Ungarisch/Ungarisch-Lesebuch-Märchen/Rumpelstilzchen

Hoch zum Inhaltsverzeichnis: Ungarisch-Lesebuch

Tűzmanócska - Rumpelstilzchen

Verschiedene Versionen sind möglich: Tűzmanócska; A tűzönifjult apóka = Das junggeglühte Männlein; Üveghegyen túli manó; Tücsökmanó; Rumpelstiltskin

Version 1 (Teil 1)

1. Volt egyszer egy molnár, aki szegény volt, de volt egy szép lánya. - Es war einmal ein Müller, der war arm, aber er hatte eine schöne Tochter.

2. Egy napon úgy esett, hogy a királlyal beszélgetett, és azt mondta neki: „Van egy lányom, aki képes szalmát arannyá fonni.” - Nun traf es sich, dass er mit dem König zu sprechen kam und zu ihm sagte: „Ich habe eine Tochter, die kann Stroh zu Gold spinnen.“

3. A királynak, aki szerette az aranyat, nagyon tetszett ez a tudomány, és megparancsolta, hogy a molnár lánya azonnal járuljon elébe. - Dem König, der das Gold liebhatte, gefiel die Kunst gar wohl, und er befahl, die Müllerstochter sollte alsbald vor ihn gebracht werden.

4. Majd bevezette egy szobába, amely tele volt szalmával, adott neki egy rokkát és egy motollát, és így szólt: „Ha ezt a szalmát reggelig nem fonod arannyá, meghalsz.” - Dann führte er sie in eine Kammer, die ganz voll Stroh war, gab ihr Rad und Haspel und sprach: „Wenn du diese Nacht bis morgen früh dieses Stroh nicht zu Gold versponnen hast, so musst du sterben.“

5. Ezután bezárták a szobát, és a lány egyedül maradt benne. - Darauf ward die Kammer verschlossen, und sie blieb allein darin.

6. Ott ült a szegény molnár lánya, és nem tudta, mitévő legyen, mert egyáltalán nem értett ahhoz, hogyan kell a szalmát arannyá fonni. - Da saß nun die arme Müllerstochter und wusste um ihr Leben keinen Rat, denn sie verstand gar nichts davon, wie das Stroh zu Gold zu spinnen war,

7. Félelme egyre nőtt, míg végül sírni kezdett. - und ihre Angst ward immer größer, dass sie endlich zu weinen anfing.

8. Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó, és egy kis ember lépett be, aki így szólt: „Jó estét, molnár kisasszony, miért sírsz olyan nagyon?” - Da ging auf einmal die Türe auf, und ein kleines Männchen trat herein und sprach: „Guten Abend, Jungfer Müllerin, warum weint sie so sehr?“

9. „Ó, jaj” – felelte a lány –, „szalmát kell arannyá fonnom, de nem értek hozzá.” - „Ach“, antwortete das Mädchen, „ich soll Stroh zu Gold spinnen und verstehe das nicht.“

10. A kis ember így szólt: „Mit adsz nekem, ha megfonjam helyetted?” - Sprach das Männchen: „Was gibst du mir, wenn ich dirs spinne?“

11. „A nyakláncomat” – mondta a lány. - „Mein Halsband“, sagte das Mädchen.

12. A kis ember elvette a nyakláncot, leült a rokkához, és surrogott-surrant, három húzás után a cséve megtelt. - Das Männchen nahm das Halsband, setzte sich vor das Rädchen, und schnurr, schnurr, schnurr, dreimal gezogen, war die Spule voll.

13. Aztán egy másikat tett fel, és surrogott-surrant, három húzás után az is megtelt; így ment ez reggelig. - Dann steckte es eine andere auf, und schnurr, schnurr, schnurr, dreimal gezogen, war auch die zweite voll: und so ging's fort bis zum Morgen.

14. Mire felvirradt, az összes szalmát arannyá fonta, és minden cséve tele volt arannyal. - Da war alles Stroh versponnen, und alle Spulen waren voll Gold.

