Zum Inhalt springen

Ungarisch/Ungarisch-Lesebuch-Dialoge/Freunde und Bekannte - Teil 7

Links hinzufügen
Aus Wikibooks


Dialoge - Freunde und Bekannte. - Barátok és ismerősök.

[Bearbeiten]
jeweils ein Dialog und eine Geschichte zum Dialog


Teil 9

[Bearbeiten]
Párbeszéd - Dialog:
(Anna belép a kávézóba, és körülnéz. Érzi a figyelő tekinteteket, és tudja, hogy ez Katrin és a baráti körének törzshelye. A pultnál egy ismerős arcot lát: Daniel, Katrin legjobb barátja. Egyedül ül, egy könyvet olvas, előtte egy félig megivott kávé.)
(Anna sóhajt egyet, majd leül egy szabad asztalhoz, előveszi a telefonját, és vár.)
(Daniel egy ideig figyeli, majd leteszi a könyvet, feláll, és odamegy hozzá.)
Daniel: Elég bátor vagy, hogy ide gyere.
Anna: (felnéz, félmosollyal) Csak egy száraz helyet kerestem. De ha ki akarsz dobni, próbáld meg nyugodtan.
Daniel: (elneveti magát) Nem szokásom embereket elüldözni.
(Anna leteszi a telefonját, és figyelmesen néz rá.)
Anna: Nem úgy tűnt az elmúlt években. Mindig Katrin oldalán álltál.
Daniel: Én Katrin barátja vagyok, nem az ellenséged.
Anna: (gúnyosan) Néha nehéz volt megkülönböztetni.
Daniel: Tudod... mindig is kíváncsi voltam, hogy miért utáljátok ennyire egymást.
Anna: Kérdezd őt. Ő kezdte.
Daniel: (megforgatja a szemét) És te sosem tettél semmit?
Anna: Én csak megvédtem magam.
Daniel: Hm... Furcsa, hogy évek óta tart ez az egész, és most itt ülünk, és beszélgetünk, mintha ez nem is létezne.
(Anna egy pillanatig gondolkodik, majd vállat von.)
Anna: Lehet, hogy sosem kellett volna ellenségeknek lennünk.
Daniel: Lehet.
(Rövid csend. Kint az eső kopog az ablakon, a kávézóban halk zene szól.)
Anna: Ülj le, ha már itt vagy.
Daniel: Biztos vagy benne? Katrin nem örülne neki.
Anna: Nem Katrinnal beszélek, hanem veled.
(Daniel elmosolyodik, majd helyet foglal vele szemben.)
Daniel: És mit csinálsz itt egyedül?
Anna: Jonasszal találkozom.
Daniel: Jonas? Azt hittem, ő nem is nagyon jár ide.
Anna: Nem is. Csak ma így alakult.
(Daniel bólint, majd int a pincérnek.)
Daniel: Kérsz valamit?
Anna: Egy kávét, ha már így alakult.
Daniel: Rendben. (a pincérhez) Két kávét, kérlek.
(A pincér bólint, majd elsiet. Anna kissé megdöbbenve néz Danielre.)
Anna: Te most komolyan itt maradsz és kávézol velem?
Daniel: Miért ne? Csak mert Katrin és te utáljátok egymást, attól én még nem vagyok az ellenséged.
(Anna elgondolkodik, majd halványan elmosolyodik.)
Anna: Talán tényleg rosszul ítéltelek meg.
Daniel: Talán. De van egy módja, hogy ezt kiderítsd.
Anna: Hogyan?
Daniel: Beszélgetsz velem, és majd meglátod.
(A pincér kihozza a kávékat, és mindketten belekortyolnak. Közben odakint tovább szakad az eső, de most már egyikük sem siet sehova.)
Anna: Rendben. Akkor kezdjük el. Mesélj valamit magadról, ami nem Katrinnal kapcsolatos.
Daniel: (mosolyog) Akkor azt hiszem, sok mondanivalóm lesz...
---------
ungarisch - deutsch
---------
Anna: Egy kávézóba lép be, és körülnéz. Érzi a figyelő tekinteteket, és tudja, hogy ez Katrin és a baráti körének törzshelye. A pultnál egy ismerős arcot lát: Daniel, Katrin legjobb barátja. Egyedül ül, egy könyvet olvas, előtte egy félig megivott kávé. - Anna: Sie betritt das Café und sieht sich um. Sie spürt die Blicke auf sich gerichtet und weiß, dass dies Katrins und ihrem Freundeskreis Stammcafé ist. Am Tresen entdeckt sie ein bekanntes Gesicht: Daniel, Katrins bester Freund. Er sitzt allein, liest ein Buch, vor ihm steht eine halb ausgetrunkene Tasse Kaffee.
(Anna sóhajt egyet, majd leül egy szabad asztalhoz, előveszi a telefonját, és vár.) - (Anna seufzt leise, setzt sich an einen freien Tisch, holt ihr Handy heraus und wartet.)
(Daniel egy ideig figyeli, majd leteszi a könyvet, feláll, és odamegy hozzá.) - (Daniel beobachtet sie eine Weile, legt dann sein Buch weg, steht auf und geht zu ihr hinüber.)
Daniel: Elég bátor vagy, hogy ide gyere. - Daniel: Mutig, dass du hier auftauchst.
Anna: (felnéz, félmosollyal) Csak egy száraz helyet kerestem. De ha ki akarsz dobni, próbáld meg nyugodtan. - Anna: (schaut auf, mit einem halben Lächeln) Ich habe nur einen trockenen Platz gesucht. Aber wenn du mich rausschmeißen willst, versuch’s ruhig.
Daniel: (elneveti magát) Nem szokásom embereket elüldözni. - Daniel: (lacht) Ich bin nicht der Typ, der Leute verjagt.
(Anna leteszi a telefonját, és figyelmesen néz rá.) - (Anna legt ihr Handy zur Seite und sieht ihn aufmerksam an.)
Anna: Nem úgy tűnt az elmúlt években. Mindig Katrin oldalán álltál. - Anna: So hat es sich in den letzten Jahren aber nicht angefühlt. Du standest immer auf Katrins Seite.
Daniel: Én Katrin barátja vagyok, nem az ellenséged. - Daniel: Ich bin Katrins Freund, nicht dein Feind.
Anna: (gúnyosan) Néha nehéz volt megkülönböztetni. - Anna: (sarkastisch) Manchmal war das schwer zu unterscheiden.
Daniel: Tudod... mindig is kíváncsi voltam, hogy miért utáljátok ennyire egymást. - Daniel: Weißt du ... ich habe mich schon immer gefragt, warum ihr euch so sehr hasst.
Anna: Kérdezd őt. Ő kezdte. - Anna: Frag sie. Sie hat angefangen.
Daniel: (megforgatja a szemét) És te sosem tettél semmit? - Daniel: (rollt mit den Augen) Und du hast natürlich nie etwas getan?
Anna: Én csak megvédtem magam. - Anna: Ich habe mich nur verteidigt.
Daniel: Hm... Furcsa, hogy évek óta tart ez az egész, és most itt ülünk, és beszélgetünk, mintha ez nem is létezne. - Daniel: Hm ... Schon komisch, dass das Ganze seit Jahren läuft – und jetzt sitzen wir hier und reden, als wäre da nichts gewesen.
(Anna egy pillanatig gondolkodik, majd vállat von.) - (Anna denkt kurz nach und zuckt dann mit den Schultern.)
Anna: Lehet, hogy sosem kellett volna ellenségeknek lennünk. - Anna: Vielleicht hätten wir nie Feinde sein müssen.
Daniel: Lehet. - Daniel: Vielleicht.
(Rövid csend. Kint az eső kopog az ablakon, a kávézóban halk zene szól.) - (Eine kurze Stille tritt ein. Draußen prasselt der Regen gegen die Fensterscheiben, im Café läuft leise Musik.)
Anna: Ülj le, ha már itt vagy. - Anna: Setz dich, wenn du schon hier bist.
Daniel: Biztos vagy benne? Katrin nem örülne neki. - Daniel: Sicher? Katrin würde das nicht gefallen.
Anna: Nem Katrinnal beszélek, hanem veled. - Anna: Ich rede nicht mit Katrin, sondern mit dir.
(Daniel elmosolyodik, majd helyet foglal vele szemben.) - (Daniel lächelt und nimmt gegenüber Platz.)
Daniel: És mit csinálsz itt egyedül? - Daniel: Und was machst du hier ganz allein?
Anna: Jonasszal találkozom. - Anna: Ich treffe Jonas.
Daniel: Jonas? Azt hittem, ő nem is nagyon jár ide. - Daniel: Jonas? Ich dachte, er kommt selten hierher.
Anna: Nem is. Csak ma így alakult. - Anna: Tut er auch nicht. Heute hat es sich einfach so ergeben.
(Daniel bólint, majd int a pincérnek.) - (Daniel nickt und winkt dem Kellner.)
Daniel: Kérsz valamit? - Daniel: Möchtest du etwas bestellen?
Anna: Egy kávét, ha már így alakult. - Anna: Einen Kaffee, wenn wir schon dabei sind.
Daniel: Rendben. (a pincérhez) Két kávét, kérlek. - Daniel: Gut. (zum Kellner) Zwei Kaffee, bitte.
(A pincér bólint, majd elsiet. Anna kissé megdöbbenve néz Danielre.) - (Der Kellner nickt und geht. Anna sieht Daniel leicht überrascht an.)
Anna: Te most komolyan itt maradsz és kávézol velem? - Anna: Du bleibst also wirklich hier und trinkst mit mir Kaffee?
Daniel: Miért ne? Csak mert Katrin és te utáljátok egymást, attól én még nem vagyok az ellenséged. - Daniel: Warum nicht? Nur weil Katrin und du euch nicht ausstehen könnt, heißt das nicht, dass ich dein Feind bin.
(Anna elgondolkodik, majd halványan elmosolyodik.) - (Anna überlegt einen Moment, dann huscht ein schwaches Lächeln über ihr Gesicht.)
Anna: Talán tényleg rosszul ítéltelek meg. - Anna: Vielleicht habe ich dich wirklich falsch eingeschätzt.
Daniel: Talán. De van egy módja, hogy ezt kiderítsd. - Daniel: Vielleicht. Aber es gibt eine Möglichkeit, das herauszufinden.
Anna: Hogyan? - Anna: Und die wäre?
Daniel: Beszélgetsz velem, és majd meglátod. - Daniel: Du redest mit mir – und dann wirst du es sehen.
(A pincér kihozza a kávékat, és mindketten belekortyolnak. Közben odakint tovább szakad az eső, de most már egyikük sem siet sehova.) - (Der Kellner bringt die Kaffees, beide nehmen einen ersten Schluck. Draußen regnet es weiter in Strömen, aber plötzlich hat keiner von ihnen mehr große Eile.)
Anna: Rendben. Akkor kezdjük el. Mesélj valamit magadról, ami nem Katrinnal kapcsolatos. - Anna: In Ordnung. Dann fangen wir an. Erzähl mir etwas über dich – aber nichts, was mit Katrin zu tun hat.
Daniel: (mosolyog) Akkor azt hiszem, sok mondanivalóm lesz... - Daniel: (lächelt) Dann habe ich wohl eine Menge zu erzählen ...
