: „a feleségemé”, olyan rövidséggel, amely nem engedett meg semmilyen következő kérdést – nem azért, mert udvariatlan volt, hanem mert bizonyos mondatok éppen attól teljesek, hogy nem vezetik őket végig, és mert Maureen, aki sokat figyel és nagyon keveset kérdez, ezt azonnal megértette, és azóta mindkét kezét használja, amikor elveszi a csészéket. - Sie hat ihn einmal gefragt, wessen Service das sei, und er hat „meiner Frau" gesagt mit einer Kürze, die keine Folgefrage zuließ – nicht weil er unhöflich war, sondern weil manche Sätze vollständig sind, gerade weil sie nicht zu Ende geführt werden, und weil Maureen, die viel beobachtet und sehr wenig fragt, das sofort verstanden hat und seitdem beide Hände benutzt, wenn sie die Tassen nimmt.
6. A kulcsot, amelyet Archie átadott neki, a mai napig „kölcsönadottnak” nevezi, és ez a szemantikai önfejűség, ahogyan Maureen egyszer elmagyarázta a nővérének, nem véletlen és nem hóbort, hanem az utolsó megmaradt terület, amely fölött még rendelkezik: a nyelv fölött, cselekedetei jelentése fölött, afölött a jog fölött, hogy a birtoklást és az ajándékozást ne engedje egybeesni, még akkor sem, ha régóta világos, hogy a kulcsot soha nem fogja visszakérni. - Den Schlüssel, den Archie ihr übergeben hat, nennt er bis heute „geliehen", und dieser semantische Eigensinn ist, wie Maureen ihrer Schwester einmal erklärt hat, kein Versehen und keine Marotte, sondern der letzte verbliebene Bereich, in dem er noch verfügt: über die Sprache, über die Bedeutung seiner Handlungen, über das Recht, Besitz und Gabe nicht zusammenfallen zu lassen, selbst wenn längst klar ist, dass er den Schlüssel nie zurückfordern wird.
7. Amikor hétfőnként kinyitja az ajtót, a teáskészlet a konyhaasztalon áll – minden alkalommal, kivétel nélkül, olyan kitartással, amely nem feledékenységre utal, hanem reményre, arra a fajta reményre, amely nem adja fel, mert tudja, hogy nincs alapja, és éppen ezért valamilyen különös méltóságban marad fenn, amelyet Maureen, bár soha nem iszik teát, és ezt egy éve nem is tette, nem kommentál, mert megérezte, hogy a teáskészlet nem neki szól, hanem annak a róla alkotott képnek, amelyre Archie-nak szüksége van ahhoz, hogy kibírja a hétfőt. - Wenn sie montags die Tür aufschließt, steht das Teegeschirr auf dem Küchentisch – jedes Mal, ohne Ausnahme, mit einer Beharrlichkeit, die nicht auf Vergessen deutet, sondern auf Hoffnung, auf die Art Hoffnung, die nicht aufgibt, weil sie weiß, dass sie keine Grundlage hat, und die genau deswegen in einer eigentümlichen Würde fortbesteht, die Maureen, obwohl sie nie Tee trinkt und das seit einem Jahr nicht getan hat, nicht kommentiert, weil sie gespürt hat, dass das Teegeschirr nicht für sie bestimmt ist, sondern für die Vorstellung von ihr, die Archie braucht, um den Montag auszuhalten.
8. „Á, Maureen” – mondja az előszobából egy olyan férfi hangján, akinek túl hosszúvá vált a hét, és akinek most végre valaki kinyitotta az ajtót –, „a csillár megint inog – nem vette észre?” - „Ah, Maureen", sagt er aus dem Flur mit dem Ton eines Mannes, dem die Woche zu lang geworden ist und dem jetzt endlich jemand die Tür aufgemacht hat, „der Kronleuchter wackelt wieder – haben Sie das nicht bemerkt?"
9. Maureen minden alkalommal felnéz, ugyanazzal a rövid figyelemmel, amelyet egy nyomozónő szentel egy tetthelynek, amely nem hagyott nyomokat, és a csillár minden alkalommal tökéletes mozdulatlanságban függ, súlyosan és elutasítóan, mint egy tárgy, amely nem hajlandó részt venni egy elbeszélésben, amelyet nem maga kezdett – ezért Maureen minden alkalommal azt mondja: „Később megnézem”, és bemegy a fürdőszobába, mert ez olyan kijelentés, amely senkit sem kötelez semmire. - Sie schaut jedes Mal nach oben, mit derselben kurzen Aufmerksamkeit, die eine Detektivin einem Tatort schenkt, der keine Spuren hinterlassen hat, und der Kronleuchter hängt jedes Mal in vollkommener Reglosigkeit, schwer und abweisend wie ein Objekt, das sich weigert, an einer Erzählung teilzunehmen, die es nicht selbst begonnen hat – weshalb Maureen jedes Mal „Ich schau später" sagt und ins Badezimmer geht, weil das eine Aussage ist, die niemanden zu irgendetwas verpflichtet.
10. Archie követi őt egészen a küszöbig, olyan férfi könnyedségével támaszkodik az ajtófélfának, akinek a határok mindig mások határai voltak, és elkezdi heti monológját, a sherrys pohárral már a kezében, noha alig fél tíz múlt, és noha a sherry, ezt Maureen kiszámolta, éves mennyiségben olyan szintre jut, amely elgondolkodtatja, de ez az ő dolga. - Archie folgt ihr bis zur Schwelle, lehnt sich in den Türrahmen mit der Lässigkeit eines Mannes, für den Grenzen immer die Grenzen anderer waren, und beginnt seinen wöchentlichen Monolog, das Sherryglas bereits in der Hand, obwohl es kaum halb zehn ist und obwohl der Sherry, das hat Maureen berechnet, auf ein Jahresvolumen kommt, das sie nachdenklich stimmt, aber das ist seine Sache.
11. Elbeszélései olyan dramaturgiát követnek, amely hónapok óta alig változott: az apa, aki állítólag Churchill-lel vacsorázott – ezeknek a vacsoráknak a vendéglistája minden ismétléssel nő –, a Wellington nevű ló, amely háromszor győzött Hampshire-ben, és végül a jelen, amellyel úgy bánik, mint egy látogatóval, akinek udvariasságból ajtót nyit az ember, de akit mégis legszívesebben nem hívott volna be. - Seine Erzählungen folgen einer Dramaturgie, die sich über Monate kaum verändert hat: Der Vater, der mit Churchill gespeist haben soll – die Gästeliste dieser Abendessen wächst mit jeder Wiederholung –, das Pferd Wellington, das dreimal in Hampshire siegte, und schließlich die Gegenwart, die er behandelt wie einen Besucher, dem man aus Höflichkeit öffnet und den man trotzdem am liebsten nicht hereingebeten hätte.
12. Maureen hallgatja, súrolja a csaptelepet, letörli a tükröt, és a megfelelő ütemben válaszol, mert megértette, hogy a figyelmes hallgatás ugyanolyan kézműves készség, mint bármely más – olyan készség, amelyet tökéletesíteni lehet anélkül, hogy az ember elveszne benne, amíg ismeri a vonalat aközött, ami hallatszani akar, és aközött, ami rá tartozik. - Maureen hört zu, schrubbt die Armatur, wischt den Spiegel und antwortet im richtigen Takt, weil sie verstanden hat, dass aufmerksames Zuhören eine handwerkliche Fertigkeit ist wie jede andere – eine, die man perfektionieren kann, ohne sich selbst darin zu verlieren, solange man die Linie kennt zwischen dem, was gehört werden will, und dem, was einen angeht.
13. „Tulajdonképpen elégedett, Maureen?” – ezt a kérdést időnként felteszi, és ez az egyetlen, amelynél Maureen valóban megáll, nem zavarában, és nem azért, mert hiányozna a válasz, hanem mert a kérdés olyan intimitást igényel magának, amely egy olyan férfi szájából jön, aki soha nem kérdezte meg tőle, hogy hívják a gyerekeit vagy honnan származik, és aki ezzel a kérdéssel, anélkül hogy tudná, az egyetlen dolgot érinti, amiről Maureen valóban nem akar beszélni: nem az elégedettséget, hanem azt a kérdést, hogy a szó még mindig a megfelelő mértékegység-e ahhoz, hogy ahhoz mérje, amivé az élet lett. - „Sind Sie eigentlich zufrieden, Maureen?" – diese Frage stellt er gelegentlich, und es ist die einzige, bei der sie tatsächlich innehält, nicht aus Verlegenheit und nicht, weil die Antwort fehlte, sondern weil die Frage eine Intimität beansprucht, die aus dem Mund eines Mannes kommt, der sie nie gefragt hat, wie ihre Kinder heißen oder woher sie kommt, und der mit dieser Frage, ohne es zu wissen, das Einzige berührt, worüber Maureen wirklich nicht sprechen will: nicht das Zufriede-Sein, sondern die Frage, ob das Wort noch die richtige Einheit ist, um das, was das Leben geworden ist, daran zu messen.
14. „A törlőkendő lassan túl vékony lesz” – mondja, és Archie bólint, mintha valami fontosat mondott volna. - „Das Putztuch ist langsam zu dünn", sagt sie, und Archie nickt, als hätte sie etwas Wichtiges gesagt.
15. Egy novemberi hétfőn – szürke ég, nedves utcák, az ajtórésen beszivárgó avar- és dízelszag – a lakás más, még mielőtt Maureen felkapcsolta volna a villanyt: a levegő olyan besűrűsödése ez, amelyet nem lehet mérni, de azonnal felismer az ember, ha annyi helyiséget ismer, mint ő, és ha megtanulta, hogy előbb érezzen, és csak azután nézzen oda. - An einem Montag im November – grauer Himmel, nasse Straßen, der Geruch von Laub und Diesel, der durch die Türritze dringt – ist die Wohnung anders, noch bevor Maureen das Licht angemacht hat: eine Verdichtung der Luft, die man nicht messen kann, aber sofort erkennt, wenn man so viele Räume kennt wie sie und wenn man gelernt hat, zuerst zu fühlen und erst dann hinzuschauen.
16. Archie reggeli köntösben ül az étkezőasztalnál – már ez önmagában elég szokatlan ahhoz, hogy minden mást előre sejteni lehessen –, és előtte egy feltépett levél fekszik, amely a borítékját a földön vesztette el, mintha a felnyitás a harag mozdulata lett volna, az olvasás pedig aztán valami egészen más. - Archie sitzt im Morgenmantel am Esstisch – das allein ist ungewöhnlich genug, um alles andere schon vorauszuahnen –, und vor ihm liegt ein aufgerissener Brief, der auf dem Boden seinen Umschlag verloren hat, als wäre das Öffnen eine Geste der Wut gewesen und das Lesen dann etwas ganz anderes.
17. Kezei laposan fekszenek az asztalon, olyan kezek nyomásával, amelyeknek meg kell kapaszkodniuk valamiben, ami maga nem szilárd, és az arca azt a különös kifejezést mutatja, amelyet Maureen más lakások más pillanataiból ismer: annak az embernek a kifejezését, aki a hírt már teljesen megértette, de még nem fogadta el teljesen, mert a kettő együtt túl sok lenne egyszerre. - Seine Hände liegen flach auf dem Tisch mit dem Druck von Händen, die sich festhalten müssen an etwas, das selbst nicht fest ist, und sein Gesicht zeigt jenen eigentümlichen Ausdruck, den Maureen kennt von anderen Momenten in anderen Wohnungen: den Ausdruck eines Menschen, der die Nachricht bereits vollständig verstanden und noch nicht vollständig angenommen hat, weil beides zusammen zu viel auf einmal wäre.
18. „Giles kihúz engem a végrendeletből” – mondja anélkül, hogy felnézne, és ebben a mondatban – rövidségében, a magyarázatról való teljes lemondásában – több van, mint gyász: ott van egy férfi szégyene, aki nem érti, hogyan veszíthet el valakit az ember, akit soha nem volt igazán kész megismerni. - „Giles streicht mich aus dem Testament", sagt er, ohne aufzublicken, und in diesem Satz – in seiner Kürze, in seinem vollständigen Verzicht auf Erklärung – steckt mehr als Trauer: da ist die Scham eines Mannes, der nicht versteht, wie man jemanden verlieren kann, den man nie wirklich zu kennen bereit war.
19. Giles befektetési bankár, Archie világában főként üres helyként jelenik meg, és Maureen, aki az utóbbi években sokat gondolkodott fiúkon, további magyarázat nélkül megérti, hogy itt nem hirtelen kegyetlenségről van szó, hanem egy hosszú közöny végéről, amely mindkét oldalon ott ült, és amelyet most az egyik oldal döntésként fogalmazott meg. - Giles ist Investmentbanker, taucht in Archies Welt hauptsächlich als Leerstelle auf, und Maureen, die viel über Söhne nachgedacht hat in den letzten Jahren, versteht ohne weitere Erklärung, dass hier keine plötzliche Grausamkeit vorliegt, sondern das Ende einer langen Gleichgültigkeit, die auf beiden Seiten saß und die jetzt eines der beiden Seiten als Entscheidung formuliert hat.
20. A konyhában áll, és Archie-t nézi, aztán meglátja a sherryt a tálalón, és abban a másodpercben, amelyben mindkettőt látta, a döntés már meg is született – nem hirtelen indulatként, nem szentimentális együttérzésként, hanem annak nyugodt felismeréseként, hogy vannak pillanatok, amikor az ember abbahagyja a távolság igazgatását, nem azért, mert a távolság rossz volt, hanem mert éppen nem az a helyes. - Sie steht in der Küche und sieht Archie an, und dann sieht sie den Sherry auf dem Sideboard, und in der Sekunde, in der sie beides gesehen hat, ist die Entscheidung bereits gefallen – nicht als Impuls, nicht als sentimentales Mitgefühl, sondern als die ruhige Erkenntnis, dass es Momente gibt, in denen man aufhört, Distanz zu verwalten, nicht weil die Distanz falsch war, sondern weil sie gerade nicht das Richtige ist.
21. Fogja az egyik kis poharat, megtölti egy olyan nő gondosságával, aki nem tesz fölösleges mozdulatokat, és leül Archie-val szemben – húsz év óta először ülve egy ügyfél lakásában, munkaidőben, és a legkülönösebb ebben az, milyen kevéssé különösnek érződik. - Sie nimmt eines der kleinen Gläser, füllt es mit der Sorgfalt einer Frau, die keine unnötigen Bewegungen macht, und setzt sich Archie gegenüber – zum ersten Mal in zwanzig Jahren sitzend in der Wohnung eines Kunden, in der Arbeitszeit, und das Merkwürdigste daran ist, wie wenig merkwürdig es sich anfühlt.
22. „A fiam tavaly nem hívott fel a születésnapomon” – mondja, a poharat két kézzel tartva, tekintetét az asztalra szegezve, nem rá –, mert bizonyos mondatokat könnyebb kimondani, ha közben nem látják az embert –, „ez természetesen nem ugyanaz, nem akarok úgy tenni, mintha ugyanaz lenne – de azt hiszem, a gyerekek valamikor felhagynak azzal, hogy minket lássanak, és elkezdik azt látni, ami megkönnyebbíti őket, amikor így látnak minket.” - „Mein Sohn hat mich letztes Jahr nicht zum Geburtstag angerufen", sagt sie, das Glas mit beiden Händen haltend, den Blick auf den Tisch, nicht auf ihn – weil manche Sätze leichter fallen, wenn man nicht gesehen wird beim Sagen, „das ist natürlich nicht dasselbe, ich will nicht so tun als wäre es dasselbe – aber ich glaube, dass Kinder irgendwann aufhören, uns zu sehen, und anfangen, das zu sehen, was sie entlastet, wenn sie uns so sehen."
23. A mondat nem csattanóval ér véget, mert nincs csattanó, és Maureen iszik, mert ennek a mondatnak a befejezetlensége többet mond, mint bármilyen befejezés mondhatna: azt mondja, hogy ő sem tudja, ez hogyan végződik, és hogy belenyugodott abba, hogy nem tudja. - Der Satz endet nicht mit einer Pointe, weil es keine gibt, und Maureen trinkt, weil das Unfertige dieses Satzes mehr sagt als jede Vollendung es könnte: es sagt, dass sie auch nicht weiß, wie das endet, und dass sie damit abgefunden hat, es nicht zu wissen.
24. Archie felzokog – egyszer, röviden, félig elfojtva, annak a férfinak a szégyenével, akinek az érzés mindig túl nagy volt ahhoz a térhez képest, amelyet engedélyezett neki –, Maureen pedig leteszi a poharat az asztalra, és vár, nem annak feszült segítőkészségével, aki megoldást akar kínálni, hanem annak csendes szolidaritásával, aki tudja, hogy nincs megoldás, és mégsem áll fel – vagy éppen ezért nem. - Archie schluchzt – einmal, kurz, halb unterdrückt, mit der Scham eines Mannes, dem das Gefühl immer zu groß war für den Raum, den er ihm zugebilligt hat –, und Maureen legt das Glas auf den Tisch und wartet, nicht mit der gespannten Hilfsbereitschaft von jemandem, der eine Lösung anbieten will, sondern mit der stillen Solidarität von jemandem, der weiß, dass es keine gibt, und der trotzdem nicht aufsteht – oder gerade deswegen.
25. A következő héten gyakrabban gondol rá, mint valaha, de nem azzal a lágy szánalommal, amelyet az ember néha megenged magának, hogy saját magát együttérzőnek élje meg: inkább azzal a távolságtartó figyelemmel, amelyet akkor vesz észre magában az ember, amikor valami, amiről azt hitte, érti, hirtelen olyan mélységet mutat, amellyel nem számolt, és amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni anélkül, hogy az ember valamit megtagadna önmagától. - In der Woche danach denkt sie öfter an ihn als je zuvor, aber nicht mit dem weichen Mitleid, das man sich manchmal gönnt, um sich selbst als mitfühlend zu erleben: eher mit jener distanzierten Aufmerksamkeit, die man in sich bemerkt, wenn etwas, das man glaubte zu verstehen, plötzlich eine Tiefe zeigt, die man nicht eingerechnet hatte, und die man nicht ignorieren kann, ohne sich selbst etwas zu verweigern.
26. Csütörtök este pogácsaszerű scone-okat süt az anyja receptje szerint – olyan recept szerint, amelyet kívülről tud, és évek óta nem használt, mert az anya halála után a sütés gyász ízű volt, nem konyháé, és mert Maureennek nem szokása önként előhívni a fájdalmat. - Am Donnerstagabend backt sie Scones nach dem Rezept ihrer Mutter – einem Rezept, das sie auswendig kann und seit Jahren nicht benutzt hat, weil Backen nach dem Tod der Mutter nach Trauer schmeckte und nicht nach Küche, und weil Maureen keine Gewohnheit darin hat, Schmerz freiwillig aufzurufen.
27. Mégis süt, és a scone-ok kissé túl barnák lesznek, mert a sütő hazudik, és beteszi őket a műanyag dobozba, mert a melegség állítás, és mert nem akar másikat tenni, és jobbat sem ismer. - Sie backt trotzdem, und die Scones werden etwas zu braun, weil das Backrohr lügt, und sie legt sie in die Tupperdose, weil Wärme eine Aussage ist und weil sie keine andere machen will und keine bessere kennt.
28. A következő hétfőn csenget, bár a kulcs a táskájában van – apró gesztus, de tudatos, mert a csengetés választási lehetőséget ad a másiknak, és mert Maureen úgy döntött, hogy Archie-nak ezúttal legyen meg ez a választása, anélkül hogy tudná, hogy úgysem élne vele. - Am nächsten Montag klingelt sie, obwohl der Schlüssel in ihrer Tasche liegt – eine kleine Geste, aber eine bewusste, weil Klingeln dem anderen die Wahl gibt, und weil Maureen entschieden hat, dass Archie diese Wahl diesmal haben soll, ohne zu wissen, dass er sie sowieso nicht benutzen würde.
29. Archie ajtót nyit – felöltözve, vasalt gallérral, még kissé kivörösödött szemmel, de olyan férfi tartásával, aki elismerte a vereséget, és most rájön, hogy az élet utána is folytatódik, ami egyszerre meglepő és nem meglepő. - Er öffnet – gekleidet, Kragen gebügelt, Augen noch leicht gerötet, aber mit der Haltung eines Mannes, der die Niederlage eingeräumt hat und nun herausfindet, dass das Leben danach weitergeht, was überraschend und nicht überraschend zugleich ist.
30. Maureen leteszi a dobozt az asztalra, megtölti a vízforralót, megkeresi a teát, megtalálja a rossz szekrénykében, kommentár nélkül kiveszi, és a közben keletkező csend nem üres, hanem sűrű – sűrű mindazoktól a dolgoktól, amelyeket nem kell kimondani, mert mindketten ott vannak. - Maureen stellt die Dose auf den Tisch, füllt den Wasserkocher, sucht den Tee, findet ihn im falschen Schränkchen, nimmt ihn heraus ohne Kommentar, und die Stille, die dabei entsteht, ist nicht leer, sondern dicht – dicht von den Dingen, die nicht gesagt werden müssen, weil sie beide da sind.
31. Ülnek, teát isznak és scone-okat esznek, és a beszélgetés, amely megtörténik, nem is beszélgetés, és mégis több, mint a legtöbb: olyan valaminek az állaga van, ami terv nélkül nőtt, ami nem tudja, hogyan hívják, és éppen ezért tart. - Sie sitzen und trinken Tee und essen die Scones, und das Gespräch, das stattfindet, ist keines und doch mehr als die meisten: es hat die Konsistenz von etwas, das gewachsen ist ohne Plan, das nicht weiß, wie es heißt, und das gerade deswegen hält.
32. „A csillár egyébként nem inog” – mondja Maureen valamikor, hangsúly nélkül, egy fizikai tény megállapításaként –, és Archie ránéz, egy másodpercig, kettőig, aztán elmosolyodik, olyan mosollyal, amely nem akar semmit: sem szánalmat, sem elnézést, sem olyan kötődést, amelyet ápolni kellene – egyszerűen mosoly, amely ott van, mert éppen nincs ott semmi, ami megakadályozná. - „Der Kronleuchter wackelt übrigens nicht", sagt Maureen irgendwann, ohne Betonung, als Feststellung einer physikalischen Tatsache – und Archie sieht sie an, eine Sekunde, zwei, und dann lächelt er, ein Lächeln, das nichts will: kein Mitleid, keine Nachsicht, keine Verbundenheit, die man pflegen müsste – einfach ein Lächeln, das da ist, weil gerade nichts da ist, das es verhindert.
33. „Tudom” – mondja. - „Ich weiß", sagt er.
34. Odakint elhalad egy busz, és a régi ablaküvegek röviden megremegnek kereteikben, aztán a csend ismét rátelepszik a lakásra – ugyanaz a csend, mint mindig, ugyanazokkal a bútorokkal, ugyanazzal a porcelánnal, ugyanazzal a fénnyel, és mégis más, mert a csend, ahogyan mindenki tudja, aki sokáig ült benne, nem üres, hanem abból áll, amit belevittünk, és mert ezúttal, először, valami meleg van benne. - Draußen fährt ein Bus vorbei, und die alten Scheiben zittern kurz in ihren Rahmen, und dann legt sich die Stille wieder über die Wohnung – dieselbe Stille wie immer, mit denselben Möbeln, demselben Porzellan, demselben Licht, und doch eine andere, weil Stille, wie jeder weiß, der lange in ihr gesessen hat, nicht leer ist, sondern aus dem besteht, was man hineingebracht hat, und weil diesmal, zum ersten Mal, etwas Warmes darin ist.


87

[Bearbeiten]

1



A híd - Die Brücke
1. Lucía 29 éves. - Lucía ist 29 Jahre alt.
2. Egy gyárban dolgozik. - Sie arbeitet in einer Fabrik.
3. A gyár Bogotá szélén fekszik. - Die Fabrik liegt am Rand von Bogotá.
4. Mindennap ingeket varr. - Jeden Tag näht sie Hemden.
5. Az ujjai gyakran fáradtak. - Ihre Finger sind oft müde.
6. Éjszakánként egy kis panzióban alszik. - Nachts schläft sie in einer kleinen Pension.
7. Ott még öt másik nő is lakik. - Dort wohnen noch fünf andere Frauen.
8. A szoba szűk, de olcsó. - Das Zimmer ist eng, aber es ist billig.
9. Lucía félreteszi a pénzét. - Lucía spart ihr Geld.
10. Egy napon el akar menni. - Sie will eines Tages wegfahren.
11. Hová, azt még nem tudja. - Wohin, weiß sie noch nicht.
12. Lucíának van egy bátyja. - Lucía hat einen Bruder.
13. Javiernek hívják, és 24 éves. - Er heißt Javier und ist 24 Jahre alt.
14. Két évvel ezelőtt elment. - Vor zwei Jahren ist er weggegangen.
15. A szomszédasszony azt mondja: A hegyekben van. - Die Nachbarin sagt: Er ist in den Bergen.
16. A kormány azt mondja: Meghalt. - Die Regierung sagt: Er ist tot.
17. Lucía nem mond semmit. - Lucía sagt nichts.
18. Egyszerűen így nevezi: elment. - Sie nennt es einfach: weg.
19. Javiernek hosszú ujjai és halk hangja volt. - Javier hatte lange Finger und eine leise Stimme.
20. A szája mindig fahéjillatú volt. - Sein Mund roch immer nach Zimt.
21. Lucía mindennap gondol rá. - Lucía denkt jeden Tag an ihn.
22. Lucía minden szombaton busszal utazik. - Jeden Samstag fährt Lucía mit dem Bus.
23. A busz öreg és hangos. - Der Bus ist alt und laut.
24. Vannak ott tyúkok, kosarak és fáradt emberek. - Es gibt Hühner, Körbe und müde Menschen.
25. Lucía az ablaknál ül. - Lucía sitzt am Fenster.
26. A forró levegő a ponyván lévő lyukon át jön be. - Die heiße Luft kommt durch ein Loch in der Plane.
27. Egy kisgyerek ül mellette. - Ein kleines Kind sitzt neben ihr.
28. A gyerek egy mandarint tart a kezében. - Das Kind hält eine Mandarine in der Hand.
29. Odaadja Lucíának a felét. - Es gibt Lucía die Hälfte.
30. Lucía elmosolyodik. - Lucía lächelt.
31. Azt gondolja: Javier mindig a fogával hámozta a mandarinokat. - Sie denkt: Javier hat Mandarinen immer mit den Zähnen geschält.
32. A busz lassít. - Der Bus wird langsamer.
33. Közeledik a híd. - Die Brücke kommt.
34. Lucía jól ismeri ezt a hidat. - Lucía kennt diese Brücke gut.
35. Itt látták egymást utoljára. - Hier haben sie sich das letzte Mal gesehen.
36. Ő és Javier, két évvel ezelőtt. - Sie und Javier, vor zwei Jahren.
37. Most minden héten itt áll. - Jetzt steht sie jede Woche hier.
38. A korlátnál áll, és a vizet nézi. - Sie steht am Geländer und schaut auf das Wasser.
39. A víz barna, és gyorsan folyik. - Das Wasser ist braun und fließt schnell.
40. Nem vár semmire. - Sie wartet auf nichts.
41. Nem remél semmit. - Sie hofft auf nichts.
42. Egyszerűen ott van. - Sie ist einfach da.
43. Ezen a szombaton egy öregember van a hídnál. - An diesem Samstag ist ein alter Mann an der Brücke.
44. Egy felfordított vödrön ül. - Er sitzt auf einem umgedrehten Eimer.
45. A térdei között egy termosz áll. - Zwischen seinen Knien steht ein Thermoskrug.
46. Kávét árul. - Er verkauft Kaffee.
47. Lucía bólint, amikor megkérdezi. - Lucía nickt, als er sie fragt.
48. Aprópénzt keres a táskájában. - Sie sucht das Kleingeld in ihrer Tasche.
49. Aztán meglátja a kezét. - Dann sieht sie seine Hände.
50. Az ujjak hosszúak, a körmök feketék. - Die Finger sind lang, die Nägel schwarz.
51. A hüvelykujján a csont olyan, mint Javier csontja. - Der Knochen am Daumen sieht aus wie Javiers Knochen.
52. Lucíát hideg járja át, pedig forrón süt a nap. - Lucía wird kalt, obwohl die Sonne heiß ist.
53. Meg akarja kérdezni: Ki maga? - Sie will fragen: Wer sind Sie?
54. De egy szót sem szól. - Aber sie sagt kein Wort.
55. Az öregember odaadja neki a kávét. - Der alte Mann gibt ihr den Kaffee.
56. Azt mondja: „Vigyázzon, forró.” - Er sagt: „Vorsicht, heiß."
57. A hangja idegenül cseng. - Seine Stimme klingt fremd.
58. Lucía lassan issza a kávét. - Lucía trinkt den Kaffee langsam.
59. Nézi a férfit. - Sie schaut den Mann an.
60. A férfi a vizet nézi. - Er schaut auf das Wasser.
61. Nem tesz fel kérdéseket. - Sie stellt keine Fragen.
62. A következő szombaton Lucía megint elmegy a hídhoz. - Am nächsten Samstag fährt Lucía wieder zur Brücke.
63. A vödör még ott áll. - Der Eimer steht noch da.
64. De az öregember eltűnt. - Aber der alte Mann ist weg.
65. Egy másik árus foglalta el a helyét. - Ein anderer Verkäufer hat seinen Platz.
66. Ő kólát árul, nem kávét. - Der verkauft Cola, keinen Kaffee.
67. Lucía megkérdezi: „Az öregember – hol van?” - Lucía fragt: „Der alte Mann – wo ist er?"
68. Az árus megvonja a vállát. - Der Verkäufer zuckt mit den Schultern.
69. Azt mondja: „Továbbment. Vagy meghalt. Vagy mindkettő.” - Er sagt: „Weitergegangen. Oder gestorben. Oder beides."
70. Lucía leül a vödörre. - Lucía setzt sich auf den Eimer.
71. Megiszik egy kólát. - Sie trinkt eine Cola.
72. A kólának semmi íze nincs. - Die Cola schmeckt nach nichts.
73. A korlát végén egy piros szál lóg. - Am Ende des Geländers hängt ein roter Faden.
74. Lucía nem tudja, ki akasztotta oda. - Lucía weiß nicht, wer ihn hingehängt hat.
75. Leszed egy szálat a kabátjáról. - Sie nimmt einen Faden von ihrer Jacke.
76. Odaköti a piros szál mellé. - Sie knüpft ihn neben den roten Faden.
77. Aztán feláll. - Dann steht sie auf.
78. Elmegy a buszhoz. - Sie geht zum Bus.
79. Leül az ablakhoz. - Sie setzt sich ans Fenster.
80. A kezét az üveghez teszi. - Sie legt die Hand gegen das Glas.
81. Odakint a hegyek feloldódnak a hőségben. - Draußen lösen sich die Berge in der Hitze auf.
82. A múlt heti kávé még ott van a nyelvén. - Der Kaffee von letzter Woche ist noch auf ihrer Zunge.
83. Jövő héten újra el fog jönni. - Sie wird nächste Woche wiederkommen.
84. Talán. - Vielleicht.




2



A híd - Die Brücke
1. Lucía éjjel egy órakor a varrógépénél áll, és hallja, ahogy a többi nő alszik a panzióban. - Lucía steht um ein Uhr nachts an ihrer Nähmaschine und hört, wie die anderen Frauen in der Pension schlafen.
2. A gyár Bogotá szélén fekszik, ott, ahol az utcák véget érnek, és a hegyek kezdődnek. - Die Fabrik liegt am Rand von Bogotá, wo die Straßen aufhören und die Berge beginnen.
3. Az ujjai a körmei alatt fájnak, nem erősen, de eléggé ahhoz, hogy érezze. - Ihre Finger schmerzen unter den Nägeln, nicht stark, aber genug, dass sie es spürt.
4. Kinéz a rácsos ablakon a kinti fekete hegyekre. - Sie schaut durch das vergitterte Fenster auf die schwarzen Berge draußen.
5. Odafönt nem ég fény, nincs jel, semmi. - Kein Licht brennt dort oben, kein Zeichen, nichts.
6. Lucía a bátyjára, Javierre gondol, aki két évvel ezelőtt elment, anélkül hogy egyetlen szót is hátrahagyott volna. - Lucía denkt an ihren Bruder Javier, der vor zwei Jahren weggegangen ist, ohne ein Wort zu hinterlassen.
7. A szomszédasszony azt mondja, a gerilláknál van a hegyekben. - Die Nachbarin sagt, er ist bei der Guerilla in den Bergen.
8. A kormány azt mondja, meghalt, de bizonyítékot nem küldött. - Die Regierung sagt, er ist tot, aber sie hat keinen Beweis geschickt.
9. Lucía ebből semmit sem mond ki hangosan, mert a szavak néha többet vesznek el, mint amennyit adnak. - Lucía sagt nichts davon laut, weil Worte manchmal mehr wegnehmen, als sie geben.
10. Szombaton kora reggel felszáll a buszra, amely dél felé megy, a Río Sumapazhoz. - Am Samstag früh steigt sie in den Bus, der nach Süden fährt, zum Río Sumapaz.
11. A busz annyira tele van, hogy mellette az ülésen egy tyúk ül, és fél szemmel őt nézi. - Der Bus ist so voll, dass ein Huhn auf dem Sitz neben ihr sitzt und sie mit einem Auge anschaut.
12. A műanyag ponyván lévő lyukon át úgy jön be a forró levegő, mint egy lélegzet. - Durch ein Loch in der Plastikplane kommt die heiße Luft wie ein Atem herein.
13. Egy kisgyerek, akinek nincsenek elülső fogai, egy mandarint nyújt felé. - Ein kleines Kind, das keine Vorderzähne hat, hält ihr eine Mandarine hin.
14. Lucía elveszi a gyümölcsöt, nyugodtan két félre osztja, és az egyiket visszaadja a gyereknek. - Lucía nimmt die Frucht, teilt sie ruhig in zwei Hälften und gibt dem Kind eine zurück.
15. A gyerek nevet, és Lucíának azonnal Javier jut eszébe, aki a mandarint mindig a fogaival hámozta. - Das Kind lacht, und Lucía denkt sofort an Javier, der Mandarinen immer mit den Zähnen geschält hat.
16. Kinéz az ablakon, hogy a gyerek ne lássa a szemét. - Sie schaut aus dem Fenster, damit das Kind ihre Augen nicht sieht.
17. Aztán a busz lassítani kezd, és a híd megjelenik a fák között. - Dann wird der Bus langsamer, und die Brücke erscheint zwischen den Bäumen.
18. Lucía ennek a korlátnak minden csavarját ismeri. - Lucía kennt jede Schraube an diesem Geländer.
19. Itt látták egymást utoljára, ő és Javier, egy olyan reggelen, amely úgy nézett ki, mint az összes többi. - Hier haben sie sich das letzte Mal gesehen, sie und Javier, an einem Morgen, der wie alle anderen aussah.
20. Nem fordult meg, amikor elment, vagy talán Lucía csak nem látta. - Er hat sich nicht umgedreht, als er gegangen ist, oder vielleicht hat sie es nur nicht gesehen.
21. Most minden szombaton eljön, két órát áll a korlátnál, és nézi a barna vizet, amely alatta folyik. - Jetzt kommt sie jeden Samstag, steht zwei Stunden am Geländer und schaut auf das braune Wasser, das unter ihr fließt.
22. Nem vár semmi meghatározottra, és nem remél semmi meghatározottat. - Sie wartet auf nichts Bestimmtes und hofft auf nichts Bestimmtes.
23. Egyszerűen ott van, mert ez az egyetlen hely, ahol nem kell megmagyaráznia, miért. - Sie ist einfach da, weil das der einzige Ort ist, wo sie nicht erklären muss, warum.
24. Ezen a szombaton egy öregember ül egy felfordított vödrön a korlát mellett. - An diesem Samstag sitzt ein alter Mann auf einem umgedrehten Eimer neben dem Geländer.
25. Talán hatvanöt éves, az arca olyan, mint a száraz föld, és a szeme nagyon messzire néz. - Er ist vielleicht fünfundsechzig Jahre alt, hat ein Gesicht wie trockene Erde und Augen, die sehr weit weg schauen.
26. A térdei között egy termosz áll, és halkan megkérdezi Lucíát, kér-e kávét. - Zwischen seinen Knien steht ein Thermoskrug, und er fragt Lucía leise, ob sie einen Kaffee möchte.
27. Lucía bólint, az aprópénzt keresi a kabátzsebében, és közben meglátja a férfi kezét. - Sie nickt, sucht das Kleingeld in ihrer Jackentasche und sieht dabei seine Hände.
28. Az ujjai hosszúak és göcsörtösek, a körmei feketék a kosztól, de ezeknek a kezeknek a formája nem idegen. - Die Finger sind lang und knotig, die Nägel schwarz vom Dreck, aber die Form dieser Hände ist nicht fremd.
29. A hüvelykujj hosszú csontja, ahogy az inak a bőr alatt fekszenek – ezt már látta. - Der lange Knochen am Daumen, die Art, wie die Sehnen unter der Haut liegen – das hat sie schon gesehen.
30. Lucía a markában tartja az érméket, és nem tud megmozdulni. - Lucía hält die Münzen in ihrer Hand und kann sich nicht bewegen.
31. Azt akarja kérdezni: Ki maga, honnan jött, ismer egy Javier nevű férfit? - Sie will fragen: Wer sind Sie, wo kommen Sie her, kennen Sie einen Mann namens Javier?
32. De egyetlen szót sem tud kipréselni magából, mert fél a választól. - Aber sie bringt kein einziges Wort heraus, weil sie Angst hat vor der Antwort.
33. Az öregember egy kis műanyag pohárban odaadja neki a kávét, és azt mondja: „Vigyázzon, forró.” - Der alte Mann gibt ihr den Kaffee in einer kleinen Plastiktasse und sagt: „Vorsicht, heiß."
34. A hangja olyan, mint egy nyelv, amely nem spanyol, vagy mint a spanyol, amely nagyon sokáig hallgatott. - Seine Stimme klingt nach einer Sprache, die nicht Spanisch ist, oder nach Spanisch, das sehr lange geschwiegen hat.
35. Lucía lassan issza a kávét, és a vizet nézi, pontosan úgy, mint ő. - Lucía trinkt den Kaffee langsam und schaut auf das Wasser, genau wie er.
36. Nem tesz fel kérdéseket, és a férfi sem tesz fel kérdéseket, és ez furcsán helyesnek érződik. - Sie stellt keine Fragen, und er stellt keine Fragen, und das fühlt sich seltsam richtig an.
37. Egy héttel később Lucía újra leszáll a buszról, és elmegy a hídhoz. - Eine Woche später steigt Lucía wieder aus dem Bus und geht zur Brücke.
38. A vödör még ugyanazon a helyen áll, de az öregember nem ül rajta. - Der Eimer steht noch an derselben Stelle, aber der alte Mann sitzt nicht darauf.
39. Egy másik árus vette át a helyet, kólát árul egy hűtőtáskából. - Ein anderer Verkäufer hat den Platz übernommen, er verkauft Cola aus einer Kühltasche.
40. Lucía megkérdezi tőle: „Az öregember a kávéval – tudja, hol van?” - Lucía fragt ihn: „Der alte Mann mit dem Kaffee – wissen Sie, wo er ist?"
41. Az árus röviden ránéz, és vállat von. - Der Verkäufer schaut sie kurz an und zuckt mit den Schultern.
42. Azt mondja: „Továbbment, azt hiszem. Vagy meghalt. Ez itt többnyire ugyanaz.” - Er sagt: „Weitergegangen, glaube ich. Oder gestorben. Das ist hier meistens dasselbe."
43. Lucía leül a vödörre, és vesz egy kólát, amely meleg és édes, és semmilyen íze sincs. - Lucía setzt sich auf den Eimer und kauft eine Cola, die warm und süß ist und nach gar nichts schmeckt.
44. Ennek ellenére kiissza, mert nem tudja, mi mást tehetne. - Sie trinkt sie trotzdem leer, weil sie nicht weiß, was sie sonst tun soll.
45. A korlát végén egy vörös fonal lóg, vékony és kifakult, mintha már régóta ott lenne. - Am Ende des Geländers hängt ein roter Faden, dünn und verblasst, als wäre er schon lange da.
46. Senki sem tudja megmondani neki, ki akasztotta oda, vagy miért. - Niemand kann ihr sagen, wer ihn hingehängt hat oder warum.
47. Lucía kihúz egy laza fonalat a kabátja szegélyéből, egy kéket, és közvetlenül a vörös mellé köti. - Lucía zieht einen losen Faden aus dem Saum ihrer Jacke, einen blauen, und knüpft ihn direkt neben den roten.
48. Röviden ránéz a két fonalra, aztán megfordul, és a buszhoz megy. - Sie schaut kurz auf die beiden Fäden, dann dreht sie sich um und geht zum Bus.
49. Leül az ablak mellé, lapos tenyerét a meleg üveghez teszi, és nézi a hegyeket, amelyek elmosódnak a hőségben. - Sie setzt sich ans Fenster, legt die flache Hand gegen das warme Glas und schaut auf die Berge, die in der Hitze verschwimmen.
50. Valahol ott van Javier, vagy sehol sincs, vagy ez végül ugyanaz. - Irgendwo dort ist Javier, oder er ist nirgends, oder das ist am Ende dasselbe.
51. A kávé íze még ott van a nyelvén, egyszerre idegen és ismerős. - Der Geschmack des Kaffees liegt noch auf ihrer Zunge, fremd und vertraut zugleich.
52. A jövő héten vissza fog jönni. - Nächste Woche wird sie wiederkommen.
53. Ez nem remény. - Das ist keine Hoffnung.
54. Ez egyszerűen az, amit tesz. - Das ist einfach, was sie tut.