15. Amikor a király bejött és meglátta, nagyon elcsodálkozott és megörült, de még mohóbb lett, és a molnár lányt egy másik, még nagyobb szobába vitette, amely tele volt szalmával. - Als der König kam und nachsah, da erstaunte er und freute sich, aber sein Herz wurde nur noch begieriger, und er ließ die Müllerstochter in eine andere Kammer voll Stroh bringen, die noch viel größer war.

16. Megparancsolta neki, hogy ezt is fonja arannyá egy éjszaka alatt, ha élni akar. - und befahl ihr, das auch in einer Nacht zu spinnen, wenn ihr das Leben lieb wäre.

17. A lány ismét nem tudta, mit tegyen, és sírni kezdett, ekkor ismét kinyílt az ajtó, és belépett a kis ember, aki így szólt: „Mit adsz nekem, ha ezt a szalmát is arannyá fonjam?” - Das Mädchen wusste sich nicht zu helfen und weinte, da ging abermals die Türe auf, und das kleine Männchen kam und sprach: „Was gibst du mir, wenn ich dir das Stroh zu Gold spinne?“

18. „Az ujjamon lévő gyűrűmet” – felelte a lány. - „Meinen Ring von dem Finger“, antwortete das Mädchen.

19. A kis ember elvette a gyűrűt, ismét nekilátott a fonásnak, és reggelre az összes szalmát csillogó arannyá fonta. - Das Männchen nahm den Ring und fing wieder an zu schnurren mit dem Rade, und hatte bis zum Morgen alles Stroh zu glänzendem Gold gesponnen.

20. A király rendkívül örült a látványnak, de még mindig nem volt elégedett, és a molnár lányt egy még nagyobb szobába vitette, amely tele volt szalmával. - Der König freute sich über die Maßen bei dem Anblick, war aber noch immer nicht Goldes satt, sondern ließ die Müllerstochter in eine noch größere Kammer voll Stroh bringen.

21. „Ezt is fonjad arannyá ma éjjel; ha sikerül, a feleségem leszel” – mondta a király. - und sprach: „Die musst du noch in dieser Nacht verspinnen; wenn dir das gelingt, sollst du meine Gemahlin werden.“

22. „Mert” – gondolta magában –, „ilyen gazdag asszonyt sehol nem találhatnék a világon.” - „Denn“, dachte er, „eine reichere Frau kannst du auf der Welt nicht haben.“

23. Amikor a lány egyedül maradt, a kis ember harmadszor is megjelent, és így szólt: „Mit adsz nekem, ha ezt a szalmát is arannyá fonjam?” - Als das Mädchen allein war, kam das Männlein zum dritten Mal wieder und sprach: „Was gibst du mir, wenn ich dir noch diesmal das Stroh spinne?“

24. „Már semmim sincs, amit adhatnék” – felelte a lány. - „Ich habe nichts mehr, das ich geben könnte“, antwortete das Mädchen.

25. „Akkor ígérd meg, hogy ha királynő leszel, nekem adod az első gyermekedet.” - „So versprich mir, wann du Königin wirst, dein erstes Kind.“