---------
deutsch
---------
(Anna betritt das Café und sieht sich um. Sie spürt die Blicke auf sich gerichtet und weiß, dass dies Katrins und ihrem Freundeskreis Stammcafé ist. Am Tresen entdeckt sie ein bekanntes Gesicht: Daniel, Katrins bester Freund. Er sitzt allein, liest ein Buch, vor ihm steht eine halb ausgetrunkene Tasse Kaffee.)
(Anna seufzt leise, setzt sich an einen freien Tisch, holt ihr Handy heraus und wartet.)
(Daniel beobachtet sie eine Weile, legt dann sein Buch weg, steht auf und geht zu ihr hinüber.)
Daniel: Mutig, dass du hier auftauchst.
Anna: (schaut auf, mit einem halben Lächeln) Ich habe nur einen trockenen Platz gesucht. Aber wenn du mich rausschmeißen willst, versuch’s ruhig.
Daniel: (lacht) Ich bin nicht der Typ, der Leute verjagt.
(Anna legt ihr Handy zur Seite und sieht ihn aufmerksam an.)
Anna: So hat es sich in den letzten Jahren aber nicht angefühlt. Du standest immer auf Katrins Seite.
Daniel: Ich bin Katrins Freund, nicht dein Feind.
Anna: (sarkastisch) Manchmal war das schwer zu unterscheiden.
Daniel: Weißt du ... ich habe mich schon immer gefragt, warum ihr euch so sehr hasst.
Anna: Frag sie. Sie hat angefangen.
Daniel: (rollt mit den Augen) Und du hast natürlich nie etwas getan?
Anna: Ich habe mich nur verteidigt.
Daniel: Hm ... Schon komisch, dass das Ganze seit Jahren läuft – und jetzt sitzen wir hier und reden, als wäre da nichts gewesen.
(Anna denkt kurz nach und zuckt dann mit den Schultern.)
Anna: Vielleicht hätten wir nie Feinde sein müssen.
Daniel: Vielleicht.
(Eine kurze Stille tritt ein. Draußen prasselt der Regen gegen die Fensterscheiben, im Café läuft leise Musik.)
Anna: Setz dich, wenn du schon hier bist.
Daniel: Sicher? Katrin würde das nicht gefallen.
Anna: Ich rede nicht mit Katrin, sondern mit dir.
(Daniel lächelt und nimmt gegenüber Platz.)
Daniel: Und was machst du hier ganz allein?
Anna: Ich treffe Jonas.
Daniel: Jonas? Ich dachte, er kommt selten hierher.
Anna: Tut er auch nicht. Heute hat es sich einfach so ergeben.
(Daniel nickt und winkt dem Kellner.)
Daniel: Möchtest du etwas bestellen?
Anna: Einen Kaffee, wenn wir schon dabei sind.
Daniel: Gut. (zum Kellner) Zwei Kaffee, bitte.
(Der Kellner nickt und geht. Anna sieht Daniel leicht überrascht an.)
Anna: Du bleibst also wirklich hier und trinkst mit mir Kaffee?
Daniel: Warum nicht? Nur weil Katrin und du euch nicht ausstehen könnt, heißt das nicht, dass ich dein Feind bin.
(Anna überlegt einen Moment, dann huscht ein schwaches Lächeln über ihr Gesicht.)
Anna: Vielleicht habe ich dich wirklich falsch eingeschätzt.
Daniel: Vielleicht. Aber es gibt eine Möglichkeit, das herauszufinden.
Anna: Und die wäre?
Daniel: Du redest mit mir – und dann wirst du es sehen.
(Der Kellner bringt die Kaffees, beide nehmen einen ersten Schluck. Draußen regnet es weiter in Strömen, aber plötzlich hat keiner von ihnen mehr große Eile.)
Anna: In Ordnung. Dann fangen wir an. Erzähl mir etwas über dich – aber nichts, was mit Katrin zu tun hat.
Daniel: (lächelt) Dann habe ich wohl eine Menge zu erzählen ...
--------------------------------------------
Az ellenségeim barátai
1. Anna tudta, hogy ellenséges területre lépett.
2. Vagy legalábbis ezt gondolta.
3. Vegyes érzésekkel lépett be a kis kávézóba.
4. Ez volt Katrin és a baráti körének törzshelye – azoknak az embereknek, akikkel soha nem jött ki jól.
5. De ma nem volt választása.
6. Az eső szakadatlanul zuhogott az utcákra, és a találkozója Jonasszal pont itt volt megbeszélve.
7. Amint leült egy asztalhoz, rögtön érezte a tekinteteket magán.
8. Nem voltak ellenségesek, inkább csak vizslatták.
9. Különösen egy valaki: Daniel, Katrin legjobb barátja.
10. Ő mindig ott volt, amikor Katrin Annát piszkálta.
11. Ma viszont egyedül ült a pultnál, kezében egy könyvvel és előtte egy félig megivott kávéval.
12. Egy idő után felállt, és Anna asztalához lépett.
13. „Bátor vagy” – mondta egy féloldalas mosollyal.
14. Anna félretette a telefonját, és ránézett.
15. „Csak egy száraz helyet kerestem. De ha ki akarsz dobni, próbáld meg.”
16. Daniel nevetett.
17. „Én nem zavarok el senkit. És őszintén szólva nem értem, miért utáljátok ennyire egymást Katrinnal. Nevetségesnek tűnik.”
18. Anna felhorkant.
19. „Kérdezd meg őt. Mindig is problémája volt velem.”
20. Daniel leült.
21. „Lehet. De ez nem jelenti azt, hogy nekem is problémám kell legyen veled.”
22. Anna meglepve nézett rá.
23. Évekig kerülték egymást, mert azt hitték, hogy így kell lennie.
24. De most, ebben a pillanatban rájött, hogy valójában nincs is köztük igazi konfliktus.
25. „Akkor igyál velem egy kávét” – mondta végül.
26. Daniel elmosolyodott.
27. „Miért ne?”
28. Így kezdődött egy beszélgetés ezen az esős délutánon, amely bebizonyította, hogy nem minden ellenség barátja válik automatikusan ellenféllé.
---------
ungarisch - deutsch
---------
Az ellenségeim barátai - Die Freunde meiner Feinde
1. Anna tudta, hogy ellenséges területre lépett. - Anna wusste, dass sie in feindlichem Gebiet war.
2. Vagy legalábbis ezt gondolta. - Zumindest hatte sie das gedacht.
3. Vegyes érzésekkel lépett be a kis kávézóba. - Sie betrat das kleine Café mit gemischten Gefühlen.
4. Ez volt Katrin és a baráti körének törzshelye – azoknak az embereknek, akikkel soha nem jött ki jól. - Es war der Lieblingsort von Katrin und ihrer Clique – Leuten, mit denen sie sich nie verstanden hatte.
5. De ma nem volt választása. - Doch heute hatte sie keine Wahl.
6. Az eső szakadatlanul zuhogott az utcákra, és a találkozója Jonasszal pont itt volt megbeszélve. - Der Regen prasselte auf die Straßen, und ihre Verabredung mit Jonas sollte genau hier stattfinden.
7. Amint leült egy asztalhoz, rögtön érezte a tekinteteket magán. - Als sie sich an einen Tisch setzte, spürte sie sofort die Blicke.
8. Nem voltak ellenségesek, inkább csak vizslatták. - Nicht feindselig, aber prüfend.
9. Különösen egy valaki: Daniel, Katrin legjobb barátja. - Besonders von einer Person: Daniel, Katrins bester Freund.
10. Ő mindig ott volt, amikor Katrin Annát piszkálta. - Der, der immer an ihrer Seite gewesen war, wenn sie gegen Anna stichelte.
11. Ma viszont egyedül ült a pultnál, kezében egy könyvvel és előtte egy félig megivott kávéval. - Heute saß er allein am Tresen, mit einem Buch in der Hand und einem halb getrunkenen Kaffee vor sich.
12. Egy idő után felállt, és Anna asztalához lépett. - Nach einer Weile stand er auf und kam zu ihrem Tisch.
13. „Bátor vagy” – mondta egy féloldalas mosollyal. - „Du bist mutig“, sagte er mit einem schiefen Lächeln.
14. Anna félretette a telefonját, és ránézett. - Anna legte ihr Handy beiseite und sah ihn an.
15. „Csak egy száraz helyet kerestem. De ha ki akarsz dobni, próbáld meg.” - „Ich brauchte nur einen trockenen Ort. Aber wenn du mich vertreiben willst, dann versuch’s ruhig.“
16. Daniel nevetett. - Er lachte.
17. „Én nem zavarok el senkit. És őszintén szólva nem értem, miért utáljátok ennyire egymást Katrinnal. Nevetségesnek tűnik.” - „Ich vertreibe niemanden. Und ehrlich gesagt, ich verstehe nicht, warum du und Katrin euch so hasst. Ist doch eigentlich albern.“
18. Anna felhorkant. - Anna schnaubte.
19. „Kérdezd meg őt. Mindig is problémája volt velem.” - „Frag sie. Sie hatte immer ein Problem mit mir.“
20. Daniel leült. - Daniel setzte sich.
21. „Lehet. De ez nem jelenti azt, hogy nekem is problémám kell legyen veled.” - „Vielleicht. Aber das heißt nicht, dass ich auch eins mit dir haben muss.“
22. Anna meglepve nézett rá. - Sie sah ihn überrascht an.
23. Évekig kerülték egymást, mert azt hitték, hogy így kell lennie. - Sie hatten sich jahrelang gemieden, weil sie dachten, dass sie das mussten.
24. De most, ebben a pillanatban rájött, hogy valójában nincs is köztük igazi konfliktus. - Doch jetzt, in diesem Moment, merkte sie, dass zwischen ihnen eigentlich kein echter Streit lag.
25. „Akkor igyál velem egy kávét” – mondta végül. - „Dann trink doch einen Kaffee mit mir“, sagte sie schließlich.
26. Daniel elmosolyodott. - Er grinste.
27. „Miért ne?” - „Warum nicht?“
28. Így kezdődött egy beszélgetés ezen az esős délutánon, amely bebizonyította, hogy nem minden ellenség barátja válik automatikusan ellenféllé. - Und so begann an diesem verregneten Nachmittag eine Unterhaltung, die zeigte, dass nicht jeder Freund eines Feindes auch ein Gegner sein muss.
---------
deutsch
---------
Die Freunde meiner Feinde
1. Anna wusste, dass sie in feindlichem Gebiet war.
2. Zumindest hatte sie das gedacht.
3. Sie betrat das kleine Café mit gemischten Gefühlen.
4. Es war der Lieblingsort von Katrin und ihrer Clique – Leuten, mit denen sie sich nie verstanden hatte.
5. Doch heute hatte sie keine Wahl.
6. Der Regen prasselte auf die Straßen, und ihre Verabredung mit Jonas sollte genau hier stattfinden.
7. Als sie sich an einen Tisch setzte, spürte sie sofort die Blicke.
8. Nicht feindselig, aber prüfend.
9. Besonders von einer Person: Daniel, Katrins bester Freund.
10. Der, der immer an ihrer Seite gewesen war, wenn sie gegen Anna stichelte.
11. Heute saß er allein am Tresen, mit einem Buch in der Hand und einem halb getrunkenen Kaffee vor sich.
12. Nach einer Weile stand er auf und kam zu ihrem Tisch.
13. „Du bist mutig“, sagte er mit einem schiefen Lächeln.