3



A híd - Die Brücke
1. Éjszaka, amikor a gyár elcsendesedik, és már csak a gépek zúgnak, Lucía olyan dolgokra gondol, amelyekre nappal nem tud gondolni. - In der Nacht, wenn die Fabrik still wird und nur noch die Maschinen summen, denkt Lucía an Dinge, die sie tagsüber nicht denken kann.
2. Hat éve ugyanazokat az ingeket varrja, és néha azt hiszi, a tű már jobban ismeri az utat, mint ő maga. - Sie näht seit sechs Jahren dieselben Hemden, und manchmal glaubt sie, die Nadel kennt den Weg schon besser als sie selbst.
3. A kezei maguktól dolgoznak, miközben a feje valahol máshol jár – Javiernél, a hegyeknél, egy két évvel ezelőtti reggelnél, amely soha nem ért véget. - Ihre Hände arbeiten allein, während ihr Kopf woanders ist – bei Javier, bei den Bergen, bei einem Morgen vor zwei Jahren, der nie aufgehört hat.
4. Javier a bátyja, huszonnégy éves volt, amikor elment, és olyan hangja volt, amely mindig túl halk volt, mintha nem akart volna túl sok helyet elfoglalni. - Javier ist ihr Bruder, er war vierundzwanzig, als er ging, und er hatte eine Stimme, die immer zu leise war, als wollte er nicht zu viel Platz nehmen.
5. A szomszédasszony azt mondta, a hegyekben van a gerilláknál, de a szomszédasszony sok olyan dolgot mond, ami jól hangzik, és semmit sem jelent. - Die Nachbarin hat gesagt, er sei in den Bergen bei den Guerilleros, aber die Nachbarin sagt viele Dinge, die sich gut anhören und nichts bedeuten.
6. A kormány küldött egy levelet, amely Javier halálát megállapítja, de nem nevez meg dátumot, helyet, bizonyítékot. - Die Regierung hat einen Brief geschickt, der Javier für tot erklärt, aber kein Datum nennt, keinen Ort, keinen Beweis.
7. Lucía a levelet a bőröndbe tette, az ingek alá, és azóta nem vette elő, mert sem hinni nem akar, sem abbahagyni nem akarja a hitet. - Lucía hat den Brief in den Koffer gelegt, unter die Hemden, und seitdem nicht mehr herausgeholt, weil sie weder glauben noch aufhören will zu glauben.
8. Minden szombaton felszáll a korai buszra, amely dél felé megy, és régi olaj- meg állatszaga van. - Jeden Samstag nimmt sie den frühen Bus, der nach Süden fährt und nach altem Öl und Tier riecht.
9. Az út több mint egy óráig tart, és ezalatt Lucía kinéz az ablakon, anélkül hogy igazán látná, mi suhan el odakint. - Die Fahrt dauert über eine Stunde, und in dieser Zeit schaut Lucía aus dem Fenster, ohne wirklich zu sehen, was draußen vorbeizieht.
10. Ezen a reggelen egy gyerek ül mellette, aki egy mandarint tart a kezében, mintha valami nagyon értékes volna, és szavak nélkül felajánlja neki a felét. - An diesem Morgen sitzt ein Kind neben ihr, das eine Mandarine hält, als wäre sie etwas sehr Kostbares, und ihr ohne Worte die Hälfte anbietet.
11. Lucía elfogadja, és még mielőtt hozzáérne a gyümölcshöz, Javierre gondol, aki soha nem hámozta meg a mandarinokat, hanem egyszerűen a fogaival tépte fel a héjukat. - Lucía nimmt sie und denkt, noch bevor sie die Frucht berührt hat, an Javier, der Mandarinen nie schälte, sondern die Schale einfach mit den Zähnen aufriss.
12. Félrenéz, mielőtt a gyerek láthatná a szemét, és szorosan tartja a mandarint, amíg a busz lassítani nem kezd, és a fák között meg nem jelenik a híd. - Sie schaut weg, bevor das Kind ihre Augen sehen kann, und hält die Mandarine fest, bis der Bus langsamer wird und die Brücke zwischen den Bäumen erscheint.
13. Ez a híd a Río Sumapaz fölött nem különleges hely, száz ilyen híd van ebben az országban. - Diese Brücke über den Río Sumapaz ist kein besonderer Ort, es gibt hundert solche Brücken in diesem Land.
14. De itt látták egymást utoljára, és ez egy helyet olyasmivé tesz, ami korábban nem volt. - Aber hier haben sie sich zum letzten Mal gesehen, und das macht einen Ort zu etwas, das er vorher nicht war.
15. Lucía a korláthoz áll, nézi a barna vizet, amely közönyösen folyik alatta, és semmire sem vár, amit meg tudna nevezni. - Lucía stellt sich ans Geländer, schaut auf das braune Wasser, das gleichgültig unter ihr fließt, und wartet auf nichts, was sie benennen könnte.
16. Nem azért jön, mert reménykedik – egészen biztos benne, hogy a remény ilyen hosszú idő után helytelen volna. - Sie kommt nicht, weil sie hofft – sie ist sich ziemlich sicher, dass Hoffnung das Falsche wäre, nach so langer Zeit.
17. Azért jön, mert ez a hely az egyetlen, ahol nem kell elmagyaráznia, ki volt Javier, és miért van még mindig súlya a hiányának. - Sie kommt, weil dieser Ort der einzige ist, wo sie nicht erklären muss, wer Javier war, und warum seine Abwesenheit noch immer ein Gewicht hat.
18. Többnyire két órát áll itt, nézi a vizet, a hegyeket, az autókat, amelyek megállás nélkül hajtanak át a hídon. - Zwei Stunden steht sie meistens hier, schaut auf das Wasser, auf die Berge, auf die Autos, die über die Brücke fahren, ohne anzuhalten.
19. Ezen a szombaton ott van egy öregember, akit még soha nem látott. - An diesem Samstag ist ein alter Mann da, den sie noch nie gesehen hat.
20. Egy felfordított vödrön ül, mintha az teljesen közönséges szék volna, és egy termoszt tart a térdei között. - Er sitzt auf einem umgedrehten Eimer, als wäre das ein ganz gewöhnlicher Stuhl, und hält einen Thermoskrug zwischen den Knien.
21. Megkérdezi tőle, kér-e kávét, és a hangjának van valami olyan minősége, amelyet Lucía nem tud azonnal hová tenni – mintha egy másik nyelvből jönne, még ha a szavak spanyolok is. - Er fragt sie, ob sie Kaffee möchte, und seine Stimme hat eine Qualität, die sie nicht sofort einordnen kann – als käme sie aus einer anderen Sprache, auch wenn die Worte Spanisch sind.
22. Lucía bólint, a kabátzsebébe nyúl aprópénzért, és abban a pillanatban, amikor felnéz, meglátja a kezét. - Lucía nickt, greift in die Jackentasche nach Kleingeld, und in diesem Moment, als sie aufschaut, sieht sie seine Hände.
23. Az ujjak hosszúak és göcsörtösek, az ízületeket feltörte a munka, a körmök feketék, de ezeknek a kezeknek az alapformáját – a hosszú inakat, a hüvelykujjnál előugró csontot – ezer emlékből ismeri. - Die Finger sind lang und knotig, die Gelenke aufgebrochen von Arbeit, die Nägel schwarz, aber die Grundform dieser Hände – die langen Sehnen, der vorspringende Knochen am Daumen – kennt sie aus tausend Erinnerungen.
24. Már nem számolja az aprópénzt, csak tartja a nyitott tenyerében, és nem tud megmozdulni. - Sie zählt das Kleingeld nicht mehr, sie hält es einfach in der offenen Hand und kann sich nicht bewegen.
25. Kérdés formálódik benne, valójában több kérdés is, de egyik sem jut el az ajkáig, mert nem tudja, mit tenne vele egy válasz. - In ihr formt sich eine Frage, eigentlich mehrere Fragen, aber keine kommt bis zu den Lippen, weil sie nicht weiß, was eine Antwort mit ihr machen würde.
26. Az öregember nyugodtan vár, elveszi az érméket, megtölti a műanyag poharat, és azt mondja: „Vigyázat, forró”, mintha csak ennyit kellene mondani. - Der alte Mann wartet ruhig, nimmt die Münzen, füllt die Plastiktasse und sagt: „Vorsicht, heiß", als wäre das alles, was es zu sagen gibt.
27. A hangja úgy hangzik, mint valami, ami nagyon messziről utazott ide, és útközben sokat elveszített. - Seine Stimme klingt wie etwas, das sehr weit gereist ist und unterwegs viel verloren hat.
28. Lucía lassan issza a kávét, kortyról kortyra, és inkább a vizet nézi, nem a férfit, mert érzi, hogy a tekintete darabokra szedné, ha túl sokáig viszonozná. - Lucía trinkt den Kaffee langsam, Schluck für Schluck, und schaut auf das Wasser statt auf den Mann, weil sie merkt, dass sein Blick sie in Stücke zerlegen würde, wenn sie ihn zu lange erwiderte.
29. Nem vesz második kávét, nem tesz fel kérdéseket, távozáskor még köszönetet sem mond – vagy talán mégis mond, később már nem biztos benne. - Sie kauft keinen zweiten Kaffee, sie stellt keine Fragen, sie sagt beim Gehen nicht einmal Danke – oder vielleicht sagt sie es doch, sie ist sich später nicht mehr sicher.
30. Eltelik egy hét, amely olyan, mint két mondat közötti hosszú csend, és aztán szombat van. - Eine Woche vergeht, die sich anfühlt wie eine lange Stille zwischen zwei Sätzen, und dann ist Samstag.
31. A vödör még mindig ugyanazon a helyen áll, de az öregember nincs ott, és a helyén valaki fiatalabb árul kólát egy horpadt hűtőtáskából. - Der Eimer steht noch an derselben Stelle, aber der alte Mann ist nicht da, und an seiner Stelle verkauft jemand Jüngeres Cola aus einer zerbeulten Kühltasche.
32. Lucía megkérdezi, hol van a kávés férfi, és az árus úgy néz rá, mintha a kérdés nehezebb volna, mint amilyennek hangzik. - Lucía fragt nach dem Mann mit dem Kaffee, und der Verkäufer schaut sie an, als wäre die Frage schwerer als sie klingt.
33. Azt mondja: „Továbbment, azt hiszem. Vagy meghalt. Ezen a vidéken ez gyakran ugyanaz, és az ember nem kérdez utána.” - Er sagt: „Weitergegangen, denke ich. Oder gestorben. In dieser Gegend ist das oft dasselbe, und man fragt nicht nach."
34. Lucía leül a vödörre, és megiszik egy kólát, amely langyos és túlságosan édes, és a korlátot nézi, mintha az meg tudna magyarázni neki valamit. - Lucía setzt sich auf den Eimer und trinkt eine Cola, die lauwarm ist und viel zu süß, und schaut auf das Geländer, als könnte es ihr etwas erklären.
35. A korlát végén egy vörös fonal lóg, kifakultan és vékonyan, mintha már évek óta ott volna, és valakire várt volna. - Am Ende des Geländers hängt ein roter Faden, verblasst und dünn, als wäre er schon seit Jahren da und hätte auf jemanden gewartet.
36. Senki sem tudja, ki akasztotta oda, és a kérdést amúgy sem teszi fel senki Lucíán kívül. - Niemand weiß, wer ihn hingehängt hat, und die Frage stellt sich sowieso niemand außer Lucía.
37. Kihúz egy laza szálat a kabátja szegélyéből – kéket, kissé rojtosat –, és olyan közel köti a vöröshöz, hogy a kettő összeérjen. - Sie zieht einen losen Faden aus dem Saum ihrer Jacke – blau, ein bisschen fransig – und knüpft ihn so nah an den roten, dass die beiden sich berühren.
38. Nem nézi sokáig, aztán megfordul és elmegy. - Sie schaut nicht lange hin, dann dreht sie sich um und geht.
39. A buszon laposan az ablaküvegre teszi a kezét, amely meleg a naptól, és a hegyeket nézi, amelyek a hőségben elveszítik körvonalaikat. - Im Bus legt sie die Hand flach gegen das Fensterglas, das warm ist von der Sonne, und schaut auf die Berge, die in der Hitze ihre Konturen verlieren.
40. A kávé íze még mindig ott van, a nyelvén, a torkában – idegenül, és ugyanakkor annyira ismerősen, hogy elakad tőle a lélegzete. - Der Geschmack des Kaffees ist noch da, auf der Zunge, im Hals – fremd und gleichzeitig so vertraut, dass es ihr den Atem stocken lässt.
41. A következő héten vissza fog jönni, nem azért, mert vár valamit, hanem mert ez a hely úgy tartja fogva, hogy attól nem akar megszabadulni. - Sie wird nächste Woche wiederkommen, nicht weil sie etwas erwartet, sondern weil dieser Ort sie festhält auf eine Art, die sie nicht loswerden will.
42. Ez nem remény. - Das ist keine Hoffnung.
43. De nem is semmi. - Aber es ist auch nicht nichts.





4




A híd - Die Brücke
1. Vannak éjszakák a gyárban, amikor Lucíának az az érzése, hogy a kezei már nem is hozzá tartoznak, mert órák óta ugyanazt csinálják, anélkül hogy a fejének még bármi köze lenne hozzá. - Es gibt Nächte in der Fabrik, in denen Lucía das Gefühl hat, ihre Hände gehörten ihr nicht mehr, weil sie seit Stunden dasselbe tun, ohne dass der Kopf noch beteiligt ist.
2. A gép jár, a cérna áthúzódik az anyagon, és valahol e mögött az egyenletes zaj mögött ott van Javier – nem emlékként, hanem valamiféle állandó nyomásként, amelyet megtanult hordozni anélkül, hogy nevet adna neki. - Die Maschine läuft, der Faden zieht sich durch den Stoff, und irgendwo hinter diesem gleichmäßigen Geräusch liegt Javier – nicht als Erinnerung, sondern als eine Art Dauerdruck, den sie gelernt hat zu tragen, ohne ihn zu benennen.
3. Két évvel ezelőtt ment el, huszonnégy évesen, olyan hanggal, amely mindig túl halk volt, mintha nem akarná a világot jobban zavarni, mint amennyire feltétlenül szükséges. - Er ist vor zwei Jahren gegangen, vierundzwanzig Jahre alt, mit einer Stimme, die immer zu leise war, als wollte er die Welt nicht mehr belästigen, als nötig.
4. Hogy mi lett belőle, azt nem tudja, és ez már nem olyan hézag, amelyet be lehetne zárni – időközben annak a csendnek a szilárd részévé vált, amelyben él. - Was aus ihm geworden ist, weiß sie nicht, und das ist keine Lücke mehr, die sich schließen lässt – es ist inzwischen ein fester Teil der Stille, in der sie lebt.
5. A kormány halottnak nyilvánította őt, hely nélkül, dátum nélkül, bármi nélkül, ami lehetővé tenné számára, hogy higgyen ennek a szónak, vagy elutasítsa. - Die Regierung hat ihn für tot erklärt, ohne Ort, ohne Datum, ohne irgendetwas, das ihr erlauben würde, diesem Wort zu glauben oder es zurückzuweisen.
6. A szombat az egyetlen nap, amikor Lucía nem varr. - Samstag ist der einzige Tag, an dem Lucía nicht näht.
7. Felszáll a dél felé tartó buszra, amelyben öreg férfiak alszanak, tyúkok ülnek kosarakban, és a forró levegő a karosszéria minden repedésén át bekúszik, mintha meg akarná mutatni, hogy nincs olyan határ, amely feltarthatná. - Sie steigt in den Bus, der nach Süden fährt und in dem alte Männer schlafen, Hühner in Körben sitzen und die heiße Luft durch jeden Riss in der Karosserie kriecht, als wollte sie zeigen, dass es keine Grenze gibt, die sie aufhalten kann.
8. Egy gyerek mandarint kínál neki, egészen magától értetődően, mintha régi ismerősök volnának, Lucía pedig elveszi a felét, a másikat visszaadja, miközben ugyanabban a pillanatban észreveszi, hogy remeg a keze – nem erősen, de éppen eléggé. - Ein Kind bietet ihr eine Mandarine an, ganz selbstverständlich, als wären sie alte Bekannte, und Lucía nimmt die Hälfte und gibt die andere zurück, während sie gleichzeitig merkt, dass ihre Hand zittert – nicht stark, aber genug.
9. Javierre gondol, aki a mandarinokat soha nem az ujjaival hámozta, mert túl türelmetlen volt hozzá, és az arcát az ablak felé fordítja, mielőtt a gyerek megláthatná, mi van a szemében. - Sie denkt an Javier, der Mandarinen nie mit den Fingern schälte, weil er zu ungeduldig war, und dreht das Gesicht zum Fenster, bevor das Kind sehen kann, was in ihren Augen steht.
10. Aztán a busz lassítani kezd, és a híd feltűnik a fák között, Lucía pedig kifújja a levegőt, mintha az egész út alatt visszatartotta volna. - Dann wird der Bus langsamer, und die Brücke erscheint zwischen den Bäumen, und Lucía atmet aus, als hätte sie die ganze Fahrt über die Luft angehalten.
11. A Río Sumapaz fölötti híd nem látványos – beton, rozsda, alatta barna víz, amely közönyösen folyik, akármi történik vagy történt is a partjain. - Die Brücke über den Río Sumapaz ist unspektakulär – Beton, Rost, braunes Wasser darunter, das gleichgültig fließt, egal was an seinen Ufern geschieht oder geschehen ist.
12. Lucía mégis minden szombaton idejön, odaáll a korláthoz, nézi a vizet, és két órán át ott marad, anélkül hogy bármi olyasmire várna, amit meg tudna nevezni. - Aber Lucía kommt trotzdem jeden Samstag hierher, stellt sich ans Geländer, schaut auf das Wasser und bleibt zwei Stunden, ohne auf irgendetwas zu warten, das sie benennen könnte.
13. Itt látták egymást utoljára, és bár már nem tudja pontosan, mi hangzott el, vagy elhangzott-e egyáltalán bármi, még mindig pontosan tudja, milyennek látszott Javier válla, amikor elment – kissé előrehúzva, mintha valamit hordozna, ami nehezebb nála. - Hier haben sie sich das letzte Mal gesehen, und obwohl sie nicht mehr genau weiß, was gesagt wurde oder ob überhaupt etwas gesagt wurde, weiß sie noch genau, wie Javiers Schultern aussahen, als er wegging – leicht nach vorne gezogen, als trüge er etwas, das schwerer war als er.
14. Ez a hely fogva tartja őt, nem remény által, hanem valamiféle tompa hűség által, amelyet nem magyaráz meg magának, mert fél, hogy megszűnik, ha elkezd gondolkodni rajta. - Dieser Ort hält sie fest, nicht durch Hoffnung, sondern durch eine Art stumpfe Treue, die sie sich nicht erklärt, weil sie Angst hat, dass sie aufhört, wenn sie anfängt, darüber nachzudenken.
15. Ezen a szombaton egy öreg férfi ül egy felfordított vödrön a korlát mellett, mintha mindig is ott ült volna, és ő csak eddig nem vette volna észre. - An diesem Samstag sitzt ein alter Mann auf einem umgedrehten Eimer neben dem Geländer, als hätte er dort immer gesessen und sie hätte ihn nur bisher nicht bemerkt.
16. Talán hatvanöt éves, talán idősebb, olyan arccal, amelynek annyi rétege van, mint a távoli hegyeknek, és olyan szemekkel, amelyek láttak valamit, amiről nem beszél az ember, nem azért, mert tilos volna, hanem mert nincs rá nyelv. - Er ist vielleicht fünfundsechzig, vielleicht älter, mit einem Gesicht, das so viele Schichten hat wie die Berge in der Ferne, und Augen, die etwas gesehen haben, worüber man nicht spricht, nicht weil es verboten wäre, sondern weil es keine Sprache dafür gibt.
17. Megkérdezi tőle, kér-e kávét, és a hangja idegen – nem az akcentus miatt, hanem egy olyan minőség miatt, amelyet Lucía nem tud azonnal besorolni, mintha ez a hang éveken át hallgatott volna, és még nem tért volna vissza egészen. - Er fragt sie, ob sie Kaffee möchte, und seine Stimme ist fremd – nicht wegen des Akzents, sondern wegen einer Qualität, die Lucía nicht sofort einordnen kann, als hätte diese Stimme jahrelang geschwiegen und sei noch nicht wieder ganz zurück.
18. Bólint, a zsebében lévő aprópénz után nyúl, és abban a pillanatban, amikor kihámozza az érméket, a tekintete a férfi kezére esik, amely a termoszt tartja. - Sie nickt, greift nach dem Kleingeld in ihrer Tasche, und in dem Moment, als sie die Münzen herausschält, fällt ihr Blick auf seine Hände, die den Thermoskrug halten.
19. Az ujjak bütykösek, a körmök megfeketedtek, a bőr az ízületeknél felrepedt, de ezeknek a kezeknek a formája – a szokatlanul hosszú inak, a hüvelykujjnál előreugró csont, az, ahogy a kisujj kissé eláll – ez nem idegen, ezt ezerszer látta már, egy asztalnál, egy konyhában, egy reggelen, amely most nagyon messze van. - Die Finger sind knotig, die Nägel geschwärzt, die Haut aufgerissen an den Gelenken, aber die Form dieser Hände – die ungewöhnlich langen Sehnen, der vorspringende Knochen am Daumen, die Art, wie der kleine Finger leicht absteht – das ist nicht fremd, das hat sie tausendmal gesehen, an einem Tisch, in einer Küche, an einem Morgen, der jetzt sehr weit weg ist.
20. Lucía abbahagyja az érmék számolását. - Lucía hört auf, die Münzen zu zählen.
21. Csak áll ott, nyitott tenyérrel, és valahol a bordái mögött összehúzódik valami, aminek nincs neve, de nagyon sok helyre van szüksége. - Sie steht einfach da, die Hand offen, und irgendwo hinter ihren Rippen zieht sich etwas zusammen, das keinen Namen hat, aber sehr viel Platz braucht.
22. A benne keletkező kérdések olyan sokan vannak és olyan hangosak, hogy egyikük sem jut el az ajkáig – mintha kölcsönösen eltorlaszolnák egymás útját, mert minden lehetséges válasz többet rombolhatna le, mint a hallgatás. - Die Fragen, die in ihr entstehen, sind so viele und so laut, dass keine davon es bis zu den Lippen schafft – als würden sie sich gegenseitig blockieren, weil jede Antwort, die möglich wäre, mehr zerstören könnte als das Schweigen.
23. Az öreg férfi vár, anélkül hogy türelmetlenné válna, megtölti a műanyag poharat, odaadja neki, és azt mondja: „Vigyázat, forró”, olyan hangon, amely úgy hangzik, mint egy kő, amely mély vízbe esik – egyszer, aztán semmi több. - Der alte Mann wartet, ohne ungeduldig zu werden, füllt die Plastiktasse, gibt sie ihr und sagt: „Vorsicht, heiß", mit einer Stimme, die klingt wie ein Stein, der ins tiefe Wasser fällt – einmal, dann nichts mehr.
24. Lucía iszik, a kávé nagyon erős és nagyon keserű, ő mégis fenékig issza, mert ez az egyetlen cselekvés, amelyet ebben a pillanatban teljesen végre tud hajtani. - Lucía trinkt, und der Kaffee ist sehr stark und sehr bitter, und sie trinkt trotzdem bis zum Grund, weil das die einzige Handlung ist, die sie in diesem Moment vollständig ausführen kann.
25. Nem tesz fel kérdéseket, alig mond valamit, és amikor végül elmegy, nem biztos benne, hogy gyáva volt-e vagy bölcs, és hogy van-e egyáltalán különbség a kettő között. - Sie stellt keine Fragen, sie sagt kaum etwas, und als sie schließlich geht, ist sie nicht sicher, ob sie feige war oder weise, und ob es dazwischen überhaupt einen Unterschied gibt.
26. A következő héten Lucía magával hordozza ennek a kávénak az ízét, mint egy szilánkot, amely nem fáj, de ott van, mindig. - In der Woche, die folgt, trägt Lucía den Geschmack dieses Kaffees mit sich herum wie einen Splitter, der nicht schmerzt, aber da ist, immer.
27. Varr, alszik, eszik, beszél a panzióban lakó többi nővel, és ez az íz egész idő alatt ott fekszik a nyelvén, mint egy nyitott kérdés, amelyet nem tud vagy nem akar megfogalmazni. - Sie näht, sie schläft, sie isst, sie spricht mit den anderen Frauen in der Pension, und die ganze Zeit über liegt dieser Geschmack auf ihrer Zunge wie eine offene Frage, die sie nicht formulieren kann oder will.
28. A következő szombaton korábban száll fel a buszra, mint máskor, mintha az idő érv volna. - Am nächsten Samstag steigt sie früher als sonst in den Bus, als wäre Zeit ein Argument.
29. A vödör még mindig ugyanazon a helyen áll a korlátnál, de az öreg férfi nincs ott, és egy fiatalabb árus foglalta el a helyét, kólával és közönyös arccal. - Der Eimer steht noch an derselben Stelle am Geländer, aber der alte Mann ist nicht da, und ein jüngerer Verkäufer hat seinen Platz eingenommen, mit Cola und einem gleichgültigen Gesicht.
30. Lucía megkérdezi, hol van a kávés férfi, az árus pedig egy pillanattal túl sokáig nézi őt, mielőtt megvonja a vállát, és azt mondja: „Továbbment valahová. Vagy meghalt. Ezen a vidéken az ilyesmit nem kérdezik olyan pontosan.” - Lucía fragt nach dem Mann mit dem Kaffee, und der Verkäufer schaut sie einen Moment zu lang an, bevor er mit den Schultern zuckt und sagt: „Weitergegangen, irgendwohin. Oder gestorben. In dieser Gegend fragt man das nicht so genau nach."
31. Leül a vödörre, és iszik egy kólát, amely langyos, túlságosan édes, és mindenre hasonlít az íze, csak arra nem, amit keres, és a vizet nézi, amely még mindig közönyösen folyik, érintetlenül mindattól, amit az emberek a partjain elveszítenek. - Sie setzt sich auf den Eimer und trinkt eine Cola, die lauwarm ist und viel zu süß und nach allem schmeckt außer nach dem, wonach sie sucht, und schaut auf das Wasser, das immer noch gleichgültig fließt, unbeeindruckt von allem, was Menschen an seinen Ufern verlieren.
32. A korlát végén egy piros fonal lóg, kifakult és vékony, amelyet rajta kívül senki sem vett észre, mert az ember csak azt látja, amit néz. - Am Ende des Geländers hängt ein roter Faden, verblasst und dünn, den niemand bemerkt hat außer ihr, weil man nur sieht, wonach man schaut.
33. Nem tudja, ki akasztotta oda, és a kérdés kevésbé érdekli, mint az a tény, hogy valakinek eszébe jutott ilyen apró jellel kötődni egy helyhez. - Sie weiß nicht, wer ihn hingehängt hat, und die Frage interessiert sie weniger als die Tatsache, dass jemand den Gedanken gehabt hat, sich mit einem so kleinen Zeichen an einen Ort zu binden.
34. Lucía kihúz egy fonalat a kabátja szegélyéből – kéket, kissé foszladozót –, és a piros mellé köti, anélkül hogy tudná, kinek vagy miért, de azzal a nyugodt érzéssel, hogy ez a helyes. - Lucía zieht einen Faden aus dem Saum ihrer Jacke – blau, ein wenig fransig – und knüpft ihn neben den roten, ohne zu wissen, für wen oder warum, aber mit dem ruhigen Gefühl, dass es das Richtige ist.
35. A két fonal egymás mellett lóg a szélben, anélkül hogy érintenék egymást, és anélkül hogy elveszítenék egymást. - Die zwei Fäden hängen nebeneinander im Wind, ohne sich zu berühren und ohne sich zu verlieren.
36. A buszon laposan a forró ablaküvegre teszi a kezét, és a hegyeket nézi, amelyek feloldódnak a déli hőségben, míg körvonalaik elmosódnak, és már nem lehet pontosan megmondani, hol ér véget a hegy, és hol kezdődik az ég. - Im Bus legt sie die Hand flach gegen das heiße Fensterglas und schaut auf die Berge, die sich in der Mittagshitze auflösen, bis ihre Konturen unscharf werden und man nicht mehr genau sagen kann, wo der Berg aufhört und der Himmel anfängt.
37. Valahol ott van Javier – ez az egyetlen, amibe kapaszkodik, nem tényként, nem reményként, hanem valamiféle belső állításként, amelyet fenn kell tartania, mert nélküle nem tudná, merre irányítsa a tekintetét. - Irgendwo dort ist Javier – das ist das Einzige, woran sie festhält, nicht als Tatsache, nicht als Hoffnung, sondern als eine Art innere Behauptung, die sie aufrechterhalten muss, weil sie ohne sie nicht wüsste, wohin sie die Augen richten soll.
38. A kávé még egy héttel később is ott van a nyelvén, idegenül és ismerősen egyszerre, mint egy nyelv, amelyet valaha tudott az ember, és majdnem elfelejtett. - Der Kaffee ist noch auf ihrer Zunge, eine Woche später, fremdartig und vertraut zugleich, wie eine Sprache, die man einmal konnte und fast vergessen hat.
39. A jövő héten is vissza fog jönni, és az azutáni héten is, nem azért, mert vár valamit, vagy mert még reménykedik valamilyen feloldásban, hanem mert a hűség néha az egyetlen dolog, amivel tartozni lehet egy embernek, aki már nincs ott, hogy követelje. - Sie wird nächste Woche wiederkommen, und die Woche danach, nicht weil sie etwas erwartet oder noch auf eine Auflösung hofft, sondern weil Treue manchmal das Einzige ist, was man einem Menschen schuldet, der nicht mehr da ist, um sie einzufordern.