nur Ungarisch
1. Volt egyszer egy molnár, aki szegény volt, de volt egy szép lánya. 2. Egy napon úgy esett, hogy a királlyal beszélgetett, és azt mondta neki: „Van egy lányom, aki képes szalmát arannyá fonni.” 3. A királynak, aki szerette az aranyat, nagyon tetszett ez a tudomány, és megparancsolta, hogy a molnár lánya azonnal járuljon elébe. 4. Majd bevezette egy szobába, amely tele volt szalmával, adott neki egy rokkát és egy motollát, és így szólt: „Ha ezt a szalmát reggelig nem fonod arannyá, meghalsz.” 5. Ezután bezárták a szobát, és a lány egyedül maradt benne. 6. Ott ült a szegény molnár lánya, és nem tudta, mitévő legyen, mert egyáltalán nem értett ahhoz, hogyan kell a szalmát arannyá fonni. 7. Félelme egyre nőtt, míg végül sírni kezdett. 8. Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó, és egy kis ember lépett be, aki így szólt: „Jó estét, molnár kisasszony, miért sírsz olyan nagyon?” 9. „Ó, jaj” 10. A kis ember így szólt: „Mit adsz nekem, ha megfonjam helyetted?” 11. „A nyakláncomat” 12. A kis ember elvette a nyakláncot, leült a rokkához, és surrogott-surrant, három húzás után a cséve megtelt. 13. Aztán egy másikat tett fel, és surrogott-surrant, három húzás után az is megtelt; így ment ez reggelig. 14. Mire felvirradt, az összes szalmát arannyá fonta, és minden cséve tele volt arannyal. 15. Amikor a király bejött és meglátta, nagyon elcsodálkozott és megörült, de még mohóbb lett, és a molnár lányt egy másik, még nagyobb szobába vitette, amely tele volt szalmával. 16. Megparancsolta neki, hogy ezt is fonja arannyá egy éjszaka alatt, ha élni akar. 17. A lány ismét nem tudta, mit tegyen, és sírni kezdett, ekkor ismét kinyílt az ajtó, és belépett a kis ember, aki így szólt: „Mit adsz nekem, ha ezt a szalmát is arannyá fonjam?” 18. „Az ujjamon lévő gyűrűmet” 19. A kis ember elvette a gyűrűt, ismét nekilátott a fonásnak, és reggelre az összes szalmát csillogó arannyá fonta. 20. A király rendkívül örült a látványnak, de még mindig nem volt elégedett, és a molnár lányt egy még nagyobb szobába vitette, amely tele volt szalmával. 21. „Ezt is fonjad arannyá ma éjjel; ha sikerül, a feleségem leszel” 22. „Mert” 23. Amikor a lány egyedül maradt, a kis ember harmadszor is megjelent, és így szólt: „Mit adsz nekem, ha ezt a szalmát is arannyá fonjam?” 24. „Már semmim sincs, amit adhatnék” 25. „Akkor ígérd meg, hogy ha királynő leszel, nekem adod az első gyermekedet.”

nur Deutsch
1. Es war einmal ein Müller, der war arm, aber er hatte eine schöne Tochter. 2. Nun traf es sich, dass er mit dem König zu sprechen kam und zu ihm sagte: „Ich habe eine Tochter, die kann Stroh zu Gold spinnen.“ 3. Dem König, der das Gold liebhatte, gefiel die Kunst gar wohl, und er befahl, die Müllerstochter sollte alsbald vor ihn gebracht werden. 4. Dann führte er sie in eine Kammer, die ganz voll Stroh war, gab ihr Rad und Haspel und sprach: „Wenn du diese Nacht bis morgen früh dieses Stroh nicht zu Gold versponnen hast, so musst du sterben.“ 5. Darauf ward die Kammer verschlossen, und sie blieb allein darin. 6. Da saß nun die arme Müllerstochter und wusste um ihr Leben keinen Rat, denn sie verstand gar nichts davon, wie das Stroh zu Gold zu spinnen war, 7. und ihre Angst ward immer größer, dass sie endlich zu weinen anfing. 8. Da ging auf einmal die Türe auf, und ein kleines Männchen trat herein und sprach: „Guten Abend, Jungfer Müllerin, warum weint sie so sehr?“ 9. felelte a lány –, „szalmát kell arannyá fonnom, de nem értek hozzá.” - „Ach“, antwortete das Mädchen, „ich soll Stroh zu Gold spinnen und verstehe das nicht.“ 10. Sprach das Männchen: „Was gibst du mir, wenn ich dirs spinne?“ 11. mondta a lány. - „Mein Halsband“, sagte das Mädchen. 12. Das Männchen nahm das Halsband, setzte sich vor das Rädchen, und schnurr, schnurr, schnurr, dreimal gezogen, war die Spule voll. 13. Dann steckte es eine andere auf, und schnurr, schnurr, schnurr, dreimal gezogen, war auch die zweite voll: und so ging's fort bis zum Morgen. 14. Da war alles Stroh versponnen, und alle Spulen waren voll Gold. 15. Als der König kam und nachsah, da erstaunte er und freute sich, aber sein Herz wurde nur noch begieriger, und er ließ die Müllerstochter in eine andere Kammer voll Stroh bringen, die noch viel größer war. 16. und befahl ihr, das auch in einer Nacht zu spinnen, wenn ihr das Leben lieb wäre. 17. Das Mädchen wusste sich nicht zu helfen und weinte, da ging abermals die Türe auf, und das kleine Männchen kam und sprach: „Was gibst du mir, wenn ich dir das Stroh zu Gold spinne?“ 18. felelte a lány. - „Meinen Ring von dem Finger“, antwortete das Mädchen. 19. Das Männchen nahm den Ring und fing wieder an zu schnurren mit dem Rade, und hatte bis zum Morgen alles Stroh zu glänzendem Gold gesponnen. 20. Der König freute sich über die Maßen bei dem Anblick, war aber noch immer nicht Goldes satt, sondern ließ die Müllerstochter in eine noch größere Kammer voll Stroh bringen. 21. mondta a király. - und sprach: „Die musst du noch in dieser Nacht verspinnen; wenn dir das gelingt, sollst du meine Gemahlin werden.“ 22. gondolta magában –, „ilyen gazdag asszonyt sehol nem találhatnék a világon.” - „Denn“, dachte er, „eine reichere Frau kannst du auf der Welt nicht haben.“ 23. Als das Mädchen allein war, kam das Männlein zum dritten Mal wieder und sprach: „Was gibst du mir, wenn ich dir noch diesmal das Stroh spinne?“ 24. felelte a lány. - „Ich habe nichts mehr, das ich geben könnte“, antwortete das Mädchen. 25. „So versprich mir, wann du Königin wirst, dein erstes Kind.“