14. Anna legte ihr Handy beiseite und sah ihn an.
15. „Ich brauchte nur einen trockenen Ort. Aber wenn du mich vertreiben willst, dann versuch’s ruhig.“
16. Er lachte.
17. „Ich vertreibe niemanden. Und ehrlich gesagt, ich verstehe nicht, warum du und Katrin euch so hasst. Ist doch eigentlich albern.“
18. Anna schnaubte.
19. „Frag sie. Sie hatte immer ein Problem mit mir.“
20. Daniel setzte sich.
21. „Vielleicht. Aber das heißt nicht, dass ich auch eins mit dir haben muss.“
22. Sie sah ihn überrascht an.
23. Sie hatten sich jahrelang gemieden, weil sie dachten, dass sie das mussten.
24. Doch jetzt, in diesem Moment, merkte sie, dass zwischen ihnen eigentlich kein echter Streit lag.
25. „Dann trink doch einen Kaffee mit mir“, sagte sie schließlich.
26. Er grinste.
27. „Warum nicht?“
28. Und so begann an diesem verregneten Nachmittag eine Unterhaltung, die zeigte, dass nicht jeder Freund eines Feindes auch ein Gegner sein muss.

Teil 10

[Bearbeiten]
Párbeszéd - Dialog:
(Lisa a pályaudvaron rohan, próbálja megtalálni a megfelelő vágányt. A tömeg siet, az emberek bőröndöket húznak maguk után. Hirtelen nekiütközik valakinek, és könyvek, papírok hullanak a földre.)
Lisa: Ó, sajnálom! Nem figyeltem...
(Gyorsan leguggol, hogy összeszedje a dolgokat. A fiatal férfi, akinek nekiütközött, elmosolyodik.)
Tim: Semmi gond! Eléggé sietsz, igaz?
Lisa: Igen, a vonatom mindjárt indul!
Tim: Az enyém is. (Felmutatja a jegyét.) Hetes vágány?
Lisa: (meglepetten) Pontosan! Akkor ugyanazzal a vonattal utazunk!
(Mindketten összeszedik a papírokat, majd gyors léptekkel elindulnak a peron felé.)
Lisa: Remélem, még időben odaérünk... Mindig így az utolsó pillanatban futok.
Tim: (nevet) Én is! Azt hiszem, most szerencsénk van.
(Felszállnak a vonatra, megkeresik a helyeiket. Meglepődve veszik észre, hogy egymás mellett ülnek.)
Lisa: Nahát, ezt nevezem véletlennek!
Tim: Egyre jobb! Talán a sors akarta így.
(A vonat elindul, és a beszélgetés fokozatosan egyre oldottabb lesz.)
Tim: Szóval, merre utazol?
Lisa: Egy barátomat látogatom meg. És te?
Tim: Üzleti úton vagyok. Egy konferenciára megyek.
Lisa: Érdekes! És mivel foglalkozol?
Tim: Marketinggel. Kampányokat tervezek különböző cégek számára.
Lisa: Az klassz! Én grafikus vagyok, sokszor dolgozom marketingesekkel együtt.
Tim: Akkor talán még szakmai téren is összefuthatunk valamikor!
(Nevetnek, majd egy kis csend áll be. A vonatablakon túl esőcseppek peregnek.)
Tim: Utazol gyakran?
Lisa: Igen, nagyon szeretek új helyeket felfedezni. Múlt hónapban például Olaszországban jártam.
Tim: Tényleg? Én is! Hol voltál?
Lisa: Rómában és Firenzében.
Tim: Hűha! Firenzében én is eltöltöttem pár napot. Nem gondoltam volna, hogy ennyi közös van bennünk.
(A beszélgetés folytatódik, egyre mélyebb témák felé haladva.)
Tim: Hiszel abban, hogy egy-egy véletlen találkozás megváltoztathatja az ember életét?
Lisa: Hmm... talán. Szerintem sok minden az emberek közötti kapcsolatokon múlik. Egy jó beszélgetés is elég lehet ahhoz, hogy másképp lássunk dolgokat.
Tim: Egyetértek. És néha pont egy ilyen váratlan ismeretségből lesz a legjobb barátság.
(A vonat lassan közeledik az állomásukhoz, a hangosbemondó bemondja a következő megállót.)
Lisa: Máris megérkeztünk? Gyorsan eltelt ez az út!
Tim: Én sem gondoltam volna, hogy egy vonatút ilyen szórakoztató lehet.
(Leszállnak a vonatról, és egy pillanatig zavartan állnak egymás mellett.)
Tim: Tudod... azt hiszem, ezt meg kellene ismételnünk.
Lisa: (mosolyog) Én is pont erre gondoltam.
Tim: Mi lenne, ha a jövő héten innánk egy kávét?
Lisa: Nagyszerű ötlet!
(Tim előveszi a telefonját, kicserélik az elérhetőségeiket.)
Tim: Akkor jövő héten találkozunk.
Lisa: Már alig várom!
(Mindketten elindulnak a saját irányukba, de Lisa elmosolyodik. Ma reggel még egy idegen városba utazott – most pedig úgy tűnik, egy új barátság kezdete előtt áll.)
---------
ungarisch - deutsch
---------
Lisa: A pályaudvaron rohan, próbálja megtalálni a megfelelő vágányt. A tömeg siet, az emberek bőröndöket húznak maguk után. Hirtelen nekiütközik valakinek, és könyvek, papírok hullanak a földre. - Lisa: Sie rennt durch den Bahnhof und versucht, das richtige Gleis zu finden. Die Menge eilt hastig umher, Menschen ziehen ihre Koffer hinter sich her. Plötzlich stößt sie mit jemandem zusammen, und Bücher sowie Papiere fallen zu Boden.
Lisa: Ó, sajnálom! Nem figyeltem... - Lisa: Oh, Entschuldigung! Ich habe nicht aufgepasst ...
(Gyorsan leguggol, hogy összeszedje a dolgokat. A fiatal férfi, akinek nekiütközött, elmosolyodik.) - (Schnell hockt sie sich hin, um die Sachen aufzusammeln. Der junge Mann, mit dem sie zusammengestoßen ist, lächelt.)
Tim: Semmi gond! Eléggé sietsz, igaz? - Tim: Kein Problem! Du hast es wohl ziemlich eilig, oder?
Lisa: Igen, a vonatom mindjárt indul! - Lisa: Ja, mein Zug fährt gleich!
Tim: Az enyém is. (Felmutatja a jegyét.) Hetes vágány? - Tim: Meiner auch. (hält sein Ticket hoch) Gleis sieben?
Lisa: (meglepetten) Pontosan! Akkor ugyanazzal a vonattal utazunk! - Lisa: (überrascht) Genau! Dann fahren wir mit demselben Zug!
(Mindketten összeszedik a papírokat, majd gyors léptekkel elindulnak a peron felé.) - (Sie sammeln die verstreuten Papiere ein und eilen gemeinsam zum Bahnsteig.)
Lisa: Remélem, még időben odaérünk... Mindig így az utolsó pillanatban futok. - Lisa: Hoffentlich schaffen wir es noch ... Ich bin wirklich immer in letzter Minute unterwegs.
Tim: (nevet) Én is! Azt hiszem, most szerencsénk van. - Tim: (lacht) Ich auch! Sieht so aus, als hätten wir heute Glück.
(Felszállnak a vonatra, megkeresik a helyeiket. Meglepődve veszik észre, hogy egymás mellett ülnek.) - (Sie steigen in den Zug und suchen ihre Plätze. Erstaunt stellen sie fest, dass sie nebeneinander sitzen.)
Lisa: Nahát, ezt nevezem véletlennek! - Lisa: Wow, das nenne ich Zufall!
Tim: Egyre jobb! Talán a sors akarta így. - Tim: Es wird ja immer besser! Vielleicht war das Schicksal.
(A vonat elindul, és a beszélgetés fokozatosan egyre oldottabb lesz.) - (Der Zug fährt los, und das Gespräch wird allmählich lockerer.)
Tim: Szóval, merre utazol? - Tim: Wohin geht deine Reise?
Lisa: Egy barátomat látogatom meg. És te? - Lisa: Ich besuche eine Freundin. Und du?
Tim: Üzleti úton vagyok. Egy konferenciára megyek. - Tim: Ich bin geschäftlich unterwegs. Ich fahre zu einer Konferenz.
Lisa: Érdekes! És mivel foglalkozol? - Lisa: Interessant! Und was machst du beruflich?
Tim: Marketinggel. Kampányokat tervezek különböző cégek számára. - Tim: Ich arbeite im Marketing. Ich entwickle Kampagnen für verschiedene Unternehmen.
Lisa: Az klassz! Én grafikus vagyok, sokszor dolgozom marketingesekkel együtt. - Lisa: Das klingt spannend! Ich bin Grafikdesignerin – ich arbeite oft mit Marketingteams zusammen.
Tim: Akkor talán még szakmai téren is összefuthatunk valamikor! - Tim: Dann könnten sich unsere Wege ja sogar beruflich mal kreuzen!
(Nevetnek, majd egy kis csend áll be. A vonatablakon túl esőcseppek peregnek.) - (Sie lachen, dann tritt eine kurze Stille ein. Draußen prasseln Regentropfen gegen das Fenster.)
Tim: Utazol gyakran? - Tim: Reist du oft?
Lisa: Igen, nagyon szeretek új helyeket felfedezni. Múlt hónapban például Olaszországban jártam. - Lisa: Ja, ich liebe es, neue Orte zu entdecken. Letzten Monat war ich zum Beispiel in Italien.
Tim: Tényleg? Én is! Hol voltál? - Tim: Wirklich? Ich auch! Wo warst du?
Lisa: Rómában és Firenzében. - Lisa: In Rom und Florenz.
Tim: Hűha! Firenzében én is eltöltöttem pár napot. Nem gondoltam volna, hogy ennyi közös van bennünk. - Tim: Wow! Ich habe auch ein paar Tage in Florenz verbracht. Ich hätte nicht gedacht, dass wir so viel gemeinsam haben.
(A beszélgetés folytatódik, egyre mélyebb témák felé haladva.) - (Das Gespräch geht weiter, wird immer tiefgründiger.)
Tim: Hiszel abban, hogy egy-egy véletlen találkozás megváltoztathatja az ember életét? - Tim: Glaubst du, dass eine zufällige Begegnung das Leben verändern kann?
Lisa: Hmm... talán. Szerintem sok minden az emberek közötti kapcsolatokon múlik. Egy jó beszélgetés is elég lehet ahhoz, hogy másképp lássunk dolgokat. - Lisa: Hm ... vielleicht. Ich denke, vieles hängt von den Verbindungen zwischen Menschen ab. Manchmal reicht schon ein gutes Gespräch, um die Dinge anders zu sehen.
Tim: Egyetértek. És néha pont egy ilyen váratlan ismeretségből lesz a legjobb barátság. - Tim: Da stimme ich dir zu. Und manchmal entstehen aus solchen unerwarteten Begegnungen die besten Freundschaften.
(A vonat lassan közeledik az állomásukhoz, a hangosbemondó bemondja a következő megállót.) - (Der Zug nähert sich langsam ihrer Station, die Durchsage kündigt den nächsten Halt an.)