5



A híd - Die Brücke
1. Van a kimerültségnek egy bizonyos fajtája, amely nem az alvásból fakad, és nem is az ébrenlétből, hanem egy élet hosszú, egyenletes nyomásából, amelyet az ember úgy él, hogy soha nem döntött egészen mellette – és Lucía pontosan ezt a kimerültséget ismeri, miközben a kezei éjjel egy órakor még mindig átvezetik a tűt az anyagon, mintha már régen elszakadtak volna tőle, és most saját számlára dolgoznának. - Es gibt eine bestimmte Art von Erschöpfung, die nicht vom Schlafen kommt und nicht vom Wachen, sondern von dem langen, gleichmäßigen Druck eines Lebens, das man führt, ohne sich je ganz dazu entschieden zu haben – und genau diese Erschöpfung kennt Lucía, während ihre Hände um ein Uhr nachts noch immer die Nadel durch den Stoff führen, als hätten sie sich längst von ihr getrennt und arbeiten jetzt auf eigene Rechnung.
2. A Bogotá peremén álló gyár olyan hely, amely semmit sem ígér és semmit sem tart be, és talán éppen ez az egyetlen őszintesége: itt az ember tudja, mire számíthat. - Die Fabrik am Rand von Bogotá ist ein Ort, der nichts verspricht und nichts hält, und vielleicht ist das seine einzige Ehrlichkeit: Hier weiß man, woran man ist.
3. Javier soha nem dolgozott itt, ő soha nem volt olyan valaki, aki csendben megmarad egy helyen – megvolt benne az a nyugtalan minőség, amely egyes embereket nyugtalanná tesz, másokat pedig vonz, és Lucía mindkettőt megtapasztalta benne, néha ugyanabban a pillanatban. - Javier hat hier nie gearbeitet, er war nie jemand, der still an einem Platz blieb – er hatte diese ruhelose Qualität, die manche Menschen unruhig macht und andere anzieht, und Lucía hat beides an ihm erlebt, manchmal im selben Moment.
4. Két évvel ezelőtt elment, olyan búcsú nélkül, amely méltó lett volna erre a névre, és azóta Lucía megtanult együtt élni egy üres hellyel, amelyet sem gyász, sem bizonyosság nem tud kitölteni, mert a kormány küldött egy levelet, amely halottnak nyilvánította őt anélkül, hogy bármit is adott volna, ami lehetővé tenné, hogy ezt a szót komolyan vegyék. - Vor zwei Jahren ist er gegangen, ohne einen Abschied, der diesen Namen verdient hätte, und seitdem hat sie gelernt, mit einer Leerstelle zu leben, die sich weder durch Trauer noch durch Gewissheit füllen lässt, weil die Regierung einen Brief geschickt hat, der ihn für tot erklärt, ohne irgendetwas zu liefern, das dieses Wort ernstzunehmen erlauben würde.
5. Ami marad, az már nem fájdalom a tulajdonképpeni értelemben, hanem valami tompább és tartósabb – egyfajta strukturális hiány, amelyet Lucía időközben annyira belsővé tett, hogy néha csak akkor veszi észre, amikor valaki megkérdezi, vannak-e testvérei, és neki egy pillanattal túl sokáig tart válaszolni. - Was bleibt, ist kein Schmerz mehr im eigentlichen Sinne, sondern etwas Stumpferes und Beständigeres – eine Art strukturelle Abwesenheit, die Lucía inzwischen so verinnerlicht hat, dass sie sie manchmal erst dann bemerkt, wenn jemand fragt, ob sie Geschwister hat, und sie einen Moment zu lang braucht, um zu antworten.
6. A szombat az ő napja, nem azért, mert különbözik a többitől, hanem mert egy döntés révén azzá tette, ami: az egyetlen nappá, amikor nem varr, nem ül a panzióban a plafont bámulva, hanem felszáll a buszra és elindul. - Der Samstag ist ihr Tag, nicht weil er sich von den anderen unterscheidet, sondern weil sie ihn durch eine Entscheidung zu dem gemacht hat, was er ist: dem einzigen Tag, an dem sie nicht näht, nicht in der Pension sitzt und auf die Decke schaut, sondern in den Bus steigt und fährt.
7. Maga a busz egy saját kis univerzum, olyan emberekkel benépesítve, akik ilyen kora reggel már azoknak az embereknek az arcát viselik, akik tudják, hogy hosszú lesz a nap, és olyan állatokkal, amelyek mit sem sejtve utaznak velük, és olyan hőséggel, amely a horpadt karosszéria minden résén bekúszik, mintha személyesen hívták volna meg. - Der Bus selbst ist ein eigenes kleines Universum, bevölkert von Menschen, die so früh am Morgen schon die Gesichter von Leuten tragen, die wissen, dass der Tag lang wird, und von Tieren, die ahnungslos mitreisen, und von einer Hitze, die durch jede Lücke in der verbeulten Karosserie kriecht, als wäre sie persönlich eingeladen.
8. Ezen a reggelen egy gyerek ül mellette, aki egy mandarint tart azzal a komoly gondossággal, amelyet a gyerekek néha olyan tárgyakra fordítanak, amelyeket a felnőttek már régen magától értetődőnek tartanak, és szó nélkül felajánlja neki a felét, mintha ez volna a világ legtermészetesebb gesztusa. - An diesem Morgen sitzt ein Kind neben ihr, das eine Mandarine hält mit der ernsthaften Sorgfalt, die Kinder manchmal für Gegenstände aufwenden, die Erwachsene längst für selbstverständlich halten, und das ihr wortlos die Hälfte anbietet, als wäre das die natürlichste Geste der Welt.
9. Lucía elveszi a gyümölcsöt, és még mielőtt megérintené a héját, Javier már ott van – nem képként, hanem testi reakcióként, a veszteség valamiféle izomemlékezeteként –, mert Javier a mandarint mindig a fogaival tépte fel, türelmetlenül és nevetve, mintha a hámozás olyan időpazarlás volna, amelyet ő elvből megtagad magától. - Lucía nimmt die Frucht, und noch bevor sie die Schale berührt, ist Javier da – nicht als Bild, sondern als körperliche Reaktion, als eine Art Muskelgedächtnis des Verlustes – weil Javier Mandarinen immer mit den Zähnen aufriss, ungeduldig und lachend, als wäre das Schälen eine Zeitverschwendung, die er sich prinzipiell verweigerte.
10. Az ablak felé fordítja az arcát, hogy a gyerek ne lássa a szemét, és erősen tartja a mandarint, amíg a busz lassítani nem kezd, és a fák között meg nem jelenik a híd, pontosan ott, ahol mindig megjelenik, azoknak a dolgoknak a közönyös megbízhatóságával, amelyek nem tudják, mit jelentenek. - Sie dreht das Gesicht zum Fenster, damit das Kind die Augen nicht sieht, und hält die Mandarine fest, bis der Bus langsamer wird und die Brücke zwischen den Bäumen erscheint, genau dort, wo sie immer erscheint, mit der gleichgültigen Verlässlichkeit von Dingen, die nicht wissen, was sie bedeuten.
11. A Río Sumapaz fölötti híd tárgyilagosan nézve semmi különös: öregedő beton, rozsdásodó korlát, alatta barna víz, amely folyik anélkül, hogy valaha megkérdezné, mi veszik el vagy várakozik a partjainál, vagy mi nem tud dönteni a kettő között. - Die Brücke über den Río Sumapaz ist, objektiv betrachtet, nichts Besonderes: Beton, der altert, Geländer, das rostet, braunes Wasser darunter, das fließt, ohne je zu fragen, was an seinen Ufern verloren geht oder wartet oder sich nicht entscheiden kann zwischen beidem.
12. De a helyek nem azt jelentik, amik, hanem azt, ami bennük történt, és Lucía itt látta utoljára Javier vállait, amelyek kissé előrehajoltak, mintha valamit cipelne, ami kívülről nem volt látható, és ez olyan emlék, amely nem halványul, hanem az idő múlásával inkább pontosabbá válik, élesebbé a részleteiben, mintha az agy pontossággal próbálná pótolni azt, amit a valóság már nem tud megadni. - Aber Orte bedeuten nicht, was sie sind, sondern was in ihnen geschehen ist, und hier hat Lucía zum letzten Mal Javiers Schultern gesehen, die leicht nach vorne geneigt waren, als trüge er etwas, das von außen nicht zu sehen war, und das ist eine Erinnerung, die sich nicht abschwächt, sondern mit der Zeit eher präziser wird, schärfer in den Details, als würde das Gehirn versuchen, durch Genauigkeit zu ersetzen, was die Realität nicht mehr liefern kann.
13. Odaáll a korláthoz, a vizet nézi, és vár – bár a várakozás szó itt félrevezető, mert irányt sugall, amely felé az ember vár, Lucía pedig ezt már régen feladta, ha egyáltalán valaha megvolt neki; amit tesz, inkább az idő csendes elviselése egy olyan helyen, amely az övé, olyan módon, amelyet semmilyen tulajdoni lap nem tudna leírni. - Sie stellt sich ans Geländer, schaut auf das Wasser, und wartet – wobei das Wort Warten hier irreführend ist, weil es eine Richtung impliziert, auf die hin man wartet, und die hat Lucía längst aufgegeben, wenn sie sie je gehabt hat; was sie tut, ist eher ein stilles Aushalten von Zeit an einem Ort, der ihr gehört, auf eine Weise, die kein Besitztitel beschreiben könnte.
14. Ezen a szombaton ott van egy öregember, aki egy felfordított vödrön ül, mintha ez teljesen megfelelő módja volna annak, hogy az ember berendezkedjen a világban, térdei között termoszkannával és olyan arccal, amely annyi réteget visel, hogy Lucía meg sem próbálja olvasni. - An diesem Samstag ist ein alter Mann da, der auf einem umgedrehten Eimer sitzt, als wäre das eine vollkommen angemessene Art, sich in der Welt einzurichten, mit einem Thermoskrug zwischen den Knien und einem Gesicht, das so viele Schichten trägt, dass Lucía nicht einmal versucht, es zu lesen.
15. Megkérdezi tőle, kér-e kávét, és a hangjában van valami, ami egy pillanatra megzavarja, mielőtt megértené, hogy nem az akcentus az, és nem is a hangerő, hanem valamiféle megfagyott távolság – mintha ez a hang nagyon sokáig hallgatott volna, és még nem érkezett volna vissza egészen a jelenbe. - Er fragt sie, ob sie Kaffee möchte, und seine Stimme hat eine Qualität, die sie einen Moment lang irritiert, bevor sie versteht, dass es nicht der Akzent ist und nicht die Lautstärke, sondern eine Art eingefrorene Distanz – als hätte diese Stimme sehr lange geschwiegen und sei noch nicht ganz wieder in der Gegenwart angekommen.
16. Bólint, aprópénz után kutat, és abban a pillanatban, amikor felnéz, hogy odaadja neki az érméket, pillantása a kezére esik, amely a kannát tartja, és megdermed olyan módon, amely nem teátrális, hanem csendes és abszolút – úgy, ahogyan egy test megáll, amikor felismer valamit, amit az értelem még nem ért utol. - Sie nickt, sucht das Kleingeld, und in dem Moment, als sie aufblickt, um ihm die Münzen zu geben, fällt ihr Blick auf seine Hände, die den Krug halten, und sie erstarrt auf eine Art, die nicht theatralisch ist, sondern still und absolut – die Art, in der ein Körper innehält, wenn er etwas erkennt, das der Verstand noch nicht eingeholt hat.
17. Az ujjak göcsörtösek, az ízületek felrepedezettek, a körmök megfeketedtek, és mindez semmi szokatlan nem volna ezen a vidéken; ami Lucíát megdermeszti, az ezeknek a kezeknek a geometriája – a középső ín szokatlan hossza, a hüvelykujjnál kiugró csont, az a mód, ahogyan a kisujj minimálisan eláll, mintha mindig övé akarna lenni az utolsó szó –, mert ez olyan geometria, amelyet ismer, olyan jól, mint a saját kezét, talán még jobban. - Die Finger sind knotig, die Gelenke aufgebrochen, die Nägel geschwärzt, und das alles wäre nichts Ungewöhnliches in dieser Gegend; was Lucía erstarren lässt, ist die Geometrie dieser Hände – die ungewöhnliche Länge der Mittelsehne, der vorspringende Knochen am Daumen, die Art, wie der kleine Finger sich minimal abspreizt, als wolle er immer das letzte Wort haben –, weil das eine Geometrie ist, die sie kennt, so gut wie ihre eigenen Hände, vielleicht besser.
18. Kérdések születnek benne – olyan sok és olyan gyorsan, és olyan különböző és lehetetlen következményekkel, hogy kölcsönösen eltorlaszolják egymást, mint az autók egy bedugult kereszteződésben, és egy sem jut el az ajkaiig, mert minden lehetséges válasz kockára tenne benne valamit, ami éppen még összetartja. - In ihr entstehen Fragen – so viele und so schnell und mit so unterschiedlichen und unmöglichen Konsequenzen, dass sie sich gegenseitig blockieren wie Autos in einer verstopften Kreuzung, und keine kommt durch bis zu den Lippen, weil jede mögliche Antwort etwas in ihr riskieren würde, das sie gerade noch zusammenhält.
19. Az öregember vár, anélkül hogy közben figyelné őt, úgy, ahogyan az ember vár valakire, akinek időre van szüksége, és ez már önmagában is olyasmi, amit Lucía nem fog elfelejteni: hogy várt, mintha tudná, hogy itt a várakozás a helyes. - Der alte Mann wartet, ohne ihr dabei zuzusehen, wie man auf jemanden wartet, der Zeit braucht, und das ist in sich schon etwas, das Lucía nicht vergessen wird: dass er gewartet hat, als wüsste er, dass Warten hier das Richtige ist.
20. Megtölti a műanyag poharat, odaadja neki, és azt mondja: „Vigyázat, forró” – és ez minden, három szó, de a hangja közben úgy hangzik, mint valami, ami nagyon messziről utazott ide, és útközben felhagyott azzal, hogy a legszükségesebbnél többet mondjon. - Er füllt die Plastiktasse, gibt sie ihr und sagt: „Vorsicht, heiß" – und das ist alles, drei Worte, aber seine Stimme dabei klingt wie etwas, das sehr weit gereist ist und unterwegs aufgehört hat, mehr zu sagen als das Notwendigste.
21. Lucía lassan iszik, és a kávé keserű és nehéz, és olyan utóíze van, amelyet nem tud besorolni, és amely ezért benne marad még jóval azután is, hogy a pohár kiürült. - Lucía trinkt, langsam, und der Kaffee ist bitter und schwer und hat einen Nachgeschmack, den sie nicht einordnen kann und der deshalb in ihr hängen bleibt, lange nachdem die Tasse leer ist.
22. Nem tesz fel kérdéseket, alig mond valamit, és hogy ez gyávaság volt-e, vagy valamiféle bölcsesség, amelyért előbb meg kell dolgozni, mielőtt az ember felismeri, hogy nem az, ezt abban a pillanatban nem tudja, és talán soha nem is fogja tudni. - Sie stellt keine Fragen, sie sagt kaum etwas, und ob das Feigheit war oder eine Art von Weisheit, die man sich erst erarbeiten muss, bevor man erkennt, dass sie keine ist, weiß sie in diesem Moment nicht und wird es vielleicht nie wissen.
23. Az ezt követő hét olyan hét, mint bármelyik másik, kivéve, hogy mégsem az, mert Lucía minden egyes napján úgy halad át, mint olyan vízen, amely kissé sűrűbb a szokásosnál, és a kávé íze még mindig ott fekszik a nyelvén, makacsul és némán, mint egy kérdés, amely nem hajlandó nyelvvé fordíttatni. - Die Woche, die folgt, ist eine Woche wie jede andere, außer dass sie es nicht ist, weil Lucía durch jeden ihrer Tage geht wie durch Wasser, das leicht zäher ist als sonst, und der Geschmack des Kaffees liegt noch auf ihrer Zunge, hartnäckig und stumm, wie eine Frage, die sich weigert, in Sprache übersetzt zu werden.
24. A következő szombaton a szokásosnál korábban száll fel a buszra, mintha húsz perc eldönthetne bármit is, ami már eldőlt, és amikor megérkezik a hídhoz, a vödör még ott áll, de az öregember nem ül rajta, és egy fiatalabb árus foglalta el a helyét, aki kólát árul, és úgy néz ki, mintha soha életében nem hiányzott volna neki senki. - Am nächsten Samstag steigt sie früher als gewöhnlich in den Bus, als könnten zwanzig Minuten irgendetwas entscheiden, das bereits entschieden ist, und als sie an der Brücke ankommt, steht der Eimer noch da, aber der alte Mann sitzt nicht darauf, und ein jüngerer Verkäufer hat seinen Platz eingenommen, der Cola verkauft und so aussieht, als hätte er noch nie jemanden vermisst.
25. Lucía megkérdezi a kávés férfi után, és az árus olyan pillantással néz rá, amely azt mondja, hogy ezt a kérdést már ismeri, még ha ma hallja is először, és így válaszol: „Továbbment. Vagy meghalt. Itt az ilyesmit nem kérdezi túl pontosan az ember, mert a válasz többnyire mindkettő.” - Lucía fragt nach dem Mann mit dem Kaffee, und der Verkäufer schaut sie mit einem Blick an, der sagt, dass er diese Frage schon kennt, auch wenn er sie heute zum ersten Mal hört, und antwortet: „Weitergegangen. Oder gestorben. Hier fragt man das nicht so genau nach, weil die Antwort meistens beides ist."
26. Leül a vödörre, és iszik egy kólát, amely meleg és édes, és mindennek az íze benne van, csak annak nem, amire szüksége volna, és a vizet nézi, amely még mindig folyik, közönyösen és érintetlenül, mintha a közöny volna az egyetlen méltó reakció egy országra, amely olyan sok mindent elvett az embereitől. - Sie setzt sich auf den Eimer und trinkt eine Cola, die warm und süß ist und nach allem schmeckt außer nach dem, was sie braucht, und schaut auf das Wasser, das immer noch fließt, gleichgültig und unbeeindruckt, als wäre Gleichgültigkeit die einzig würdige Reaktion auf ein Land, das seinen Menschen so viel weggenommen hat.
27. A korlát végén egy vörös fonal lóg, kifakultan és vékonyan, és senki sem veszi észre, csak valaki, aki megtanult figyelni a kis jelekre, mert a nagy jelek elmaradtak. - Am Ende des Geländers hängt ein roter Faden, verblasst und dünn und von niemandem bemerkt außer von jemandem, der gelernt hat, auf die kleinen Zeichen zu achten, weil die großen Zeichen ausgeblieben sind.
28. Lucía kihúz egy szálat a kabátja szegélyéből – kéket, kissé kirojtosodottat, abból a fajta kékből, amely valaha erősebb volt –, és a vörös mellé köti, nem szentimentalizmusból, hanem egy olyan impulzusból, amelyet nem elemez, mert bizonyos cselekedetek elveszítik jelentésüket, ha az ember túl pontosan nézi őket. - Lucía zieht einen Faden aus dem Saum ihrer Jacke – blau, ein wenig ausgefranst, der Art von blau, das einmal kräftiger war – und knüpft ihn neben den roten, nicht aus Sentimentalität, sondern aus einem Impuls, den sie nicht analysiert, weil manche Handlungen ihre Bedeutung verlieren, wenn man sie zu genau anschaut.
29. A két fonal egymás mellett lóg az enyhe szélben, anélkül hogy érintenék egymást, és anélkül hogy eltávolodnának egymástól, és talán ez a legpontosabb dolog, amit Lucía valaha Javierhez fűződő kapcsolatáról mondott, még ha közben egyetlen szót sem szólt. - Die zwei Fäden hängen nebeneinander im leichten Wind, ohne sich zu berühren und ohne sich voneinander zu entfernen, und das ist vielleicht das Genaueste, was Lucía jemals über ihre Beziehung zu Javier gesagt hat, auch wenn sie kein Wort dabei gesprochen hat.
30. A buszon laposan a forró ablaküveghez teszi a kezét, és a hegyeket nézi, amelyek a déli hőségben valami meghatározhatatlanba oldódnak fel, az alak és az alaktalanság közötti átmenetbe, amely ma nem nyugtalanítónak tűnik számára, hanem őszinte kijelentésnek arról, milyenek is valójában a dolgok. - Im Bus legt sie die Hand flach gegen das heiße Fensterglas und schaut auf die Berge, die sich in der Mittagshitze in etwas Unbestimmtes auflösen, in einen Übergang zwischen Form und Formlosigkeit, der ihr heute nicht beunruhigend vorkommt, sondern wie eine ehrliche Aussage darüber, wie die Dinge wirklich sind.
31. Valahol ebben a feloldódásban ott van Javier – ez már nem remény és nem is meggyőződés, hanem belső tételezés, amelyet fenntart, mert egy embernek valahol lennie kell, még akkor is, ha ez a valahol minden ellenőrizhetőség alól kivonja magát. - Irgendwo in diesem Auflösen ist Javier – das ist keine Hoffnung mehr und keine Überzeugung, sondern eine innere Setzung, die sie aufrechterhält, weil ein Mensch irgendwo sein muss, auch wenn das Irgendwo sich jeder Verifikation entzieht.
32. A kávé még mindig ott van, egy héttel később is, mélyen a torkában, a nyelve hegyén, idegenül és ismerősen egyetlen lélegzetben, mint egy nyelv, amelyet az ember gyerekként beszélt, és amely most már csak azokban a rétegekben ül, amelyek mélyebben vannak a tudatnál. - Der Kaffee ist noch da, eine Woche später, tief im Hals, auf der Zungenspitze, fremd und vertraut in einem Atemzug, wie eine Sprache, die man als Kind gesprochen hat und die jetzt nur noch in den Schichten sitzt, die tiefer liegen als das Bewusstsein.
33. Lucía jövő héten vissza fog jönni – nem reményből, nem is megszokásból a banális értelemben, hanem mert a hűség néha a méltóság egyetlen formája, amely az embernek megmarad, amikor minden más, amire számított, csönddé oldódott; és a méltóság, ezt megtanulta, nem érzés, hanem döntés, amelyet az ember minden szombaton újra meghoz. - Lucía wird nächste Woche wiederkommen – nicht aus Hoffnung, nicht aus Gewohnheit im banalen Sinne, sondern weil Treue manchmal die einzige Form von Würde ist, die einem bleibt, wenn alles andere, worauf man gezählt hat, sich in Schweigen aufgelöst hat; und Würde, das hat sie gelernt, ist kein Gefühl, sondern eine Entscheidung, die man jeden Samstag von Neuem trifft.


88 hier weiter

[Bearbeiten]

1




Doña Clara – Doña Clara
1. Doña Clara korán kel. - Doña Clara steht früh auf.
2. Odakint még sötét van. - Es ist noch dunkel draußen.
3. Tüzet rak az udvaron. - Sie macht das Feuer im Hof an.
4. Egy nagy fazék áll a lángok fölött. - Ein großer Topf steht über den Flammen.
5. Rizst főz az ünnepre. - Sie kocht Reis für das Fest.
6. Ma van az unokája keresztelője. - Heute ist die Taufe ihrer Enkelin.
7. Sok ember fog eljönni. - Viele Menschen werden kommen.
8. A szomszédok asztalokat és székeket hoznak. - Die Nachbarn bringen Tische und Stühle.
9. A férfiak nehéz sörösrekeszeket cipelnek. - Die Männer schleppen schwere Bierkästen.
10. Az asszonyok krumplit hámoznak. - Die Frauen schälen Kartoffeln.
11. Doña Clara lassan keveri a fazék tartalmát. - Doña Clara rührt langsam im Topf.
12. Hamu száll az arcába. - Asche fliegt ihr ins Gesicht.
13. Nem törli le. - Sie wischt sie nicht ab.
14. Elena egy kosárral érkezik. - Elena kommt mit einem Korb.
15. A kosár tele van lime-mal. - Der Korb ist voller Limonen.
16. Elena a lánya, és tanítónő. - Elena ist ihre Tochter und sie ist Lehrerin.
17. Leül az anyja mellé. - Sie setzt sich neben ihre Mutter.
18. Szeletekre vágja a gyümölcsöket. - Sie schneidet die Früchte in Scheiben.
19. Egyikük sem szólal meg. - Keine von beiden spricht.
20. Egy kakas hangosan kukorékol. - Ein Hahn schreit laut.
21. A szomszédasszony átkiált a túloldalról: „Mikor kezdődik?” - Die Nachbarin ruft von gegenüber: „Wann geht es los?“
22. Doña Clara nyugodtan válaszol: „Amikor lent lesz a nap.” - Doña Clara antwortet ruhig: „Wenn die Sonne unten ist.“
23. A szomszédasszony bólint. - Die Nachbarin nickt.
24. Nem sokat ért belőle, de azért bólint. - Sie versteht nicht viel, aber sie nickt trotzdem.
25. Elena egy régi vödrön ül. - Elena sitzt auf einem alten Eimer.
26. Hagymát hámoz. - Sie schält Zwiebeln.
27. Nagyon sok hagyma van. - Es sind sehr viele Zwiebeln.
28. A könnyek végigfolynak az arcán. - Die Tränen laufen ihr über das Gesicht.
29. De nem hagyja abba. - Aber sie hört nicht auf.
30. Hirtelen a földre dobja a kést. - Plötzlich wirft sie das Messer auf den Boden.
31. „Mama, nem fog eljönni” – mondja. - „Mama, er kommt nicht“, sagt sie.
32. Doña Clara nem fordul meg. - Doña Clara dreht sich nicht um.
33. „Eljön a lánya keresztelőjére” – mondja. - „Er kommt zur Taufe seiner Tochter“, sagt sie.
34. Elena az anyja kezére néz. - Elena schaut auf die Hand ihrer Mutter.
35. A kéz egy kicsit remeg. - Die Hand zittert ein bisschen.
36. Elena kinyitja a száját, de nem mond semmit. - Elena öffnet den Mund, aber sie sagt nichts.
37. Újra felveszi a kést a földről. - Sie nimmt das Messer wieder vom Boden.
38. Tovább hámoz. - Sie schält weiter.
39. Estére a ház tele van vendégekkel. - Am Abend ist das Haus voller Gäste.
40. Gyerekek futkosnak a felnőttek lábai között. - Kinder laufen zwischen den Beinen der Erwachsenen herum.
41. Egy régi harmonika zenél. - Eine alte Ziehharmonika spielt Musik.
42. A keringő egy kicsit szomorúan hangzik. - Der Walzer klingt ein wenig traurig.
43. Doña Clara egyedül bemegy a kamrába. - Doña Clara geht allein in die Kammer.
44. Kinyit egy régi szekrényt. - Sie öffnet einen alten Schrank.
45. Ott áll egy üveg rum. - Dort steht eine Flasche Rum.
46. Por fekszik az üvegen. - Auf der Flasche liegt Staub.
47. A piros szalag még eredeti, és szorosan meg van kötve. - Das rote Band ist noch original und fest gebunden.
48. Santiago ajándékozta neki ezt az üveget. - Santiago hat ihr diese Flasche geschenkt.
49. Három évvel ezelőtt, az utolsó születésnapjára kapta. - Es war zu ihrem letzten Geburtstag vor drei Jahren.
50. Doña Clara óvatosan mindkét kezébe veszi az üveget. - Doña Clara nimmt die Flasche vorsichtig in beide Hände.
51. Beviszi a konyhába. - Sie trägt sie in die Küche.
52. A nagy asztal közepére teszi. - Sie stellt sie in die Mitte des großen Tisches.
53. Rosa néni hangosan megkérdezi: „Ezt most megiszod?” - Tante Rosa fragt laut: „Trinkst du das jetzt?“
54. Doña Clara megrázza a fejét. - Doña Clara schüttelt den Kopf.
55. „Nem azért vettem egyedül, hogy egyedül igyam meg” – mondja. - „Ich habe es nicht allein gekauft, um es allein zu trinken“, sagt sie.
56. A harmonikás rövid időre megáll. - Der Ziehharmonika-Spieler hält kurz an.
57. Aztán tovább játszik, mintha semmi sem történt volna. - Dann spielt er weiter, als wäre nichts gewesen.
58. Senki sem iszik az üvegből. - Niemand trinkt aus der Flasche.
59. De senki sem teszi el. - Aber niemand stellt sie weg.
60. Elmúlt éjfél. - Es ist nach Mitternacht.
61. A legtöbb vendég már elment. - Die meisten Gäste sind schon gegangen.
62. Doña Clara egy fapadon ül a ház előtt. - Doña Clara sitzt auf einer Holzbank vor dem Haus.
63. Az üveg mellette áll a földön. - Die Flasche steht neben ihr auf dem Boden.
64. Még zárva van. - Sie ist noch geschlossen.
65. Elena egy gyapjútakaróval jön. - Elena kommt mit einer Wolldecke.
66. Finoman az anyja vállára teríti. - Sie legt sie ihrer Mutter sanft um die Schultern.
67. Anya és lánya az utat nézik. - Mutter und Tochter schauen auf den Weg.
68. Az út a sötétbe vezet, és valahol a semmiben ér véget. - Der Weg führt ins Dunkle und endet irgendwo im Nichts.
69. Valahol egy kutya ugat. - Irgendwo bellt ein Hund.
70. Elena halkan suttogja: „Látja a gyertyákat.” - Elena flüstert leise: „Er sieht die Kerzen.“
71. Doña Clara nem néz el. - Doña Clara schaut nicht weg.
72. „Látja őket” – mondja. - „Er sieht sie“, sagt sie.
73. Sokáig ülnek együtt a padon. - Sie sitzen lange zusammen auf der Bank.
74. A gyertyák lassan leégnek. - Die Kerzen brennen langsam herunter.
75. Az üveg ott marad. - Die Flasche bleibt stehen.
76. A reggel halkan érkezik, kérdezés nélkül. - Der Morgen kommt leise, ohne zu fragen.




2




Doña Clara - Doña Clara
1. Doña Clara rosszul alszik, mert a keresztelőre gondol. - Doña Clara schläft schlecht, weil sie an die Taufe denkt.
2. Már hajnalhasadás előtt felkel, és kimegy az udvarra. - Schon vor dem Morgengrauen steht sie auf und geht in den Hof.
3. A tűz lassan ég, és a füst nedves fa szagát árasztja. - Das Feuer brennt langsam, und der Rauch riecht nach feuchtem Holz.
4. Keveri a nagy fazék tartalmát, bár a rizs még nem is fő. - Sie rührt im großen Topf, obwohl der Reis noch nicht kocht.
5. Ma sok ember jön, és mindennek készen kell lennie. - Heute kommen viele Menschen, und alles muss fertig sein.
6. A szomszédok szívesen segítenek, mert a falu már sok éve ismeri Doña Clarát. - Die Nachbarn helfen gerne, denn das Dorf kennt Doña Clara seit vielen Jahren.
7. Az egyik férfi sörösrekeszeket cipel, egy másik hosszú faasztalokat visz a hátán. - Ein Mann schleppt Bierkästen, ein anderer trägt lange Holztische auf dem Rücken.
8. Doña Clara nézi őket, de közben valaki másra gondol. - Doña Clara schaut ihnen zu, aber sie denkt an jemand anderen.
9. Elena kijön a házból, és egy nehéz kosarat hoz hagymával és lime-mal. - Elena kommt aus dem Haus und bringt einen schweren Korb mit Zwiebeln und Limonen.
10. Leül egy felfordított vödörre, és azonnal munkához lát. - Sie setzt sich auf einen umgedrehten Eimer und fängt sofort an zu arbeiten.
11. A szeme kivörösödik, mert a hagyma olyan erős. - Ihre Augen werden rot, weil die Zwiebeln so scharf sind.
12. Senki sem kérdezi meg, hogy csak a hagyma-e az oka. - Niemand fragt, ob es nur die Zwiebeln sind.
13. Elena hirtelen leteszi a kést a földre, és azt mondja: „Mama, nem jön vissza.” - Plötzlich legt Elena das Messer auf den Boden und sagt: „Mama, er kommt nicht zurück.“
14. Doña Clara nem fordul meg, de a keze egy pillanatra megáll. - Doña Clara dreht sich nicht um, aber ihre Hand hält kurz an.
15. „Eljön a lánya keresztelőjére” – mondja habozás nélkül. - „Er kommt zur Taufe seiner Tochter“, sagt sie, ohne zu zögern.
16. Elena az anyja remegő kezére néz, és hallgat. - Elena schaut auf die zitternde Hand ihrer Mutter und schweigt.
17. Újra felveszi a kést, és tovább hámoz, mert nincs mit mást tenni. - Sie nimmt das Messer wieder und schält weiter, weil es nichts anderes zu tun gibt.
18. Délután megérkeznek az első vendégek, és a ház gyorsan hangossá válik. - Am Nachmittag kommen die ersten Gäste, und das Haus wird schnell laut.
19. Gyerekek rohannak át a szobákon, és öreg férfiak ülnek kint az árnyékban. - Kinder rennen durch die Zimmer, und alte Männer sitzen draußen im Schatten.
20. Egy harmonika olyan keringőt játszik, amely egy kicsit szomorúan hangzik. - Eine Ziehharmonika spielt einen Walzer, der ein bisschen traurig klingt.
21. Doña Clara egyedül megy be a kamrába, anélkül hogy bárki követné. - Doña Clara geht allein in die Kammer, ohne dass jemand ihr folgt.
22. Kinyit egy régi faszekrényt, amely levendula- és időszagú. - Sie öffnet einen alten Holzschrank, der nach Lavendel und Zeit riecht.
23. Egészen hátul áll egy rumosüveg, piros szalaggal és porral a címkéjén. - Ganz hinten steht eine Rumflasche mit einem roten Band und Staub auf dem Etikett.
24. Santiago adta neki ezt az üveget az utolsó születésnapjára; ennek most már három éve. - Santiago hat ihr diese Flasche zum letzten Geburtstag geschenkt, drei Jahre ist das jetzt her.
25. Doña Clara sokáig tartja az üveget mindkét kezében, mielőtt elindul. - Doña Clara hält die Flasche lange in beiden Händen, bevor sie geht.
26. Lassan beviszi a konyhába, és az asztal közepére állítja. - Sie trägt sie langsam in die Küche und stellt sie in die Mitte des Tisches.
27. Rosa néni azonnal meglátja, és megkérdezi: „Most ki akarod nyitni?” - Tante Rosa sieht es sofort und fragt: „Willst du die jetzt aufmachen?“
28. Doña Clara megrázza a fejét, és nyugodtan azt mondja: „Nem azért vettem, hogy egyedül igyam meg.” - Doña Clara schüttelt den Kopf und sagt ruhig: „Ich habe sie nicht gekauft, um allein zu trinken.“
29. A harmonika egy pillanatra elhallgat, aztán a zene továbbmegy. - Die Ziehharmonika verstummt für einen Moment, dann geht die Musik weiter.
30. Senki sem nyúl az üveg után, de senki sem kérdezi meg még egyszer, miért áll ott. - Keiner greift nach der Flasche, aber keiner fragt noch einmal, warum sie da steht.
31. Éjfél után a legtöbb vendég elment, és a ház újra csendes. - Nach Mitternacht sind die meisten Gäste gegangen, und das Haus ist wieder still.
32. Doña Clara a ház előtti régi fapadon ül, és a sötétségbe néz. - Doña Clara sitzt auf der alten Holzbank vor dem Haus und schaut in die Dunkelheit.
33. A rumosüveg mellette áll a földön, még mindig lezárva. - Die Rumflasche steht neben ihr auf dem Boden, noch immer geschlossen.
34. Elena egy vastag takaróval jön, és szó nélkül az anyja vállára teríti. - Elena kommt mit einer dicken Decke und legt sie ihr schweigend um die Schultern.
35. Leül az anyja mellé, és mindketten a földútra néznek. - Sie setzt sich neben ihre Mutter, und beide schauen auf den unbefestigten Weg.
36. Az út kivezet a faluból, egy olyan irányba, amelyet már senki sem nevez meg. - Der Weg führt aus dem Dorf heraus, in eine Richtung, die niemand mehr benennt.
37. Valahol a sötétben ugat egy kutya, aztán újra csend lesz. - Irgendwo im Dunkeln bellt ein Hund, und dann ist es wieder still.
38. Elena suttogja: „Látja a gyertyákat, tudod.” - Elena flüstert: „Er sieht die Kerzen, weißt du.“
39. Doña Clara szünet nélkül válaszol, anélkül hogy elmozdítaná a tekintetét: „Látja őket.” - Doña Clara antwortet ohne Pause, ohne den Blick zu bewegen: „Er sieht sie.“
40. Egymás mellett ülnek, amíg az utolsó gyertyák is le nem égnek. - Sie sitzen nebeneinander, bis die letzten Kerzen heruntergebrannt sind.
41. Az üveg ott marad, ahol áll. - Die Flasche bleibt stehen, wo sie steht.
42. A reggel lassan érkezik, anélkül hogy bárki meghívta volna. - Der Morgen kommt langsam, ohne dass jemand ihn eingeladen hat.