Version 1 (Teil 2)

26. „Ki tudja, mi lesz még ebből” – gondolta a molnár lánya, és mert nem látott más kiutat, megígérte a kis embernek, amit kért. - „Wer weiß, wie das noch geht“, dachte die Müllerstochter, und wusste sich auch in der Not nicht anders zu helfen, und versprach dem Männchen, was es verlangte.

27. A kis ember ezért harmadszor is arannyá fonta a szalmát. - Dafür spann das Männchen noch einmal das Stroh zu Gold.

28. Amikor reggel a király belépett, és mindent úgy talált, ahogyan kívánta, azonnal feleségül vette a lányt, és a szép molnárleány királyné lett. - Und als am Morgen der König kam und alles fand, wie er gewünscht hatte, so hielt er Hochzeit mit ihr, und die schöne Müllerstochter ward eine Königin.

29. Egy év múlva szült egy gyermeket, és már teljesen elfeledkezett a kis emberről. - Über ein Jahr brachte sie ein schönes Kind zur Welt und dachte gar nicht mehr an das Männchen.

30. Ám ekkor az megjelent a szobájában, és így szólt: „Most add ide, amit megígértél.” - Da trat es in ihre Kammer und sprach: „Nun gib mir, was du versprochen hast.“

31. A királyné megrémült, és felajánlotta neki a királyság minden kincsét, ha elengedné az ígéretét. - Die Königin erschrak und bot dem Männchen alle Reichtümer des Königreichs an, wenn es ihr das Kind lassen wollte.

32. De a kis ember így szólt: „Nem, egy élő lény számomra többet ér, mint a világ összes kincse.” - Aber das Männchen sprach: „Nein, etwas Lebendes ist mir lieber als alle Schätze der Welt.“

33. Ekkor a királyné annyira sírni és jajveszékelni kezdett, hogy a kis ember megsajnálta, és így szólt: - Da fing die Königin so an zu jammern und zu weinen, dass das Männchen Mitleid mit ihr hatte, und sprach:

34. „Három napot adok neked. Ha addig kitalálod a nevemet, megtarthatod a gyermeked.” - „Drei Tage will ich dir Zeit lassen, wenn du bis dahin meinen Namen weißt, so sollst du dein Kind behalten.“

35. A királyné egész éjjel azon gondolkodott, milyen neveket ismer, és elküldött egy futárt, hogy kutassa fel az összes létező nevet. - Nun dachte die Königin die ganze Nacht über an alle Namen, die sie jemals gehört hatte, und schickte einen Boten über Land, der sollte sich erkundigen, weit und breit nach neuen Namen.