Lisa: Máris megérkeztünk? Gyorsan eltelt ez az út! - Lisa: Sind wir etwa schon da? Die Zeit ist ja wie im Flug vergangen!
Tim: Én sem gondoltam volna, hogy egy vonatút ilyen szórakoztató lehet. - Tim: Ich hätte auch nicht gedacht, dass eine Zugfahrt so unterhaltsam sein kann.
(Leszállnak a vonatról, és egy pillanatig zavartan állnak egymás mellett.) - (Sie steigen aus dem Zug und stehen einen Moment lang verlegen nebeneinander.)
Tim: Tudod... azt hiszem, ezt meg kellene ismételnünk. - Tim: Weißt du ... ich denke, wir sollten das wiederholen.
Lisa: (mosolyog) Én is pont erre gondoltam. - Lisa: (lächelt) Genau das habe ich auch gerade gedacht.
Tim: Mi lenne, ha a jövő héten innánk egy kávét? - Tim: Wie wäre es mit einem Kaffee nächste Woche?
Lisa: Nagyszerű ötlet! - Lisa: Das klingt nach einer großartigen Idee!
(Tim előveszi a telefonját, kicserélik az elérhetőségeiket.) - (Tim holt sein Handy heraus, sie tauschen ihre Kontaktdaten aus.)
Tim: Akkor jövő héten találkozunk. - Tim: Dann sehen wir uns nächste Woche.
Lisa: Már alig várom! - Lisa: Ich freue mich schon darauf!
(Mindketten elindulnak a saját irányukba, de Lisa elmosolyodik. Ma reggel még egy idegen városba utazott – most pedig úgy tűnik, egy új barátság kezdete előtt áll.) - (Beide gehen in ihre jeweilige Richtung, aber Lisa lächelt. An diesem Morgen war sie einfach in eine fremde Stadt unterwegs – und jetzt scheint es, als könnte dies der Beginn einer neuen Freundschaft sein.)
---------
deutsch
---------
(Lisa rennt durch den Bahnhof und versucht, das richtige Gleis zu finden. Die Menge eilt hastig umher, Menschen ziehen ihre Koffer hinter sich her. Plötzlich stößt sie mit jemandem zusammen, und Bücher sowie Papiere fallen zu Boden.)
Lisa: Oh, Entschuldigung! Ich habe nicht aufgepasst ...
(Schnell hockt sie sich hin, um die Sachen aufzusammeln. Der junge Mann, mit dem sie zusammengestoßen ist, lächelt.)
Tim: Kein Problem! Du hast es wohl ziemlich eilig, oder?
Lisa: Ja, mein Zug fährt gleich!
Tim: Meiner auch. (hält sein Ticket hoch) Gleis sieben?
Lisa: (überrascht) Genau! Dann fahren wir mit demselben Zug!
(Sie sammeln die verstreuten Papiere ein und eilen gemeinsam zum Bahnsteig.)
Lisa: Hoffentlich schaffen wir es noch ... Ich bin wirklich immer in letzter Minute unterwegs.
Tim: (lacht) Ich auch! Sieht so aus, als hätten wir heute Glück.
(Sie steigen in den Zug und suchen ihre Plätze. Erstaunt stellen sie fest, dass sie nebeneinander sitzen.)
Lisa: Wow, das nenne ich Zufall!
Tim: Es wird ja immer besser! Vielleicht war das Schicksal.
(Der Zug fährt los, und das Gespräch wird allmählich lockerer.)
Tim: Wohin geht deine Reise?
Lisa: Ich besuche eine Freundin. Und du?
Tim: Ich bin geschäftlich unterwegs. Ich fahre zu einer Konferenz.
Lisa: Interessant! Und was machst du beruflich?
Tim: Ich arbeite im Marketing. Ich entwickle Kampagnen für verschiedene Unternehmen.
Lisa: Das klingt spannend! Ich bin Grafikdesignerin – ich arbeite oft mit Marketingteams zusammen.
Tim: Dann könnten sich unsere Wege ja sogar beruflich mal kreuzen!
(Sie lachen, dann tritt eine kurze Stille ein. Draußen prasseln Regentropfen gegen das Fenster.)
Tim: Reist du oft?
Lisa: Ja, ich liebe es, neue Orte zu entdecken. Letzten Monat war ich zum Beispiel in Italien.
Tim: Wirklich? Ich auch! Wo warst du?
Lisa: In Rom und Florenz.
Tim: Wow! Ich habe auch ein paar Tage in Florenz verbracht. Ich hätte nicht gedacht, dass wir so viel gemeinsam haben.
(Das Gespräch geht weiter, wird immer tiefgründiger.)
Tim: Glaubst du, dass eine zufällige Begegnung das Leben verändern kann?
Lisa: Hm ... vielleicht. Ich denke, vieles hängt von den Verbindungen zwischen Menschen ab. Manchmal reicht schon ein gutes Gespräch, um die Dinge anders zu sehen.
Tim: Da stimme ich dir zu. Und manchmal entstehen aus solchen unerwarteten Begegnungen die besten Freundschaften.
(Der Zug nähert sich langsam ihrer Station, die Durchsage kündigt den nächsten Halt an.)
Lisa: Sind wir etwa schon da? Die Zeit ist ja wie im Flug vergangen!
Tim: Ich hätte auch nicht gedacht, dass eine Zugfahrt so unterhaltsam sein kann.
(Sie steigen aus dem Zug und stehen einen Moment lang verlegen nebeneinander.)
Tim: Weißt du ... ich denke, wir sollten das wiederholen.
Lisa: (lächelt) Genau das habe ich auch gerade gedacht.
Tim: Wie wäre es mit einem Kaffee nächste Woche?
Lisa: Das klingt nach einer großartigen Idee!
(Tim holt sein Handy heraus, sie tauschen ihre Kontaktdaten aus.)
Tim: Dann sehen wir uns nächste Woche.
Lisa: Ich freue mich schon darauf!
(Beide gehen in ihre jeweilige Richtung, aber Lisa lächelt. An diesem Morgen war sie einfach in eine fremde Stadt unterwegs – und jetzt scheint es, als könnte dies der Beginn einer neuen Freundschaft sein.)
-----------------------------------------
Hogyan lett egy futó ismeretségből barátság
1. Lisa késésben volt.
2. A vonat néhány percen belül indult, és még meg kellett találnia a megfelelő vágányt.
3. Gyors léptekkel sietett át a pályaudvar csarnokán, amikor hirtelen nekiütközött valakinek.
4. Könyvek és papírok hullottak a földre.
5. „Ó, bocsánat!” – mondta Lisa sietve, és lehajolt, hogy segítsen összeszedni őket.
6. A fiatal férfi, akinek nekiment, mosolygott.
7. „Semmi gond. Tim vagyok. És úgy tűnik, sietsz.”
8. Lisa idegesen nevetett.
9. „Igen, mindjárt indul a vonatom. És a tiéd?”
10. „Az enyém is” – mondta, és felmutatta a jegyét.
11. „A 7-es vágány?”
12. Lisa meglepődött.
13. „Pontosan! Akkor valószínűleg ugyanabban a vonatban ülünk.”
14. Együtt siettek a peronra, és megtalálták a helyüket egymás mellett.
15. Az utazás alatt beszédbe elegyedtek – először jelentéktelen dolgokról, majd az utazásaikról, a hobbijukról és végül az életről.
16. Lisa meglepődött, milyen könnyen tud beszélgetni Timmel.
17. Olyan érzés volt, mintha már régóta ismernék egymást.
18. Az órák gyorsan elrepültek, a vonat közeledett a célállomáshoz, és amikor leszálltak, mindketten haboztak egy pillanatra.
19. „Nem gondoltam volna, hogy egy vonatút ilyen szórakoztató lehet” – mondta Tim.
20. Lisa elmosolyodott.
21. „Talán meg kellene ismételnünk.”
22. Tim bólintott.
23. „Mindenképpen. Mit szólnál egy kávéhoz jövő héten?”
24. Így lett egy futó találkozásból egy barátság, amely túlmutatott a vonatutazáson.
---------
ungarisch - deutsch
---------
Hogyan lett egy futó ismeretségből barátság - Wie aus einer flüchtigen Bekanntschaft eine Freundschaft wurde
1. Lisa késésben volt. - Lisa war spät dran.
2. A vonat néhány percen belül indult, és még meg kellett találnia a megfelelő vágányt. - Der Zug würde in wenigen Minuten abfahren, und sie musste noch das richtige Gleis finden.
3. Gyors léptekkel sietett át a pályaudvar csarnokán, amikor hirtelen nekiütközött valakinek. - Mit einem schnellen Schritt eilte sie durch die Bahnhofshalle, als sie plötzlich mit jemandem zusammenstieß.
4. Könyvek és papírok hullottak a földre. - Bücher und Papiere fielen zu Boden.
5. „Ó, bocsánat!” – mondta Lisa sietve, és lehajolt, hogy segítsen összeszedni őket. - „Oh, tut mir leid!“, sagte Lisa hastig und bückte sich, um beim Aufsammeln zu helfen.
6. A fiatal férfi, akinek nekiment, mosolygott. - Der junge Mann, den sie angerempelt hatte, lächelte.
7. „Semmi gond. Tim vagyok. És úgy tűnik, sietsz.” - „Kein Problem. Ich bin Tim. Und du scheinst es eilig zu haben.“
8. Lisa idegesen nevetett. - Lisa lachte nervös.
9. „Igen, mindjárt indul a vonatom. És a tiéd?” - „Ja, mein Zug fährt gleich. Und deiner?“
10. „Az enyém is” – mondta, és felmutatta a jegyét. - „Auch meiner“, sagte er und hielt ihr ein Ticket entgegen.
11. „A 7-es vágány?” - „Gleis 7?“
12. Lisa meglepődött. - Lisa staunte.
13. „Pontosan! Akkor valószínűleg ugyanabban a vonatban ülünk.” - „Genau! Dann sitzen wir wohl im gleichen Zug.“
14. Együtt siettek a peronra, és megtalálták a helyüket egymás mellett. - Sie eilten gemeinsam zum Bahnsteig und fanden ihre Plätze nebeneinander.
15. Az utazás alatt beszédbe elegyedtek – először jelentéktelen dolgokról, majd az utazásaikról, a hobbijukról és végül az életről. - Während der Fahrt kamen sie ins Gespräch – zunächst über belanglose Dinge, dann über ihre Reisen, ihre Hobbys und schließlich über das Leben.
16. Lisa meglepődött, milyen könnyen tud beszélgetni Timmel. - Lisa war überrascht, wie leicht sie mit Tim reden konnte.
17. Olyan érzés volt, mintha már régóta ismernék egymást. - Es fühlte sich an, als würden sie sich schon lange kennen.
18. Az órák gyorsan elrepültek, a vonat közeledett a célállomáshoz, és amikor leszálltak, mindketten haboztak egy pillanatra. - Die Stunden vergingen, der Zug rollte seinem Ziel entgegen, und als sie ausstiegen, zögerten beide einen Moment.
19. „Nem gondoltam volna, hogy egy vonatút ilyen szórakoztató lehet” – mondta Tim. - „Ich hätte nicht gedacht, dass eine Zugfahrt so unterhaltsam sein kann“, sagte Tim.