3



A keresztelő - Die Taufe
1. Doña Clara azon az éjszakán alig aludt, mert az ünnep gondolatai nem akarták elengedni. - Doña Clara hat in dieser Nacht kaum geschlafen, weil die Gedanken an das Fest sie nicht loslassen wollten.
2. Amikor felkel, az ég még sötétkék, és a falu olyan csendesen fekszik, mint egy elfelejtett ígéret. - Als sie aufsteht, ist der Himmel noch dunkelblau, und das Dorf liegt still wie ein vergessenes Versprechen.
3. Letérdel az udvaron égő nyílt tűz mellé, és keveri a rizst, bár az még nem elég forró. - Sie kniet neben dem offenen Feuer im Hof und rührt den Reis, obwohl er noch nicht heiß genug ist.
4. A hamu az arcába száll, ő pedig hagyja, hogy megtörténjen, anélkül hogy felemelné a kezét. - Die Asche fliegt ihr ins Gesicht, und sie lässt es geschehen, ohne die Hand zu heben.
5. Ma keresztelik meg a kis Maríát, és az egész falu el fog jönni, mert az ilyesmit nem ünnepli az ember egyedül. - Heute wird die kleine María getauft, und das ganze Dorf wird kommen, weil man sowas nicht alleine feiert.
6. Szomszédok asztalokat cipelnek át az udvaron, férfiak sörösrekeszeket raknak a ház falához, asszonyok fazekakat és tálakat hoznak. - Nachbarn schleppen Tische über den Hof, Männer stapeln Bierkästen an die Hauswand, Frauen bringen Töpfe und Schüsseln.
7. Fasfüst szaga érződik, húsé, és a nedves földé, amelyet a reggel mindig magával hoz. - Es riecht nach Holzrauch, nach Fleisch, nach der feuchten Erde, die der Morgen immer mit sich bringt.
8. Elena egy nehéz kosárral jön ki a házból, szótlanul leül az anyja mellé, és a kés után nyúl. - Elena kommt mit einem schweren Korb aus dem Haus, setzt sich wortlos neben ihre Mutter und greift nach dem Messer.
9. Hagymát vág, egyiket a másik után, és a könnyek olyan egyenletesen jönnek, hogy senki sem kérdezi meg, vajon fájdalom-e. - Sie schneidet Zwiebeln, eine nach der anderen, und die Tränen kommen so gleichmäßig, dass niemand fragt, ob es Schmerz ist.
10. Egyszer csak Elena leteszi a kést, és halk, kemény hangon azt mondja: „Mama, ő nem fog eljönni.” - Irgendwann legt Elena das Messer hin und sagt mit leiser, harter Stimme: „Mama, er wird nicht kommen."
11. Doña Clara tovább kever, mintha semmit sem hallott volna, de a válla egy rövid pillanatra megfeszül. - Doña Clara rührt weiter, als hätte sie nichts gehört, aber ihre Schultern straffen sich für einen kurzen Moment.
12. „Egy férfi eljön a lánya keresztelőjére” — mondja, és a hangja nem tűr ellentmondást. - „Zur Taufe seiner Tochter kommt ein Mann", sagt sie, und ihre Stimme lässt keinen Widerspruch zu.
13. Elena válaszolni akar, de aztán meglátja, hogy anyja keze a kanálon remeg, egészen enyhén, szinte láthatatlanul. - Elena will antworten, aber dann sieht sie, wie die Hand ihrer Mutter am Löffel zittert, ganz leicht, fast unsichtbar.
14. Elhallgat, újra felveszi a kést, és tovább hámoz, mert ez az egyetlen, amit tehet. - Sie schweigt, nimmt das Messer wieder, und schält weiter, weil es das Einzige ist, was sie tun kann.
15. A vendégek kora délután érkeznek, először egyenként, aztán kis csoportokban, hangosan, éhesen és szépen felöltözve. - Die Gäste kommen am frühen Nachmittag, erst einzeln, dann in kleinen Gruppen, laut und hungrig und gut gekleidet.
16. Gyerekek futkosnak a felnőttek lábai között, egy harmonika szól, és a ház megtelik melegséggel és zajjal. - Kinder laufen zwischen den Beinen der Erwachsenen hindurch, eine Ziehharmonika spielt, und das Haus füllt sich mit Wärme und Lärm.
17. Doña Clara úgy mozog mindezek között, mint valaki, aki ismeri a színdarabot, és mégis játszania kell benne. - Doña Clara bewegt sich durch all das wie jemand, der ein Theaterstück kennt und trotzdem mitspielen muss.
18. Mosolyog, ha megszólítják, röviden és barátságosan válaszol, de a szeme mindig egy darabbal tovább néz. - Sie lächelt, wenn man sie anspricht, und antwortet kurz und freundlich, aber ihre Augen schauen immer ein Stück weiter.
19. Amikor senki sem figyeli, bemegy a kamrába, becsukja maga mögött az ajtót, és kinyitja a régi faszekrényt. - Als niemand sie beobachtet, geht sie in die Kammer, schließt die Tür hinter sich und öffnet den alten Holzschrank.
20. A rumosüveg egészen hátul áll, régi kendők mögött, mintha elbújt volna, vagy mintha várakozott volna. - Die Rumflasche steht ganz hinten, hinter alten Tüchern, als hätte sie sich versteckt oder als hätte sie gewartet.
21. A piros szalag még eredeti és érintetlen, és a címkén lévő por elmeséli, milyen régóta állt ott. - Das rote Band ist noch original und unberührt, und der Staub auf dem Etikett erzählt, wie lange sie dort gestanden hat.
22. Santiago hozta neki születésnapjára, akkor, amikor még ott volt, amikor még arca volt és hangja. - Santiago hatte sie ihr zum Geburtstag gebracht, damals, als er noch da war, als er noch ein Gesicht hatte und eine Stimme.
23. Doña Clara sokáig áll a kamrában, az üveggel a kezében, és egyszer mély levegőt vesz, mielőtt elindul. - Doña Clara steht lange in der Kammer, die Flasche in den Händen, und atmet einmal tief durch, bevor sie geht.
24. Beviszi a konyhába, és magyarázat nélkül a nagy asztal közepére teszi, a tányérok és a kenyér közé. - Sie trägt sie in die Küche und stellt sie ohne Erklärung in die Mitte des großen Tisches, zwischen Teller und Brot.
25. Rosa néni azonnal észreveszi, mert Rosa néni mindig mindent észrevesz, és megkérdezi: „Ma kinyitjátok?” - Tante Rosa bemerkt es sofort, weil Tante Rosa immer alles bemerkt, und fragt: „Wird die heute aufgemacht?"
26. „Nem azért vettem, hogy egyedül igyam meg” — mondja Doña Clara, és a mondat úgy hangzik, mint valami, amit az ember kívülről megtanult. - „Ich habe sie nicht gekauft, um sie allein zu trinken", sagt Doña Clara, und der Satz klingt wie etwas, das man auswendig gelernt hat.
27. A harmonika egy lélegzetvételnyi időre elhallgat, aztán újra megszólal, és az este a tervek szerint megy tovább. - Die Ziehharmonika hört für einen Atemzug auf, dann setzt sie wieder ein, und der Abend geht weiter wie geplant.
28. Senki sem iszik az üvegből, de senki sem teszi félre, és egy idő után már senki sem néz oda. - Niemand trinkt aus der Flasche, aber niemand stellt sie weg, und nach einer Weile schaut auch niemand mehr hin.
29. Éjfél után az utolsó vendégek a ház előtti padokon ülnek, és a hangok egyenként halkabbá válnak. - Nach Mitternacht sitzen die letzten Gäste auf den Bänken vor dem Haus, und die Stimmen werden leiser, eine nach der anderen.
30. Doña Clara kihozza a konyhából a rumosüveget, és kiviszi, mintha oda tartozna. - Doña Clara holt die Rumflasche aus der Küche und trägt sie nach draußen, als gehöre sie dorthin.
31. Leül a régi fapadra, az üveget a lába mellé állítja, és a földútra néz, amely a sötétbe vezet. - Sie setzt sich auf die alte Holzbank, stellt die Flasche neben ihre Füße und schaut auf den unbefestigten Weg, der ins Dunkel führt.
32. Elena nem sokkal később egy takaróval jön, amelyet szótlanul anyja vállára terít, mielőtt leül mellé. - Elena kommt kurz darauf mit einer Decke, die sie ihr wortlos um die Schultern legt, bevor sie sich danebensetzt.
33. Ez azoknak az éjszakáknak az egyike, amikor az ember beszél anélkül, hogy megszólalna, és mégis mindent elmond, amit el kell mondani. - Es ist eine dieser Nächte, in denen man redet, ohne zu sprechen, und trotzdem alles sagt, was gesagt werden muss.
34. Valahol a faluban egy kutya egyszer röviden felugat, aztán megint csend lesz, és a csend teljesnek érződik. - Irgendwo im Dorf bellt ein Hund einmal kurz auf, dann ist es wieder still, und die Stille fühlt sich vollständig an.
35. Elena suttogva mondja, félig az anyjának, félig senkinek: „Látja a gyertyákat, bárhol is van.” - Elena flüstert, halb zu ihrer Mutter, halb zu niemandem: „Er sieht die Kerzen, von wo er auch ist."
36. Doña Clara szünet nélkül válaszol, anélkül hogy elfordítaná a fejét: „Látja őket.” - Doña Clara antwortet ohne Pause, ohne den Kopf zu drehen: „Er sieht sie."
37. Így ülnek, amíg az utolsó gyertya az ablakpárkányon le nem ég, és a fény ki nem alszik, mint egy halk szó. - Sie sitzen so, bis die letzte Kerze auf dem Fensterbrett heruntergebrannt ist und das Licht verlischt wie ein leises Wort.
38. Az üveg ott marad, ahol áll, bontatlanul, mozdulatlanul, pontosan úgy, mint három évvel ezelőtt. - Die Flasche bleibt stehen, wo sie steht, ungeöffnet, unbewegt, genauso wie vor drei Jahren.
39. A reggel engedély nélkül érkezik, ahogy mindig érkezik, közönyösen és elkerülhetetlenül, és mégis valahogy szelíden. - Der Morgen kommt ohne Erlaubnis, wie er immer kommt, gleichgültig und unausweichlich und trotzdem irgendwie sanft.




4



A keresztelő - Die Taufe
1. Doña Clara ezen az éjszakán alig hunyta le a szemét, mert az ünnep gondolatai olyan makacssággal üldözték, amely már a bűntudat határát súrolta. - Doña Clara hat in dieser Nacht kaum die Augen zugetan, weil die Gedanken an das Fest sie mit einer Hartnäckigkeit verfolgten, die an Schuld grenzte.
2. Felkel, mielőtt az ég eldöntötte volna, milyen színt akar felvenni, és kimegy az udvarra, mintha ott felejtett volna valamit. - Sie steht auf, bevor der Himmel sich entschieden hat, welche Farbe er annehmen will, und geht in den Hof, als hätte sie dort etwas vergessen.
3. A nagy fazék alatt a tűz egyenetlenül ég, ő pedig mellette térdel és kever, noha a rizs még hideg, és ennek semmi értelme nincs. - Das Feuer unter dem großen Topf brennt ungleichmäßig, und sie kniet daneben und rührt, obwohl der Reis noch kalt ist und es keinen Sinn ergibt.
4. Hamu rakódik az arcára, és ő hagyja, hogy megtörténjen, annak az embernek a közönyével, aki megtanulta, hogy az apró kellemetlenségeket ne vegye észre. - Asche legt sich auf ihr Gesicht, und sie lässt es geschehen, mit der Gleichgültigkeit eines Menschen, der gelernt hat, kleine Unbequemlichkeiten nicht zu bemerken.
5. Ma keresztelik meg a kis Maríát, Santiago feleségének első gyermekét, egy új életet, amely olyan világba érkezik, amelyből az apja már három éve hiányzik. - Heute wird die kleine María getauft, das erste Kind von Santiagos Frau, ein neues Leben, das in eine Welt kommt, in der sein Vater schon drei Jahre lang fehlt.
6. A szomszédok korán megjelennek, anélkül hogy hívták volna őket, mert a falu tudja, mi illik, és mert a néma együttdolgozás néha az egyetlen vigasz, amelyet fel lehet ajánlani. - Die Nachbarn erscheinen früh, ohne gerufen zu werden, weil das Dorf weiß, was sich gehört, und weil schweigendes Mitarbeiten manchmal die einzige Form von Trost ist, die man anbieten kann.
7. Férfiak asztalokat és sörösrekeszeket cipelnek, asszonyok fazekakat és édességeket hoznak, és mindenen ott lebeg a fafüstnek és a várakozásnak az a különös szaga, amely ünnepeket jelez előre. - Männer schleppen Tische und Bierkästen, Frauen bringen Töpfe und Süßigkeiten, und über allem liegt dieser besondere Geruch von Holzrauch und Erwartung, der Feste ankündigt.
8. Elena kijön a házból, karján nehéz kosárral, köszönés nélkül leül az anyja mellé, és a kés után nyúl, mintha ez a közöttük lévő csend régi szerződés volna. - Elena kommt aus dem Haus, einen schweren Korb am Arm, setzt sich ohne Gruß neben ihre Mutter und greift nach dem Messer, als wäre diese Stille zwischen ihnen ein alter Vertrag.
9. A hagymák könnyeket csalnak a szemébe, és mivel senki sem kérdezi, válaszolnia sem kell arra, hogy mitől van ez, ami olyan megkönnyebbülés, amelyet nem akar bevallani magának. - Die Zwiebeln bringen ihr die Tränen, und weil niemand sie fragt, muss sie auch nicht antworten, was eine Erleichterung ist, die sie sich nicht eingestehen will.
10. Egy idő után rövid, kemény koppanással leteszi a kést a földre, és anélkül, hogy az anyjára nézne, azt mondja: „Nem jön, mama, már nincs valahol, ahonnan jöhetne.” - Nach einer Weile legt sie das Messer mit einem kurzen, harten Geräusch auf den Boden und sagt, ohne ihre Mutter anzuschauen: „Er kommt nicht, Mama, er ist nicht mehr irgendwo, wo er kommen könnte."
11. Doña Clara tovább kever, és csak az látja, aki pontosan figyel, hogyan szakad meg kezének ritmusa egyetlen másodpercre, mielőtt válaszol: „A lánya keresztelőjére egy férfi eljön.” - Doña Clara rührt weiter, und nur wer genau hinschaut, sieht, wie sich der Rhythmus ihrer Hand für eine Sekunde unterbricht, bevor sie antwortet: „Zur Taufe seiner Tochter kommt ein Mann."
12. Nem hit van ebben a mondatban, és nem is remény a szokásos értelemben, hanem valami régebbi, valami, amit nem lehet megcáfolni anélkül, hogy az ember kegyetlen lenne. - Es ist kein Glaube, was in diesem Satz liegt, und auch keine Hoffnung im üblichen Sinne, sondern etwas Älteres, etwas, das man nicht widerlegen kann, ohne grausam zu sein.
13. Elena az anyja remegő kezére néz, amely úgy tartja a kanalat, mint valaki, aki abba kapaszkodik, és úgy dönt, hallgat, mert a hallgatás néha a legokosabb dolog. - Elena schaut auf die zitternde Hand ihrer Mutter, die den Löffel hält wie jemand, der sich daran festhält, und beschließt zu schweigen, weil Schweigen manchmal das Klügste ist.
14. Felveszi a kést a földről, tovább hámoz, és a könnyek nem szűnnek meg, de ez most már mindegy, mert úgysem érdekel senkit, honnan jönnek. - Sie nimmt das Messer vom Boden, schält weiter, und die Tränen hören nicht auf, aber das ist jetzt egal, weil es sowieso niemanden interessiert, woher sie kommen.
15. A vendégek délután érkeznek, először tétován, aztán hullámokban, és a ház megtelik hangokkal, gyerekzsivajjal és egy régi harmonika szomorúan vidám panaszkodásával. - Die Gäste treffen am Nachmittag ein, zuerst zögerlich, dann in Wellen, und das Haus füllt sich mit Stimmen und Kinderlärm und dem traurig-fröhlichen Klagen einer alten Ziehharmonika.
16. Doña Clara úgy mozog a tömegben, mint valaki, aki kívülről ismeri egy ünnep koreográfiáját, és mégis most adja elő először, olyan mosollyal, amely nem éri el, amit el kellene érnie. - Doña Clara bewegt sich durch die Menge wie jemand, der die Choreographie einer Feier auswendig kennt und sie trotzdem zum ersten Mal aufführt, mit einem Lächeln, das nicht erreicht, was es erreichen soll.
17. Válaszol a kérdésekre, elfogadja az öleléseket, megdicséri a szomszéd lányának ruháját, és közben mindent megtesz, amit egy háziasszonynak meg kell tennie, anélkül hogy akár egy pillanatra is valóban jelen lenne. - Sie antwortet auf Fragen, nimmt Umarmungen entgegen, lobt das Kleid der Nachbarstochter, und tut dabei alles, was eine Gastgeberin tun muss, ohne auch nur einen Moment wirklich da zu sein.
18. Amikor alkalma nyílik rá, észrevétlenül kiszakad a tömegből, végigmegy a keskeny folyosón a kamrába, becsukja maga mögött az ajtót, és egy lélegzetvételnyi ideig nekidől. - Als die Gelegenheit kommt, löst sie sich unbemerkt aus der Menge, geht durch den schmalen Gang in die Kammer, schließt die Tür hinter sich und lehnt einen Atemzug lang dagegen.
19. A régi faszekrény levendulaillatot áraszt, és egy olyan idő illatát, amely már nem létezik, és egészen hátul, az összehajtogatott kendők mögött ott áll a rumosüveg, mintha pontosan erre a pillanatra várt volna. - Der alte Holzschrank riecht nach Lavendel und nach einer Zeit, die nicht mehr existiert, und ganz hinten, hinter gefalteten Tüchern, steht die Flasche Rum, als hätte sie auf genau diesen Moment gewartet.
20. A vörös szalag érintetlen, a címkét vékony porréteg borítja, és Santiago két kézzel nyújtotta át az üveget, és azt mondta, tegye félre egy különleges alkalomra. - Das rote Band ist unberührt, das Etikett trägt eine dünne Staubschicht, und Santiago hatte die Flasche mit beiden Händen überreicht und gesagt, sie solle sie für einen besonderen Anlass aufheben.
21. Doña Clara sokáig tartja, anélkül hogy kinyitná, anélkül hogy megmozdulna, és a kamra csendjében kézzel foghatóvá válik az akkori és a mai nap közötti távolság. - Doña Clara hält sie lange, ohne sie zu öffnen, ohne sich zu bewegen, und in der Stille der Kammer ist der Abstand zwischen damals und heute mit Händen zu greifen.
22. Aztán kimegy a konyhába, magyarázat és habozás nélkül a nagy asztal közepére állítja az üveget, a kenyértányér és a boroskancsó közé, mintha oda tartozna. - Dann geht sie in die Küche, stellt die Flasche ohne Erklärung und ohne Zögern in die Mitte des großen Tisches, zwischen Brotteller und Weinkaraffe, als gehöre sie dorthin.
23. Rosa néni, aki életében még egyetlen gesztust sem hagyott megjegyzés nélkül, előrehajol, és olyan mellékhanggal kérdezi, amelyben kíváncsiság és szemrehányás keveredik: „Ezt ma este még felbontják?” - Tante Rosa, die in ihrem Leben noch keine Geste unkommentiert gelassen hat, beugt sich vor und fragt mit einem Unterton, der Neugier und Vorwurf mischt: „Wird die heute Abend noch aufgemacht?"
24. „Nem azért vettem, hogy egyedül igyam meg” – mondja Doña Clara nyugodtan és véglegesen, és a mondat úgy terül az asztal fölé, mint egy abrosz, amelyet senki sem akar lerántani. - „Ich habe sie nicht gekauft, um sie allein zu trinken", sagt Doña Clara, ruhig und endgültig, und der Satz legt sich über den Tisch wie ein Tischtuch, das niemand wegziehen will.
25. A harmonika egy ütemre elhallgat, aztán újra megszólal, és az este tovább gördül, mintha semmi olyasmi nem hangzott volna el, amit amúgy is ne tudott volna már mindenki. - Die Ziehharmonika hält für einen Takt inne, dann setzt sie wieder ein, und der Abend rollt weiter, als wäre nichts gesagt worden, was nicht schon alle wussten.
26. Senki sem nyúl az üvegért, nem tiszteletből, nem is félénkségből, hanem mert az asztalnál mindenki érzi, hogy nem ivásra áll ott, hanem valaminek a jeleként, aminek nincs neve. - Niemand greift nach der Flasche, nicht aus Respekt, nicht aus Scheu, sondern weil jeder am Tisch spürt, dass sie nicht zum Trinken dasteht, sondern als Zeichen für etwas, das keinen Namen hat.
27. Éjfél után a ház lassan kiürül, mint amikor víz folyik ki egy medencéből, és csak a székek, a maradékok és egy olyan csend maradnak vissza, amely másnak érződik, mint a reggeli. - Nach Mitternacht leert sich das Haus langsam, wie Wasser aus einem Becken läuft, und zurück bleiben nur die Stühle, die Reste, und eine Stille, die sich anders anfühlt als die vom Morgen.
28. Doña Clara felveszi az üveget, kiviszi a hűvös éjszakai levegőbe, és leül a régi fapadra, amely azóta áll a ház előtt, amióta csak emlékezni tud. - Doña Clara nimmt die Flasche, trägt sie nach draußen in die kühle Nachtluft und setzt sich auf die alte Holzbank, die vor dem Haus steht, seit sie denken kann.
29. Elena nem sokkal később követi egy vastag gyapjútakaróval, szó nélkül a vállára teríti, és leül mellé, elég közel ahhoz, hogy a válluk összeérjen. - Elena folgt ihr kurz darauf mit einer dicken Wolldecke, legt sie ihr ohne ein Wort um die Schultern und lässt sich daneben nieder, nah genug, dass die Schultern sich berühren.
30. Mindketten a burkolatlan utat nézik, amely az udvarból a sötétségbe vezet, azt az utat, amelyen Santiago elment, és amelyen soha nem tért vissza. - Sie schauen beide auf den unbefestigten Weg, der aus dem Hof ins Dunkel führt, diesen Weg, den Santiago gegangen ist und auf dem er nie zurückgekommen ist.
31. Valahol a faluban egy kutya kétszer röviden felugat, aztán visszatér a csend, teljesen és sűrűn, mint egy második takaró a két asszony fölött. - Irgendwo im Dorf bellt ein Hund zweimal kurz auf, dann kehrt die Stille zurück, vollständig und dicht, wie eine zweite Decke über beiden Frauen.
32. Elena olyan hangon suttogja, amely se nem kérdés, se nem kijelentés: „Látja a gyertyákat, bárhol is legyen.” - Elena flüstert, mit einer Stimme, die weder Frage noch Aussage ist: „Er sieht die Kerzen, von wo er auch sein mag."
33. Doña Clara azonnal válaszol, habozás nélkül, anélkül hogy levenné tekintetét a sötét útról: „Látja őket.” - Doña Clara antwortet sofort, ohne zu zögern, ohne den Blick von dem dunklen Weg zu nehmen: „Er sieht sie."
34. Addig ülnek, amíg az ablakpárkányon az utolsó gyertya is le nem ég, és a fény el nem hal, halkan és dráma nélkül, ahogy azok a dolgok halnak meg, amelyek betöltötték a céljukat. - Sie sitzen, bis die letzte Kerze auf dem Fensterbrett heruntergebrannt ist und das Licht stirbt, leise und ohne Drama, wie Dinge sterben, die ihren Zweck erfüllt haben.
35. A rumosüveg mindvégig a lábuk között áll, bontatlanul és mozdulatlanul, üvegbe zárt ígéretként, amelyet senki sem váltott be, és amely talán éppen ezért még mindig érvényes. - Die Flasche Rum steht die ganze Zeit zwischen ihren Füßen, ungeöffnet und unbewegt, ein Versprechen in Glas, das niemand eingelöst hat und das vielleicht gerade deshalb noch gilt.
36. Eljön a reggel, ahogy mindig eljön, kérdezés és várakozás nélkül, egyenletesen és elkerülhetetlenül, és a maga módján irgalmasan. - Der Morgen kommt, wie er immer kommt, ohne zu fragen und ohne zu warten, gleichmäßig und unausweichlich und auf seine Art barmherzig.




5




María keresztelője - Marías Taufe
1. Doña Clara ezen az éjszakán nem talált valódi álmot, csak azt a sekély, nyugtalan eszméletlenséget, amely akkor áll be, amikor a test kimerült, de az elme nem akarja abbahagyni a munkát. - Doña Clara hat in dieser Nacht keinen wirklichen Schlaf gefunden, sondern nur jene flache, unruhige Bewusstlosigkeit, die sich einstellt, wenn der Körper erschöpft ist, der Geist aber nicht aufhören will zu arbeiten.
2. Felkel, még mielőtt a fény eldöntötte volna magát, és kilép az udvarra, a kora reggel kék hidegébe, amely nedves fű és annak a tűznek a fája után illatozik, amelyet most meggyújt, mert a kezeknek szükségük van valamire, amit követhetnek. - Sie steht auf, noch bevor das Licht sich entschieden hat, und tritt in den Hof hinaus, in die blaue Kälte des frühen Morgens, der nach nassem Gras und nach dem Holz des Feuers riecht, das sie nun entfacht, weil die Hände etwas brauchen, dem sie folgen können.
3. A rizs a nagy fazékban még hideg, és ő mégis keveri, gépiesen, azzal a nyugodt makacssággal, amelyet az emberek akkor fejlesztenek ki, amikor a cselekvés fontosabbá vált, mint az eredménye. - Der Reis im großen Topf ist noch kalt, und sie rührt ihn trotzdem, mechanisch, mit jener ruhigen Hartnäckigkeit, die Menschen entwickeln, wenn das Tun wichtiger geworden ist als sein Ergebnis.
4. Hamu telepszik a homlokára és az arcára, és nem törli le, nem közönyből, hanem mert ez egy módja annak, hogy a nap terhét már reggel láthatóan viselje, mielőtt megérkeznek a vendégek, és mindennek el kell tűnnie a kedvesség mögött. - Asche legt sich auf ihre Stirn und ihre Wangen, und sie wischt sie nicht ab, nicht aus Gleichgültigkeit, sondern weil es eine Art ist, die Last des Tages schon am Morgen sichtbar zu tragen, bevor die Gäste kommen und alles hinter Freundlichkeit verschwinden muss.
5. Ma María keresztelőjét ünneplik, fia, Santiago első gyermekéét, egy kis életét, amely úgy jött a világra, hogy az apját soha nem látta, és talán soha nem is fogja. - Heute wird Marías Taufe gefeiert, das erste Kind ihres Sohnes Santiago, ein kleines Leben, das in die Welt gekommen ist, ohne seinen Vater je gesehen zu haben, und das es vielleicht nie tun wird.
6. A szomszédok korán és hívatlanul jelennek meg, mert a falu tudja, hogy Doña Clarának segítségre van szüksége, és mert az ilyen pillanatokban a közös munka az egyetlen nyelv, amely nem hazudik és nem követel túl sokat. - Die Nachbarn erscheinen früh und ungebeten, weil das Dorf weiß, dass Doña Clara Hilfe braucht, und weil kollektives Arbeiten in solchen Momenten die einzige Sprache ist, die nicht lügt und nicht zu viel verlangt.
7. Férfiak asztalokat cipelnek át a göröngyös udvaron, sörösrekeszeket raknak egymásra az eresz alatt, és minden fölött ott fekszik ez a nehéz, ismerős szag, a fafüsté és a főtt húsé, amely ünnepeket jelent be, és ugyanakkor mindazokra a többi ünnepekre emlékeztet, amelyek már elmúltak. - Männer schleppen Tische über den holprigen Hof, stapeln Bierkästen unter dem Vordach, und über allem liegt dieser schwere, vertraute Geruch von Holzrauch und Kochfleisch, der Feste ankündigt und gleichzeitig an all die anderen Feste erinnert, die schon gewesen sind.
8. Elena kijön a házból, a nehéz kosárral a karhajlatában, és leül az anyja mellé anélkül, hogy köszöntené, mert anyák és lányok között, akik úgy ismerik egymást, mint ők ketten, egy köszönés néha túl sok volna. - Elena kommt aus dem Haus, den schweren Korb in der Armbeuge, und setzt sich neben ihre Mutter, ohne sie zu grüßen, weil zwischen Müttern und Töchtern, die sich kennen wie diese beiden, ein Gruß manchmal zu viel wäre.
9. A kés után nyúl, és némán, egyenletesen elkezdi vágni a hagymát, és a könnyek, amelyek végigfolynak az arcán, olyan anyagból vannak, amelyet ezen a reggelen nem akar az ember egymástól megkülönböztetni. - Sie greift nach dem Messer und beginnt die Zwiebeln zu schneiden, schweigend und gleichmäßig, und die Tränen, die ihr über das Gesicht laufen, sind aus einem Material, das man an diesem Morgen nicht voneinander unterscheiden will.
10. Egyszer csak rövid, kemény hanggal leteszi a kést a földre, egyenesen a füstbe néz, és olyan ember hangján mondja, aki egy igazságot sokáig őrzött, de most már nem bírja tovább: „Nem jön el, Mama, és te tudod ezt.” - Irgendwann legt sie das Messer mit einem kurzen, harten Geräusch auf den Boden, schaut geradeaus in den Rauch, und sagt mit der Stimme eines Menschen, der eine Wahrheit lange aufbewahrt hat und nun nicht mehr kann: „Er kommt nicht, Mama, und du weißt es."
11. Doña Clara tovább kever, anélkül hogy megváltoztatná a sebességet vagy felemelné a tekintetét, és csak az, aki nagyon pontosan ismeri őt, veszi észre vállának rövid megállásán, hogy a mondat úgy találta el, mint egy kő, amelynek jövetelét nem látja az ember. - Doña Clara rührt weiter, ohne die Geschwindigkeit zu verändern oder den Blick zu heben, und nur wer sie sehr genau kennt, erkennt am kurzen Innehalten ihrer Schultern, dass der Satz sie getroffen hat wie ein Stein, den man nicht kommen sieht.
12. „A lánya keresztelőjére eljön egy férfi”, mondja, és ez a mondat nem hit vallási értelemben, és nem remény racionális értelemben, hanem az a harmadik dolog, amelyre nincs jó szó: ragaszkodás egy lehetőséghez, nem azért, mert valószínű, hanem mert az ellenkezőjét nem lehetne elviselni. - „Zur Taufe seiner Tochter kommt ein Mann", sagt sie, und dieser Satz ist kein Glaube im religiösen Sinne und keine Hoffnung im rationalen, sondern jene dritte Sache, für die es kein gutes Wort gibt, das Festhalten an einer Möglichkeit, nicht weil sie wahrscheinlich ist, sondern weil das Gegenteil nicht auszuhalten wäre.
13. Elena az anyja kezére néz, amely a kanalat tartja, és közben egészen enyhén remeg, alig láthatóan, de félreismerhetetlenül annak, aki ezt a kezet gyermekkora óta ismeri, és az ellenkezés elapad benne, mielőtt szavakig jutna. - Elena schaut auf die Hand ihrer Mutter, die den Löffel hält und dabei ganz leicht zittert, kaum sichtbar, aber unübersehbar für jemanden, der diese Hand seit der Kindheit kennt, und das Widersprechen versiegt in ihr, bevor es zur Sprache findet.
14. Felveszi a kést a földről, tovább hámoz, és a könnyek nem szűnnek meg, de ez nem baj, mert itt az udvaron, a füsttel és a hagyma szagával, senkinek sem kell megmagyaráznia, miért nedvesedik meg a szeme. - Sie nimmt das Messer vom Boden, schält weiter, und die Tränen hören nicht auf, aber das macht nichts, denn hier im Hof, mit dem Rauch und dem Geruch von Zwiebeln, braucht niemand zu erklären, warum Augen nass werden.
15. A vendégek kora délután érkeznek, először tétován, majd abban az önmagát erősítő hullámban, amely akkor keletkezik, amikor már elég ember van jelen ahhoz, hogy az érkezőknek azt az érzést adja, hogy semmiről sem maradhatnak le. - Die Gäste kommen am frühen Nachmittag, zunächst zögerlich, dann in jener selbstverstärkenden Welle, die entsteht, wenn genug Menschen bereits da sind, um den Ankömmlingen das Gefühl zu geben, dass sie nichts verpassen dürfen.
16. A ház megtelik hangokkal, gyermekkiáltásokkal, egy öreg harmonika szomorúan ünnepi panaszával, amely olyan keringőt játszik, amelyet már más alkalmakkor is játszottak, és ezért van benne valami disszonáns, valami, ami egyszerre illik és nem illik. - Das Haus füllt sich mit Stimmen, mit Kindergeschrei, mit dem traurig-festlichen Klagen einer alten Ziehharmonika, die einen Walzer spielt, der schon zu anderen Anlässen gespielt wurde und deshalb etwas Unstimmiges hat, etwas, das passt und nicht passt zugleich.
17. Doña Clara úgy mozog a tömegben, mint egy asszony, aki nagyon jól megtanult egy szerepet, és aki tudja, hogy a gyengeség volna az utolsó, amit a vendégek elhinnének neki anélkül, hogy a szemére vetnék. - Doña Clara bewegt sich durch die Menge wie eine Frau, die eine Rolle sehr gut gelernt hat und die weiß, dass Schwäche das Letzte wäre, was ihr die Gäste abnehmen würden, ohne es ihr vorzuwerfen.
18. Mosolyog, ha megszólítják, elfogadja az öleléseket, dicséri az ételt és a gyerekeket, és mindezt olyan pontossággal teszi, amely utánozza a szívélyességet anélkül, hogy érezné, nem hamisságból, hanem kimerültségből. - Sie lächelt, wenn man sie anspricht, nimmt Umarmungen an, lobt das Essen und die Kinder, und tut das alles mit einer Präzision, die Herzlichkeit imitiert ohne sie zu fühlen, nicht aus Falschheit, sondern aus Erschöpfung.
19. Amikor alkalom nyílik, hangtalanul kiszabadítja magát az ünnep szövetéből, végigmegy a keskeny folyosón a kamrába, és olyan ember gondosságával csukja be maga mögött az ajtót, aki a csendet akarja megvédeni a zajtól. - Als sich eine Gelegenheit öffnet, löst sie sich lautlos aus dem Gewebe der Feier, geht durch den schmalen Korridor in die Kammer und schließt die Tür hinter sich mit der Sorgfalt eines Menschen, der die Stille vor dem Geräusch schützen will.
20. A régi faszekrény ott áll, ahol mindig is állt, és levendulaillatot áraszt, meg magának az időnek az illatát, megőrzött dolgok porát, amelyeket sem kidobni, sem megérinteni nem lehet. - Der alte Holzschrank steht dort, wo er immer gestanden hat, und riecht nach Lavendel und nach der Zeit selbst, nach dem Staub aufgehobener Dinge, die man weder wegwerfen noch anfassen kann.
21. Egészen hátul, gondosan összehajtott kendők mögött, amelyeket ő maga tett oda, ott áll a rumosüveg, a piros szalag érintetlenül, a címke egy vékony porréteg alatt olvashatóan, egy tárgy, amely három évig várt a maga pillanatára, anélkül hogy tudta volna, miféle pillanat lesz az. - Ganz hinten, hinter sorgfältig gefalteten Tüchern, die sie selbst dort abgelegt hat, steht die Rumflasche, das rote Band unberührt, das Etikett unter einer dünnen Staubschicht leserlich, ein Objekt, das drei Jahre lang auf seinen Moment gewartet hat, ohne zu wissen, was für ein Moment das sein würde.
22. Santiago ezt az üveget hozta neki a születésnapjára, két kézzel, azzal a mosollyal, amely ráncossá tette a szemét, és azt mondta, tegye félre egy különleges alkalomra, és most különleges alkalom van, ő pedig nincs itt. - Santiago hatte ihr diese Flasche zum Geburtstag gebracht, mit beiden Händen, mit diesem Lächeln, das seine Augen faltig werden ließ, und hatte gesagt, sie solle sie für einen besonderen Anlass aufheben, und nun ist ein besonderer Anlass, und er ist nicht da.
23. Doña Clara sokáig áll a kamrában, kezében tartja az üveget anélkül, hogy kinyitná, és a négy fal közötti csendben egyetlen pillanatra megengedi magának azt, amit egész nap nem engedett meg magának: megállni és érezni, milyen nehéz mindez. - Doña Clara steht lange in der Kammer, hält die Flasche in den Händen ohne sie zu öffnen, und in der Stille zwischen diesen vier Wänden erlaubt sie sich für einen einzigen Moment das, was sie sich den ganzen Tag nicht erlaubt hat: stillzuhalten und zu spüren, wie schwer das alles ist.
24. Aztán kimegy a konyhába, az üveget bejelentés és magyarázat nélkül a nagy asztal pontos közepére állítja, a kenyér és a boroskancsó közé, mintha oda tartozna, mintha ez magától értetődő volna, mintha ezt mindig is tudta volna. - Dann geht sie in die Küche, stellt die Flasche ohne Ankündigung und ohne Erklärung in die genaue Mitte des großen Tisches, zwischen Brot und Weinkaraffe, als gehöre sie dorthin, als wäre das selbstverständlich, als hätte sie das schon immer gewusst.
25. Rosa néni, akinek az élete kimondatlan dolgok regisztrálásából áll, és aki ebben a képességben olyan művészi készséget fejlesztett ki, amely néha a kegyetlenséget súrolja, azonnal előrehajol, és megkérdezi: „Ezt ma még felbontják?” - Tante Rosa, deren Leben aus dem Registrieren unausgesprochener Dinge besteht und die in dieser Fähigkeit eine Kunstfertigkeit entwickelt hat, die manchmal Grausamkeit berührt, beugt sich sofort vor und fragt: „Wird die heute noch aufgemacht?"
26. „Nem azért vettem, hogy egyedül igyam meg”, mondja Doña Clara olyan nyugalommal, amely nem vár választ és nem is tűr el, és a mondat úgy függ a szobában, mint valami, amit mindig is mindenki tudott, anélkül hogy valaha megfogalmazta volna. - „Ich habe sie nicht gekauft, um sie allein zu trinken", sagt Doña Clara mit einer Ruhe, die keine Antwort erwartet und keine duldet, und der Satz hängt im Raum wie etwas, das alle schon immer gewusst haben, ohne es je formuliert zu haben.
27. A harmonika egy ütemre megáll, szinte észrevétlenül, mintha a játékos is hallgatózott volna, aztán újra megszólal, és az este továbbviszi magát, mintha semmi sem történt volna, ami ne tartozna az ünnephez. - Die Ziehharmonika hält für einen Takt inne, fast unmerklich, als hätte auch der Spieler zugehört, und dann setzt sie wieder ein, und der Abend trägt sich weiter, als wäre nichts geschehen, was nicht zum Fest gehörte.
28. Senki sem nyúl az üveg után, egész este nem, még az iszákosabbak sem, még a meggondolatlanok sem, mert valami abban, ahogyan az asztalon áll, és abban, ahogyan Doña Clara odatette, félreérthetetlenül azt mondja, hogy nem ivásra van ott. - Niemand greift nach der Flasche, über den ganzen Abend nicht, nicht einmal die Trinkfreudigen, nicht einmal die Gedankenlosen, weil etwas in ihrer Aufstellung am Tisch und in der Art, wie Doña Clara sie hingestellt hat, unmissverständlich sagt, dass sie nicht zum Trinken da ist.
29. Éjfél után a ház kiürül abban a lassú, feltartóztathatatlan folyamatban, amely minden estét lezár, amikor az ünnep energiája elfogyott, és az embereknek vissza kell találniuk önmagukhoz. - Nach Mitternacht leert sich das Haus in jenem langsamen, unaufhaltsamen Prozess, der jeden Abend beschließt, wenn die Energie der Feier verbraucht ist und die Menschen wieder zu sich selbst zurückfinden müssen.
30. Doña Clara leveszi az üveget az asztalról, kiviszi az éjszaka hűvös csendjébe, és leül a ház előtti régi fapadra, mintha ez olyan döntés volna, amelyet már reggel meghozott. - Doña Clara nimmt die Flasche vom Tisch, trägt sie nach draußen in die kühle Stille der Nacht und setzt sich auf die alte Holzbank vor dem Haus, als wäre das eine Entscheidung, die sie schon am Morgen getroffen hat.
31. Elena nem sokkal később követi egy nehéz gyapjútakaróval, a vállára teríti egy olyan mozdulattal, amely túl gyengéd ahhoz, hogy szó kelljen mellé, és olyan közel ül le, hogy a válluk összeér. - Elena folgt ihr kurz darauf mit einer schweren Wolldecke, legt sie ihr um die Schultern mit einer Geste, die zu zärtlich ist, um ein Wort daneben zu brauchen, und setzt sich so nah, dass die Schultern sich berühren.
32. Mindketten a burkolatlan útra néznek, amely az udvarból a sötétbe vezet, arra az útra, amelyen Santiago három évvel ezelőtt azon a napon elment, anélkül hogy hátrafordult vagy szólt volna, és amelyen azóta csak a távollét tért vissza. - Beide schauen auf den unbefestigten Weg, der aus dem Hof ins Dunkel führt, diesen Weg, den Santiago gegangen ist an jenem Tag vor drei Jahren, ohne sich umzudrehen oder Bescheid zu sagen, und auf dem seither nur Abwesenheit zurückgekehrt ist.
33. Valahol a falu mögött egy kutya kétszer ugat, röviden és nyomaték nélkül, aztán visszatér a csend, teljesen és ismerősen, mint egy szoba, amelyben az ember már régóta lakik. - Irgendwo hinter dem Dorf bellt ein Hund zweimal, kurz und ohne Nachdruck, und dann kehrt die Stille zurück, vollständig und vertraut, wie ein Raum, in dem man schon lange wohnt.
34. Elena suttogja, olyan hangon, amely még nem döntötte el, hogy imádkozni akar-e vagy állítani: „Látja a gyertyákat, bárhol is legyen.” - Elena flüstert, mit einer Stimme, die sich nicht entschieden hat, ob sie beten oder behaupten will: „Er sieht die Kerzen, von wo er auch sein mag."
35. Doña Clara szünet nélkül válaszol, anélkül hogy elfordítaná a fejét, anélkül hogy előbb helyet hagyna a csendnek: „Látja őket.” - Doña Clara antwortet ohne Pause, ohne den Kopf zu drehen, ohne die Stille erst zu lassen: „Er sieht sie."
36. Ülnek, míg az utolsó gyertya az ablakpárkányon önmagába roskad, és a fény kialszik, halkan és teljesen, azzal a méltósággal, amely azoknak a dolgoknak van, amelyek betöltötték a céljukat, és most megszűnhetnek. - Sie sitzen, bis die letzte Kerze auf dem Fensterbrett in sich zusammengesunken ist und das Licht erlischt, leise und vollständig, mit jener Würde, die Dinge haben, die ihren Zweck erfüllt haben und nun aufhören dürfen.
37. A rumosüveg a lábuk között áll, bontatlanul, a piros szalag még mindig megkötve, üvegbe és agyagba zárt ígéretként, amelyet senki sem váltott be, és amely talán éppen ezért még nem hunyt ki. - Die Rumflasche steht zwischen ihren Füßen, ungeöffnet, das rote Band noch immer gebunden, ein Versprechen in Glas und Ton, das niemand eingelöst hat, und das vielleicht gerade deswegen noch nicht erloschen ist.
38. Eljön a reggel, ahogy mindig eljön, engedély és bejelentés nélkül, egyenletesen és kérlelhetetlenül, és a maga közönyében olyan módon, amelyet, ha az ember akarja, kegyelemnek is nevezhet. - Der Morgen kommt, wie er immer kommt, ohne Erlaubnis und ohne Ankündigung, gleichmäßig und unerbittlich und in seiner Gleichgültigkeit auf eine Art, die man, wenn man will, auch Gnade nennen kann.