36. Amikor másnap a kis ember eljött, a királyné sorolni kezdte: Kaspar, Melchior, Balzer, és minden nevet, amit csak ismert. - Als am andern Tag das Männchen kam, fing sie an mit Caspar, Melchior, Balzer, und sagte alle Namen, die sie wusste, nach der Reihe her.

37. De minden névnél a kis ember így felelt: „Nem így hívnak.” - Aber bei jedem sprach das Männlein: „So heiß ich nicht.“

38. A második napon a királyné az egész birodalomban kérdezősködött különös nevekről, és amikor a kis ember újra megjelent, így szólt: - Den zweiten Tag ließ sie herumfragen bei allen Leuten und sagte dem Männlein die ungewöhnlichsten und seltsamsten vor:

39. „Talán Rippenbiest? Vagy Hammelswade? Netán Schnürbein?” - „Rippenbiest, Hammelswade, Schnürbein?“

40. De a kis ember ismét csak ezt mondta: „Nem így hívnak.” - Aber es blieb dabei: „So heiß ich nicht.“

41. A harmadik napon a futár visszatért, és így mesélt: „Új nevet nem találtam, de amikor a rengeteg erdő mellett egy várromnál jártam, ahol a róka és a nyúl egymásnak jó éjszakát kíván, egy kis házikóra lettem figyelmes.” - Den dritten Tag kam der Bote wieder zurück und erzählte: „Neue Namen habe ich keinen einzigen finden können, aber wie ich an eine hohe Burg um die Waldecke kam, wo Fuchs und Hase sich gute Nacht sagen, so sah ich da ein kleines Haus.“

42. „A ház előtt tűz égett, és körülötte egy nevetséges kis ember ugrált, egy lábon szökdécselt és ezt kiabálta:” - „Und vor dem Haus brannte ein Feuer, und um das Feuer sprang ein gar zu lächerliches Männchen, hüpfte auf einem Bein und schrie:“

43. „Ma sütök, holnap főzök, holnapután elhozom a királynő gyermekét; ó, de jó, hogy senki sem tudja, hogy Rumpelstilzchen a nevem!“ - „Heute back ich, morgen brau ich, übermorgen hol ich der Königin ihr Kind; ach, wie gut, dass niemand weiß, dass ich Rumpelstilzchen heiß!“

44. A királyné nagyon megörült, hogy tudta a nevet, és amikor nem sokkal később a kis ember eljött, és így szólt: „Nos, asszonyom, hogy hívnak engem?” - Da war die Königin ganz froh, dass sie den Namen wusste, und als bald hernach das Männlein kam und sprach: „Nun, Frau Königin, wie heiß ich?“

45. Először megkérdezte: „Talán Kunz a neved?” „Nem.” „Talán Heinz?” „Nem.” „Talán Rumpelstilzchen?” - fragte sie erst: „Heißt du Kunz?“ „Nein.“ „Heißt du Heinz?“ „Nein.“ „Heißt du etwa Rumpelstilzchen?“

46. „Ezt az ördög mondta meg neked, ezt az ördög mondta meg neked!” – kiáltotta a kis ember, és dühében jobb lábával olyan erősen csapott a földbe, hogy az egészen a derekáig belesüllyedt. - „Das hat dir der Teufel gesagt, das hat dir der Teufel gesagt!“ schrie das Männlein und stieß mit dem rechten Fuß vor Zorn so tief in die Erde, dass es bis an den Leib hineinfuhr.

47. Aztán dühében megragadta bal lábát mindkét kezével, és kettétépte saját magát. - Dann packte es in seiner Wut den linken Fuß mit beiden Händen und riss sich selbst mitten entzwei.

48. A királyné először megrémült, de azonnal hatalmas megkönnyebbülést érzett. - Die Königin erschrak zwar kurz, doch sogleich fühlte sie eine unendliche Erleichterung.