20. Lisa elmosolyodott. - Lisa grinste.
21. „Talán meg kellene ismételnünk.” - „Vielleicht sollten wir das wiederholen.“
22. Tim bólintott. - Tim nickte.
23. „Mindenképpen. Mit szólnál egy kávéhoz jövő héten?” - „Definitiv. Wie wäre es mit einem Kaffee nächste Woche?“
24. Így lett egy futó találkozásból egy barátság, amely túlmutatott a vonatutazáson. - Und so wurde aus einer flüchtigen Begegnung eine Freundschaft, die über die Zugfahrt hinaus Bestand hatte.
---------
deutsch
---------
Wie aus einer flüchtigen Bekanntschaft eine Freundschaft wurde
1. Lisa war spät dran.
2. Der Zug würde in wenigen Minuten abfahren, und sie musste noch das richtige Gleis finden.
3. Mit einem schnellen Schritt eilte sie durch die Bahnhofshalle, als sie plötzlich mit jemandem zusammenstieß.
4. Bücher und Papiere fielen zu Boden.
5. „Oh, tut mir leid!“, sagte Lisa hastig und bückte sich, um beim Aufsammeln zu helfen.
6. Der junge Mann, den sie angerempelt hatte, lächelte.
7. „Kein Problem. Ich bin Tim. Und du scheinst es eilig zu haben.“
8. Lisa lachte nervös.
9. „Ja, mein Zug fährt gleich. Und deiner?“
10. „Auch meiner“, sagte er und hielt ihr ein Ticket entgegen.
11. „Gleis 7?“
12. Lisa staunte.
13. „Genau! Dann sitzen wir wohl im gleichen Zug.“
14. Sie eilten gemeinsam zum Bahnsteig und fanden ihre Plätze nebeneinander.
15. Während der Fahrt kamen sie ins Gespräch – zunächst über belanglose Dinge, dann über ihre Reisen, ihre Hobbys und schließlich über das Leben.
16. Lisa war überrascht, wie leicht sie mit Tim reden konnte.
17. Es fühlte sich an, als würden sie sich schon lange kennen.
18. Die Stunden vergingen, der Zug rollte seinem Ziel entgegen, und als sie ausstiegen, zögerten beide einen Moment.
19. „Ich hätte nicht gedacht, dass eine Zugfahrt so unterhaltsam sein kann“, sagte Tim.
20. Lisa grinste.
21. „Vielleicht sollten wir das wiederholen.“
22. Tim nickte.
23. „Definitiv. Wie wäre es mit einem Kaffee nächste Woche?“
24. Und so wurde aus einer flüchtigen Begegnung eine Freundschaft, die über die Zugfahrt hinaus Bestand hatte.

Teil 11

[Bearbeiten]
Párbeszéd - Dialog:
(London, 1900. Egy zsúfolt pályaudvari étteremben Edward és Charles egy kis asztalnál ülnek, forró teájukat kortyolgatják. Az utazók halk moraja tölti be a teret, amikor hirtelen egy harsány hang szeli ketté a nyugodt légkört.)
Freddie: Uraim! Micsoda meglepetés!
(Edward majdnem félrenyeli a teáját, Charles pedig elejti a süteményét. Mindketten döbbenten néznek fel.)
Charles: Freddie?! Hát ezt nem hiszem el! Azt hittem, vagy mesésen meggazdagodtál, vagy valami kétes kalandban tűntél el örökre!
Freddie: (széles mosollyal lehuppan az asztalhoz) Mindkettő könnyen megtörténhetett volna! De itt vagyok – élve, mérsékelten tehetős állapotban és természetesen változatlan sármommal.
Edward: (megcsóválja a fejét) És mégis, mi szél hozott Londonba? Munka? Vagy ismét menekülsz valami elől?
Freddie: Egy rendkívül érdekes történet... Volt egy fontos üzleti ügyem Párizsban. Sajnos, kissé sietősen kellett távoznom.
Charles: (felvonja a szemöldökét) Hadd találjam ki – egy hölgy áll a dolog hátterében.
Freddie: (nevetve) Charles, mindig is éles eszű voltál! Nos, mondjuk úgy, hogy egy bájos francia hölgy férje sajnos jobban forgatja a kardot, mint én. De mint látjátok, ép bőrrel megúsztam!
Edward: És most mihez kezdesz?
Freddie: Először is megiszom ezt a teát. Utána? Nos, még nem döntöttem el. Talán új kalandot keresek... vagy egy kaland talál rám.
(Mindhárman felnevetnek. A hangulat egy pillanatra épp olyan lesz, mint régen. Hiszen Freddie-vel biztosak lehettek benne: hamarosan újabb káosz kezdődik.)
---------
ungarisch - deutsch
---------
London, 1900. Egy zsúfolt pályaudvari étteremben Edward és Charles egy kis asztalnál ülnek, forró teájukat kortyolgatják. Az utazók halk moraja tölti be a teret, amikor hirtelen egy harsány hang szeli ketté a nyugodt légkört. - London, 1900. In einem überfüllten Bahnhofrestaurant sitzen Edward und Charles an einem kleinen Tisch und schlürfen ihren heißen Tee. Das gedämpfte Murmeln der Reisenden erfüllt den Raum, bis plötzlich eine laute Stimme die ruhige Atmosphäre durchbricht.
Freddie: Uraim! Micsoda meglepetés! - Freddie: Meine Herren! Was für eine Überraschung!
(Edward majdnem félrenyeli a teáját, Charles pedig elejti a süteményét. Mindketten döbbenten néznek fel.) - (Edward verschluckt sich fast an seinem Tee, und Charles lässt sein Gebäck fallen. Beide blicken verblüfft auf.)
Charles: Freddie?! Hát ezt nem hiszem el! Azt hittem, vagy mesésen meggazdagodtál, vagy valami kétes kalandban tűntél el örökre! - Charles: Freddie?! Das gibt es doch nicht! Ich dachte, du wärst entweder märchenhaft reich geworden oder bei irgendeinem zwielichtigen Abenteuer für immer verschwunden!
Freddie: (széles mosollyal lehuppan az asztalhoz) Mindkettő könnyen megtörténhetett volna! De itt vagyok – élve, mérsékelten tehetős állapotban és természetesen változatlan sármommal. - Freddie: (mit breitem Grinsen setzt er sich an den Tisch) Beides hätte durchaus passieren können! Aber hier bin ich – lebendig, mäßig wohlhabend und selbstverständlich mit ungebrochenem Charme.
Edward: (megcsóválja a fejét) És mégis, mi szél hozott Londonba? Munka? Vagy ismét menekülsz valami elől? - Edward: (schüttelt den Kopf) Und was verschlägt dich nach London? Arbeit? Oder fliehst du mal wieder vor etwas?
Freddie: Egy rendkívül érdekes történet... Volt egy fontos üzleti ügyem Párizsban. Sajnos, kissé sietősen kellett távoznom. - Freddie: Eine äußerst interessante Geschichte ... Ich hatte ein wichtiges Geschäft in Paris. Leider musste ich etwas überstürzt abreisen.
Charles: (felvonja a szemöldökét) Hadd találjam ki – egy hölgy áll a dolog hátterében. - Charles: (zieht eine Augenbraue hoch) Lass mich raten – es geht um eine Frau.
Freddie: (nevetve) Charles, mindig is éles eszű voltál! Nos, mondjuk úgy, hogy egy bájos francia hölgy férje sajnos jobban forgatja a kardot, mint én. De mint látjátok, ép bőrrel megúsztam! - Freddie: (lacht) Charles, dein Scharfsinn war schon immer beeindruckend! Sagen wir es so: Der Ehemann einer bezaubernden Französin war leider geschickter im Fechten als ich. Aber wie ihr seht, bin ich heil davongekommen!
Edward: És most mihez kezdesz? - Edward: Und was hast du jetzt vor?
Freddie: Először is megiszom ezt a teát. Utána? Nos, még nem döntöttem el. Talán új kalandot keresek... vagy egy kaland talál rám. - Freddie: Erst einmal trinke ich diesen Tee. Und danach? Nun, das habe ich noch nicht entschieden. Vielleicht suche ich ein neues Abenteuer ... oder ein Abenteuer findet mich.
(Mindhárman felnevetnek. A hangulat egy pillanatra épp olyan lesz, mint régen. Hiszen Freddie-vel biztosak lehettek benne: hamarosan újabb káosz kezdődik.) - (Alle drei lachen. Für einen Moment fühlt es sich an wie früher. Denn eines war mit Freddie sicher: Das nächste Chaos ließ nicht lange auf sich warten.)
---------
deutsch
---------
(London, 1900. In einem überfüllten Bahnhofrestaurant sitzen Edward und Charles an einem kleinen Tisch und schlürfen ihren heißen Tee. Das gedämpfte Murmeln der Reisenden erfüllt den Raum, bis plötzlich eine laute Stimme die ruhige Atmosphäre durchbricht.)
Freddie: Meine Herren! Was für eine Überraschung!
(Edward verschluckt sich fast an seinem Tee, und Charles lässt sein Gebäck fallen. Beide blicken verblüfft auf.)
Charles: Freddie?! Das gibt es doch nicht! Ich dachte, du wärst entweder märchenhaft reich geworden oder bei irgendeinem zwielichtigen Abenteuer für immer verschwunden!
Freddie: (mit breitem Grinsen setzt er sich an den Tisch) Beides hätte durchaus passieren können! Aber hier bin ich – lebendig, mäßig wohlhabend und selbstverständlich mit ungebrochenem Charme.
Edward: (schüttelt den Kopf) Und was verschlägt dich nach London? Arbeit? Oder fliehst du mal wieder vor etwas?
Freddie: Eine äußerst interessante Geschichte ... Ich hatte ein wichtiges Geschäft in Paris. Leider musste ich etwas überstürzt abreisen.
Charles: (zieht eine Augenbraue hoch) Lass mich raten – es geht um eine Frau.
Freddie: (lacht) Charles, dein Scharfsinn war schon immer beeindruckend! Sagen wir es so: Der Ehemann einer bezaubernden Französin war leider geschickter im Fechten als ich. Aber wie ihr seht, bin ich heil davongekommen!
Edward: Und was hast du jetzt vor?
Freddie: Erst einmal trinke ich diesen Tee. Und danach? Nun, das habe ich noch nicht entschieden. Vielleicht suche ich ein neues Abenteuer ... oder ein Abenteuer findet mich.
(Alle drei lachen. Für einen Moment fühlt es sich an wie früher. Denn eines war mit Freddie sicher: Das nächste Chaos ließ nicht lange auf sich warten.)
----------------------------------------
Egy váratlan találkozás
1. London, 1900. Az állomási étterem tele volt utazókkal, akik türelmesen várták a vonataikat.
2. Edward és Charles egy kis asztalnál ültek, mindketten egy gőzölgő csésze tea mellett, amikor egy hangos, váratlan kiáltás hasított a levegőbe:
3. Edward majdnem félrenyelte a teáját, Charles pedig elejtette a süteményét.
4. Előttük nem állt más, mint Frederick Townsend – vagy ahogy régi időkből ismerték: Freddie, a legnagyobb peches alak, akivel valaha találkoztak.
5. „Freddie!” – kiáltotta Charles, miközben leporolta a morzsákat a kabátjáról.