89

[Bearbeiten]

1




A latin szavak - Die lateinischen Worte
1. Reggel hét óra van. - Es ist sieben Uhr morgens.
2. Niall a templomba megy. - Niall geht zur Kirche.
3. A templom a falu végén áll. - Die Kirche steht am Ende des Dorfes.
4. A falu a nyugati parton fekszik. - Das Dorf liegt an der Westküste.
5. Már három hete esik az eső. - Es regnet schon seit drei Wochen.
6. Az utcák nedvesek. - Die Straßen sind nass.
7. A mezők nedvesek. - Die Felder sind nass.
8. Minden szürke. - Alles ist grau.
9. Niall kezében tartja a kulcsot. - Niall hat den Schlüssel in der Hand.
10. A zár hangosan csikorog. - Das Schloss quietscht laut.
11. Mindig is így csikorgott. - Es hat immer so gequietscht.
12. Odabent régi kő szaga érződik. - Drinnen riecht es nach altem Stein.
13. Tömjénillat is érződik. - Es riecht auch nach Weihrauch.
14. Niall szereti ezt az illatot. - Niall mag diesen Geruch.
15. Meggyújt két gyertyát. - Er zündet zwei Kerzen an.
16. Csak kettőt, nem többet. - Nur zwei, nicht mehr.
17. A harmadik gyertyatartó üres. - Der dritte Kerzenständer ist leer.
18. Már húsvét óta üres volt. - Er war schon seit Ostern leer.
19. Niall röviden a Szűzanyára néz. - Niall schaut kurz zur Muttergottes.
20. Aztán újra kimegy. - Dann geht er wieder nach draußen.
21. Végigmegy a keskeny úton a plébániáig. - Er geht den schmalen Weg zum Pfarrhaus.
22. Brennan atya már az előtérben áll. - Father Brennan steht schon im Flur.
23. Az öreg pap hetvenkilenc éves. - Der alte Priester ist 79 Jahre alt.
24. A miseruhát a karján tartja. - Er hält das Messgewand über dem Arm.
25. Niallra néz, és azt mondja: „Elkéstél.” - Er schaut Niall an und sagt: „Du bist zu spät.”
26. Niall azt mondja: „Még csak negyed nyolc múlt.” - Niall sagt: „Es ist erst Viertel nach sieben.”
27. Brennan azt mondja: „Az késő.” - Brennan sagt: „Das ist zu spät.”
28. Együtt mennek vissza a templomba. - Sie gehen zusammen zurück zur Kirche.
29. Brennan lassan megy. - Brennan geht langsam.
30. Az ujjai kissé remegnek. - Seine Finger zittern ein wenig.
31. Niall mellette megy. - Niall geht neben ihm.
32. Nem mond semmit. - Er sagt nichts.
33. A templomban Brennan az oltár elé áll. - In der Kirche stellt sich Brennan vor den Altar.
34. Hátat fordít a térnek. - Er dreht dem Raum den Rücken zu.
35. Megkezdi a misét. - Er beginnt die Messe.
36. Latinul beszél. - Er spricht auf Latein.
37. A szavak régiek és halkak. - Die Worte sind alt und leise.
38. Niall az első padban ül. - Niall sitzt auf der ersten Bank.
39. A többi pad mind üres. - Die anderen Bänke sind alle leer.
40. Régebben sok ember ült itt. - Früher saßen hier viele Menschen.
41. Öregasszonyok fejkendőben. - Alte Frauen mit Kopftüchern.
42. Férfiak, akiknek tőzegszaguk volt. - Männer, die nach Torf rochen.
43. Ez régen volt. - Das ist lange her.
44. Brennan megfordul, és azt mondja: „Dominus vobiscum.” - Brennan dreht sich um und sagt: „Dominus vobiscum.”
45. Niall válaszol: „Et cum spiritu tuo.” - Niall antwortet: „Et cum spiritu tuo.”
46. A hangja nyugodt. - Seine Stimme ist ruhig.
47. Ez elég. - Es ist genug.
48. Folytatják. - Sie machen weiter.
49. Niall minden választ ismer. - Niall kennt alle Antworten.
50. Gyerekként tanulta meg őket. - Er hat sie als Kind gelernt.
51. Ministráns volt, hétévesen. - Er war Ministrant, mit sieben Jahren.
52. Aztán elérkezik a fontos pillanat. - Dann kommt der wichtige Moment.
53. Brennan felemeli az ostyát. - Brennan hebt die Hostie.
54. Ki akarja mondani a szavakat. - Er will die Worte sprechen.
55. De a szája nyitva marad. - Aber sein Mund bleibt offen.
56. Nem mond semmit. - Er sagt nichts.
57. Az ujjai szorosan tartják az ostyát. - Seine Finger halten die Hostie fest.
58. Az arca nyugodt, de a szemei keresnek. - Sein Gesicht ist ruhig, aber seine Augen suchen.
59. Niall ezt látja. - Niall sieht das.
60. Vár egy másodpercet. - Er wartet eine Sekunde.
61. Aztán halkan suttogja: „Hanc igitur oblationem servitutis nostrae …” - Dann flüstert er leise: „Hanc igitur oblationem servitutis nostrae …”
62. Brennan lehunyja a szemét. - Brennan schließt die Augen.
63. Egyszer bólint. - Er nickt einmal.
64. Tovább beszél. - Er spricht weiter.
65. A mise véget ér. - Die Messe geht zu Ende.
66. Niall eloltja a gyertyákat. - Niall löscht die Kerzen.
67. Együtt mennek a pubba. - Sie gehen zusammen zum Pub.
68. Útközben egy szót sem szólnak. - Sie sagen kein Wort auf dem Weg.
69. A pubban egyedül vannak. - Im Pub sind sie allein.
70. A kocsmáros két pohár Guinness-t hoz. - Der Wirt bringt zwei Gläser Guinness.
71. Halkabbra veszi a rádiót. - Er dreht das Radio leiser.
72. Brennan azt mondja: „Tizenkét évesen tanultam meg latinul.” - Brennan sagt: „Ich habe Latein mit zwölf Jahren gelernt.”
73. Azt mondja: „Ez volt az egyetlen tanítás, amely számított.” - Er sagt: „Das war der einzige Unterricht, der zählte.”
74. Azt mondja: „Most már semmi sem számít.” - Er sagt: „Jetzt zählt nichts mehr.”
75. Niall felemeli a poharát, és azt mondja: „Akkor igyunk a semmire.” - Niall hebt sein Glas und sagt: „Dann trinken wir auf nichts.”
76. Koccintanak. - Sie stoßen an.
77. Odakint eláll az eső. - Draußen hört der Regen auf.
78. Hetek óta először. - Zum ersten Mal seit Wochen.
79. Egyikük sem néz az ablak felé. - Keiner von beiden schaut zum Fenster.


1a



„Dominus vobiscum“ „Et cum spiritu tuo“ „Hanc igitur oblationem servitutis nostrae …"

A latin liturgia szavai - Die Worte der lateinischen Liturgie
1. A „Dominus vobiscum” latin liturgikus köszöntő formula, és azt jelenti: „Az Úr legyen veletek.” - „Dominus vobiscum“ ist eine lateinische liturgische Grußformel und bedeutet „Der Herr sei mit euch“.
2. A római katolikus egyházban pap vagy diakónus mondja a közösségnek. - Sie wird in der römisch-katholischen Kirche von einem Priester oder Diakon an die Gemeinde gerichtet.
3. A közösség válasza így hangzik: „Et cum spiritu tuo” („És a te lelkeddel”). - Die Antwort der Gemeinde lautet: „Et cum spiritu tuo“ („Und mit deinem Geiste“).
4. A Canon Missae, pontosabban Canon Romanus vagy római misekánon, ma az első eucharisztikus ima, a római rítus eucharisztikus főimája. - Der Canon Missae, genauer Canon Romanus oder römischer Messkanon, heute erstes Hochgebet, ist ein eucharistisches Hochgebet des römischen Ritus.
5. Tartalom és forma: a pap hálát ad Istennek az eucharisztikus adományok, a kenyér és a bor fölött és azokért, bemutatja neki őket, és kéri megszentelésüket. - Inhalt und Form: Der Priester dankt Gott über und für die eucharistischen Gaben, Brot und Wein, bringt sie ihm dar und erbittet deren Heiligung.
6. Az összegyűlt közösség ezt saját „Ámen”-jével megerősíti és megerősítőleg elfogadja. - Die versammelte Gemeinde bestätigt und bekräftigt dies mit ihrem „Amen“.
7. A Szentlélek működése által a kenyér és a bor színei a katolikus tanítás szerint Krisztus testévé és vérévé változnak. - Im Wirken des Heiligen Geistes werden die Gestalten von Brot und Wein nach katholischer Lehre in Leib und Blut Christi gewandelt.
8. „Hanc igitur oblationem servitutis nostrae …” = „Fogadd el kegyesen, ó Isten, szolgáidnak és egész közösségednek ezeket az adományait; rendezd napjainkat békédben, ments meg minket az örök kárhozattól, és végy fel választottaid seregébe.” - „Hanc igitur oblationem servitutis nostrae …" = „Nimm gnädig an, o Gott, diese Gaben deiner Diener und deiner ganzen Gemeinde; ordne unsere Tage in deinem Frieden, rette uns vor dem ewigen Verderben und nimm uns auf in die Schar deiner Erwählten."
9. „Téged, jóságos Atya, kérünk Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által: fogadd el és áldd meg ezeket a szent, szeplőtelen áldozati adományokat.” - „Dich, gütiger Vater, bitten wir durch deinen Sohn, unseren Herrn Jesus Christus: Nimm diese heiligen, makellosen Opfergaben an und segne sie.
10. „Mindenekelőtt szent katolikus egyházadért ajánljuk fel őket, közösségben szolgáddal, N. pápánkkal, N. püspökünkkel és mindazokkal, akik gondot viselnek az igaz, katolikus és apostoli hitre.” - Wir bringen sie dar vor allem für deine heilige katholische Kirche in Gemeinschaft mit deinem Diener, unserem Papst N., mit unserem Bischof N. und mit allen, die Sorge tragen für den rechten, katholischen und apostolischen Glauben.
11. „Ajándékozz egyházadnak békét és egységet, őrizd és vezesd az egész földön.” - Schenke deiner Kirche Frieden und Einheit, behüte und leite sie auf der ganzen Erde."



2



A latin szavak - Die lateinischen Worte
1. Reggel hét órakor Niall leveszi a kulcsot a kampóról, és elindul a templomhoz. - Um sieben Uhr morgens nimmt Niall den Schlüssel vom Haken und geht zur Kirche.
2. A falu csendesen fekszik ott, ahogy mindig fekszik, amikor esik az eső. - Das Dorf liegt still da, wie es immer liegt, wenn es regnet.
3. Három hete esik, minden nap, szünet nélkül. - Es regnet seit drei Wochen, jeden Tag, ohne Pause.
4. A templom az utca végén áll, szürkén és súlyosan, mint egy öregember. - Die Kirche steht am Ende der Straße, grau und schwer, wie ein alter Mann.
5. A zár megcsikordul, amikor Niall benyomja az ajtót – mindig is így csikorgott. - Das Schloss quietscht, als Niall die Tür aufdrückt – es hat immer so gequietscht.
6. A szag azonnal megcsapja: nedves kő, tömjén, valami modern, amit nem tud megnevezni. - Der Geruch kommt sofort: feuchter Stein, Weihrauch, etwas Modernes, das er nicht benennen kann.
7. Meggyújt két gyertyát, mert a harmadik tartó húsvét óta üres. - Er zündet zwei Kerzen an, weil der dritte Ständer seit Ostern leer ist.
8. Senki sem vett új gyertyákat, és senki sem kérdezte meg, miért. - Niemand hat neue Kerzen gekauft, und niemand hat gefragt warum.
9. Niall röviden a Szűzanya szobrára néz, aztán megfordul. - Niall schaut kurz zur Statue der Muttergottes, dann dreht er sich um.
10. Végigmegy a keskeny úton a plébániaházhoz, kezét a zsebébe dugva. - Er geht den schmalen Weg zum Pfarrhaus, die Hände in den Taschen.
11. Father Brennan már az előtérben áll, a miseruhával a bal karján. - Father Brennan steht schon im Flur, das Messgewand über dem linken Arm.
12. „Elkéstél”, mondja az öregember, anélkül hogy Niallra nézne. - „Du bist zu spät", sagt der alte Mann, ohne Niall anzuschauen.
13. „Negyed nyolc van”, mondja Niall, „a harang fél nyolckor szólal meg.” - „Es ist Viertel nach sieben", sagt Niall, „die Glocke läutet um halb acht."
14. Brennan nem válaszol, egyszerűen elindul. - Brennan antwortet nicht, er geht einfach los.
15. Niall követi, fél lépéssel mögötte, mint mindig. - Niall folgt ihm, einen halben Schritt hinter ihm, wie immer.
16. Az öreg pap hetvenkilenc éves, de még mindig egyenesen jár. - Der alte Priester ist 79 Jahre alt, aber er geht noch geradeaus.
17. Csak az ujjai remegnek, ezt látni lehet, amikor a kelyhet tartja. - Nur seine Finger zittern, das sieht man, wenn er den Kelch hält.
18. A templomban Brennan az oltár elé áll, és hátat fordít a térnek. - In der Kirche stellt sich Brennan vor den Altar und dreht dem Raum den Rücken zu.
19. A padok Niall mögött üresek – mind, egészen az utolsó sorig. - Die Bänke hinter Niall sind leer – alle, bis zur letzten Reihe.
20. Régebben harminc, negyven ember ült itt, néha több is. - Früher saßen hier dreißig, vierzig Menschen, manchmal mehr.
21. Idős asszonyok sötét ruhákban, vörös kezű férfiak, gyerekek, akik nem tudtak nyugton ülni. - Alte Frauen in dunklen Kleidern, Männer mit roten Händen, Kinder, die nicht stillsitzen konnten.
22. Ez öt éve volt, amikor a fiatal pap elment, és többé senki sem jött. - Das ist fünf Jahre her, als der junge Priester wegging und niemand mehr kam.
23. Brennan ennek ellenére folytatta, minden vasárnap, senkiért. - Brennan hat trotzdem weitergemacht, jeden Sonntag, für niemanden.
24. Niall nem azért jött, mert hisz, hanem mert nem akarja, hogy az öregember egyedül álljon ott. - Niall ist gekommen, nicht weil er glaubt, sondern weil er nicht will, dass der alte Mann allein steht.
25. A mise elkezdődik, és Brennan hangja betölti a csendet. - Die Messe beginnt, und Brennans Stimme füllt die Stille.
26. A latin szavak lassan hullanak, egyik a másik után, mint cseppek egy kútba. - Die lateinischen Worte fallen langsam, einer nach dem anderen, wie Tropfen in einen Brunnen.
27. Niall az első padban ül, és válaszol, amikor rá kerül a sor. - Niall sitzt auf der ersten Bank und antwortet, wenn er dran ist.
28. „Et cum spiritu tuo” – a szavak automatikusan jönnek, egy gyermek emlékezetéből. - „Et cum spiritu tuo" – die Worte kommen automatisch, aus dem Gedächtnis eines Kindes.
29. Hétéves volt, amikor először mondta ki őket. - Er war sieben Jahre alt, als er sie zum ersten Mal sagte.
30. Már nem emlékszik, hogy akkor értette-e, mit jelentenek. - Er erinnert sich nicht mehr, ob er damals verstanden hat, was sie bedeuten.
31. Talán nincs is jelentősége. - Vielleicht spielt das keine Rolle.
32. Brennan megfordul, Niall fölött elnézve az üres sorokra tekint. - Brennan dreht sich um, schaut über Niall hinaus in die leeren Reihen.
33. „Dominus vobiscum”, mondja halkan, szinte kérdezve. - „Dominus vobiscum", sagt er, leise, fast fragend.
34. Niall válaszol, Brennan pedig egyszer bólint, alig láthatóan. - Niall antwortet, und Brennan nickt einmal, kaum sichtbar.
35. A mise folytatódik, mondatról mondatra, mint egy öreg hajó, amely ismeri az útvonalát. - Die Messe geht weiter, Satz für Satz, wie ein altes Schiff, das seinen Kurs kennt.
36. Aztán eljön a pillanat, amelyre Niall nem számított. - Dann kommt der Moment, den Niall nicht erwartet hat.
37. Brennan a kezében tartja az ostyát, és kinyitja a száját. - Brennan hält die Hostie in den Händen und öffnet den Mund.
38. Egyetlen szó sem jön ki rajta. - Kein Wort kommt.
39. Csak egy rövid hang, aztán csend. - Nur ein kurzer Laut, dann Stille.
40. Brennan arca nyugodt marad, de az ujjai egy kicsit túl erősen szorítják az ostyát. - Brennans Gesicht bleibt ruhig, aber seine Finger drücken die Hostie ein bisschen zu fest.
41. Niall látja a verejtéket az öregember homlokán. - Niall sieht den Schweiß auf der Stirn des alten Mannes.
42. Látja a vak szemet, amely semmit sem lát, és a másikat, amely túl sokat tud. - Er sieht das blinde Auge, das nichts sieht, und das andere, das zu viel weiß.
43. Eltelik egy másodperc, aztán még egy. - Eine Sekunde vergeht, dann noch eine.
44. Niall vesz egy mély levegőt, aztán suttogni kezdi: „Hanc igitur oblationem servitutis nostrae …” - Niall atmet einmal tief, und dann flüstert er: „Hanc igitur oblationem servitutis nostrae …"
45. A szavak úgy törnek elő belőle, mint valami, amit valójában soha nem felejtett el. - Die Worte kommen aus ihm heraus wie etwas, das er nie wirklich vergessen hat.
46. Brennan lehunyja a szemét, egyszer bólint, és tovább beszél. - Brennan schließt die Augen, nickt einmal, und spricht weiter.
47. Az ostya megmozdul a csendben, és a mise folytatódik. - Die Hostie bewegt sich in der Stille, und die Messe geht weiter.
48. Az utolsó áldás után Niall eloltja a gyertyákat. - Nach dem letzten Segen löscht Niall die Kerzen.
49. Együtt mennek ki a templomból, szó nélkül. - Sie gehen zusammen aus der Kirche, ohne zu sprechen.
50. Az eső halkan hullik a kövezetre, mint mindig. - Der Regen fällt leise auf das Pflaster, wie immer.
51. A pubban egyedül vannak, a kocsmároson kívül, aki némán törli a pultot. - Im Pub sind sie allein, außer dem Wirt, der schweigend den Tresen wischt.
52. Két pohár Guinness áll előttük, félig tele, még érintetlenül. - Zwei Gläser Guinness stehen vor ihnen, halb voll, noch nicht angerührt.
53. Brennan a poharára néz, és azt mondja: „Tizenkét éves koromban tanultam meg latinul.” - Brennan schaut auf sein Glas und sagt: „Ich habe Latein gelernt, als ich zwölf war."
54. „Ez volt az egyetlen oktatás, amely valóban számított”, mondja aztán. - „Das war der einzige Unterricht, der wirklich gezählt hat", sagt er dann.
55. „Most már semmi sem számít.” - „Jetzt zählt nichts mehr."
56. Niall felemeli a poharát, és nyugodtan azt mondja: „Akkor igyunk a semmire.” - Niall hebt sein Glas und sagt ruhig: „Dann trinken wir auf nichts."
57. Koccintanak, halkan, nevetés nélkül. - Sie stoßen an, leise, ohne zu lachen.
58. Odakint, az ablak előtt eláll az eső. - Draußen vor dem Fenster hört der Regen auf.
59. Három hét óta először csend van. - Zum ersten Mal seit drei Wochen ist es still.
60. Egyikük sem néz oda. - Keiner von beiden schaut hin.





3



A latin szavak - Die lateinischen Worte
1. Niall ismeri a templomhoz vezető út minden kövét, a kövezet minden repedését, minden helyet, ahol fű nő a lapok között. - Niall kennt jeden Stein des Weges zur Kirche, jeden Riss im Pflaster, jede Stelle, wo das Gras zwischen den Platten wächst.
2. Öt éve minden vasárnap ezen az úton megy, kevéssel reggel hét óra előtt, amikor a falu még alszik. - Er geht diesen Weg jeden Sonntag, seit fünf Jahren, kurz vor sieben Uhr morgens, wenn das Dorf noch schläft.
3. Az eső egyenletesen hull, ahogy hetek óta teszi, megszakítás nélkül, szándék nélkül. - Der Regen fällt gleichmäßig, wie er es seit Wochen tut, ohne Unterbrechung, ohne Absicht.
4. A nyugati parton ez így van: az eső nem eseményként érkezik, egyszerűen csak ott van, mint a tenger, mint a szél, mint a csend. - An der Westküste ist das so: Der Regen kommt nicht als Ereignis, er ist einfach da, wie die See, wie der Wind, wie die Stille.
5. A templomajtó zárja megcsikordul, amikor elfordítja benne a kulcsot, és ez a hang Niall számára éppúgy hozzátartozik a vasárnaphoz, mint maga a harang. - Das Schloss der Kirchentür quietscht, als er den Schlüssel dreht, und dieser Laut gehört für Niall zum Sonntag wie die Glocke selbst.
6. Bent nedves kő és régi tömjén illata érződik, olyan szag, amely úgy ivódott a falakba, mint egy ima, amelyet már senki sem mond. - Drinnen riecht es nach feuchtem Stein und altem Weihrauch, ein Geruch, der sich in den Wänden festgesetzt hat wie ein Gebet, das niemand mehr spricht.
7. Meggyújt két gyertyát – csak kettőt, mert a gyertyatartó a Szűzanya előtt húsvét óta üresen áll, és senkinek sem volt bátorsága ezen változtatni. - Er zündet zwei Kerzen an – nur zwei, weil der Ständer vor der Muttergottes seit Ostern leer steht und keiner der Mut hatte, das zu ändern.
8. A lobogó fény hosszú árnyakat vet az üres padokra, és a templom egy pillanatra szinte élettelinek tűnik. - Das flackernde Licht wirft lange Schatten auf die leeren Bänke, und für einen Moment sieht die Kirche fast belebt aus.
9. Aztán elmegy Father Brennanért. - Dann holt er Father Brennan ab.
10. Az öreg pap már a plébániaház folyosóján áll, a miseruha gondosan a bal karjára fektetve, mintha egész éjjel várt volna. - Der alte Priester steht bereits im Flur des Pfarrhauses, das Messgewand sorgfältig über den linken Arm gelegt, als hätte er die ganze Nacht gewartet.
11. „Elkéstél” – mondja Brennan anélkül, hogy Niallra nézne, annak az embernek a nyugodt határozottságával, aki már nem vitatkozik, hanem csak megállapít. - „Du bist zu spät", sagt Brennan, ohne Niall anzusehen, mit der ruhigen Bestimmtheit eines Mannes, der nicht mehr streitet, sondern nur noch feststellt.
12. Niall elmagyarázza, hogy még csak negyed nyolc van, és a harang csak fél nyolckor szólal meg, de már tudja, hogy a válasz nem számít. - Niall erklärt, dass es erst Viertel nach sieben ist und die Glocke erst um halb acht läutet, aber er weiß bereits, dass die Antwort keine Rolle spielt.
13. A sövények között vezető keskeny úton mennek, Brennan fél lépéssel elöl, Niall mögötte, ahogy ez valahogy kialakult. - Sie gehen den schmalen Weg zwischen den Hecken, Brennan einen halben Schritt voraus, Niall hinter ihm, wie es sich so ergeben hat.
14. Az öregember lassabban jár, mint régen, de még mindig egyenesen megy, és ez olyasmi, ami Niallnek minden alkalommal feltűnik, anélkül hogy tudná, miért. - Der alte Mann geht langsamer als früher, aber er geht noch aufrecht, und das ist etwas, das Niall jedes Mal auffällt, ohne dass er weiß, warum.
15. A templomban Brennan elfoglalja helyét az oltár előtt, hátat fordít az üres gyülekezetnek, és elkezdi. - In der Kirche nimmt Brennan seinen Platz vor dem Altar ein, dreht der leeren Gemeinde den Rücken zu und beginnt.
16. A latin szavak nyugodtan és egyenletesen jönnek, egy olyan hang hordozza őket, amely az évek során törékenyebbé vált, de soha nem lett bizonytalan. - Die lateinischen Worte kommen ruhig und gleichmäßig, getragen von einer Stimme, die mit den Jahren brüchiger geworden ist, aber nie unsicher.
17. Niall az első padban ül, és úgy hallgatja, ahogy az ember egy folyót hallgat, amely mindig is ott volt. - Niall sitzt auf der ersten Bank und hört zu, wie man einem Fluss zuhört, der immer schon da war.
18. A mögötte lévő padok üresek, és mégis valahogy betöltik a teret mindazoknak a vasárnapoknak a súlyával, amikor itt emberek ültek. - Die Bänke hinter ihm sind leer, und trotzdem füllen sie den Raum irgendwie, mit dem Gewicht all der Sonntage, an denen hier Menschen saßen.
19. Még emlékszik az idős asszonyokra sötét ruháikban, a repedezett kezű férfiakra, a gyerekekre, akik csúszkáltak a fapadon, és ezért egy pillantást kaptak. - Er erinnert sich noch an die alten Frauen in ihren dunklen Kleidern, an die Männer mit den rissigen Händen, an die Kinder, die auf der Holzbank rutschten und einen Blick zugeworfen bekamen.
20. Mindez öt éve volt, azóta, hogy a fiatal pap elhagyta a gyülekezetet, és a vasárnapi mise laikus áhítattá lett. - Das alles ist fünf Jahre her, seit der junge Priester die Gemeinde verlassen hat und die Sonntagsmesse zu einer Laienandacht wurde.
21. Brennan erről semmit sem akart tudni, és azóta a saját miséjét tartja, csendben, latinul, engedély nélkül, közönség nélkül. - Brennan hat davon nichts wissen wollen und hält seitdem seine eigene Messe, still, auf Latein, ohne Erlaubnis, ohne Publikum.
22. Niall maradt, nem azért, mert a hit tartja, hanem mert nem tudja elviselni a gondolatot, hogy az öregember egyedül álljon az oltár előtt. - Niall ist geblieben, nicht weil der Glaube ihn hält, sondern weil er den Gedanken nicht aushält, dass der alte Mann allein vor dem Altar steht.
23. Válaszol, amikor rajta a sor, azokkal a szavakkal, amelyeket hétévesként tanult meg kívülről, és amelyek úgy maradtak benne, mint egy dallam, amelytől az ember többé nem szabadul. - Er antwortet, wenn er dran ist, mit Worten, die er als Siebenjähriger auswendig gelernt hat und die in ihm geblieben sind wie eine Melodie, die man nicht mehr loswird.
24. „Dominus vobiscum” – mondja Brennan, és röviden megfordul, jó szeme Niallt keresi, megtalálja. - „Dominus vobiscum", sagt Brennan, und dreht sich kurz um, sein gutes Auge sucht Niall, findet ihn.
25. „Et cum spiritu tuo” – válaszolja Niall, és ez elég. - „Et cum spiritu tuo", antwortet Niall, und das reicht.
26. Ismerik ezt a ritmust, ezt az adást és elfogadást, még ha egyikük sem nevezné így. - Sie kennen diesen Rhythmus, dieses Geben und Nehmen, auch wenn keiner von beiden es so nennen würde.
27. Aztán eljön az átváltoztatás. - Dann kommt die Wandlung.
28. Brennan két kézzel tartja az ostyát, ujjai enyhén remegnek, és kinyitja a száját. - Brennan hält die Hostie mit beiden Händen, die Finger zittern leicht, und öffnet den Mund.
29. Semmi. - Nichts.
30. Egy rövid, megtört hang, aztán olyan csend, mintha a templom visszatartaná a lélegzetét. - Ein kurzer, gebrochener Laut, dann eine Stille, die sich anfühlt, als würde die Kirche den Atem anhalten.
31. Brennan arcán nincs pánik, csak valamiféle kimerült keresés, mintha egy olyan könyvben lapozna, amelynek lapjait már nem látja. - Brennans Gesicht zeigt keine Panik, nur eine Art erschöpftes Suchen, als blättere er in einem Buch, dessen Seiten er nicht mehr sehen kann.
32. Niall látja az izzadságot az öregember homlokán, a vak pupillát, amely az ürességbe irányul, az ujjakat, amelyek túl erősen tartják az ostyát. - Niall sieht den Schweiß auf der Stirn des alten Mannes, die blinde Pupille, die ins Leere gerichtet ist, die Finger, die die Hostie zu fest halten.
33. Vár, mert reméli, hogy a szavak maguktól visszatérnek, ahogy néha szoktak. - Er wartet, weil er hofft, dass die Worte von selbst zurückkommen, wie sie es manchmal tun.
34. Nem térnek vissza. - Sie kommen nicht.
35. Aztán hallja, ahogy ő maga suttogja, szinte akarata ellenére: „Hanc igitur oblationem servitutis nostrae …” - Dann hört er sich selbst flüstern, fast ohne es zu wollen: „Hanc igitur oblationem servitutis nostrae …"
36. A szavak olyan mélységből jönnek, amelyet nem ismert, önmaga egy részéből, amely nyilvánvalóan soha nem szűnt meg ministránsnak lenni. - Die Worte kommen aus einer Tiefe, die er nicht kannte, aus einem Teil von ihm, der offenbar nie aufgehört hat, Ministrant zu sein.
37. Brennan egészen rövid időre lehunyja a szemét, és amikor újra kinyitja, nyugodtan folytatja, mintha semmi sem történt volna. - Brennan schließt die Augen, ganz kurz, und als er sie wieder öffnet, spricht er weiter, ruhig, als wäre nichts gewesen.
38. Az ostya felemelkedik, és a mise véget ér. - Die Hostie hebt sich, und die Messe geht zu Ende.
39. Niall eloltja a gyertyákat, Brennan leveszi a miseruhát, elhagyják a templomot anélkül, hogy egy szót is vesztegetnének arra, ami éppen történt. - Niall löscht die Kerzen, Brennan legt das Messgewand ab, sie verlassen die Kirche, ohne ein Wort darüber zu verlieren, was gerade passiert ist.
40. Az eső az ajtó előtt úgy fogadja őket, mint egy türelmes ismerős. - Der Regen empfängt sie vor der Tür wie ein geduldiger Bekannter.
41. A pubban nedves kabátjaikat a székekre teszik, és leülnek a pulthoz. - Im Pub stellen sie ihre nassen Jacken auf die Stühle und setzen sich an den Tresen.
42. A csapos hoz két fél Guinness-t, halkabbra veszi a rádiót, és békén hagyja őket, mert megtanulta, hogy ez a helyes. - Der Wirt bringt zwei halbe Guinness, dreht das Radio leiser und lässt sie in Ruhe, weil er gelernt hat, dass das das Richtige ist.
43. Brennan egy darabig a poharába bámul, mielőtt megszólal. - Brennan starrt eine Weile in sein Glas, bevor er spricht.
44. „Tizenkét éves koromban tanultam meg latinul” – mondja végül –, „egy tanteremben, amely télen soha nem lett meleg.” - „Ich habe Latein mit zwölf Jahren gelernt", sagt er schließlich, „in einem Klassenzimmer, das im Winter nie warm wurde."
45. „Ez volt az egyetlen óra, amelyen úgy éreztem, hogy valamiről szó van.” - „Es war der einzige Unterricht, bei dem ich das Gefühl hatte, dass es um etwas geht."
46. Szünetet tart, lassan forgatja a poharat remegő kezei között. - Er macht eine Pause, dreht das Glas langsam in den zitternden Händen.
47. „Most már semmi sem számít ebből.” - „Jetzt zählt nichts mehr davon."
48. Niall ránéz, aztán a poharára, aztán újra Brennanre. - Niall schaut ihn an, dann auf sein Glas, dann wieder auf Brennan.
49. „Akkor igyunk a semmire” – mondja. - „Dann trinken wir auf nichts", sagt er.
50. Koccintanak, ünnepélyesség nélkül, mosoly nélkül, két olyan férfi nyugodt mozdulatával, akik évek óta ismerik egymást, és keveset kell magyarázniuk. - Sie stoßen an, ohne Feierlichkeit, ohne Lächeln, mit der ruhigen Geste zweier Männer, die sich seit Jahren kennen und wenig erklären müssen.
51. Odakint eláll az eső. - Draußen hört der Regen auf.
52. Egyszerűen csak így történik, bejelentés nélkül, egy pillanat közepén, amely amúgy is már túl tele van. - Es geschieht einfach so, ohne Ankündigung, mitten in einem Augenblick, der ohnehin schon zu voll ist.
53. A bepárásodott ablaküvegen át halvány fény látszik a felhők között. - Durch das beschlagene Fensterglas sieht man ein blasses Licht zwischen den Wolken.
54. Egyikük sem fordul meg. - Keiner von beiden dreht sich um.