49. A szolgák, akik tanúi voltak az eseménynek, odasiettek, és csodálkozva nézték a földbe vájt mély lyukat. - Die Diener, die das Geschehen beobachtet hatten, eilten herbei und betrachteten voller Staunen das Loch, das das Männlein hinterlassen hatte.

50. A király is értesült az esetről, és csak ennyit mondott: „Egy gonosz szellem maga pecsételte meg a sorsát, és most a családunk végre biztonságban van.” - Der König wurde gerufen, und als er von dem Vorfall hörte, schüttelte er nur den Kopf. „Ein böser Geist hat sein eigenes Schicksal besiegelt, und nun ist unsere Familie sicher.“

51. Ezt követően hatalmas ünnepséget tartottak a palotában, ahol a királyné gyermekével együtt ünnepelt a nép körében. - Zur Feier dieses Ereignisses wurde ein großes Fest im Schloss ausgerichtet, bei dem die Königin mit ihrem neugeborenen Kind inmitten des Volkes saß.

nur Ungarisch
26. „Ki tudja, mi lesz még ebből” 27. A kis ember ezért harmadszor is arannyá fonta a szalmát. 28. Amikor reggel a király belépett, és mindent úgy talált, ahogyan kívánta, azonnal feleségül vette a lányt, és a szép molnárleány királyné lett. 29. Egy év múlva szült egy gyermeket, és már teljesen elfeledkezett a kis emberről. 30. Ám ekkor az megjelent a szobájában, és így szólt: „Most add ide, amit megígértél.” 31. A királyné megrémült, és felajánlotta neki a királyság minden kincsét, ha elengedné az ígéretét. 32. De a kis ember így szólt: „Nem, egy élő lény számomra többet ér, mint a világ összes kincse.” 33. Ekkor a királyné annyira sírni és jajveszékelni kezdett, hogy a kis ember megsajnálta, és így szólt: 34. „Három napot adok neked. Ha addig kitalálod a nevemet, megtarthatod a gyermeked.” 35. A királyné egész éjjel azon gondolkodott, milyen neveket ismer, és elküldött egy futárt, hogy kutassa fel az összes létező nevet. 36. Amikor másnap a kis ember eljött, a királyné sorolni kezdte: Kaspar, Melchior, Balzer, és minden nevet, amit csak ismert. 37. De minden névnél a kis ember így felelt: „Nem így hívnak.” 38. A második napon a királyné az egész birodalomban kérdezősködött különös nevekről, és amikor a kis ember újra megjelent, így szólt: 39. „Talán Rippenbiest? Vagy Hammelswade? Netán Schnürbein?” 40. De a kis ember ismét csak ezt mondta: „Nem így hívnak.” 41. A harmadik napon a futár visszatért, és így mesélt: „Új nevet nem találtam, de amikor a rengeteg erdő mellett egy várromnál jártam, ahol a róka és a nyúl egymásnak jó éjszakát kíván, egy kis házikóra lettem figyelmes.” 42. „A ház előtt tűz égett, és körülötte egy nevetséges kis ember ugrált, egy lábon szökdécselt és ezt kiabálta:” 43. „Ma sütök, holnap főzök, holnapután elhozom a királynő gyermekét; ó, de jó, hogy senki sem tudja, hogy Rumpelstilzchen a nevem!“ 44. A királyné nagyon megörült, hogy tudta a nevet, és amikor nem sokkal később a kis ember eljött, és így szólt: „Nos, asszonyom, hogy hívnak engem?” 45. Először megkérdezte: „Talán Kunz a neved?” „Nem.” „Talán Heinz?” „Nem.” „Talán Rumpelstilzchen?” 46. „Ezt az ördög mondta meg neked, ezt az ördög mondta meg neked!” 47. Aztán dühében megragadta bal lábát mindkét kezével, és kettétépte saját magát. 48. A királyné először megrémült, de azonnal hatalmas megkönnyebbülést érzett. 49. A szolgák, akik tanúi voltak az eseménynek, odasiettek, és csodálkozva nézték a földbe vájt mély lyukat. 50. A király is értesült az esetről, és csak ennyit mondott: „Egy gonosz szellem maga pecsételte meg a sorsát, és most a családunk végre biztonságban van.” 51. Ezt követően hatalmas ünnepséget tartottak a palotában, ahol a királyné gyermekével együtt ünnepelt a nép körében.