6. „Nem gondoltam volna, hogy valaha még látlak. Meg voltam győződve róla, hogy vagy kőgazdag lettél, vagy valami kétes kalandban vesztél el!”
7. Freddie szélesen elvigyorodott, és kérdés nélkül leült az asztalukhoz.
8. „Mindkettő lehetséges lett volna! De ehelyett itt vagyok – élek, mérsékelten jómódban, és természetesen továbbra is ellenállhatatlanul bájosan.”
9. Edward megcsóválta a fejét.
10. „És mi szél hozott Londonba? Munka? Vagy megint menekülsz valami elől?”
11. Freddie hátradőlt.
12. „Egy rendkívül érdekes történet! Párizsban voltam, hogy egy nagyon fontos üzleti ügyet rendezzek. Sajnos kénytelen voltam sietve távozni.”
13. Charles felvonta a szemöldökét.
14. „Sietve? Fogadni mernék, hogy egy bizonyos hölgy is szerepet játszott benne.”
15. Freddie nevetett.
16. „Charles, túlságosan jól ismersz! Mondjuk úgy, hogy egy rendkívül elbűvölő francia hölgy férje lényegesen jobban forgatja a kardot, mint én. De ne aggódjatok, sértetlen vagyok!”
17. Edward megcsóválta a fejét.
18. „És most itt vagy, és mit tervezel?”
19. Freddie megvonta a vállát.
20. „Először is egy teát. Aztán... nos, majd meglátjuk. Talán találok egy új kalandot. Vagy egy kaland talál meg engem.”
21. A három férfi nevetett, és egy pillanatra olyan volt, mintha újra a régi időkben lennének.
22. Mert ha Freddie a közelben volt, biztosak lehettek benne: nem tart sokáig, míg a következő káosz bekövetkezik.
---------
ungarisch - deutsch
---------
Egy váratlan találkozás - Ein unerwartetes Wiedersehen
1. London, 1900. Az állomási étterem tele volt utazókkal, akik türelmesen várták a vonataikat. - London, 1900. Das Bahnhofsrestaurant war voller Reisender, die geduldig auf ihre Züge warteten.
2. Edward és Charles egy kis asztalnál ültek, mindketten egy gőzölgő csésze tea mellett, amikor egy hangos, váratlan kiáltás hasított a levegőbe: - Edward und Charles saßen an einem kleinen Tisch, beide mit einer dampfenden Tasse Tee vor sich, als ein lautes, unerwartetes „Meine Herren! Was für eine Überraschung!“ durch den Raum hallte.
3. Edward majdnem félrenyelte a teáját, Charles pedig elejtette a süteményét. - Edward verschluckte sich fast an seinem Tee, Charles ließ sein Gebäck fallen.
4. Előttük nem állt más, mint Frederick Townsend – vagy ahogy régi időkből ismerték: Freddie, a legnagyobb peches alak, akivel valaha találkoztak. - Vor ihnen stand niemand Geringeres als Frederick Townsend – oder wie sie ihn aus alten Tagen kannten: Freddie, der größte Pechvogel, den sie je getroffen hatten.
5. „Freddie!” – kiáltotta Charles, miközben leporolta a morzsákat a kabátjáról. - „Freddie!“, rief Charles und klopfte sich die Krümel von der Jacke.
6. „Nem gondoltam volna, hogy valaha még látlak. Meg voltam győződve róla, hogy vagy kőgazdag lettél, vagy valami kétes kalandban vesztél el!” - „Ich hätte nicht gedacht, dich noch einmal zu sehen. Ich war überzeugt, du seist mittlerweile entweder steinreich oder in irgendeinem zweifelhaften Abenteuer verloren gegangen!“
7. Freddie szélesen elvigyorodott, és kérdés nélkül leült az asztalukhoz. - Freddie grinste breit und ließ sich ungefragt zu ihnen an den Tisch fallen.
8. „Mindkettő lehetséges lett volna! De ehelyett itt vagyok – élek, mérsékelten jómódban, és természetesen továbbra is ellenállhatatlanul bájosan.” - „Beides wäre möglich gewesen! Doch stattdessen bin ich hier – lebendig, leidlich wohlhabend und natürlich so charmant wie eh und je.“
9. Edward megcsóválta a fejét. - Edward schüttelte den Kopf.
10. „És mi szél hozott Londonba? Munka? Vagy megint menekülsz valami elől?” - „Und was führt dich nach London? Arbeit? Oder bist du wieder auf der Flucht?“
11. Freddie hátradőlt. - Freddie lehnte sich zurück.
12. „Egy rendkívül érdekes történet! Párizsban voltam, hogy egy nagyon fontos üzleti ügyet rendezzek. Sajnos kénytelen voltam sietve távozni.” - „Eine ungemein interessante Geschichte! Ich war in Paris, um eine äußerst wichtige geschäftliche Angelegenheit zu klären. Leider war ich gezwungen, überstürzt abzureisen.“
13. Charles felvonta a szemöldökét. - Charles hob eine Augenbraue.
14. „Sietve? Fogadni mernék, hogy egy bizonyos hölgy is szerepet játszott benne.” - „Überstürzt? Ich wage zu wetten, dass dabei eine gewisse Dame im Spiel war.“
15. Freddie nevetett. - Freddie lachte.
16. „Charles, túlságosan jól ismersz! Mondjuk úgy, hogy egy rendkívül elbűvölő francia hölgy férje lényegesen jobban forgatja a kardot, mint én. De ne aggódjatok, sértetlen vagyok!” - „Charles, du kennst mich zu gut! Sagen wir einfach, dass der Ehemann einer äußerst reizenden Französin einen wesentlich besseren Degen führt als ich. Aber keine Sorge, ich bin unversehrt!“
17. Edward megcsóválta a fejét. - Edward schüttelte den Kopf.
18. „És most itt vagy, és mit tervezel?” - „Und jetzt bist du hier und planst...?“
19. Freddie megvonta a vállát. - Freddie zuckte die Schultern.
20. „Először is egy teát. Aztán... nos, majd meglátjuk. Talán találok egy új kalandot. Vagy egy kaland talál meg engem.” - „Erst einmal einen Tee. Danach, nun ja, wir werden sehen. Vielleicht finde ich ein neues Abenteuer. Oder ein Abenteuer findet mich.“
21. A három férfi nevetett, és egy pillanatra olyan volt, mintha újra a régi időkben lennének. - Die drei Männer lachten, und für einen Moment fühlte es sich an wie in alten Zeiten.
22. Mert ha Freddie a közelben volt, biztosak lehettek benne: nem tart sokáig, míg a következő káosz bekövetkezik. - Mit Freddie konnte man sich sicher sein: Es würde nicht lange dauern, bis das nächste Chaos begann.
---------
deutsch
---------
Ein unerwartetes Wiedersehen
1. London, 1900. Das Bahnhofsrestaurant war voller Reisender, die geduldig auf ihre Züge warteten.
2. Edward und Charles saßen an einem kleinen Tisch, beide mit einer dampfenden Tasse Tee vor sich, als ein lautes, unerwartetes „Meine Herren! Was für eine Überraschung!“ durch den Raum hallte.
3. Edward verschluckte sich fast an seinem Tee, Charles ließ sein Gebäck fallen.
4. Vor ihnen stand niemand Geringeres als Frederick Townsend – oder wie sie ihn aus alten Tagen kannten: Freddie, der größte Pechvogel, den sie je getroffen hatten.
5. „Freddie!“, rief Charles und klopfte sich die Krümel von der Jacke.
6. „Ich hätte nicht gedacht, dich noch einmal zu sehen. Ich war überzeugt, du seist mittlerweile entweder steinreich oder in irgendeinem zweifelhaften Abenteuer verloren gegangen!“
7. Freddie grinste breit und ließ sich ungefragt zu ihnen an den Tisch fallen.
8. „Beides wäre möglich gewesen! Doch stattdessen bin ich hier – lebendig, leidlich wohlhabend und natürlich so charmant wie eh und je.“
9. Edward schüttelte den Kopf.
10. „Und was führt dich nach London? Arbeit? Oder bist du wieder auf der Flucht?“
11. Freddie lehnte sich zurück.
12. „Eine ungemein interessante Geschichte! Ich war in Paris, um eine äußerst wichtige geschäftliche Angelegenheit zu klären. Leider war ich gezwungen, überstürzt abzureisen.“
13. Charles hob eine Augenbraue.
14. „Überstürzt? Ich wage zu wetten, dass dabei eine gewisse Dame im Spiel war.“
15. Freddie lachte.
16. „Charles, du kennst mich zu gut! Sagen wir einfach, dass der Ehemann einer äußerst reizenden Französin einen wesentlich besseren Degen führt als ich. Aber keine Sorge, ich bin unversehrt!“
17. Edward schüttelte den Kopf.
18. „Und jetzt bist du hier und planst...?“
19. Freddie zuckte die Schultern.
20. „Erst einmal einen Tee. Danach, nun ja, wir werden sehen. Vielleicht finde ich ein neues Abenteuer. Oder ein Abenteuer findet mich.“
21. Die drei Männer lachten, und für einen Moment fühlte es sich an wie in alten Zeiten.
22. Mit Freddie konnte man sich sicher sein: Es würde nicht lange dauern, bis das nächste Chaos begann.

Teil 12

[Bearbeiten]
(2 Dialoge mit Geschichte)
Párbeszéd - Dialog - Version 1:
Pál: Márk, emlékszel még, hogyan játszottunk itt gyerekkorunkban?
Márk: Persze, hogy emlékszem! És arra is, hányszor veszekedtünk apróságokon.
Pál: Igen, de másnapra mindig mindent elfelejtettünk.
Márk: Ez az igazi barátság! Minden próbát kiáll.
Pál: Még az éveket és a távolságot is. Hihetetlen, hogy ennyi idő után ismét itt ülünk.
Márk: Mintha semmi sem változott volna.
Pál: Az érzés ugyanaz, mintha soha el sem mentem volna.
Márk: A barátság olyan, mint ez a pad. Mindig itt van, és vár ránk.
Pál: És mi most visszatértünk.
Márk: Igen, és talán mostantól gyakrabban találkozunk.
Pál: Jó lenne. Sok mesélnivalónk van még.
Márk: Igazad van. De most csak élvezzük a csendet és a tavaszi napsütést.
Pál: Így van. Néha nincs is szükség szavakra.
---------
ungarisch - deutsch
---------
Pál: Márk, emlékszel még, hogyan játszottunk itt gyerekkorunkban? - Paul: Mark, erinnerst du dich noch daran, wie wir hier als Kinder gespielt haben?
Márk: Persze, hogy emlékszem! És arra is, hányszor veszekedtünk apróságokon. - Mark: Natürlich erinnere ich mich! Und auch daran, wie oft wir uns über Kleinigkeiten gestritten haben.
Pál: Igen, de másnapra mindig mindent elfelejtettünk. - Paul: Ja, aber am nächsten Tag war immer alles vergessen.
Márk: Ez az igazi barátság! Minden próbát kiáll. - Mark: Das ist wahre Freundschaft! Sie hält allem stand.
Pál: Még az éveket és a távolságot is. Hihetetlen, hogy ennyi idő után ismét itt ülünk. - Paul: Sogar den Jahren und der Entfernung. Unglaublich, dass wir nach all der Zeit wieder hier sitzen.