4



A latin szavak - Die lateinischen Worte
1. Niall számára a vasárnap nem az ébredéssel kezdődik, hanem azzal a pillanattal, amikor leveszi a kulcsot a kampóról, és tudja, hogy megint eljött az idő. - Der Sonntag beginnt für Niall nicht mit dem Aufwachen, sondern mit dem Moment, in dem er den Schlüssel vom Haken nimmt und weiß, dass es wieder Zeit ist.
2. Odakint az eső fal módjára függ a házak között, sűrűn és közönyösen, három hete ugyanaz az eső, amely már régóta nem időjárásnak érződik, hanem állapotnak. - Draußen hängt der Regen wie eine Wand zwischen den Häusern, dicht und gleichgültig, seit drei Wochen derselbe Regen, der sich längst nicht mehr wie Wetter anfühlt, sondern wie Zustand.
3. A falu csendben fekszik, ahogy vasárnapokon szokott, amikor az a néhány ember, aki még itt lakik, bepárásodott ablakok mögött marad, és senki sem várja, hogy valamelyikük templomba menjen. - Das Dorf liegt still, wie es an Sonntagen liegt, wenn die wenigen, die noch hier wohnen, hinter beschlagenen Fenstern bleiben und niemand erwartet, dass einer von ihnen zur Kirche geht.
4. Niall mégis megy, nem azért, mert muszáj volna, hanem mert abbahagyni döntés volna, és ő még nem hozott ilyet. - Niall geht trotzdem, nicht weil er müsste, sondern weil aufzuhören eine Entscheidung wäre, und er hat noch keine getroffen.
5. A zár megnyikordul, amikor benyomja a nehéz tölgyfaajtót, ismerős hang ez, amely száz éve ugyanaz, és állandóságában van benne valami már-már vigasztaló. - Das Schloss quietscht, als er die schwere Eichentür aufdrückt, ein vertrauter Laut, der seit hundert Jahren derselbe ist und in seiner Beständigkeit etwas fast Tröstliches hat.
6. A templomban nedves kő, tömjén és régi épületek sajátos hidege érződik, amely még nyáron sem enged teljesen, mintha a hőmérséklet a falakban önálló életre kelt volna. - Die Kirche riecht nach feuchtem Stein und Weihrauch und nach der spezifischen Kälte alter Gebäude, die selbst im Sommer nicht ganz weicht, als hätte sich die Temperatur in den Wänden verselbständigt.
7. Két gyertyát gyújt meg, mert a harmadik tartó – az, amelyik az Istenanya előtt áll – húsvét óta üres, és mert ezt a körülményt soha senki nem mondta ki hangosan, egyfajta hallgatólagos egyetértéssé vált. - Er zündet zwei Kerzen an, weil der dritte Ständer – der vor der Muttergottes – seit Ostern leer steht, und weil niemand diesen Umstand je laut angesprochen hat, ist er zu einer Art stillschweigendem Einverständnis geworden.
8. A lobogó fény az üres padokra hull, és olyan árnyakat rajzol, amelyek embereknek látszanak, ha az ember nem néz oda pontosan. - Das flackernde Licht fällt auf die leeren Bänke und zeichnet Schatten, die aussehen wie Personen, wenn man nicht genau hinschaut.
9. Niall nem néz oda pontosan. - Niall schaut nicht genau hin.
10. Elmegy Father Brennanért, mint minden vasárnap, a sövények közötti keskeny úton, amely eső után mindig egy kicsit csúszós. - Er holt Father Brennan ab, wie jeden Sonntag, den schmalen Weg zwischen den Hecken entlang, der nach Regen immer ein bisschen rutschig ist.
11. Az öreg pap már az előszobában áll, a miseruhával a karján, fehér szemöldöke összehúzva, mintha valamire várt volna, ami nem sietett. - Der alte Priester steht bereits im Flur, das Messgewand über dem Arm, die weißen Augenbrauen zusammengezogen, als hätte er auf etwas gewartet, das sich nicht beeilte.
12. „Elkéstél”, mondja Brennan annak az embernek a tekintélyével, aki számára az idő már nem percek egymásutánja, hanem tartás kérdése. - „Du bist zu spät", sagt Brennan, mit der Autorität eines Mannes, für den die Zeit nicht mehr eine Abfolge von Minuten ist, sondern eine Frage der Haltung.
13. Niall tárgyilagosan elmagyarázza, hogy negyed nyolc van, hogy a harang csak fél nyolckor szólal meg, hogy időben vannak – de miközben mondja, tudja, hogy ez a szóváltás nem az időről szól. - Niall erklärt sachlich, dass es Viertel nach sieben ist, dass die Glocke erst um halb acht läutet, dass sie in der Zeit sind – aber er weiß, während er es sagt, dass dieser Austausch nicht über Zeit handelt.
14. Egymás mellett mennek, Brennan fél lépéssel elöl, mert máshogy nem ismeri, Niall mögötte, mert megtanulta, hogy bizonyos helyek nem döntések, hanem megállapodások. - Sie gehen nebeneinander, Brennan einen halben Schritt voraus, weil er es nicht anders kennt, Niall hinter ihm, weil er gelernt hat, dass manche Positionen keine Entscheidung, sondern eine Übereinkunft sind.
15. A templom azzal a hideggel fogadja őket, amely mindig benne van, és Brennan habozás nélkül az oltárhoz megy, mintha egy olyan térbe lépne be, amely hozzá tartozik, jóllehet szigorúan véve már nem így van. - Die Kirche empfängt sie mit der Kälte, die sie immer hat, und Brennan geht ohne Zögern zum Altar, als würde er einen Raum betreten, der ihm gehört, obwohl er das, streng genommen, nicht mehr tut.
16. Hátat fordít a templomhajónak, remegő kezét a kehely fölé nyújtja, és beszélni kezd. - Er dreht dem Kirchenschiff den Rücken zu, streckt die zitternden Hände über den Kelch und beginnt zu sprechen.
17. A latin nyugodtan és folyamatosan árad, törékenyen a felső hangban, de ritmusában szilárdan, mint egy régi kötél, amely többet tart el, mint amennyit kinéznének belőle. - Das Latein kommt ruhig und kontinuierlich, brüchig in der Oberstimme, aber stabil in seinem Rhythmus, wie ein altes Seil, das mehr trägt, als man ihm ansieht.
18. Niall az első padban ül, kezét a térdei közé szorítva, és azokra a felhívásokra, amelyek választ kívánnak, olyan szavakkal felel, amelyeket emlékezete húsz éven át őrzött meg anélkül, hogy erre valaha felszólították volna. - Niall sitzt auf der ersten Bank, die Hände zwischen den Knien, und antwortet auf die Rufe, die Antworten erfordern, mit Worten, die sein Gedächtnis über zwanzig Jahre hinweg aufbewahrt hat, ohne je dazu aufgefordert worden zu sein.
19. A mögötte lévő padok üresek, de ürességük nem semmi – hanem mindazon vasárnap reggelek összege, amikor itt emberek ültek, akik most vagy elköltöztek, vagy meghaltak, ami a nyugati parton ugyanarra megy ki. - Die Bänke hinter ihm sind leer, aber ihre Leere ist nicht nichts – sie ist die Summe aller Sonntagmorgen, an denen hier Menschen saßen, die jetzt entweder fortgezogen oder gestorben sind, was an der Westküste auf dasselbe hinausläuft.
20. Emlékszik az öregasszonyokra, akik az ujjaik között úgy görgették a rózsafüzért, mint kereskedők az érméiket, és a férfiakra, akik tőzegszagúak voltak, és az istentisztelet után szótlanul mentek el egymás mellett, mintha a hallgatás órája hosszabbítást kapott volna. - Er erinnert sich an die alten Frauen, die den Rosenkranz zwischen den Fingern rollten wie Händler ihre Münzen, an die Männer, die nach Torf rochen und nach dem Gottesdienst wortlos aneinandervorbeigingen, als hätte die Stunde des Schweigens eine Verlängerung bekommen.
21. A püspökség öt évvel ezelőtt úgy döntött, hogy elegendő egy világi ájtatosság, és a gyülekezet, ahogy a gyülekezetek szokták, beletörődött. - Das Bistum hat vor fünf Jahren entschieden, dass eine Laienandacht genüge, und die Gemeinde hat sich, wie Gemeinden das tun, gefügt.
22. Brennan nem törődött bele, egyszerűen továbbcsinálta, csendben, engedély nélkül, közönség nélkül, mert az a gondolat, hogy a mise megszűnik, abszurdabbnak tűnt számára, mint az, hogy egyedül tartja meg. - Brennan hat sich nicht gefügt, er hat einfach weitergemacht, still, ohne Erlaubnis, ohne Publikum, weil ihm die Vorstellung, dass die Messe aufhört, absurder erschien als die Vorstellung, sie allein zu halten.
23. Niall maradt, nem hitből, hanem valamiféle kötelességérzetből, amelynek nincs vallási magja, de emberi van, és ez talán ugyanaz. - Niall ist geblieben, nicht aus Glauben, sondern aus einer Art Pflichtgefühl, das keinen religiösen Kern hat, aber einen menschlichen, und das vielleicht dasselbe ist.
24. „Dominus vobiscum”, mondja Brennan, és félig megfordul, jó szeme hosszú megszokás pontosságával találja meg Niallt. - „Dominus vobiscum", sagt Brennan und dreht sich halb um, sein gutes Auge findet Niall mit der Präzision langer Gewohnheit.
25. „Et cum spiritu tuo” – Niall szünet nélkül mondja, Brennan pedig bólint, alig észrevehetően, és újra az oltár felé fordul. - „Et cum spiritu tuo" – Niall sagt es ohne Pause, und Brennan nickt, kaum wahrnehmbar, und dreht sich wieder zum Altar.
26. Van ebben a rítusban egy csere, amely sem nem beszélgetés, sem nem ima, hanem valami a kettő között, valami, amire nincs megfelelő szó, legfeljebb talán ez: jelenlét. - Es gibt einen Austausch in diesem Ritual, der weder Gespräch ist noch Gebet, sondern etwas dazwischen, etwas, für das es kein passendes Wort gibt außer vielleicht: Anwesenheit.
27. A mise önmagát viszi előre, mondatról mondatra, Niall pedig kissé hátradől, és hagyja, hogy a latin szavak vízként menjenek át fölötte. - Die Messe trägt sich selbst vorwärts, Satz für Satz, und Niall lehnt sich ein wenig zurück und lässt die lateinischen Worte über sich hinweggehen wie Wasser.
28. Aztán elérkezik az átváltoztatás, és minden megakad. - Dann kommt die Wandlung, und alles stockt.
29. Brennan két kézzel tartja a szentostyát, ajkai egy szót formálnak, amely nem jön elő – nyitott száj, félbeszakadt hang, olyan csend, amely különbözik más csendektől, mert hiányzik belőle valami, aminek ott kellene lennie. - Brennan hält die Hostie mit beiden Händen, die Lippen formen sich zu einem Wort, das nicht kommt – ein offener Mund, ein abgebrochener Laut, eine Stille, die sich von anderen Stillen unterscheidet, weil in ihr etwas fehlt, das da sein sollte.
30. Niall tekintete azonnal az öregember kezére esik, amely olyan erővel tartja a szentostyát, hogy az inkább kapaszkodásnak látszik, nem felajánlásnak. - Nialls Blick geht sofort zu den Händen des alten Mannes, die die Hostie mit einer Kraft halten, die wie Festhalten aussieht, nicht wie Darbringen.
31. Látja az izzadságot, amely Brennan homlokán összegyűlt, a vak szemet, amely olyan irányba néz, amelyet senki sem ismer, a kimerült keresést egy olyan arc vonásaiban, amely megtanulta, hogy semmit se mutasson ki. - Er sieht den Schweiß, der sich auf Brennans Stirn gesammelt hat, das blinde Auge, das in eine Richtung zeigt, die keiner kennt, die erschöpfte Suche in den Zügen eines Gesichts, das gelernt hat, sich nichts anmerken zu lassen.
32. Eltelik egy másodperc, aztán még egy, és Niall visszatartja a lélegzetét, mert nem tudja, hogy a beavatkozás segítség-e vagy illetéktelen beleszólás. - Eine Sekunde vergeht, dann noch eine, und Niall hält die Luft an, weil er nicht weiß, ob Eingreifen Hilfe ist oder Einmischung.
33. Aztán hallja saját magát beszélni, halkan, szinte lélegzet nélkül: „Hanc igitur oblationem servitutis nostrae …” - Dann hört er sich selbst sprechen, leise, fast atemlos: „Hanc igitur oblationem servitutis nostrae …"
34. Ezek olyan szavak, amelyeket gyermekként tanult meg, abban az időben, amikor az ember úgy tanult dolgokat, hogy nem értette, meg fogja őket őrizni, és amelyek most úgy jönnek ki belőle, mint valami, ami valójában soha nem volt távol. - Es sind Worte, die er als Kind gelernt hat, in einer Zeit, in der man Dinge lernte, ohne zu verstehen, dass man sie behalten würde, und die jetzt aus ihm herauskommen wie etwas, das nie wirklich fort war.
35. Brennan egészen rövid időre lehunyja a szemét, olyan ember arckifejezésével, aki kap valamit, amit nem kért, de mégis elfogadja. - Brennan schließt die Augen, ganz kurz, mit dem Ausdruck eines Mannes, der etwas empfängt, das er nicht erbeten hat, es aber trotzdem nimmt.
36. Újra kinyitja, és tovább beszél, nyugodtan, egyenletesen, mintha semmi sem történt volna, és talán ez az igazi művészet: nem az, hogy az ember soha nem akad el, hanem hogy tovább beszél, amikor valaki tartja a fonalat. - Er öffnet sie wieder und spricht weiter, ruhig, gleichmäßig, als wäre nichts gewesen, und vielleicht ist das die eigentliche Kunst: nicht, dass man nie ins Stocken gerät, sondern dass man weiterspricht, wenn jemand den Faden hält.
37. A mise további közjáték nélkül ér véget. - Die Messe endet ohne weiteren Zwischenfall.
38. Niall eloltja a gyertyákat, Brennan pedig annak az embernek a pontos gondosságával veti le a miseruhát, aki tudja, hogy a kis dolgokban mutatott hanyagság tartás, nem hatékonyság. - Niall löscht die Kerzen, Brennan legt das Gewand ab mit der präzisen Sorgfalt eines Mannes, der weiß, dass Nachlässigkeit in kleinen Dingen eine Haltung ist, keine Effizienz.
39. Elhagyják a templomot, és egy szót sem szólnak arról, ami történt, ami az egyetlen lehetséges módja annak, hogy beszéljenek róla. - Sie verlassen die Kirche und sprechen kein Wort über das, was passiert ist, was die einzig mögliche Form ist, darüber zu sprechen.
40. Az eső némán fogadja őket. - Der Regen nimmt sie schweigend in Empfang.
41. A pubban nedves kabátjaik a székeken lógnak, a kocsmáros pedig kérdezés nélkül két fél pint Guinness-t tesz eléjük, mert évek óta tudja, mit jelent a vasárnap. - Im Pub hängen ihre nassen Jacken an den Stühlen, und der Wirt stellt zwei halbe Guinness vor sie hin, ohne zu fragen, weil er seit Jahren weiß, was Sonntag bedeutet.
42. Brennan egy ideig csendben ül, kezét a pohár köré kulcsolva, és a sötét folyadékot nézi, mintha olvasna benne valamit. - Brennan sitzt eine Weile still, die Hände um das Glas, und schaut auf die dunkle Flüssigkeit, als läse er etwas darin.
43. „Tizenkét éves koromban tanultam latinul”, mondja végül, annak az embernek a nyugodt tárgyilagosságával, akinek már nincs szüksége bevezetésre, „egy tanteremben, amely kréta és nedves gyapjúszövet szagú volt.” - „Ich habe Latein mit zwölf Jahren gelernt", sagt er schließlich, mit der ruhigen Sachlichkeit eines Mannes, der keine Einleitung mehr braucht, „in einem Klassenzimmer, das nach Kreide und nassem Wollstoff roch."
44. „Ez volt az egyetlen óra, amelyen éreztem, hogy maga a nyelv hordoz valamit, függetlenül attól, hogy hallgatja-e valaki.” - „Es war der einzige Unterricht, bei dem ich gespürt habe, dass die Sprache selbst etwas trägt, unabhängig davon, ob jemand zuhört."
45. Lassan forgatja kezében a poharat, és Niall látja, milyen erősen remegnek az ujjai, amikor nem tartanak semmit. - Er dreht das Glas langsam in den Händen, und Niall sieht, wie stark die Finger zittern, wenn sie nichts halten.
46. „Most már mindez semmit sem számít”, mondja Brennan, nem keserűen, hanem olyan ember megállapításával, aki bizonyítékot kapott egy elméletre, amelyet soha nem akart bizonyítani. - „Jetzt zählt das alles nichts mehr", sagt Brennan, nicht bitter, sondern mit der Feststellung von jemandem, der einen Beweis für eine Theorie geliefert bekommen hat, die er nie beweisen wollte.
47. Niall ránéz, aztán a poharára, annak az embernek a nyugalmával, aki nem keresi a szavakat, mert tudja, hogy a helyes szavak rövidek. - Niall schaut ihn an, dann auf sein Glas, mit der Ruhe eines Mannes, der nicht nach Worten sucht, weil er weiß, dass die richtigen kurz sind.
48. „Akkor igyunk a semmire”, mondja. - „Dann trinken wir auf nichts", sagt er.
49. Felemelik a poharakat, koccintanak, mosoly nélkül, ünnepélyesség nélkül, két olyan ember hordozott magától értetődésével, akik annyi vasárnapot osztottak meg egymással, hogy a gesztusoknak már nincs szükségük magyarázatra. - Sie heben die Gläser, stoßen an, ohne Lächeln, ohne Feierlichkeit, mit der getragenen Selbstverständlichkeit zweier Menschen, die so viele Sonntage geteilt haben, dass Gesten keine Erklärung mehr brauchen.
50. Odakint, a bepárásodott ablak előtt eláll az eső. - Draußen vor dem beschlagenen Fenster hört der Regen auf.
51. Egyszerűen eláll, mindennek a közepén, bejelentés nélkül, és egy pillanatra a falu olyan csendben fekszik, amely különbözik a megszokottól, mert nem várták. - Er hört einfach auf, mitten in allem, ohne Ankündigung, und für einen Moment liegt das Dorf in einer Stille, die sich von der gewöhnlichen unterscheidet, weil sie nicht erwartet wurde.
52. Halvány fény tolakszik át a felhők között, ferdén hull a nedves utcára. - Ein blasses Licht schiebt sich zwischen den Wolken durch, fällt schräg auf die nasse Straße.
53. Egyikük sem fordul az ablak felé. - Keiner von beiden dreht sich zum Fenster.




5



A latin szavak - Die lateinischen Worte
1. Vannak szokások, amelyeket az ember már nem indokol meg, mert az indoklás valamikor magában az ismétlésben tűnt el, és Niall vasárnapjai öt éve ebbe a kategóriába tartoznak. - Es gibt Gewohnheiten, die man nicht mehr begründet, weil die Begründung irgendwann in der Wiederholung selbst verschwunden ist, und Nialls Sonntage gehören seit fünf Jahren zu dieser Kategorie.
2. Nem sokkal hét előtt leveszi a kulcsot az ajtó melletti akasztóról, gondolkodás nélkül felveszi a kabátját, és kilép az esőbe, amely három hete esik, mintha már nem meteorológiai esemény volna, hanem a nyugati partvidék halmazállapota. - Um kurz vor sieben nimmt er den Schlüssel vom Haken neben der Tür, zieht die Jacke über, ohne nachzudenken, und tritt in den Regen, der seit drei Wochen fällt, als wäre er kein meteorologisches Ereignis mehr, sondern ein Aggregatzustand der Westküste.
3. A falu abban a sajátos vasárnapi csendben fekszik, amely nem nyugalom, hanem távollét – nincsenek emberek az utcán, nincsenek hangok, csak az eső egyenletes zúgása a kő és a tető ellen, és néha egy sirály, amely küzd ellene, mintha jobban tudná. - Das Dorf liegt in jener spezifischen Sonntagsstille, die nicht Ruhe ist, sondern Abwesenheit – keine Menschen auf der Straße, keine Stimmen, nur das gleichmäßige Rauschen des Regens gegen Stein und Dach und die gelegentliche Möwe, die dagegen ankämpft, als wüsste sie es besser.
4. Az utca végén álló templom olyan épület, amely túlélte rendeltetését, de ettől, ahogy Niall öt évnyi vasárnap reggel után tudja, nem kevésbé igaz, csak nehezebben magyarázható. - Die Kirche am Ende der Straße ist ein Gebäude, das seine Zweckbestimmung überlebt hat, aber das macht es, wie Niall nach fünf Jahren Sonntagmorgen weiß, nicht weniger wahr, sondern nur schwerer zu erklären.
5. A zár nyikorog, ahogy emberemlékezet óta nyikorog, és ez a hang már nem zavarja, mert megtanulta, hogy az állandóságnak egy olyan helyen, amelyet az elhagyás és az elmenés jár át, megvan a maga értéke. - Das Schloss quietscht, wie es seit Menschengedenken quietscht, und dieser Laut hat aufgehört, ihn zu stören, weil er gelernt hat, dass Beständigkeit in einem Ort, der von Aufgabe und Weggang durchzogen ist, ihren eigenen Wert hat.
6. Odabent az a szag fogadja, amely hosszú évek alatt bevésődött a kő pórusaiba: tömjén, nedvesség, a padok tompa fája, és alatta, alig észrevehetően, valami, amit gyerekként szentségnek tartott, és amit ma már nem nevez meg, mert minden név hamisan hangzik rá. - Drinnen empfängt ihn der Geruch, der sich in langen Jahren in die Poren des Steins eingegraben hat: Weihrauch, Feuchtigkeit, das stumpfe Holz der Bänke und darunter, kaum wahrnehmbar, etwas, das er als Kind für Heiligkeit hielt und das er heute nicht mehr benennt, weil jeder Name dafür falsch klingt.
7. Két gyertyát gyújt meg, mert a harmadik tartó húsvét óta üresen áll, és ez az üresség időközben annyira magától értetődővé vált, hogy már nem állítás, hanem egyszerűen tény. - Er zündet zwei Kerzen an, weil der dritte Ständer seit Ostern leer steht und diese Leere inzwischen so selbstverständlich geworden ist, dass sie aufgehört hat, eine Aussage zu sein, und einfach Tatsache ist.
8. A pislákoló fény az üres padokra esik, és olyan árnyékokat vet, amelyek úgy mozognak, mint jelenlévők, és Niall hagyja megtörténni ezt a benyomást, anélkül hogy helyreigazítaná. - Das flackernde Licht trifft die leeren Bänke und wirft Schatten, die sich bewegen wie Anwesende, und Niall lässt diesen Eindruck geschehen, ohne ihn zu korrigieren.
9. Végigmegy a keskeny, esőtől nedves úton a plébánia felé, és Father Brennan már az előszobában áll, bal karjára vetve a miseruhát annak az embernek a szertartásos gondosságával, aki tudja, hogy a forma az, ami megmarad, amikor a tartalom gyengül. - Er geht den schmalen, regennassen Weg zum Pfarrhaus, und Father Brennan steht bereits im Flur, das Messgewand mit der zeremonösen Sorgfalt eines Mannes über den linken Arm gelegt, der weiß, dass Form das ist, was bleibt, wenn der Inhalt schwächer wird.
10. „Elkéstél” – mondja Brennan, és ez nem az időpontokról szóló megállapítás, hanem kijelentés a világ természetéről, amelyet az öreg pap évtizedek óta túl lassúnak talál. - „Du bist zu spät", sagt Brennan, und es ist keine Feststellung über Uhrzeiten, sondern eine Aussage über die Beschaffenheit der Welt, die der alte Priester seit Jahrzehnten zu langsam findet.
11. Niall elmagyarázza, amit el tud magyarázni – negyed nyolc, harang fél nyolckor, minden rendben van –, de annak az embernek a fél szívű meggyőződésével magyarázza, aki tudja, hogy beszélgetőtársa nem ellenvéleményt vár, hanem társaságot. - Niall erklärt, was er erklären kann – Viertel nach sieben, Glocke um halb acht, alles im Rahmen –, aber er erklärt es mit der halbherzigen Überzeugung eines Mannes, der weiß, dass sein Gesprächspartner keine Gegenmeinung erwartet, sondern Gesellschaft.
12. Egymás mellett mennek a templomhoz vezető úton, Brennan fél lépéssel elöl, és ez az elrendezés annyira magától értetődővé vált, hogy már nem elsőbbséget jelent, hanem egyszerűen azt: így van. - Sie gehen nebeneinander den Weg zur Kirche, Brennan einen halben Schritt voraus, und diese Anordnung ist so selbstverständlich geworden, dass sie nicht mehr Vorrang bedeutet, sondern einfach: so ist es.
13. Az öregember lassabban jár, mint még két évvel ezelőtt, vállait kissé előrehúzza az eső ellen, és Niall gondolkodás nélkül igazítja hozzá lépteit, azzal az észrevétlen figyelmességgel, amely olyan emberek között alakul ki, akik rendszeresen töltenek együtt időt anélkül, hogy sokat beszélnének. - Der alte Mann geht langsamer als noch vor zwei Jahren, die Schultern ein wenig vorgezogen gegen den Regen, und Niall passt seinen Schritt an, ohne darüber nachzudenken, mit jener unbemerkten Rücksicht, die sich zwischen Menschen entwickelt, die regelmäßig Zeit miteinander verbringen, ohne viel zu reden.
14. A templomtérben Brennan azonnal elfoglalja helyét az oltár előtt, mintha számára nem létezne átmeneti idő megérkezés és elkezdés között, Niall pedig leül az első padba, megszokott helyére, miközben mögötte hallgatnak az üres sorok. - Im Kirchenraum nimmt Brennan sofort seinen Platz vor dem Altar ein, als existiere für ihn keine Übergangszeit zwischen Kommen und Beginnen, und Niall setzt sich auf die erste Bank, seinen angestammten Platz, während hinter ihm die leeren Reihen schweigen.
15. Ez az üresség sokáig foglalkoztatta Niallt, az első hónapokban még vádként, aztán kérdésként, végül pedig olyasmiként, ami már nem szorul kategorizálásra, mert egyszerűen ez az az állapot, amelyben a mise történik. - Diese Leere hat Niall lange beschäftigt, in den ersten Monaten noch als Vorwurf, dann als Frage, und schließlich als etwas, das keiner Kategorisierung mehr bedarf, weil es einfach der Zustand ist, in dem die Messe stattfindet.
16. Az eltűnt gyülekezet mégis jelen van, oly módon, amely kicsúszik a leírása alól: az öregasszonyok, akik úgy tartották kezükben a rózsafüzért, mint valami szükségszerűséget, a tőzegtől elszíneződött kezű férfiak, a gyerekek, akik csúszkáltak a padokon, és elnyerték anyjuk oldalra vetett pillantásait. - Die verschwundene Gemeinde ist trotzdem anwesend, in einer Weise, die sich seiner Beschreibung entzieht: die alten Frauen, die den Rosenkranz wie eine Notwendigkeit in den Händen hielten, die Männer mit den vom Torf gefärbten Händen, die Kinder, die auf den Bänken rutschten und Seitenblicke der Mütter ernteten.
17. Elmentek, a legtöbben meghaltak, néhányan elköltöztek, és a különbség a nyugati partvidéken kisebb, mint máshol volna. - Sie sind fort, die meisten gestorben, manche weggezogen, und der Unterschied ist an der Westküste geringer, als er anderswo wäre.
18. Brennan minderre nem beletörődéssel reagált, hanem olyan makacssággal, amelyet Niall minél tovább lát, annál inkább csodál: egyszerűen folytatta, megtartotta a misét, csendben, latinul, püspöki engedély nélkül, közönség nélkül, mert az alternatíva – abbahagyni – számára nem logikus következmény volt, hanem kapituláció, amelyet nem szándékozott végrehajtani. - Brennan hat auf all das nicht mit Resignation reagiert, sondern mit einer Sturheit, die Niall je länger, desto mehr bewundert: Er hat einfach weitergemacht, die Messe gehalten, still, auf Latein, ohne bischöfliche Genehmigung, ohne Publikum, weil die Alternative – aufzuhören – für ihn keine logische Konsequenz, sondern eine Kapitulation war, die er nicht zu vollziehen gedachte.
19. Niall mellette maradt, nem hitből, mert ahhoz túl őszinte volna önmagával szemben, hanem olyan kötelességérzetből, amelynek nincs vallási alapja, de emberi igen, és amely talán nincs is olyan messze attól, mint ahogy hangzik. - Niall ist bei ihm geblieben, nicht aus Glauben, denn dazu wäre er zu ehrlich sich selbst gegenüber, sondern aus einem Pflichtgefühl, das keine religiöse Grundlage hat, aber eine menschliche, und das vielleicht nicht so weit auseinanderliegt, wie es klingt.
20. A latin úgy tölti be a templomot, ahogy a víz egy edényt, vagyis: felveszi a tér alakját anélkül, hogy megváltoztatná, egyenletesen, folyamatosan, Brennan hangja hallhatóan öregszik minden évvel, de a ritmusa nem. - Das Latein füllt die Kirche wie Wasser einen Behälter, das heißt: es nimmt die Form des Raumes an, ohne ihn zu verändern, gleichmäßig, kontinuierlich, Brennans Stimme altert hörbar mit jedem Jahr, aber ihr Rhythmus nicht.
21. Niall válaszol, amikor rá kerül a sor, olyan szavakkal, amelyeket emlékezete két évtizeden át őrzött, mint dolgokat, amelyeket az ember elraktároz a pincében és elfelejt, amíg szüksége nem lesz rájuk: „Et cum spiritu tuo”, „Sed libera nos a malo”, a ministráns rövid válaszait, amelyeket hétévesen tanult meg kívülről, anélkül hogy tudta volna, huszonhét évesen is mondani fogja őket. - Niall antwortet, wenn er dran ist, mit Worten, die sein Gedächtnis über zwei Jahrzehnte bewahrt hat wie Dinge, die man in einem Keller einlagert und vergisst, bis man sie braucht: „Et cum spiritu tuo", „Sed libera nos a malo", die kurzen Antworten des Ministranten, die er mit sieben Jahren auswendig lernte, ohne zu wissen, dass er sie mit siebenundzwanzig noch sprechen würde.
22. „Dominus vobiscum” – Brennan röviden megfordul, jó szeme az évtizedes megszokás rendíthetetlen biztonságával találja meg Niallt, és ebben a pillantásban nincs sem kérdés, sem hála, csak a csendes elvárás, hogy ott legyen, aminek ott kell lennie. - „Dominus vobiscum" – Brennan dreht sich kurz um, sein gutes Auge findet Niall mit der unbeirrten Sicherheit jahrzehntelanger Gewohnheit, und in diesem Blick liegt weder Frage noch Dank, nur die stille Erwartung, dass da ist, was da sein soll.
23. „Et cum spiritu tuo” – válaszolja Niall, Brennan pedig bólint, és visszafordul, és ebben a kis cserében van valami liturgiaszerű, még akkor is, ha egyikük sem nevezné így. - „Et cum spiritu tuo" – Niall antwortet, und Brennan nickt und dreht sich zurück, und in diesem kleinen Austausch liegt so etwas wie Liturgie, auch wenn keiner von beiden es so nennen würde.
24. A mise az öreg struktúrák nehézkedésével halad előre, amelyek nem azért tartanak, mert hisznek bennük, hanem mert olyan gyakran ismételték őket, hogy saját súlyuk lett. - Die Messe bewegt sich vorwärts mit der Schwerkraft alter Strukturen, die nicht deswegen tragen, weil man an sie glaubt, sondern weil sie so oft wiederholt wurden, dass sie ein eigenes Gewicht entwickelt haben.
25. Aztán elérkezik az átváltoztatás, Brennan a kezében tartja az ostyát, a szája kinyílik, és nem jön szó. - Dann kommt die Wandlung, und Brennan hält die Hostie in den Händen, und sein Mund öffnet sich, und kein Wort kommt.
26. Nem drámai pillanat ez, nem összeomlás – csak egy nyitott száj, egy félbeszakadt kezdőhang, és mögötte egy csend, amely különbözik az üres padok csendjétől, mert nem üres, hanem megszakított. - Es ist kein dramatischer Moment, kein Zusammenbruch – nur ein offener Mund, ein abgebrochener Anlaut, und dahinter eine Stille, die sich von der Stille der leeren Bänke unterscheidet, weil sie nicht leer, sondern unterbrochen ist.
27. Niall tekintete azonnal Brennan kezére siklik, amely olyan erővel fogja körül az ostyát, mintha kapaszkodás volna, mintha az ujjak meg tudnák tartani azt, amit a szellem már nem talál, és látja az izzadságot az öregember homlokán, és a vak szemet, amely az apszis sötétjébe irányul, mintha ott keresné azt, ami elöl már nem megragadható. - Nialls Blick geht sofort zu Brennans Händen, die die Hostie mit einer Kraft umschließen, die wie Festhalten aussieht, als könnten die Finger halten, was der Geist nicht mehr findet, und er sieht den Schweiß auf der Stirn des alten Mannes und das blinde Auge, das ins Dunkel der Apsis gerichtet ist, als suchte es dort, was vorne nicht mehr greifbar ist.
28. Vár, mert reméli, hogy a szavak maguktól visszatérnek, ahogy néha teszik, ha az ember időt hagy nekik, és nem húzza őket. - Er wartet, weil er hofft, dass die Worte von selbst zurückkehren, wie sie es manchmal tun, wenn man ihnen Zeit lässt und nicht zieht.
29. Nem jönnek. - Sie kommen nicht.
30. Eltelik egy másodperc, aztán még egy, és a templom visszatartja a lélegzetét, és Niall is visszatartja, aztán történik valami, amit utólag nem tud megmagyarázni: hallja saját magát beszélni, halkan, szinte hallhatatlanul, mintha a szavak nem Brennannak szólnának, hanem a térnek: „Hanc igitur oblationem servitutis nostrae …” - Eine Sekunde vergeht, dann noch eine, und die Kirche hält den Atem an, und Niall hält ihn auch, und dann passiert etwas, das er im Nachhinein nicht erklären kann: Er hört sich selbst sprechen, leise, fast unhörbar, als wären die Worte nicht für Brennan bestimmt, sondern für den Raum: „Hanc igitur oblationem servitutis nostrae …"
31. Hívás nélkül jönnek, erőfeszítés nélkül, önmaga egy olyan részéből, amely nyilvánvalóan soha nem szűnt meg hétévesnek és ministránsnak lenni, és amely mindezeken az éveken át úgy hordozta ezt a mondatot, mint egy adósságot, amelyről az ember nem tud, amíg valaki rá nem kérdez. - Sie kommen ohne Abruf, ohne Anstrengung, aus einem Teil seiner selbst, der offenbar nie aufgehört hat, sieben Jahre alt und Ministrant zu sein, und der den Satz all diese Jahre getragen hat wie eine Schuld, die man nicht kennt, bis jemand nach ihr fragt.
32. Brennan egy pillanatra lehunyja a szemét annak az embernek a kifejezésével, aki olyasmit kap, amit sem nem érdemelt ki, sem nem várt, és amikor újra kinyitja, nyugodtan és egyenletesen folytatja, mintha a misében soha nem lett volna szakadás. - Brennan schließt die Augen, einen Moment lang, mit dem Ausdruck eines Mannes, der etwas empfängt, das er weder verdient noch erwartet hat, und als er sie wieder öffnet, spricht er weiter, ruhig und gleichmäßig, als wäre der Riss in der Messe niemals gewesen.
33. Az ostya felemelkedik, és az átváltoztatás többi része a megszokott csendben megy végbe, Niall pedig észreveszi, hogy az ő keze remeg, nem Brennané. - Die Hostie hebt sich, und der Rest der Wandlung vollzieht sich in der gewohnten Stille, und Niall bemerkt, dass seine Hände zittern, nicht seine.
34. A mise úgy ér véget, ahogy mindig véget ér: feltűnés nélkül, közönség nélkül, taps nélkül, amely egyetlen misének sem jár, ennek pedig kevésbé, mint bármely másiknak. - Die Messe endet, wie sie immer endet: ohne Aufsehen, ohne Publikum, ohne den Applaus, den keine Messe je hat und diese weniger als alle anderen.
35. Niall eloltja a gyertyákat, Brennan annak az embernek az akkurátus lassúságával veszi le a miseruhát, akinek egyetlen mozdulat sem közömbös, és elhagyják a templomot, és arról, ami történt, semmit sem mondanak, mert bármit is lehetne róla mondani, az vagy túl kevés volna, vagy túl sok. - Niall löscht die Kerzen, Brennan legt das Messgewand mit der akkuraten Langsamkeit eines Mannes ab, für den kein Handgriff gleichgültig ist, und sie verlassen die Kirche, und über das, was passiert ist, sagen sie nichts, weil alles, was man dazu sagen könnte, entweder zu wenig oder zu viel wäre.
36. Az eső nem enyhült. - Der Regen hat nicht nachgelassen.
37. A kocsmában kabátjaik a székeken lógnak, és a fapadlóra csöpögnek, a kocsmáros pedig leteszi a poharakat, és kérés nélkül halkabbra veszi a rádiót, mert húsz év alatt megtanulta, mire van szüksége ennek a két férfinak vasárnap reggel, és mire nincs. - Im Pub hängen ihre Jacken an den Stühlen und tropfen auf den Holzboden, und der Wirt stellt die Gläser ab und dreht das Radio leiser, ohne gefragt zu werden, weil er in zwanzig Jahren gelernt hat, was diese zwei Männer an Sonntagmorgen brauchen und was nicht.
38. Brennan sokáig csendben ül, kezét a pohár köré fonja, ujjai még enyhén remegnek, és a sötét sörbe néz annak az embernek az arcával, aki mérlegeli, vajon a beszéd vagy a hallgatás a helyesebb. - Brennan sitzt lange still, die Hände um das Glas gelegt, die Finger noch leicht zitternd, und schaut in das dunkle Bier mit dem Gesicht eines Mannes, der abwägt, ob sprechen oder schweigen das Richtigere ist.
39. „Tizenkét éves koromban tanultam latint” – mondja végül annak az embernek a csendjével, akinek már nincs szüksége bevezetésre, mert túl öreg a kerülőutakhoz –, „egy tanteremben, amely télen soha nem melegedett fel, és kréta meg nedves gyapjúszövet szaga volt.” - „Ich habe Latein gelernt, als ich zwölf war", sagt er schließlich, mit der Stille eines Mannes, der keine Einleitung mehr braucht, weil er zu alt ist, um Umwege zu machen, „in einem Klassenzimmer, das im Winter nie warm wurde und nach Kreide und nassem Wollstoff roch."
40. „Ez volt az egyetlen nyelv, amelynél éreztem, hogy hordoz valamit, ami nem belőle magából jön – valamit, ami használja a szavakat, anélkül hogy bennük lakna.” - „Es war die einzige Sprache, bei der ich spürte, dass sie etwas trägt, das nicht von ihr selbst kommt – etwas, das die Worte benutzt, ohne in ihnen zu wohnen."
41. Rövid szünetet tart, amelyben a rádió mormogása és a távoli esőkopogás betölti a teret. - Er macht eine kurze Pause, in der das Radiomurren und das entfernte Regenprasseln den Raum füllen.
42. „Most már mindez semmit sem számít, és nem tudom, hogy ez a nyelven múlik-e, vagy rajtam, vagy azon, ami a kettő között eltűnt.” - „Jetzt zählt das alles nichts mehr, und ich weiß nicht, ob das an der Sprache liegt oder an mir oder an dem, was zwischen den beiden verschwunden ist."
43. Niall ránéz, aztán a poharára, és ebben a hallgatásban nincs zavar, hanem két férfi nyugodt egyetértése, akik megtanulták, hogy a legtöbb mondatnak nincs szüksége válaszra, csak tanúkra. - Niall schaut ihn an, dann auf sein Glas, und in diesem Schweigen liegt keine Verlegenheit, sondern das ruhige Einverständnis zweier Männer, die gelernt haben, dass die meisten Sätze keine Antwort brauchen, sondern nur Zeugen.
44. „Akkor igyunk a semmire” – mondja. - „Dann trinken wir auf nichts", sagt er.
45. Felemelik a poharakat, koccintanak, mosoly nélkül, ünnepélyesség nélkül, egy olyan gesztus hordozott magától értetődésével, amelyet olyan gyakran ismételtek, hogy megszűnt jelképes lenni, és egyszerűen igaz lett. - Sie heben die Gläser, stoßen an, ohne Lächeln, ohne Feierlichkeit, mit der getragenen Selbstverständlichkeit einer Geste, die so oft wiederholt wurde, dass sie aufgehört hat, symbolisch zu sein, und einfach wahr ist.
46. Odakint eláll az eső. - Draußen hört der Regen auf.
47. Egyszerűen eláll, három hét után, ennek a meg nem figyelt pillanatnak a közepén, és a sápadt fény, amely most ferdén hullik be a felhők résén át, úgy terül rá a nedves utcára, mint egy kijelentés, amelyhez senkinek sincs nyelve. - Er hört einfach auf, nach drei Wochen, mitten in diesem unbetrachteten Moment, und das blasse Licht, das jetzt schräg durch die Wolkenlücke fällt, legt sich auf die nasse Straße wie eine Aussage, für die niemand die Sprache hat.
48. Egyikük sem fordul az ablak felé. - Keiner von beiden dreht sich zum Fenster.