nur Deutsch
26. gondolta a molnár lánya, és mert nem látott más kiutat, megígérte a kis embernek, amit kért. - „Wer weiß, wie das noch geht“, dachte die Müllerstochter, und wusste sich auch in der Not nicht anders zu helfen, und versprach dem Männchen, was es verlangte. 27. Dafür spann das Männchen noch einmal das Stroh zu Gold. 28. Und als am Morgen der König kam und alles fand, wie er gewünscht hatte, so hielt er Hochzeit mit ihr, und die schöne Müllerstochter ward eine Königin. 29. Über ein Jahr brachte sie ein schönes Kind zur Welt und dachte gar nicht mehr an das Männchen. 30. Da trat es in ihre Kammer und sprach: „Nun gib mir, was du versprochen hast.“ 31. Die Königin erschrak und bot dem Männchen alle Reichtümer des Königreichs an, wenn es ihr das Kind lassen wollte. 32. Aber das Männchen sprach: „Nein, etwas Lebendes ist mir lieber als alle Schätze der Welt.“ 33. Da fing die Königin so an zu jammern und zu weinen, dass das Männchen Mitleid mit ihr hatte, und sprach: 34. „Drei Tage will ich dir Zeit lassen, wenn du bis dahin meinen Namen weißt, so sollst du dein Kind behalten.“ 35. Nun dachte die Königin die ganze Nacht über an alle Namen, die sie jemals gehört hatte, und schickte einen Boten über Land, der sollte sich erkundigen, weit und breit nach neuen Namen. 36. Als am andern Tag das Männchen kam, fing sie an mit Caspar, Melchior, Balzer, und sagte alle Namen, die sie wusste, nach der Reihe her. 37. Aber bei jedem sprach das Männlein: „So heiß ich nicht.“ 38. Den zweiten Tag ließ sie herumfragen bei allen Leuten und sagte dem Männlein die ungewöhnlichsten und seltsamsten vor: 39. „Rippenbiest, Hammelswade, Schnürbein?“ 40. Aber es blieb dabei: „So heiß ich nicht.“ 41. Den dritten Tag kam der Bote wieder zurück und erzählte: „Neue Namen habe ich keinen einzigen finden können, aber wie ich an eine hohe Burg um die Waldecke kam, wo Fuchs und Hase sich gute Nacht sagen, so sah ich da ein kleines Haus.“ 42. „Und vor dem Haus brannte ein Feuer, und um das Feuer sprang ein gar zu lächerliches Männchen, hüpfte auf einem Bein und schrie:“ 43. „Heute back ich, morgen brau ich, übermorgen hol ich der Königin ihr Kind; ach, wie gut, dass niemand weiß, dass ich Rumpelstilzchen heiß!“ 44. Da war die Königin ganz froh, dass sie den Namen wusste, und als bald hernach das Männlein kam und sprach: „Nun, Frau Königin, wie heiß ich?“ 45. fragte sie erst: „Heißt du Kunz?“ „Nein.“ „Heißt du Heinz?“ „Nein.“ „Heißt du etwa Rumpelstilzchen?“ 46. kiáltotta a kis ember, és dühében jobb lábával olyan erősen csapott a földbe, hogy az egészen a derekáig belesüllyedt. - „Das hat dir der Teufel gesagt, das hat dir der Teufel gesagt!“ schrie das Männlein und stieß mit dem rechten Fuß vor Zorn so tief in die Erde, dass es bis an den Leib hineinfuhr. 47. Dann packte es in seiner Wut den linken Fuß mit beiden Händen und riss sich selbst mitten entzwei. 48. Die Königin erschrak zwar kurz, doch sogleich fühlte sie eine unendliche Erleichterung. 49. Die Diener, die das Geschehen beobachtet hatten, eilten herbei und betrachteten voller Staunen das Loch, das das Männlein hinterlassen hatte. 50. Der König wurde gerufen, und als er von dem Vorfall hörte, schüttelte er nur den Kopf. „Ein böser Geist hat sein eigenes Schicksal besiegelt, und nun ist unsere Familie sicher.“ 51. Zur Feier dieses Ereignisses wurde ein großes Fest im Schloss ausgerichtet, bei dem die Königin mit ihrem neugeborenen Kind inmitten des Volkes saß.