Márk: Mintha semmi sem változott volna. - Mark: Als hätte sich nichts verändert.
Pál: Az érzés ugyanaz, mintha soha el sem mentem volna. - Paul: Es fühlt sich an, als wäre ich nie fortgegangen.
Márk: A barátság olyan, mint ez a pad. Mindig itt van, és vár ránk. - Mark: Eine Freundschaft ist wie diese Bank. Sie ist immer da und wartet auf uns.
Pál: És mi most visszatértünk. - Paul: Und jetzt sind wir zurückgekehrt.
Márk: Igen, és talán mostantól gyakrabban találkozunk. - Mark: Ja, und vielleicht sehen wir uns von jetzt an öfter.
Pál: Jó lenne. Sok mesélnivalónk van még. - Paul: Das wäre schön. Wir haben uns noch viel zu erzählen.
Márk: Igazad van. De most csak élvezzük a csendet és a tavaszi napsütést. - Mark: Da hast du recht. Aber jetzt genießen wir einfach die Stille und die Frühlingssonne.
Pál: Így van. Néha nincs is szükség szavakra. - Paul: Genau. Manchmal braucht es keine Worte.
---------
deutsch
---------
Paul: Mark, erinnerst du dich noch daran, wie wir hier als Kinder gespielt haben?
Mark: Natürlich erinnere ich mich! Und auch daran, wie oft wir uns über Kleinigkeiten gestritten haben.
Paul: Ja, aber am nächsten Tag war immer alles vergessen.
Mark: Das ist wahre Freundschaft! Sie hält allem stand.
Paul: Sogar den Jahren und der Entfernung. Unglaublich, dass wir nach all der Zeit wieder hier sitzen.
Mark: Als hätte sich nichts verändert.
Paul: Es fühlt sich an, als wäre ich nie fortgegangen.
Mark: Eine Freundschaft ist wie diese Bank. Sie ist immer da und wartet auf uns.
Paul: Und jetzt sind wir zurückgekehrt.
Mark: Ja, und vielleicht sehen wir uns von jetzt an öfter.
Paul: Das wäre schön. Wir haben uns noch viel zu erzählen.
Mark: Da hast du recht. Aber jetzt genießen wir einfach die Stille und die Frühlingssonne.
Paul: Genau. Manchmal braucht es keine Worte.
----------------------------------------
Párbeszéd - Dialog - Version 2:
Pál: Márk, emlékszel még, hogyan játszottunk itt gyerekkorunkban?
Márk: Hogyne emlékeznék! Minden délutánt itt töltöttünk. Fogócskáztunk, bújócskáztunk, és néha még a nagyokkal fociztunk is a réten.
Pál: Igen, és hányszor estünk el, szakadt ki a nadrágunk! Anyám mindig mérges volt, mert folyton koszosan mentem haza.
Márk: Az enyém is. Egyszer még a térdem is csúnyán lehorzsoltam, és te voltál az, aki hazakísért.
Pál: Persze, hiszen igazi barátok voltunk. Ha egyikünk bajba került, a másik mindig mellette állt.
Márk: És közben hányszor veszekedtünk! Emlékszel, amikor összevesztünk azon, hogy kié legyen a piros golyó?
Pál: Hogyne emlékeznék! Azt hittem, soha többé nem beszélünk egymással.
Márk: Aztán másnap mintha semmi sem történt volna, együtt játszottunk tovább.
Pál: Mert az igazi barátság mindent túlél.
Márk: Igen, még az éveket és a távolságot is.
Pál: Húsz év hosszú idő. Néha azt hittem, már sosem látlak újra.
Márk: Nekem is hiányoztál. Amikor elköltöztél, nagyon furcsa volt nélküled. Eleinte még írtunk egymásnak, de az élet elsodort minket.
Pál: Így van. A munka, a család, a mindennapok... Egyre kevesebb idő maradt régi barátokra.
Márk: De most itt vagyunk, ugyanazon a padon, ahol annyi emlék köt össze minket.
Pál: Mintha nem is telt volna el ez a sok év.
Márk: Mintha tegnap lett volna, hogy itt ültünk és nagy terveket szőttünk a jövőnkről.
Pál: És hogy alakult végül a te életed? Boldog vagy?
Márk: Azt hiszem, igen. Dolgozom, van egy szép családom, két gyerekem. És te?
Pál: Hasonló. Sokat dolgozom, a család is leköt, de néha eszembe jutnak a régi idők, és akkor érzem, hogy egy darab belőlem itt maradt ebben a parkban.
Márk: Igen, ez a hely tele van emlékekkel. Nézd, még mindig itt vannak a régi gesztenyefák!
Pál: És a pad is, ahol mindig üldögéltünk, amikor elfáradtunk a játékban.
Márk: A barátság olyan, mint ez a pad. Mindig itt van, és vár ránk, akkor is, ha sokáig nem jövünk.
Pál: És mi most visszatértünk.
Márk: Igen, és most, hogy újra találkoztunk, nem hagyhatjuk, hogy újra eltávolodjunk.
Pál: Egyetértek. Gyakrabban kellene találkoznunk.
Márk: Mondjuk havonta egyszer? Legalább egy kávéra vagy egy sétára.
Pál: Jó ötlet! Nem hagyhatjuk, hogy a rohanó élet ismét elsodorjon minket.
Márk: Pontosan. A barátságot ápolni kell, akárcsak egy kertet. Ha nem gondozod, elszárad.
Pál: Akkor kezdjük most! Meghívlak egy kávéra, mit szólsz?
Márk: Remek ötlet! Menjünk, mesélnem kell még egy régi történetet, amire biztosan nem emlékszel!
Pál: Alig várom!
---------
ungarisch - deutsch
---------
Pál: Márk, emlékszel még, hogyan játszottunk itt gyerekkorunkban? - Paul: Mark, erinnerst du dich noch, wie wir hier als Kinder gespielt haben?
Márk: Hogyne emlékeznék! Minden délutánt itt töltöttünk. Fogócskáztunk, bújócskáztunk, és néha még a nagyokkal fociztunk is a réten. - Mark: Wie könnte ich das vergessen! Wir haben jeden Nachmittag hier verbracht. Wir haben Fangen und Verstecken gespielt und manchmal sogar mit den Älteren auf der Wiese Fußball.
Pál: Igen, és hányszor estünk el, szakadt ki a nadrágunk! Anyám mindig mérges volt, mert folyton koszosan mentem haza. - Paul: Ja, und wie oft sind wir hingefallen und haben uns die Hosen aufgerissen! Meine Mutter war immer wütend, weil ich ständig schmutzig nach Hause kam.
Márk: Az enyém is. Egyszer még a térdem is csúnyán lehorzsoltam, és te voltál az, aki hazakísért. - Mark: Meine auch. Einmal habe ich mir das Knie schlimm aufgeschürft, und du hast mich nach Hause begleitet.
Pál: Persze, hiszen igazi barátok voltunk. Ha egyikünk bajba került, a másik mindig mellette állt. - Paul: Natürlich, wir waren doch echte Freunde. Wenn einer von uns in Schwierigkeiten war, stand der andere immer an seiner Seite.
Márk: És közben hányszor veszekedtünk! Emlékszel, amikor összevesztünk azon, hogy kié legyen a piros golyó? - Mark: Und trotzdem haben wir uns so oft gestritten! Erinnerst du dich, als wir uns darüber gestritten haben, wem die rote Murmel gehört?
Pál: Hogyne emlékeznék! Azt hittem, soha többé nem beszélünk egymással. - Paul: Oh ja! Ich dachte damals, wir würden nie wieder miteinander reden.
Márk: Aztán másnap mintha semmi sem történt volna, együtt játszottunk tovább. - Mark: Und am nächsten Tag haben wir so getan, als wäre nichts passiert, und einfach weitergespielt.
Pál: Mert az igazi barátság mindent túlél. - Paul: Weil wahre Freundschaft alles übersteht.
Márk: Igen, még az éveket és a távolságot is. - Mark: Ja, sogar die Jahre und die Entfernung.
Pál: Húsz év hosszú idő. Néha azt hittem, már sosem látlak újra. - Paul: Zwanzig Jahre sind eine lange Zeit. Manchmal dachte ich, ich würde dich nie wiedersehen.
Márk: Nekem is hiányoztál. Amikor elköltöztél, nagyon furcsa volt nélküled. Eleinte még írtunk egymásnak, de az élet elsodort minket. - Mark: Mir ging es genauso. Als du weggezogen bist, war es komisch ohne dich. Am Anfang haben wir uns noch Briefe geschrieben, aber das Leben hat uns auseinandergetrieben.
Pál: Így van. A munka, a család, a mindennapok... Egyre kevesebb idő maradt régi barátokra. - Paul: Ja, Arbeit, Familie, der Alltag ... Da bleibt immer weniger Zeit für alte Freunde.
Márk: De most itt vagyunk, ugyanazon a padon, ahol annyi emlék köt össze minket. - Mark: Aber jetzt sitzen wir hier, auf genau derselben Bank, mit all den Erinnerungen.
Pál: Mintha nem is telt volna el ez a sok év. - Paul: Als wäre all die Zeit nie vergangen.
Márk: Mintha tegnap lett volna, hogy itt ültünk és nagy terveket szőttünk a jövőnkről. - Mark: Als wäre es erst gestern gewesen, dass wir hier saßen und große Pläne für die Zukunft schmiedeten.
Pál: És hogy alakult végül a te életed? Boldog vagy? - Paul: Und wie ist dein Leben letztendlich verlaufen? Bist du glücklich?
Márk: Azt hiszem, igen. Dolgozom, van egy szép családom, két gyerekem. És te? - Mark: Ich denke schon. Ich arbeite, habe eine wundervolle Familie und zwei Kinder. Und du?
Pál: Hasonló. Sokat dolgozom, a család is leköt, de néha eszembe jutnak a régi idők, és akkor érzem, hogy egy darab belőlem itt maradt ebben a parkban. - Paul: Ähnlich. Viel Arbeit, die Familie hält mich auf Trab, aber manchmal denke ich an die alten Zeiten zurück – und dann fühle ich, dass ein Teil von mir hier in diesem Park geblieben ist.
Márk: Igen, ez a hely tele van emlékekkel. Nézd, még mindig itt vannak a régi gesztenyefák! - Mark: Ja, dieser Ort steckt voller Erinnerungen. Schau, die alten Kastanienbäume stehen immer noch!
Pál: És a pad is, ahol mindig üldögéltünk, amikor elfáradtunk a játékban. - Paul: Und die Bank, auf der wir immer saßen, wenn wir müde vom Spielen waren.
Márk: A barátság olyan, mint ez a pad. Mindig itt van, és vár ránk, akkor is, ha sokáig nem jövünk. - Mark: Eine Freundschaft ist wie diese Bank. Sie ist immer da und wartet auf uns, auch wenn wir lange nicht kommen.
Pál: És mi most visszatértünk. - Paul: Und jetzt sind wir zurückgekehrt.
Márk: Igen, és most, hogy újra találkoztunk, nem hagyhatjuk, hogy újra eltávolodjunk. - Mark: Ja, und jetzt, wo wir uns wiedergefunden haben, sollten wir nicht zulassen, dass wir uns erneut verlieren.