90

[Bearbeiten]

1



Az elárasztott rét - Die Wiese unter Wasser
1. Három napja esik az eső. - Der Regen fällt seit drei Tagen.
2. Maeve Dublinból tér vissza a régi falujába. - Maeve fährt aus Dublin zurück in ihr altes Dorf.
3. Az út nedves és sötét. - Die Straße ist nass und dunkel.
4. Az út végén megáll az autója. - Am Ende der Straße bleibt ihr Auto stehen.
5. Kiszáll, és gyalog megy tovább. - Sie steigt aus und geht zu Fuß weiter.
6. A sár húzza a csizmáját. - Der Matsch zieht an ihren Stiefeln.
7. Az eső az arcát veri. - Der Regen trifft ihr Gesicht.
8. Csak egy kis bőröndöt visz magával. - Sie trägt nur einen kleinen Koffer.
9. Az anyja háza a folyónál áll. - Das Haus ihrer Mutter liegt am Fluss.
10. A folyó kilépett a medréből. - Der Fluss ist über die Ufer getreten.
11. A víz az udvaron áll. - Das Wasser steht im Hof.
12. Declan a nyitott bejárati ajtóban áll. - Declan steht in der offenen Haustür.
13. Egy zseblámpát tart a kezében. - Er hält eine Taschenlampe in der Hand.
14. A fény reszketve fut végig a nedves falon. - Das Licht zittert über die nasse Wand.
15. „Úgy nézel ki, mint egy vízbe fúlt macska” – mondja. - „Du siehst aus wie eine ertrunkene Katze", sagt er.
16. „Te meg úgy nézel ki, mint mindig” – mondja Maeve. - „Du siehst aus wie immer", sagt sie.
17. Röviden megölelik egymást. - Sie umarmen sich kurz.
18. Nedves fa és régi tea szaga érződik. - Es riecht nach nassem Holz und altem Tee.
19. A házban sötét van, mert elment az áram. - Im Haus ist es dunkel, weil der Strom weg ist.
20. Az anyjuk, Bridie, odafent ül a karosszékben. - Ihre Mutter Bridie sitzt oben im Sessel.
21. „Megmentetted apád övét?” – kérdezi. - „Hast du den Gürtel deines Vaters gerettet?", fragt sie.
22. Maeve az üres kezére néz. - Maeve schaut auf ihre leeren Hände.
23. Declan előveszi az övet a dzsekije zsebéből. - Declan nimmt den Gürtel aus seiner Jackentasche.
24. Az anyja ölébe teszi. - Er legt ihn der Mutter auf den Schoß.
25. Bridie végigsimít a bőrön, és nem mond semmit. - Bridie streicht über das Leder und sagt nichts.
26. Aztán Maeve és Declan felviszik a régi komódot a lépcsőn. - Dann tragen Maeve und Declan die alte Kommode die Treppe hoch.
27. A komód nehéz. - Die Kommode ist schwer.
28. Declan írül káromkodik. - Declan flucht auf Irisch.
29. Maeve ezen a napon először nevet fel. - Maeve lacht zum ersten Mal an diesem Tag.
30. Székeket és dobozokat is felcipelnek. - Sie schleppen auch Stühle und Kartons nach oben.
31. A víz a földszinten lassan emelkedik. - Das Wasser im Erdgeschoss steigt langsam.
32. Régi fényképek az apjukról a vízen úsznak. - Alte Fotos vom Vater schwimmen auf dem Wasser.
33. Declan meglátja őket, és azt mondja: „Papa most csónakázik.” - Declan sieht sie und sagt: „Papa macht jetzt eine Bootsfahrt."
34. Maeve felvesz egy fényképet, és szorosan fogja. - Maeve nimmt ein Foto und hält es fest.
35. Odakint a szomszédok homokzsákokkal segítenek. - Draußen helfen die Nachbarn mit Sandsäcken.
36. Maeve kimegy, és ő is segít. - Maeve geht hinaus und hilft auch.
37. A keze kihűl. - Ihre Hände werden kalt.
38. Egy óra múlva a vonal biztosítva van. - Nach einer Stunde ist die Linie gesichert.
39. A szomszédasszony, Aoife, forró teát hoz egy termoszban. - Die Nachbarin Aoife bringt heißen Tee in einer Thermoskanne.
40. Ez a legjobb tea, amelyet Maeve évek óta ivott. - Es ist der beste Tee, den Maeve seit Jahren getrunken hat.
41. Éjfélre csendesebb lesz minden. - Um Mitternacht ist es ruhiger.
42. Declan felmászik a fészer tetejére. - Declan klettert auf das Dach des Schuppens.
43. Maeve utána mászik. - Maeve klettert hinter ihm her.
44. A tető hullámbádogból van, és hideg. - Das Dach ist aus Wellblech und kalt.
45. De innen fentről mindent látni. - Aber von hier oben sieht man alles.
46. A víz fekete és mozdulatlan az udvaron. - Das Wasser liegt schwarz und still im Hof.
47. A parti nyírfák félig vízben állnak. - Die Birken am Ufer stehen halb im Wasser.
48. Declan odaadja neki a whiskysüveget. - Declan gibt ihr die Whiskeyflasche.
49. Maeve nagyot kortyol belőle. - Sie trinkt einen langen Schluck.
50. „Miért nem mentél el soha?” – kérdezi. - „Warum bist du nie weggegangen?", fragt sie.
51. Declan megvonja a vállát. - Er zuckt mit den Schultern.
52. „Mert valakinek néznie kell, ahogy emelkedik a víz.” - „Weil jemand zusehen muss, wie das Wasser steigt."
53. Egy darabig nem mondanak semmit. - Sie sagen eine Weile nichts.
54. Aztán Maeve azt mondja: „Azt hittem, én itt már végeztem.” - Dann sagt Maeve: „Ich dachte, ich bin hier fertig."
55. Declan így felel: „Az is vagy. De az, hogy végeztél, még nem ok arra, hogy ne gyere vissza.” - Declan antwortet: „Bist du auch. Aber fertig sein ist kein Grund, nicht zurückzukommen."
56. Az eső újra elered, most halkabban. - Der Regen fängt wieder an, leiser jetzt.
57. Még sokáig ülnek a tetőn. - Sie sitzen noch lange auf dem Dach.
58. Reggelre a víz valamelyest visszahúzódott. - Am Morgen ist das Wasser etwas gesunken.
59. Bridie az első emeleti ablaknál áll. - Bridie steht am Fenster im ersten Stock.
60. Integet Maeve-nek, amikor az kihúzza a bőröndjét a sárból. - Sie winkt Maeve zu, als diese ihren Koffer aus dem Schlamm zieht.
61. Declan az ajtónak támaszkodik. - Declan lehnt an der Tür.
62. „Legközelebb telefonálj előtte” – mondja. - „Nächstes Mal ruf vorher an", sagt er.
63. „Nem lesz legközelebb” – mondja Maeve. - „Es gibt kein nächstes Mal", sagt Maeve.
64. De mindketten tudják: lesz legközelebb. - Aber beide wissen: Es wird ein nächstes Mal geben.
65. Beszáll az autóba. - Sie steigt ins Auto.
66. A rádió egy régi ír dalt játszik. - Das Radio spielt ein altes irisches Lied.
67. A tükörben látja Declant az ajtóban állni. - Im Spiegel sieht sie Declan in der Tür stehen.
68. Felemeli a kezét. - Er hebt die Hand.
69. Maeve elindul. - Sie fährt los.
70. A víz csobban a kerekek alatt. - Das Wasser platscht unter den Reifen.
71. Az árvíznek még nincs vége. - Die Flut ist nicht vorbei.
72. De ma nem halt bele. - Aber sie ist heute nicht gestorben.
73. Ez elég. - Das reicht.





2




Az elárasztott rét - Die Wiese unter Wasser
1. Maeve három napja nem aludt, mert a faluból érkező hírek egyre rosszabbak lettek. - Maeve hat seit drei Tagen nicht geschlafen, weil die Nachrichten aus dem Dorf immer schlechter wurden.
2. Becsomagol egy bőröndöt, de csak két napra. - Sie packt einen Koffer, aber nur für zwei Tage.
3. Dublinból kifelé menet az autópálya üres, és az eső keményen veri a szélvédőt. - Auf der Fahrt aus Dublin ist die Autobahn leer, und der Regen schlägt hart auf die Windschutzscheibe.
4. A kavicsos út végén már térdig áll a víz. - Am Ende der Schotterstraße steht das Wasser schon knietief.
5. Leállítja az autót, és az út hátralévő részét gyalog teszi meg. - Sie stellt das Auto ab und geht den Rest zu Fuß.
6. A sár olyan puha, hogy a csizmája minden lépésnél belesüpped. - Der Matsch ist so weich, dass ihre Stiefel bei jedem Schritt einsinken.
7. A ház kisebbnek látszik, mint ahogyan emlékezett rá. - Das Haus sieht kleiner aus, als sie es in Erinnerung hat.
8. Declan zseblámpával áll az ajtóban, mert dél óta nincs áram. - Declan steht in der Tür mit einer Taschenlampe, weil der Strom seit dem Mittag ausgefallen ist.
9. „Bőrig áztál” – mondja, és ez majdnem úgy hangzik, mint egy üdvözlés. - „Du bist nass bis auf die Knochen", sagt er, und das klingt fast wie eine Begrüßung.
10. Röviden megölelik egymást, és megveregetik egymás hátát, ahogy akkor szokás, amikor az ember nem tudja, mit mondjon. - Sie umarmen sich kurz und klopfen sich auf den Rücken, wie man es macht, wenn man nicht weiß, was man sagen soll.
11. A házban nedves fa, régi kő és annak a teának a szaga érződik, amelyet Bridie mindig főz, amikor nem tudja, mi mást tehetne. - Im Haus riecht es nach nassem Holz, altem Stein und dem Tee, den Bridie immer kocht, wenn sie nicht weiß, was sie sonst tun soll.
12. Az anyja odafent ül a karosszékben, kezét az ölében tartja, és az ajtóra néz, amikor meglátja Maeve-et. - Die Mutter sitzt oben im Sessel, die Hände im Schoß, und schaut auf die Tür, als sie Maeve sieht.
13. „A víz még mindig emelkedik” – mondja Bridie anélkül, hogy köszönne. - „Das Wasser steigt noch", sagt Bridie, ohne Hallo zu sagen.
14. Maeve rövid időre leül mellé, de Declan már lentről kiált, hogy meg kell menteni a komódot. - Maeve setzt sich kurz zu ihr, aber Declan ruft schon von unten, dass man die Kommode retten muss.
15. A komód tölgyfából van, és olyan nehéz, hogy Maeve megérti, miért várt rá Declan. - Die Kommode ist aus Eichenholz und wiegt so viel, dass Maeve versteht, warum Declan auf sie gewartet hat.
16. Mindketten halkan káromkodnak, miközben felvonszolják azt a szűk lépcsőn. - Sie fluchen beide leise, als sie das Ding die enge Treppe hinaufschleppen.
17. Amikor felérnek, nevetnek, mert ez néha könnyebb, mint semmit sem mondani. - Oben angekommen lachen sie, weil das manchmal einfacher ist als nichts zu sagen.
18. Declan elővesz egy gyertyát a konyhafiókból, és most a szoba szinte otthonosnak tűnik. - Declan holt eine Kerze aus der Küchenschublade, und jetzt sieht das Zimmer fast gemütlich aus.
19. De lent a víz halkan veri a falat, és ez nem hangzik otthonosan. - Aber das Wasser unten schlägt leise gegen die Wand, und das klingt nicht gemütlich.
20. Maeve visszamegy lefelé, és látja, hogy az apjáról készült régi fényképek a vízen sodródnak. - Maeve geht zurück nach unten und sieht, dass die alten Fotos vom Vater auf dem Wasser treiben.
21. Felvesz egyet, és magához szorítja, mielőtt elázna. - Sie nimmt eines und drückt es an sich, bevor es nass wird.
22. Declan látja ezt, és azt mondja: „Apa mindig azt mondta nekünk, hogy szeret úszni.” - Declan sieht das und sagt: „Papa hat uns immer gesagt, dass er gern schwimmt."
23. Maeve nevet, bár ég a szeme. - Maeve lacht, obwohl ihr die Augen brennen.
24. Odakint a szomszédok homokzsákokkal dolgoznak, és Maeve kimegy, hogy segítsen. - Draußen arbeiten die Nachbarn mit Sandsäcken, und Maeve geht hinaus, um zu helfen.
25. Hideg van, és az eső nem tart szünetet. - Es ist kalt, und der Regen macht keine Pause.
26. Aoife, a szemközti szomszédasszony, zsákokat cipel, pedig már hetvenéves. - Aoife, die Nachbarin von gegenüber, schleppt Säcke, obwohl sie schon siebzig ist.
27. „Megint itt vagy” – mondja Aoife, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. - „Du bist wieder da", sagt Aoife, als wäre das die natürlichste Sache der Welt.
28. Maeve bólint, és felveszi a következő zsákot. - Maeve nickt und nimmt den nächsten Sack.
29. Két óra múlva elkészül a védelmi vonal, és valaki teát hoz egy régi kannában. - Nach zwei Stunden ist die Linie fertig, und jemand bringt Tee in einer alten Kanne.
30. Az esőben isszák meg, és nem sokat mondanak, mert a munka már mindent elmondott. - Sie trinken im Regen und sagen nicht viel, weil die Arbeit schon alles gesagt hat.
31. Éjfélkor a víz egy időre nyugodt. - Um Mitternacht ist das Wasser für eine Weile ruhig.
32. Declan felmászik a fészer tetejére, és felé nyújtja a kezét. - Declan klettert auf das Dach des Schuppens und streckt ihr die Hand entgegen.
33. Onnan fentről látni az egész kiterjedését, mert a holdfény rövid időre áttör a felhőkön. - Von dort oben sieht man das ganze Ausmaß, weil das Mondlicht kurz durch die Wolken kommt.
34. Az iskolába vezető út, amelyen Maeve gyerekként járt, most fekete víz alatt fekszik. - Der Schulweg, den Maeve als Kind gegangen ist, liegt jetzt unter schwarzem Wasser.
35. Declan előhúz a dzsekije zsebéből egy műanyag whiskeyspalackot, mert ő mindig fel van készülve az ilyen éjszakákra. - Declan zieht eine Plastikflasche Whiskey aus der Jackentasche, weil er immer auf solche Nächte vorbereitet ist.
36. Maeve iszik, és érzi, hogy a hideg egy kicsit enged. - Maeve trinkt und spürt, dass die Kälte ein bisschen nachlässt.
37. „Miért nem mentél el igazából soha?” – kérdezi, mert ezt már évek óta meg akarja kérdezni. - „Warum bist du wirklich nie weggegangen?", fragt sie, weil sie das seit Jahren fragen will.
38. Declan a vízre néz, és azt mondja: „Mert azt hittem, valakinek maradnia kell.” - Declan schaut auf das Wasser und sagt: „Weil ich dachte, dass jemand bleiben muss."
39. „Mama miatt?” – kérdezi Maeve. - „Für Mama?", fragt sie.
40. „Minden miatt” – mondja Declan. - „Für alles", sagt er.
41. Egy ideig nem mondanak semmit, és ez így rendben van. - Eine Weile sagen sie nichts, und das ist in Ordnung.
42. Aztán Maeve azt mondja: „Azt hittem, én itt már végeztem.” - Dann sagt Maeve: „Ich dachte, ich wäre hier fertig."
43. Declan visszaveszi a palackot, és azt mondja: „Végeztél is. De az, hogy végeztél, még nem ok arra, hogy ne gyere vissza.” - Declan nimmt die Flasche zurück und sagt: „Bist du auch. Aber fertig sein ist kein Grund, nicht zurückzukommen."
44. Az eső újra elered, de halkabban, mint korábban. - Der Regen fängt wieder an, aber leiser als vorher.
45. Még egy órát ülnek a tetőn, amíg a palack ki nem ürül. - Sie sitzen noch eine Stunde auf dem Dach, bis die Flasche leer ist.
46. Amikor Maeve reggel felébred, a víz valamennyit visszahúzódott. - Als Maeve am Morgen aufwacht, hat das Wasser ein Stück nachgegeben.
47. A földszinti bútorok a sárban állnak, de még állnak. - Die Möbel im Erdgeschoss stehen im Schlamm, aber sie stehen noch.
48. Bridie teát főz, mert az áram visszajött, és mert ezt teszi mindig, amikor a legrosszabb rész elmúlt. - Bridie kocht Tee, weil der Strom wieder da ist und weil sie das immer macht, wenn der schlimmste Teil vorbei ist.
49. „Maradsz még?” – kérdezi az anyja anélkül, hogy megfordulna. - „Bleibt du noch?", fragt die Mutter, ohne sich umzudrehen.
50. „Holnap vissza kell mennem” – mondja Maeve. - „Ich muss morgen zurück", sagt Maeve.
51. Bridie bólint, mintha pontosan erre számított volna. - Bridie nickt, als hätte sie genau das erwartet.
52. Declan kenyeret eszik az asztalnál, és a telefonját nézi, de Maeve tudja, hogy figyel. - Declan isst Brot am Tisch und schaut auf sein Telefon, aber Maeve weiß, dass er zuhört.
53. A napot azzal töltik, hogy kilapátolják a sarat a földszintről. - Sie verbringen den Tag damit, den Schlamm aus dem Erdgeschoss zu schaufeln.
54. Ez a legnehezebb munka, amelyet Maeve évek óta végzett. - Es ist die schwerste Arbeit, die Maeve seit Jahren gemacht hat.
55. De ez az egyetlen munka is, amelynél nem kell gondolkodnia. - Aber es ist auch die einzige Arbeit, bei der sie nicht nachdenken muss.
56. Este Maeve kihúzza a bőröndjét a ház előtti sárból. - Am Abend zieht Maeve ihren Koffer aus dem Schlamm vor dem Haus.
57. Declan az ajtóban támaszkodik, és azt mondja: „Legközelebb telefonálj előtte.” - Declan lehnt in der Tür und sagt: „Nächstes Mal ruf vorher an."
58. „Nem lesz legközelebb” – mondja Maeve. - „Es gibt kein nächstes Mal", sagt sie.
59. Declan mosolyog, mert mindketten tudják, hogy ez hazugság. - Er lächelt, weil sie beide wissen, dass das eine Lüge ist.
60. Bridie az első emeleti ablaknál áll, és integet, amikor Maeve az autóhoz megy. - Bridie steht am Fenster im ersten Stock und winkt, als Maeve zum Auto geht.
61. A rádió olyan dalt játszik, amelyet Maeve a gyerekkorából ismer. - Das Radio spielt ein Lied, das Maeve aus ihrer Kindheit kennt.
62. A visszapillantó tükörben látja Declant, aki még mindig az ajtóban áll, és hagyja, hogy az eső az arcába essen. - Im Rückspiegel sieht sie Declan, der immer noch in der Tür steht und den Regen ins Gesicht lässt.
63. Elindul, és a víz csobban a kerekek alatt. - Sie fährt los, und das Wasser platscht unter den Reifen.
64. Az árvíz még nincs egészen vége. - Die Flut ist noch nicht ganz vorbei.
65. De a ház még áll, és az emberek benne szintén. - Aber das Haus steht noch, und die Menschen darin auch.
66. Ez mára elég. - Das reicht für heute.




3



A víz alatti rét - Die Wiese unter Wasser
1. Az üzenet hajnali fél négykor érkezett, röviden és felkiáltójel nélkül: „A folyó már az udvarban áll.” - Die Nachricht kam um halb vier morgens, kurz und ohne Ausrufezeichen: „Der Fluss steht im Hof."
2. Maeve még ébren feküdt, mert valahogy tudta, hogy ez fog történni. - Maeve lag noch wach, weil sie es irgendwie gewusst hatte.
3. Bedobált néhány holmit a bőröndbe, nem azért, mert maradni akart, hanem mert az ilyen éjszakákra fel kell készülni. - Sie warf ein paar Sachen in den Koffer, nicht weil sie bleiben wollte, sondern weil man für solche Nächte gewappnet sein muss.
4. Az út Dublinból majdnem három óráig tartott, mert egy teherautó keresztben állt az országúton, és senki sem látszott tudni, miért. - Die Fahrt aus Dublin dauerte fast drei Stunden, weil ein Lastwagen quer auf der Nationalstraße stand und niemand zu wissen schien, warum.
5. Az eső nem csillapodott, és az ablaktörlők úgy küzdöttek, mintha személyesen megsértették volna őket. - Der Regen ließ nicht nach, und die Scheibenwischer kämpften, als wären sie persönlich beleidigt.
6. A kavicsos út végén, ahol az aszfalt megszűnt, és a víz kezdődött, leállította az autót egy füves dombra, és kiszállt. - Am Ende der Schotterstraße, wo der Asphalt aufhörte und das Wasser anfing, stellte sie das Auto auf einen Grashügel und stieg aus.
7. A csizmája azonnal belesüllyedt, és a sárnak olyan szaga volt, amelyet évek óta nem érzett – nedves tőzeg, régi fű és valami olyan szaga, amit nem tudott megnevezni. - Die Stiefel sanken sofort ein, und der Matsch hatte einen Geruch, den sie seit Jahren nicht mehr gerochen hatte – nach nassem Torf und altem Gras und etwas, das sie nicht benennen konnte.
8. A ház még állt, de másképp állt, mintha egy kicsit kisebb lett volna. - Das Haus stand noch, aber es stand anders, als wäre es ein bisschen kleiner geworden.
9. Declan a nyitott ajtóban várta, zseblámpával a kezében, mögötte kialudt a fény. - Declan wartete in der offenen Tür, eine Taschenlampe in der Hand, das Licht hinter ihm erloschen.
10. „Azt hittem, nem jössz el”, mondta, és ez sem szemrehányásnak, sem megkönnyebbülésnek nem hangzott, hanem egyszerűen megállapításnak. - „Ich dachte, du kommst nicht", sagte er, und das klang weder vorwurfsvoll noch erleichtert, sondern einfach wie eine Feststellung.
11. Úgy ölelték meg egymást, ahogy testvérek teszik, amikor a szavak túl nagyok – röviden, erősen, egy hátveregetéssel, amely azt jelentette: még itt vagyok. - Sie umarmten sich auf die Art, wie Geschwister das tun, wenn die Worte zu groß sind – kurz, fest, mit einem Klopfen auf den Rücken, das bedeutete: Ich bin noch da.
12. A házban gyertyafüst, nedves kő és annak a teának az illata volt, amelyet Bridie főzött, bár nem volt áram, és feltehetően a kempingfőzőn állt. - Im Haus roch es nach Kerzenrauch, nassem Stein und dem Tee, den Bridie gekocht hatte, obwohl kein Strom da war und sie vermutlich auf dem Campingkocher stand.
13. A földszint víz alatt állt, nem mélyen, de eléggé ahhoz, hogy a legalsó lépcsőfok eltűnjön. - Das Erdgeschoss stand unter Wasser, nicht tief, aber genug, dass die unterste Treppenstufe verschwunden war.
14. Maeve látta, ahogy apja régi jegyzetfüzete a felszínen úszik, kinyílva, mint egy kis virág. - Maeve sah, wie ein altes Notizbuch ihres Vaters auf der Oberfläche trieb, aufgegangen wie eine kleine Blüte.
15. Meg akarta ragadni, de Declan gyorsabb volt, és odanyújtotta neki, csuromvizesen és szinte olvashatatlanul. - Sie wollte es greifen, aber Declan war schneller und hielt es ihr hin, triefend und fast unleserlich.
16. „A fontos dolgokat már felvittem”, mondta, „de a komód ellenállt.” - „Ich hab die wichtigen Sachen schon hochgetragen", sagte er, „aber die Kommode hat sich gewehrt."
17. Mindketten nevettek, mert a komód tölgyfából volt, ötven éve ugyanazon a helyen állt, és ezt még további ötven évig is így tervezte. - Sie lachten beide, weil die Kommode aus Eichenholz war und seit fünfzig Jahren an derselben Stelle stand und das auch noch weitere fünfzig Jahre vorhatte.
18. Odafent Bridie a tetőablak alatti karosszékben ült, takaróval a térdén, és halkan számolt valamit, amit Maeve nem értett. - Oben saß Bridie im Sessel unter dem Dachfenster, eine Decke über den Knien, und zählte leise etwas, das Maeve nicht verstand.
19. „Mit számolsz?”, kérdezte Maeve. - „Was zählst du?", fragte Maeve.
20. „A lenti palackokat”, mondta Bridie. „Egyet minden évért, amelyet itt éltem.” - „Die Flaschen unten", sagte Bridie. „Eine für jedes Jahr, das ich hier lebe."
21. Maeve rövid időre leült mellé, amíg Declan oda nem kiáltott, hogy most neki kell állni a komódnak, mert a víz nem vár rájuk. - Maeve setzte sich kurz neben sie, bis Declan rief, dass man jetzt die Kommode anpacken müsse, weil das Wasser nicht auf sie warte.
22. A cipelés fáradságos és hangos volt, Declan pedig írül káromkodott, amit mindig akkor tett, amikor igazán dühös volt, mert szerinte az kevésbé hangzott rosszul. - Das Tragen war mühsam und laut, und Declan fluchte auf Irisch, was er immer tat, wenn er sich wirklich ärgerte, weil er der Meinung war, das klang weniger schlimm.
23. Odafent a falhoz állították a komódot, Maeve nekidőlt, és nagy levegőt vett. - Oben stellten sie die Kommode an die Wand, und Maeve lehnte sich dagegen und atmete durch.
24. Az ablakon át látta, ahogy odakint a szomszédok homokzsákokat cipelnek, olyan esőkabátokban, amelyek úgy fénylettek, mint a nedves bőr. - Durchs Fenster sah sie, wie die Nachbarn draußen Sandsäcke schleppten, in Regenjacken, die glänzten wie nasses Leder.
25. Kiment, és segített, anélkül hogy megkérdezte volna, kinek van rá szüksége, vagy hová kell vinni a zsákokat. - Sie ging hinaus und half, ohne zu fragen, wer sie brauchte oder wohin die Säcke mussten.
26. Aoife, aki negyven éve lakott mellettük, úgy lapátolta a földet a zsákokba, mintha harmincéves volna, és röviden felnézett. - Aoife, die seit vierzig Jahren neben ihnen wohnte, schaufelte Erde in Säcke, als wäre sie dreißig, und schaute kurz auf.
27. „Jól felöltöztél egy árvízhez”, mondta. - „Du bist gut angezogen für eine Überschwemmung", sagte sie.
28. „Szociális munkás vagyok”, mondta Maeve. „Mi mindig rosszul vagyunk felöltözve.” - „Ich bin Sozialarbeiterin", sagte Maeve. „Wir sind immer falsch angezogen."
29. A munkában volt valami nyugodt, a hideg ellenére és az eső ellenére is, amely nem akart elállni. - Die Arbeit hatte etwas Ruhiges, trotz der Kälte und trotz des Regens, der nicht aufhörte.
30. Nem kellett beszélni, nem kellett gondolkodni, csak vinni és rakásba tenni a zsákokat, aztán újra visszamenni. - Man musste nicht reden, man musste nicht denken, man musste nur die Säcke tragen und stapeln und wieder zurückgehen.
31. Éjfél felé a víz egy időre megállt, mintha azt fontolgatná, akar-e még többet. - Gegen Mitternacht stand das Wasser für eine Weile still, als würde es überlegen, ob es noch mehr wollte.
32. Declan felmászott a fészer hullámlemez tetejére, és kérdezés nélkül kezet nyújtott neki. - Declan kletterte auf das Wellblechdach des Schuppens und reichte ihr die Hand, ohne sie zu fragen.
33. Onnan fentről minden nyitva feküdt előttük: a fekete víz, amely megtöltötte az udvart, a parti nyírfák, amelyek félig elsüllyedtek, és hátrébb a sötét mezők, amelyek tengernek látszottak. - Von dort oben lag alles offen: das schwarze Wasser, das den Hof gefüllt hatte, die Birken am Ufer, die bis zur Hälfte versunken waren, und weiter hinten die dunklen Felder, die aussahen wie ein Meer.
34. „Ez az iskolába vezető út”, mondta Maeve, bár már nem lehetett látni. - „Das ist der Schulweg", sagte Maeve, obwohl man ihn nicht mehr sehen konnte.
35. „Tudom”, mondta Declan. - „Ich weiß", sagte Declan.
36. Előhúzott a zsebéből egy műanyag palackot, amelyet nyilván pontosan erre a pillanatra tartogatott. - Er zog eine Plastikflasche aus der Tasche, die er anscheinend für genau diesen Moment aufgespart hatte.
37. A whiskey kellemesen égetett, és Maeve többet ivott, mint akart, mert az éjszaka olyan csendes volt, és a csend többet követelt. - Der Whiskey brannte angenehm, und Maeve trank mehr, als sie wollte, weil die Nacht so still war und die Stille nach mehr verlangte.
38. „Miért maradtál itt igazából?”, kérdezte, mert tetőkön és éjjel őszintébben beszél az ember, mint máshol. - „Warum bist du wirklich geblieben?", fragte sie, weil man auf Dächern und in der Nacht ehrlicher redet als anderswo.
39. Declan egy pillanatig hallgatott, nem azért, mert nem volt válasza, hanem mert a megfelelőt kereste. - Declan schwieg einen Moment, nicht weil er keine Antwort hatte, sondern weil er die richtige suchte.
40. „Mert ez itt az enyém”, mondta végül. „Nem csak anyáé. Az enyém.” - „Weil das hier meins ist", sagte er schließlich. „Nicht nur Mamas. Meins."
41. Maeve a vízre nézett, amely némán fénylett, mint a polírozott üveg, és arra gondolt, mennyi időre volt szüksége, hogy megértse: elmenni és lezárni valamit két különböző dolog. - Maeve schaute auf das Wasser, das still glänzte wie poliertes Glas, und dachte daran, wie lange sie gebraucht hatte, um zu verstehen, dass Weggehen und Fertigsein zwei verschiedene Dinge sind.
42. „Azt hittem, itt már végeztem”, mondta. - „Ich dachte, ich wäre hier fertig", sagte sie.
43. „Végeztél is”, mondta ő. „De az, hogy végeztél, nem ok arra, hogy ne gyere vissza.” - „Bist du auch", sagte er. „Aber fertig sein ist kein Grund, nicht zurückzukommen."
44. Az eső újra elkezdődött, halkabban, mint korábban, szinte úgy, mint egy válasz. - Der Regen fing wieder an, leiser als vorher, fast wie eine Antwort.
45. Még egy órát ültek a tetőn, amíg a palack ki nem ürült, és a hideg át nem hatolt a kabátokon. - Sie saßen noch eine Stunde auf dem Dach, bis die Flasche leer war und die Kälte durch die Jacken drang.
46. Reggelre a víz engedett, nem sokat, de eleget ahhoz, hogy újra látni lehessen a legalsó lépcsőfokot. - Am Morgen hatte das Wasser nachgegeben, nicht viel, aber genug, dass man wieder die unterste Treppenstufe sehen konnte.
47. Bridie az első emeleti ablaknál állt, és a teáját itta, mintha ez egészen hétköznapi kilátás volna. - Bridie stand am Fenster im ersten Stock und trank ihren Tee, als wäre das eine ganz gewöhnliche Aussicht.
48. Maeve és Declan kilapátolták a sarat a földszintről, lassan és kevés beszéddel, mert a munka megint önmagáért beszélt. - Maeve und Declan schaufelten den Schlamm aus dem Erdgeschoss, langsam und ohne viel zu reden, weil die Arbeit wieder für sich sprach.
49. Kora délután Maeve kihúzta a bőröndjét a ház előtti sárból, és egy régi törülközővel letörölte. - Am frühen Nachmittag zog Maeve ihren Koffer aus dem Schlamm vor dem Haus und wischte ihn mit einem alten Handtuch ab.
50. Declan a bejárati ajtónak dőlt, és nézte, mintha ez volna a feladata. - Declan lehnte an der Haustür und schaute zu, als wäre das seine Aufgabe.
51. „Legközelebb előbb telefonálj”, mondta. - „Nächstes Mal ruf vorher an", sagte er.
52. „Nem lesz legközelebb”, mondta Maeve, és mindketten tudták, hogy ez barátságos hazugság. - „Es gibt kein nächstes Mal", sagte sie, und beide wussten, dass das eine freundliche Lüge war.
53. Bridie integetett az ablakból, apró, nyugodt intéssel, amely azt jelentette: láttalak. - Bridie winkte vom Fenster, ein kleines, ruhiges Winken, das bedeutete: Ich hab dich gesehen.
54. Maeve beszállt az autóba, és beindította a motort. - Maeve stieg ins Auto und ließ den Motor an.
55. A rádió egy olyan dalt játszott, amelyet az apja mindig szeretett, és ő hagyta szólni, bár fájt. - Das Radio spielte ein Lied, das ihr Vater immer gemocht hatte, und sie ließ es laufen, obwohl es wehtat.
56. A visszapillantó tükörben látta Declant, aki még mindig az ajtóban állt, és hagyta, hogy az eső az arcába essen, mintha ez tudatos döntés volna. - Im Rückspiegel sah sie Declan, der immer noch in der Tür stand und den Regen ins Gesicht ließ, als wäre das eine bewusste Entscheidung.
57. Elindult, és a gumik alatti víz hangosan fröccsent a reggel csendjében. - Sie fuhr los, und das Wasser unter den Reifen platschte laut in der Stille des Morgens.
58. Az árvíz még nem ért véget, ezt tudta. - Die Flut war noch nicht vorbei, das wusste sie.
59. De a ház állt, és a benne élő emberek is álltak, és néha ennyi elég. - Aber das Haus stand, und die Menschen darin standen auch, und manchmal ist das genug.