Pál: Egyetértek. Gyakrabban kellene találkoznunk. - Paul: Da bin ich ganz deiner Meinung. Wir sollten uns öfter treffen.
Márk: Mondjuk havonta egyszer? Legalább egy kávéra vagy egy sétára. - Mark: Sagen wir einmal im Monat? Zumindest auf einen Kaffee oder einen Spaziergang.
Pál: Jó ötlet! Nem hagyhatjuk, hogy a rohanó élet ismét elsodorjon minket. - Paul: Gute Idee! Wir dürfen nicht zulassen, dass uns das schnelle Leben wieder auseinanderreißt.
Márk: Pontosan. A barátságot ápolni kell, akárcsak egy kertet. Ha nem gondozod, elszárad. - Mark: Genau. Freundschaft muss gepflegt werden, wie ein Garten. Wenn man sich nicht kümmert, vertrocknet sie.
Pál: Akkor kezdjük most! Meghívlak egy kávéra, mit szólsz? - Paul: Dann fangen wir jetzt damit an! Ich lade dich auf einen Kaffee ein, was sagst du?
Márk: Remek ötlet! Menjünk, mesélnem kell még egy régi történetet, amire biztosan nem emlékszel! - Mark: Klingt großartig! Komm, ich muss dir noch eine alte Geschichte erzählen, an die du dich bestimmt nicht mehr erinnerst!
Pál: Alig várom! - Paul: Ich bin gespannt!
---------
deutsch
---------
Paul: Mark, erinnerst du dich noch, wie wir hier als Kinder gespielt haben?
Mark: Wie könnte ich das vergessen! Wir haben jeden Nachmittag hier verbracht. Wir haben Fangen und Verstecken gespielt und manchmal sogar mit den Älteren auf der Wiese Fußball.
Paul: Ja, und wie oft sind wir hingefallen und haben uns die Hosen aufgerissen! Meine Mutter war immer wütend, weil ich ständig schmutzig nach Hause kam.
Mark: Meine auch. Einmal habe ich mir das Knie schlimm aufgeschürft, und du hast mich nach Hause begleitet.
Paul: Natürlich, wir waren doch echte Freunde. Wenn einer von uns in Schwierigkeiten war, stand der andere immer an seiner Seite.
Mark: Und trotzdem haben wir uns so oft gestritten! Erinnerst du dich, als wir uns darüber gestritten haben, wem die rote Murmel gehört?
Paul: Oh ja! Ich dachte damals, wir würden nie wieder miteinander reden.
Mark: Und am nächsten Tag haben wir so getan, als wäre nichts passiert, und einfach weitergespielt.
Paul: Weil wahre Freundschaft alles übersteht.
Mark: Ja, sogar die Jahre und die Entfernung.
Paul: Zwanzig Jahre sind eine lange Zeit. Manchmal dachte ich, ich würde dich nie wiedersehen.
Mark: Mir ging es genauso. Als du weggezogen bist, war es komisch ohne dich. Am Anfang haben wir uns noch Briefe geschrieben, aber das Leben hat uns auseinandergetrieben.
Paul: Ja, Arbeit, Familie, der Alltag ... Da bleibt immer weniger Zeit für alte Freunde.
Mark: Aber jetzt sitzen wir hier, auf genau derselben Bank, mit all den Erinnerungen.
Paul: Als wäre all die Zeit nie vergangen.
Mark: Als wäre es erst gestern gewesen, dass wir hier saßen und große Pläne für die Zukunft schmiedeten.
Paul: Und wie ist dein Leben letztendlich verlaufen? Bist du glücklich?
Mark: Ich denke schon. Ich arbeite, habe eine wundervolle Familie und zwei Kinder. Und du?
Paul: Ähnlich. Viel Arbeit, die Familie hält mich auf Trab, aber manchmal denke ich an die alten Zeiten zurück – und dann fühle ich, dass ein Teil von mir hier in diesem Park geblieben ist.
Mark: Ja, dieser Ort steckt voller Erinnerungen. Schau, die alten Kastanienbäume stehen immer noch!
Paul: Und die Bank, auf der wir immer saßen, wenn wir müde vom Spielen waren.
Mark: Eine Freundschaft ist wie diese Bank. Sie ist immer da und wartet auf uns, auch wenn wir lange nicht kommen.
Paul: Und jetzt sind wir zurückgekehrt.
Mark: Ja, und jetzt, wo wir uns wiedergefunden haben, sollten wir nicht zulassen, dass wir uns erneut verlieren.
Paul: Da bin ich ganz deiner Meinung. Wir sollten uns öfter treffen.
Mark: Sagen wir einmal im Monat? Zumindest auf einen Kaffee oder einen Spaziergang.
Paul: Gute Idee! Wir dürfen nicht zulassen, dass uns das schnelle Leben wieder auseinanderreißt.
Mark: Genau. Freundschaft muss gepflegt werden, wie ein Garten. Wenn man sich nicht kümmert, vertrocknet sie.
Paul: Dann fangen wir jetzt damit an! Ich lade dich auf einen Kaffee ein, was sagst du?
Mark: Klingt großartig! Komm, ich muss dir noch eine alte Geschichte erzählen, an die du dich bestimmt nicht mehr erinnerst!
Paul: Ich bin gespannt!
----------------------------------------
A pad a parkban
1. Napos tavaszi nap volt, és a városi park öreg gesztenyefái hosszú árnyékokat vetettek a gondozott utakra.
2. Egy padon két férfi ült, akik gyerekkoruk óta ismerték egymást.
3. Pál és Márk.
4. „Emlékszel, milyen sokat játszottunk itt gyerekként?” – kérdezte Pál, miközben hátradőlt.
5. Márk bólintott, és halkan nevetett.
6. „Igen, és milyen sokszor veszekedtünk. Mindig apróságokon.”
7. „De másnapra mindig elfelejtettük.”
8. Pál a lába előtt heverő levelekre nézett.
9. „Pontosan. Az igazi barátság mindent kibír.”
10. Márk megveregette Pál vállát.
11. „A távolságot és az éveket is.”
12. Régóta nem látták egymást.
13. Pál húsz éve egy másik városba költözött, és az élet más utakra sodorta őket.
14. De ma, ennyi idő után újra itt ültek, a régi padjukon.
15. „Olyan érzés, mintha soha el sem mentünk volna.”
16. Pál elégedetten sóhajtott.
17. Márk bólintott.
18. „A barátság olyan, mint ez a pad. Megmarad, függetlenül attól, mennyi ideig voltunk távol.”
19. A két férfi mosolyogva nézett egymásra, majd csendben maradtak.
20. Nem volt már mit szavakkal kifejezniük semmit – és mégis, minden el volt mondva.
---------
ungarisch - deutsch
---------
A pad a parkban - Die Bank im Park
1. Napos tavaszi nap volt, és a városi park öreg gesztenyefái hosszú árnyékokat vetettek a gondozott utakra. - Es war ein sonniger Frühlingstag, und die alten Kastanien im Stadtpark warfen lange Schatten auf die gepflegten Wege.
2. Egy padon két férfi ült, akik gyerekkoruk óta ismerték egymást. - Auf einer Bank saßen zwei Männer, die sich seit ihrer Kindheit kannten.
3. Pál és Márk. - Pál und Márk.
4. „Emlékszel, milyen sokat játszottunk itt gyerekként?” – kérdezte Pál, miközben hátradőlt. - „Weißt du noch, wie wir hier als Kinder gespielt haben?“ fragte Pál und lehnte sich zurück.
5. Márk bólintott, és halkan nevetett. - Márk nickte und lachte leise.
6. „Igen, és milyen sokszor veszekedtünk. Mindig apróságokon.” - „Ja, und wie oft wir uns gestritten haben. Immer wegen Kleinigkeiten.“
7. „De másnapra mindig elfelejtettük.” - „Aber am nächsten Tag war alles vergessen.“
8. Pál a lába előtt heverő levelekre nézett. - Pál schaute auf das Laub unter seinen Füßen.
9. „Pontosan. Az igazi barátság mindent kibír.” - „Genau. Wahre Freundschaft übersteht alles.“
10. Márk megveregette Pál vállát. - Márk klopfte Pál auf die Schulter.
11. „A távolságot és az éveket is.” - „Auch die Jahre und die Entfernung.“
12. Régóta nem látták egymást. - Lange hatten sie sich nicht gesehen.
13. Pál húsz éve egy másik városba költözött, és az élet más utakra sodorta őket. - Pál war vor zwanzig Jahren in eine andere Stadt gezogen, und das Leben hatte sie auf unterschiedliche Wege geführt.
14. De ma, ennyi idő után újra itt ültek, a régi padjukon. - Doch heute, nach all der Zeit, saßen sie wieder hier, an ihrer alten Bank.
15. „Olyan érzés, mintha soha el sem mentünk volna.” - „Es fühlt sich an, als wären wir nie weg gewesen.“
16. Pál elégedetten sóhajtott. - Pál seufzte zufrieden.
17. Márk bólintott. - Márk nickte.
18. „A barátság olyan, mint ez a pad. Megmarad, függetlenül attól, mennyi ideig voltunk távol.” - „Freundschaft ist wie diese Bank. Sie bleibt bestehen, egal wie lange man nicht hier war.“
19. A két férfi mosolyogva nézett egymásra, majd csendben maradtak. - Die beiden lächelten sich an und schwiegen eine Weile.
20. Nem volt már mit szavakkal kifejezniük semmit – és mégis, minden el volt mondva. - Es gab nichts mehr zu sagen – und doch war alles gesagt.
---------
deutsch
---------
Die Bank im Park
1. Es war ein sonniger Frühlingstag, und die alten Kastanien im Stadtpark warfen lange Schatten auf die gepflegten Wege.
2. Auf einer Bank saßen zwei Männer, die sich seit ihrer Kindheit kannten.
3. Pál und Márk.
4. „Weißt du noch, wie wir hier als Kinder gespielt haben?“ fragte Pál und lehnte sich zurück.
5. Márk nickte und lachte leise.
6. „Ja, und wie oft wir uns gestritten haben. Immer wegen Kleinigkeiten.“
7. „Aber am nächsten Tag war alles vergessen.“
8. Pál schaute auf das Laub unter seinen Füßen.
9. „Genau. Wahre Freundschaft übersteht alles.“
10. Márk klopfte Pál auf die Schulter.
11. „Auch die Jahre und die Entfernung.“
12. Lange hatten sie sich nicht gesehen.
13. Pál war vor zwanzig Jahren in eine andere Stadt gezogen, und das Leben hatte sie auf unterschiedliche Wege geführt.
14. Doch heute, nach all der Zeit, saßen sie wieder hier, an ihrer alten Bank.
15. „Es fühlt sich an, als wären wir nie weg gewesen.“
16. Pál seufzte zufrieden.
17. Márk nickte.
18. „Freundschaft ist wie diese Bank. Sie bleibt bestehen, egal wie lange man nicht hier war.“
19. Die beiden lächelten sich an und schwiegen eine Weile.
20. Es gab nichts mehr zu sagen – und doch war alles gesagt.
Abgerufen von „https://de.wikibooks.org/w/index.php?title=Ungarisch/Ungarisch-Lesebuch-Dialoge/Freunde_und_Bekannte_-_Teil_7&oldid=1054903“