4



Az elárasztott rét - Die Wiese unter Wasser
1. Az üzenet szöveges üzenetként érkezett, három szó, felkiáltójel nélkül, és éppen ez a józanság volt az, ami Maeve-et azonnal felállította. - Die Nachricht kam als Textnachricht, drei Wörter, kein Ausrufezeichen, und genau diese Nüchternheit war es, die Maeve sofort aufstehen ließ.
2. Hetek óta várt valamire, anélkül hogy tudta volna, mire, és most már tudta. - Sie hatte seit Wochen auf irgendetwas gewartet, ohne zu wissen worauf, und jetzt wusste sie es.
3. A bőrönd húsz perc múlva készen állt az előszobában – túl kevés egy hétre, túl sok valakinek, aki nem akar maradni. - Der Koffer stand in zwanzig Minuten fertig am Flur – zu wenig für eine Woche, zu viel für jemanden, der nicht bleiben will.
4. A nyugat felé vezető út hosszú és hallgatag volt, az út két oldalán a mezők már lapos szürkeségbe merültek, mintha maga a táj is felhagyott volna azzal, hogy erőlködjön. - Die Fahrt nach Westen war lang und schweigend, die Felder zu beiden Seiten der Straße bereits in flaches Grau getaucht, als hätte die Landschaft selbst aufgehört, sich Mühe zu geben.
5. Ahol a kavicsos út vízbe ment át, egy földtöltésen parkolt le, és kiszállt anélkül, hogy egészen leállította volna a motort, mintha szüksége volna a gyors menekülés lehetőségére. - Wo die Schotterstraße ins Wasser überging, parkte sie auf einem Erdwall und stieg aus, ohne den Motor ganz auszumachen, als bräuchte sie die Möglichkeit zur schnellen Flucht.
6. A sár elnyelte a lépteit, az eső olyan egykedvű állhatatossággal verte az arcát, mint valami, aminek semmiféle személyes szándéka nincs. - Der Matsch schluckte ihre Schritte, der Regen traf ihr Gesicht mit der gleichmütigen Beständigkeit von etwas, das keinerlei persönliche Absichten hat.
7. A ház sötétben állt, csak fent, az egyik ablakban égett gyertyafény, amely át-átvillant az üvegen, és az előtte lévő vízen reszketett, mint egy állat, amely nem biztos magában. - Das Haus stand im Dunkeln, nur in einem Fenster oben brannte Kerzenlicht, das durch das Glas flackerte und auf dem Wasser davor zitterte wie ein Tier, das sich nicht sicher ist.
8. Declan kinyitotta az ajtót, mielőtt kopoghatott volna, és ő egy pillanatra elgondolkodott, vajon várt-e rá, vagy egyszerűen mindig az ajtó közelében élt. - Declan öffnete die Tür, bevor sie klopfen konnte, und sie fragte sich kurz, ob er gewartet hatte oder ob er einfach immer in Türnähe lebte.
9. „Két órával tovább tartott, mint gondoltam”, mondta, és Maeve ebben sem szemrehányást, sem megkönnyebbülést nem hallott, hanem egy tény csendes elismerését. - „Du hast zwei Stunden gebraucht länger als ich dachte", sagte er, und sie hörte darin weder Vorwurf noch Erleichterung, sondern die stille Anerkennung einer Tatsache.
10. Úgy ölelték meg egymást, ahogy érett testvérek szokták – röviden, érzelgősség nélkül, egy hátveregetéssel, amely nagyjából azt jelentette: még itt vagyunk, ez elég. - Sie umarmten sich auf die Art gereifter Geschwister – kurz, ohne Sentimentalität, mit einem Klopfen auf den Rücken, das ungefähr bedeutete: Wir sind noch da, das reicht.
11. A földszint víz alatt állt, amely a gyertyafényben majdnem szépnek látszott, majdnem olyan volt, mint egy másik századból való enteriőr, ha nem lett volna ott a nedves kő szaga és azoknak a dolgoknak a doha, amelyeket nem vízre terveztek. - Das Erdgeschoss stand unter Wasser, das im Kerzenlicht beinahe schön aussah, beinahe wie ein Interieur aus einem anderen Jahrhundert, wäre da nicht der Geruch nach nassem Stein und dem Moder von Dingen, die nicht für Wasser gedacht waren.
12. A felszínen az apja jegyzetfüzete úszott, felduzzadva, mint egy kis könyv kezdet és vég nélkül, a tinta már szürke csíkokká folyt szét. - Auf der Oberfläche trieb das Notizbuch ihres Vaters, aufgegangen wie ein kleines Buch ohne Anfang und Ende, die Tinte bereits verlaufen zu grauen Schlieren.
13. Maeve utánakapott, és egy pillanatig úgy tartotta, hogy nem nézett rá, mert bizonyos dolgoknak idő kell, mielőtt az ember valóban rájuk tud nézni. - Maeve griff danach und hielt es einen Moment, ohne es anzuschauen, weil manche Dinge Zeit brauchen, bevor man sie wirklich ansehen kann.
14. Fent Bridie a tetőablak alatt ült, kezeit összekulcsolva, mint egy templomban, és halkan számolt, ajkai alig mozogtak. - Oben saß Bridie unter dem Dachfenster, die Hände gefaltet wie in einer Kirche, und zählte leise, die Lippen kaum bewegt.
15. „A palackok odalent”, mondta anélkül, hogy bárki kérdezte volna, „egy minden évért, amelyet itt éltem.” - „Die Flaschen unten", sagte sie, ohne dass jemand gefragt hatte, „eine für jedes Jahr, das ich hier gelebt habe."
16. Maeve leült mellé a karfára, mert nem volt második szék, és röviden rátette a kezét az anyjáéra, amely hidegnek és nyugodtnak érződött. - Maeve setzte sich neben sie auf die Armlehne, weil es keinen zweiten Stuhl gab, und legte kurz die Hand auf die ihrer Mutter, die sich kalt anfühlte und ruhig.
17. Aztán Declan kiáltott, mert a komód nem fog magától felmenni a lépcsőn, és ezzel véget ért a csendes jelenet. - Dann rief Declan, weil die Kommode nicht von selbst die Treppe hochgehen würde, und das war das Ende der stillen Szene.
18. A cipekedés egyszerre volt fáradságos és nevetséges, mert a komód szélesebb volt annál, mint amit a lépcsőház tulajdonképpen megengedett, és mert Declan írül káromkodott, amit kevésbé súlyosnak tartott, mint angolul, noha az anyja mindkettőt értette. - Das Tragen war mühselig und lächerlich zugleich, weil die Kommode breiter war als das Treppenhaus es eigentlich erlaubte und weil Declan auf Irisch fluchte, was er für weniger schlimm hielt als auf Englisch, obwohl die Mutter beides verstand.
19. Amikor végre fent letették a bútordarabot, Maeve a homlokát a hűvös fához támasztotta, és nevetett, mert néha ez az egyetlen, ami még megy. - Als sie das Möbelstück endlich oben abstellten, lehnte Maeve die Stirn gegen das kühle Holz und lachte, weil das manchmal das Einzige ist, das noch geht.
20. Odakint a szomszédok homokzsákokat cipeltek hosszú, hallgatag láncban, amely a sötétben szinte ünnepélyesnek látszott. - Draußen schleppten die Nachbarn Sandsäcke in einer langen, schweigenden Kette, die in der Dunkelheit fast feierlich aussah.
21. Maeve újra felvette a nedves kabátot, és kilépett, anélkül hogy megkérdezte volna, kinek van rá szüksége, mert az ilyen éjszakák nem küldenek meghívókat. - Maeve zog die nasse Jacke wieder an und trat hinaus, ohne zu fragen, wer sie brauchte, weil solche Nächte keine Einladungen verschicken.
22. Aoife, hetvenéves, négy évtizede a szomszéd ház lakója, olyan energiával lapátolta a földet, amely Maeve-et szégyenbe hozta, és közben csak röviden nézett fel. - Aoife, siebzig, wohnhaft seit vier Jahrzehnten im Nachbarhaus, schaufelte Erde mit einer Energie, die Maeve beschämte, und schaute dabei nur kurz auf.
23. „Városi csizmák”, mondta Aoife, „de legalább felvetted őket.” - „Städtische Stiefel", sagte Aoife, „aber du hast sie wenigstens angezogen."
24. A munkában volt valami szinte meditatív, a hideg és az eső és a kimerültség ellenére, amely lassan Maeve karjaiba ette magát – nem kellett gondolkodni, csak vinni kellett. - Die Arbeit hatte etwas fast Meditatives, trotz Kälte und Regen und der Erschöpfung, die sich langsam in Maeves Arme fraß – man musste nicht denken, man musste nur tragen.
25. Éjfél körül a víz megtorpant, mintha valóban fontolgatna valamit, és ebben a szünetben volt valami majdnem méltóságteljes, mintha a rituáléhoz tartozna. - Gegen Mitternacht hielt das Wasser inne, als würde es tatsächlich überlegen, und diese Pause hatte etwas beinahe Würdevolles, als gehörte sie zum Ritual.
26. Declan felmászott a fészer tetejére, lenyújtotta neki a kezét, és Maeve habozás nélkül elfogadta, ami őt magát is meglepte. - Declan kletterte auf das Schuppendach und streckte ihr die Hand herunter, und Maeve nahm sie, ohne zu zögern, was sie selbst überraschte.
27. Fentről nyíltan látszott a táj egész átváltozása: az udvar fekete tó, a parton álló nyírfák mellkasig elsüllyedve, a mögöttük lévő mezők határ nélkül föld és ég között. - Von oben lag die gesamte Verwandlung der Landschaft offen: der Hof ein schwarzer See, die Birken am Ufer versunken bis zur Brust, die Felder dahinter ohne Grenze zwischen Erde und Himmel.
28. „Ez az iskola felé vezető út”, mondta Maeve, bár már semmi nem látszott belőle. - „Das ist der Weg zur Schule", sagte Maeve, obwohl nichts mehr davon zu sehen war.
29. „Tudom”, mondta Declan, és ebben a tudomban benne volt minden, amit az évek alatt nem mondott ki. - „Ich weiß", sagte Declan, und in diesem Ich-weiß steckte alles, was er in all den Jahren nicht gesagt hatte.
30. Előhúzott a zsebéből egy műanyag palackot, és a whiskey olcsó volt, mégis melegített, talán éppen ezért. - Er zog eine Plastikflasche aus der Tasche, und der Whiskey war billig und wärmte trotzdem, vielleicht sogar deswegen.
31. A palack körbejárt közöttük, és Maeve többet ivott a szükségesnél, mert a tetőn ülő csend olyan minőségű volt, amely kitöltést követelt. - Die Flasche kreiste zwischen ihnen, und Maeve trank mehr als nötig, weil die Stille auf dem Dach von einer Qualität war, die nach Füllung verlangte.
32. „Mindig azon tűnődtem, megbántad-e valaha, hogy maradtál”, mondta végül, mert éjszaka a tetőkön olyan dolgokat is ki lehet mondani, amelyek a konyhaasztalnál nem volnának lehetségesek. - „Ich habe mich immer gefragt, ob du je bereut hast, dass du geblieben bist", sagte sie schließlich, weil man auf Dächern in der Nacht Dinge sagen kann, die am Küchentisch nicht möglich wären.
33. Declan elég sokáig hallgatott ahhoz, hogy azt higgye, nem fog válaszolni, aztán azt mondta: „A megbánás feltételezi, hogy lett volna egy másik lehetőség, amelyet valóban el tudtam képzelni.” - Declan schwieg lange genug, dass sie dachte, er würde nicht antworten, und dann sagte er: „Reue setzt voraus, dass es eine andere Möglichkeit gegeben hätte, die ich mir wirklich vorstellen konnte."
34. Maeve arra gondolt, hogyan hajtott el huszonkét évesen, anélkül hogy visszafordult volna, meggyőződve arról, hogy a helyes mindig az, ami előre vezet. - Maeve dachte daran, wie sie mit zweiundzwanzig abgefahren war, ohne sich umzudrehen, überzeugt, dass das Richtige immer das ist, was nach vorn geht.
35. „Azt hittem, itt végeztem”, mondta. - „Ich dachte, ich wäre hier fertig", sagte sie.
36. „Végeztél is”, mondta ő szünet nélkül, mintha ezt már régóta tudta volna. „De az, hogy az ember végzett valamivel, nem jelenti azt, hogy nem térhet vissza.” - „Bist du auch", sagte er, ohne Pause, als hätte er das schon lange gewusst. „Aber fertig sein bedeutet nicht, dass man nicht zurückkommen darf."
37. Az eső újra rákezdett, ezúttal halkabban, szinte udvarias visszafogottsággal. - Der Regen setzte wieder ein, leiser diesmal, mit einer fast höflichen Zurückhaltung.
38. Még sokáig ültek a tetőn, amíg a palack ki nem ürült, és a hideg komolyabbá nem kezdett válni. - Sie saßen noch lange auf dem Dach, bis die Flasche leer war und die Kälte anfing, ernsthafter zu werden.
39. Reggelre a víz három tenyérnyit visszahúzódott, ami kevés volt, és ugyanakkor minden, amit abban a pillanatban kívánni lehetett. - Am Morgen hatte das Wasser drei Handbreit nachgegeben, was wenig war und gleichzeitig alles, was man sich für diesen Moment wünschen konnte.
40. Bridie már az ablaknál állt, a teát két kézzel fogva, és olyan higgadtsággal szemlélte az udvar pusztulását, amelyről Maeve nem tudta biztosan, csodálnia kellene-e vagy félnie tőle. - Bridie stand bereits am Fenster, den Tee in beiden Händen, und betrachtete die Verwüstung im Hof mit einer Gelassenheit, die Maeve nicht sicher war, ob sie bewundern oder fürchten sollte.
41. Ketten lapátolták a sarat, lassan és egyenletesen, olyan ritmusban, amely magától állt be, mint egy régi ütem. - Sie schaufelten den Schlamm zu zweit, langsam und gleichmäßig, in einem Rhythmus, der sich von selbst einstellte wie ein alter Takt.
42. Délután, amikor a legrosszabb részen túl voltak, Maeve kihúzta a bőröndjét a sárból, és letörölte egy törölközővel, amely amúgy is elveszett már. - Am Nachmittag, als der schlimmste Teil geschafft war, zog Maeve ihren Koffer aus dem Matsch und wischte ihn mit einem Handtuch ab, das ohnehin schon verloren war.
43. Declan ezt szó nélkül figyelte, vállát az ajtófélfának támasztva, azon a módon, amely azt jelentette: látlak, és nem mondok róla semmit. - Declan beobachtete das, ohne etwas zu sagen, die Schulter an den Türrahmen gelehnt, auf die Art, die bedeutete: Ich sehe dich, und ich sage nichts dazu.
44. „Legközelebb hívj előtte”, mondta végül. - „Nächstes Mal ruf vorher an", sagte er schließlich.
45. „Nincs legközelebb”, mondta Maeve, és félig komolyan gondolta, ő pedig tudta ezt, és ő tudta, hogy ő tudja. - „Es gibt kein nächstes Mal", sagte Maeve, und sie meinte es halb, und er wusste das, und sie wusste, dass er es wusste.
46. Bridie intett az ablakból, egyszer, nyugodtan, dráma nélküli intés volt, amely többet mondott egy ölelésnél. - Bridie winkte vom Fenster, einmal, ruhig, ein Winken ohne Drama, das mehr sagte als eine Umarmung.
47. Maeve elindult, a rádió egy dalt játszott, amelyet az apja szeretett, és hagyta szólni, amíg fájni nem kezdett, aztán még egy kicsit tovább. - Maeve fuhr los, das Radio spielte ein Lied, das ihr Vater gemocht hatte, und sie ließ es laufen, bis es zu weh tat, und dann noch ein bisschen länger.
48. A visszapillantó tükörben Declan a ház ajtajában állt, arcát az eső felé emelve, mintha ez tudatos döntés volna a védelem ellen. - Im Rückspiegel stand Declan in der Haustür, das Gesicht in den Regen gehoben, als wäre das eine bewusste Entscheidung gegen den Schutz.
49. A víz csattogott a kerekek alatt, az út még félig víz alatt volt, és Maeve lassan vezetett, mert még egy kicsit tovább látni akarta a házat a visszapillantó tükörben. - Das Wasser unter den Reifen platschte, die Straße war noch halb überschwemmt, und Maeve fuhr langsam, weil sie das Haus noch ein bisschen länger im Rückspiegel sehen wollte.
50. Az árvíznek nem volt vége, ezt tudta, és a következő alkalom el fog jönni, akár legközelebbnek nevezte, akár nem. - Die Flut war nicht vorbei, das wusste sie, und das nächste Mal würde kommen, ob sie es nächstes Mal nannte oder nicht.
51. De a ház állt, és a benne lévő emberek is álltak, és néha az, ami megmarad, pontosan az, amire az embernek szüksége volt. - Aber das Haus stand, und die Menschen darin standen auch, und manchmal ist das, was bleibt, genau das, was man gebraucht hat.





5




Az elárasztott rét - Die Wiese unter Wasser
1. Az üzenet olyan rövid volt, hogy Maeve-nek kétszer is el kellett olvasnia, nem azért, mert nem értette a szavakat, hanem mert maga a rövidség közölt valamit, ami túlmutatott a szavakon. - Die Nachricht war so kurz, dass Maeve sie zweimal lesen musste, nicht weil sie die Worte nicht verstand, sondern weil die Kürze selbst etwas mitteilte, das über die Worte hinausging.
2. Órák óta ébren feküdt, annak a különös, éber tisztaságnak az állapotában, amely azt jellemzi, aki vár valamire, anélkül hogy be akarná vallani magának, mire. - Sie lag seit Stunden wach, mit der besonderen Hellwachheit von jemandem, der auf etwas wartet, ohne sich eingestehen zu wollen, worauf.
3. A bőrönd húsz perc alatt össze volt pakolva, túl könnyű volt egy hétre, túl nehéz valakinek, aki őszinte lett volna önmagához. - Der Koffer war in zwanzig Minuten gepackt, zu leicht für eine Woche, zu schwer für jemanden, der ehrlich wäre mit sich selbst.
4. A nyugat felé vezető úton a táj valami ideiglenessé, átmenetivé változott, mintha maga a vidék is elhalasztotta volna a döntést, hogy mi akar lenni. - Auf der Fahrt nach Westen verwandelte sich die Landschaft in etwas Vorläufiges, Überganghaftes, als hätte die Gegend selbst die Entscheidung vertagt, was sie sein wollte.
5. Ott, ahol a kavicsos út vízbe ment át, megállt, és még egy pillanatig ott ült a lefullasztott motorban, amely halk meleget árasztott magából, mint egy állat, amely kibontakozik egy ölelésből. - Wo die Schotterstraße ins Wasser überging, hielt sie an und saß noch einen Moment im abgewürgten Motor, der leise Wärme abgab wie ein Tier, das sich aus einer Umarmung löst.
6. A sárnak olyan nyúlós türelme volt, mint valaminek, aminek van ideje, és ezt tudja is, és olyan mellékesen nyelte el a lépteit, hogy Maeve ezt személyesnek érezte. - Der Matsch hatte die zähflüssige Geduld von etwas, das Zeit hat und das weiß, und er schluckte ihre Schritte mit einer Beiläufigkeit, die Maeve als persönlich empfand.
7. A ház a sötétben állt, csak odafent égett egyetlen ablak, és a gyertyafénynek, amely az ajtó előtti vízfelszínen tükröződött, volt valami bizonytalan jellege, mintha maga sem tudná, meleget vagy figyelmeztetést akar-e jelezni. - Das Haus stand im Dunkel, nur ein einziges Fenster oben brannte, und das Kerzenlicht, das sich auf der Wasseroberfläche vor der Tür spiegelte, hatte etwas Unschlüssiges, als wüsste es selbst nicht, ob es Wärme oder Warnung signalisieren sollte.
8. Declan már az ajtóban állt, mielőtt még kopoghatott volna, és Maeve egy pillanatra eltűnődött, vajon várta-e őt, vagy ezen az éjszakán amúgy sem tudott aludni – egyik sem lepte volna meg. - Declan stand in der Tür, noch bevor sie klopfen konnte, und sie fragte sich kurz, ob er gewartet hatte oder ob er in dieser Nacht ohnehin nicht schlafen konnte – beides hätte sie nicht überrascht.
9. „Korábban is elindulhattál volna”, mondta, és ebben a mondatban minden benne volt: sem szemrehányás, sem megkönnyebbülés, csak annak a csendes elszámolása, aki már régen leszokott a számolásról. - „Du hättest früher fahren können", sagte er, und in diesem Satz lag alles: kein Vorwurf, keine Erleichterung, nur die stille Abrechnung von jemandem, der sich das Rechnen schon lange abgewöhnt hat.
10. Úgy ölelték meg egymást, ahogyan az évtizedek alatt beidegződik, amikor az érzés túl nagy, és a test megtanulta, hogyan bánjon vele – röviden, szorosan, egy hátveregetéssel, amely nagyjából azt jelentette: Még állunk, ezt már megállapítottuk, beszéljünk tovább. - Sie umarmten sich auf die Art, die sich über Jahrzehnte einschleift, wenn das Gefühl zu groß ist und der Körper gelernt hat, damit umzugehen – kurz, fest, mit einem Klopfen auf den Rücken, das ungefähr bedeutete: Wir stehen noch, das haben wir schon festgestellt, reden wir weiter.
11. A földszint víz alatt állt, amelynek a lobogó gyertyafényben szinte nyugtalanító szépsége volt, az a fajta szépség, amelyben nem bízunk, mert tudjuk, mi van alatta. - Das Erdgeschoss stand unter Wasser, das im flackernden Kerzenschein eine fast beunruhigende Schönheit hatte, die Art von Schönheit, der man misstraut, weil man weiß, was darunter liegt.
12. Apja jegyzetfüzete a felszínen sodródott, felnyílva és felduzzadva, a kézírás szürke felhőkké folyt szét, amelyek már semmi konkrétra nem emlékeztettek – vagy talán éppen ezért mindenre. - Das Notizbuch ihres Vaters trieb auf der Oberfläche, aufgeblättert und aufgequollen, die Handschrift zu grauen Wolken verlaufen, die an nichts Konkretes mehr erinnerten – oder vielleicht gerade deshalb an alles.
13. Maeve utána nyúlt, és egy pillanatig tartotta, anélkül hogy belenézett volna, mert bizonyos tárgyakat először súlyként kell hordozni, mielőtt az ember igazán szemügyre vehetné őket. - Maeve griff danach und hielt es einen Moment, ohne hineinzusehen, weil manche Objekte zunächst als Gewicht getragen werden müssen, bevor man sie wirklich betrachten kann.
14. Odafent Bridie a tetőablak alatt ült a karosszékben, kezeit egymásra téve, olyan csenddel, amely nem kimerültség volt, hanem valamiféle elhatározott nyugalom, amely Maeve-et mindig olyan vízre emlékeztette, amely elég mély ahhoz, hogy nyugodt legyen. - Oben saß Bridie im Sessel unter dem Dachfenster, die Hände übereinandergelegt mit einer Stille, die keine Erschöpfung war, sondern eine Art beschlossene Ruhe, die Maeve immer an Wasser erinnert hatte, das tief genug ist, um ruhig zu sein.
15. „Az alsó palackokat számolom”, mondta Bridie, anélkül hogy bárki kérdezte volna, „egyet minden évért, amelyet itt éltem – ez most hatvannyolc, ha te is számoltad.” - „Ich zähle die Flaschen unten", sagte Bridie, ohne dass jemand gefragt hatte, „eine für jedes Jahr, das ich hier gelebt habe – das sind jetzt achtundsechzig, falls du mitgezählt hast."
16. Maeve leült a karosszék karfájára, és kezét anyja kezére tette, amely hűvösnek érződött és száraznak, mint a papír, amelyet már régen elolvastak. - Maeve setzte sich auf die Armlehne des Sessels und legte die Hand auf die der Mutter, die sich kühl anfühlte und trocken wie Papier, das schon lange gelesen wurde.
17. Aztán Declan lentről kiáltott, mert a komód még állt, és a víz nem várt a szentimentalizmusra, és ez volt a csendes jelenet vége. - Dann rief Declan von unten, weil die Kommode noch stand und das Wasser nicht auf Sentimentalität wartete, und das war das Ende der stillen Szene.
18. A komód cipelése olyan módon volt fáradságos, amely már-már komikus volt – annak a vacaknak megvolt a régi bútorok elszánt makacssága, amelyek úgy döntöttek, hogy többé nem hagyják magukat megmozdítani –, és Declan írül káromkodott, amit kevésbé istenkáromlónak tartott, mint az angolt, bár Bridie mindkettőt hallotta, és mindkét nyelvet értette. - Das Schleppen der Kommode war mühselig auf eine Weise, die fast komisch war – das Ding hatte den entschlossenen Eigensinn alter Möbel, die sich entschieden haben, dass sie sich nicht mehr bewegen lassen –, und Declan fluchte auf Irisch, was er für weniger gotteslästerlich hielt als auf Englisch, obwohl Bridie beides hörte und beide Sprachen verstand.
19. Amikor odafent letették azt a vacakot, és Maeve homlokát a hűvös fához támasztotta, mindketten nevettek, mert a nevetés néha az egyetlen, ami nem sérti meg a kimerültséget. - Als sie das Ding oben abstellten und Maeve die Stirn gegen das kühle Holz lehnte, lachten sie beide, weil Lachen manchmal das Einzige ist, das die Erschöpfung nicht beleidigt.
20. Odakint a szomszédok hosszú, néma láncban hordták a homokzsákokat az esőben, és a sötétben ennek szinte rituális jellege volt, mintha olyan szokáshoz tartozna, amelynek jelentését már nem ismerjük, de mégis végrehajtjuk, mert rendet ad az éjszakának. - Draußen schleppten die Nachbarn Sandsäcke in einer langen schweigenden Kette durch den Regen, und in der Dunkelheit hatte das etwas fast Rituelles, als gehörte es zu einem Brauch, dessen Bedeutung man nicht mehr kennt, den man aber trotzdem vollzieht, weil er der Nacht eine Ordnung gibt.
21. Maeve újra felvette a vizes kabátot, és kilépett, anélkül hogy megkérdezte volna, kinek van rá szüksége, mert az ilyen éjszakák nem küldenek meghívót, és nem vezetnek jegyzőkönyvet. - Maeve zog die nasse Jacke wieder an und trat hinaus, ohne zu fragen, wer sie brauchte, weil Nächte wie diese keine Einladungen versenden und keine Protokolle führen.
22. Aoife, aki hetvenéves volt, és negyven éve szomszéd, olyan pontossággal lapátolta a földet a zsákokba, hogy Maeve szégyenkezni kezdett, és közben alig nézett fel. - Aoife, siebzig und seit vierzig Jahren Nachbarin, schaufelte Erde in Säcke mit einer Akkuratesse, die Maeve beschämte, und schaute dabei kaum auf.
23. „Két éve nem láttalak”, mondta Aoife olyan hangon, amely sem vádló, sem szívélyes nem volt, hanem egyszerűen pontos. - „Ich hab dich seit zwei Jahren nicht gesehen", sagte Aoife, in einem Ton, der weder anklagend noch herzlich war, sondern einfach präzise.
24. A munkának megvolt annak a néma méltósága, amit el kell végezni, és aminek nincs szüksége kíséretre, és Maeve egy idő után érzett valamit, amit nem tudott rögtön besorolni – valamiféle testi tisztaságot, amely akkor keletkezik, amikor az értelem abbahagyja önmaga kommentálását. - Die Arbeit hatte die schweigende Würde von etwas, das getan werden muss und das keine Begleitung braucht, und Maeve empfand nach einer Weile etwas, das sie nicht gleich einordnen konnte – eine Art körperlicher Klarheit, die entsteht, wenn der Verstand aufhört, sich selbst zu kommentieren.
25. Éjfél felé a víz megtorpant, olyan hirtelenséggel, mintha döntés született volna, és ebben a szünetben volt valami szinte szuverén, mintha a víz nem természeti esemény volna, hanem szereplő, aki röviden magába száll. - Gegen Mitternacht hielt das Wasser inne, mit einer Abruptheit, als wäre eine Entscheidung gefallen, und diese Pause hatte etwas fast Souveränes, als wäre das Wasser kein Naturereignis, sondern ein Akteur, der sich kurz besinnt.
26. Declan felmászott a fészer hullámbádog tetejére, és lenyújtotta neki a kezét – magyarázat nélküli mozdulat volt, amelynek nem is volt szüksége magyarázatra. - Declan kletterte auf das Wellblechdach des Schuppens und streckte ihr die Hand herunter – eine Geste ohne Erklärung, die keine brauchte.
27. Onnan fentről nyitva feküdt előttük az egész átalakulás: az udvar fekete tükör volt, amelyben semmi sem tükröződött az égen kívül, a parti nyírfák törzsük feléig elsüllyedtek, a mögöttük lévő mezőkön pedig nem lehetett felismerni a határt aközött, ami föld volt, és aközött, aminek levegőnek kellett volna lennie. - Von dort oben lag die gesamte Transformation offen: der Hof ein schwarzer Spiegel, in dem nichts sich spiegelte außer dem Himmel, die Birken am Ufer versunken bis zur Hälfte ihrer Stämme, die Felder dahinter ohne erkennbare Grenze zwischen dem, was Boden gewesen war, und dem, was Luft sein sollte.
28. „Ott jártam iskolába”, mondta Maeve, bár az út víz alatt feküdt, és maga is tudta, hogy nem az útról beszél. - „Ich bin dort lang zur Schule gegangen", sagte Maeve, obwohl der Weg unter Wasser lag und sie selbst wusste, dass sie nicht über den Weg sprach.
29. „Tudom”, mondta Declan, és ebben a két szóban benne volt gyerekkoruk teljes aszimmetriája – ő mindent megőrzött, Maeve mindent magával vitt, és egyik sem volt hiba. - „Ich weiß", sagte Declan, und in diesen zwei Wörtern lag die gesamte Asymmetrie ihrer Kindheit – er hatte alles behalten, sie hatte alles mitgenommen, und keines von beiden war ein Fehler.
30. Declan előhúzott a kabátzsebéből egy műanyag palackot, és a whiskey olyan fajta volt, amelyet az ember nem ír le, mert a pillanat fontosabb, mint az íz. - Er zog eine Plastikflasche aus der Jackentasche, und der Whiskey war von der Sorte, die man nicht beschreibt, weil der Moment wichtiger ist als der Geschmack.
31. A palack egy régi rítus nyugodt szabályosságával járt körbe közöttük, és az éjszaka úgy borult rájuk, mint valami, ami nem akar véget érni. - Die Flasche kreiste zwischen ihnen mit der ruhigen Regelmäßigkeit eines alten Rituals, und die Nacht legte sich um sie wie etwas, das nicht beendet werden will.
32. „Mindig azon tűnődtem”, mondta végül Maeve, aztán egy ideig állni hagyta a mondatot, mielőtt befejezte volna, „volt-e valaha olyan pillanatod, amikor megértetted, miért maradtál.” - „Ich habe mich immer gefragt", sagte Maeve schließlich, und dann ließ sie den Satz eine Weile stehen, bevor sie ihn vollendete, „ob du je einen Moment hattest, in dem du verstanden hast, warum du geblieben bist."
33. Declan úgy hallgatott, hogy az nem zavar volt, hanem gondosság, annak a gondossága, aki megtanulta, hogy bizonyos kérdések nem viselik el a gyors válaszokat. - Declan schwieg auf eine Art, die keine Verlegenheit war, sondern Sorgfalt, die Sorgfalt von jemandem, der gelernt hat, dass manche Fragen keine schnellen Antworten vertragen.
34. „Ez feltételezi”, mondta végül, „hogy a maradás döntés volt, amelyet másként is meg lehetett volna hozni – de azt hiszem, bizonyos emberek egyszerűen egy bizonyos fajta földből vannak.” - „Das setzt voraus", sagte er schließlich, „dass Bleiben eine Entscheidung war, die man hätte anders treffen können – aber ich glaube, manche Menschen sind einfach von einer bestimmten Art Boden."
35. Maeve arra gondolt, hogyan hajtott el huszonkét évesen, hagyva, hogy a falu egyre kisebb legyen a visszapillantó tükörben, meggyőződve arról, hogy a távolság ugyanaz, mint a szabadság, és hogy mindkettő ugyanaz, mint a megérkezés. - Maeve dachte daran, wie sie mit zweiundzwanzig abgefahren war, das Dorf im Rückspiegel kleiner werden lassend, überzeugt, dass Distanz dasselbe sei wie Freiheit, und dass beides dasselbe sei wie Ankommen.
36. „Azt hittem, itt már végeztem”, mondta. - „Ich dachte, ich wäre hier fertig", sagte sie.
37. Declan elvette a palackot, ivott, aztán anélkül, hogy ránézett volna, azt mondta: „Végeztél. De ez csak azt jelenti, hogy tudod, honnan jössz – nem azt, hogy megszűntél ide tartozni.” - Declan nahm die Flasche, trank, und dann sagte er, ohne sie anzusehen: „Du bist fertig. Aber das bedeutet nur, dass du weißt, wo du herkommst – nicht, dass du aufgehört hast, hierherzugehören."
38. Az eső újra rákezdett, olyan visszafogottsággal, amely szinte udvariasnak hatott, mintha kivárta volna a beszélgetést. - Der Regen setzte wieder ein, mit einer Zurückhaltung, die beinahe höflich wirkte, als hätte er das Gespräch abgewartet.
39. Még sokáig ültek a tetőn, köztük a palackkal, alattuk a vízzel, és Maeve érezte, ahogy valami, amit sokáig lezártságnak tartott, másnak bizonyul – valamiféle nyitott számlának, amely nem követel kiegyenlítést, csak időnkénti figyelmet. - Sie saßen noch lange auf dem Dach, die Flasche zwischen ihnen, das Wasser unter ihnen, und Maeve spürte, wie etwas, das sie lange für Abgeschlossenheit gehalten hatte, sich als etwas anderes herausstellte – als eine Art offene Rechnung, die keine Begleichung verlangte, sondern nur gelegentliche Aufmerksamkeit.
40. Reggelre a víz engedett, keveset, de olyan határozottsággal, amely garancia nélküli ígéretnek hatott. - Am Morgen hatte das Wasser nachgegeben, wenig, aber mit einer Entschiedenheit, die wirkte wie ein Versprechen ohne Garantie.
41. Bridie az ablaknál állt, a teát mindkét kezében tartva, és olyan higgadtsággal nézte az udvar sarát, amelyet Maeve csak most, ennyi év után ismert fel annak, ami mindig is volt: nem közönynek, hanem a kitartás egy nagyon régi formájának. - Bridie stand am Fenster, den Tee in beiden Händen, und betrachtete den Schlamm im Hof mit einer Gelassenheit, die Maeve erst jetzt, nach all den Jahren, als das erkannte, was sie immer gewesen war: nicht Gleichmut, sondern eine sehr alte Form von Ausdauer.
42. Ketten lapátoltak, némán, olyan ritmusban, amely magától alakult ki, ahogyan a lélegzetvételek is kialakulnak, anélkül hogy az ember döntene róluk. - Sie schaufelten zu zweit, schweigend, in einem Rhythmus, der sich von selbst einstellte, wie Atemzüge sich einstellen, ohne dass man es entscheidet.
43. Kora délután Maeve kihúzta a bőröndöt a sárból, letörölte egy már eleve elveszett törülközővel, és az autóhoz állította, és ennek a kis cselekedetnek volt valami véglegessége, amelyet ő maga nem szánt bele. - Am frühen Nachmittag zog Maeve den Koffer aus dem Schlamm, wischte ihn mit einem bereits verlorenen Handtuch ab und stellte ihn ans Auto, und diese kleine Handlung hatte etwas Endgültiges, das sie selbst nicht gemeint hatte.
44. Declan az ajtóban állt, vállát a keretnek támasztva, és olyan csenddel figyelte ezt, amely nem közöny volt, hanem annak a különös figyelme, aki valamit az emlékezetébe vés. - Declan stand in der Tür, die Schulter am Rahmen, und beobachtete das mit einer Stille, die keine Gleichgültigkeit war, sondern die besondere Aufmerksamkeit von jemandem, der sich etwas einprägt.
45. „Legközelebb előbb telefonálj”, mondta. - „Nächstes Mal ruf vorher an", sagte er.
46. „Nem lesz legközelebb”, mondta Maeve, annak teljes tudatában, hogy hazudik, és Declan tudta ezt, és Maeve tudta, hogy Declan tudja, és ettől a hazugság valamiféle megállapodássá vált. - „Es gibt kein nächstes Mal", sagte sie, in dem vollen Bewusstsein, dass sie log, und er wusste das, und sie wusste, dass er es wusste, und das machte die Lüge zu einer Art Vereinbarung.
47. Bridie egyszer intett, minden színpadiasság nélkül, egy apró, nyugodt intéssel az ablakból, amelyben több tartalom volt, mint a legtöbb ölelésben. - Bridie winkte einmal, ohne Theatralik, ein kleines, ruhiges Winken vom Fenster, das mehr Inhalt hatte als die meisten Umarmungen.
48. Az autó rádiója egy olyan dalt játszott, amelyet apja mindig szeretett, és Maeve hagyta tovább szólni, akkor is, amikor fájni kezdett, mert bizonyos dolgok csak akkor teljesek, ha az ember a végükig tartja őket. - Das Radio im Auto spielte ein Lied, das ihr Vater immer gemocht hatte, und Maeve ließ es laufen, auch als es anfing wehzutun, weil manche Dinge nur vollständig sind, wenn man sie bis zum Ende hält.
49. A visszapillantó tükörben Declan a nyitott ajtóban állt, arcát az eső felé fordítva, mintha ez választás volna, és nem csupán testtartás – talán mindkettő volt. - Im Rückspiegel stand Declan in der offenen Tür, das Gesicht dem Regen zugewandt, als wäre das eine Wahl und nicht nur eine Haltung – vielleicht war es beides.
50. Lassan vezetett, mert az út még félig víz alatt állt, de azért is, mert még egy ideig meg akarta őrizni a képet a tükörben, mielőtt a kanyar elvette volna. - Sie fuhr langsam, weil die Straße noch halb überschwemmt war, aber auch weil sie das Bild im Spiegel eine Weile länger behalten wollte, bevor die Kurve es nahm.
51. A víznek nem volt vége, és a következő áradás el fog jönni, ugyanolyan tárgyilagos elkerülhetetlenséggel, mint ez, és Maeve újra el fog indulni, ez most már biztos volt, egy bőrönddel, amely túl könnyű volt egy hétre, és túl nehéz valakinek, aki őszinte lett volna önmagához. - Das Wasser war nicht vorbei, und die nächste Flut würde kommen, mit derselben sachlichen Unausweichlichkeit wie diese, und Maeve würde wieder fahren, das stand jetzt fest, mit einem Koffer, der zu leicht war für eine Woche und zu schwer für jemanden, der ehrlich wäre mit sich selbst.
52. De a ház állt, és a benne lévő emberek álltak, és talán ez volt az egyetlen fajta elkészültség, amely a világban valóban érvényes. - Aber das Haus stand, und die Menschen darin standen, und vielleicht war das die einzige Art von Fertigsein, die in der Welt wirklich gilt.


Abgerufen von „https://de.wikibooks.org/w/index.php?title=Benutzer:Thirunavukkarasye-Raveendran/Kurzgeschichten_5a&oldid=1085390“