Version 2 (Teil 1)

1. Volt egyszer egy molnár, aki szegény volt, de volt egy szép lánya. - Es war einmal ein Müller, der war arm, aber er hatte eine schöne Tochter.

2. Egy napon úgy esett, hogy a királlyal beszélgetett, és azt mondta neki: „Van egy lányom, aki képes szalmát arannyá fonni.“ - Nun traf es sich, dass er mit dem König zu sprechen kam und zu ihm sagte: „Ich habe eine Tochter, die kann Stroh zu Gold spinnen.“

3. A királynak, aki szerette az aranyat, nagyon tetszett ez a tudomány, és megparancsolta, hogy a molnár lánya azonnal járuljon elébe. - Dem König, der das Gold liebhatte, gefiel die Kunst gar wohl, und er befahl, die Müllerstochter sollte alsbald vor ihn gebracht werden.

4. Majd bevezette egy szobába, amely tele volt szalmával, adott neki egy rokkát és egy motollát, és így szólt: „Ha ezt a szalmát reggelig nem fonod arannyá, meghalsz.“ - Dann führte er sie in eine Kammer, die ganz voll Stroh war, gab ihr Rad und Haspel und sprach: „Wenn du diese Nacht bis morgen früh dieses Stroh nicht zu Gold versponnen hast, so musst du sterben.“

5. Ezután bezárták a szobát, és a lány egyedül maradt benne. - Darauf ward die Kammer verschlossen, und sie blieb allein darin.

6. Ott ült a szegény molnár lánya, és nem tudta, mitévő legyen, mert egyáltalán nem értett ahhoz, hogyan kell a szalmát arannyá fonni. - Da saß nun die arme Müllerstochter und wusste um ihr Leben keinen Rat, denn sie verstand gar nichts davon, wie das Stroh zu Gold zu spinnen war.

7. Félelme egyre nőtt, míg végül sírni kezdett. - Und ihre Angst ward immer größer, dass sie endlich zu weinen anfing.

8. Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó, és egy kis ember lépett be, aki így szólt: „Jó estét, molnár kisasszony, miért sírsz olyan nagyon?“ - Da ging auf einmal die Türe auf, und ein kleines Männchen trat herein und sprach: „Guten Abend, Jungfer Müllerin, warum weint sie so sehr?“

9. „Ó, jaj” – felelte a lány –, „szalmát kell arannyá fonnom, de nem értek hozzá.“ - „Ach“, antwortete das Mädchen, „ich soll Stroh zu Gold spinnen und verstehe das nicht.“

10. A kis ember így szólt: „Mit adsz nekem, ha megfonjam helyetted?“ - Sprach das Männchen: „Was gibst du mir, wenn ich dirs spinne?“

11. „A nyakláncomat” – mondta a lány. - „Mein Halsband“, sagte das Mädchen.

12. A kis ember elvette a nyakláncot, leült a rokkához, és surrogott-surrant, három húzás után a cséve megtelt. - Das Männchen nahm das Halsband, setzte sich vor das Rädchen, und schnurr, schnurr, schnurr, dreimal gezogen, war die Spule voll.

13. Aztán egy másikat tett fel, és surrogott-surrant, három húzás után az is megtelt; így ment ez reggelig. - Dann steckte es eine andere auf, und schnurr, schnurr, schnurr, dreimal gezogen, war auch die zweite voll: und so ging's fort bis zum Morgen.

14. Mire felvirradt, az összes szalmát arannyá fonta, és minden cséve tele volt arannyal. - Da war alles Stroh versponnen, und alle Spulen waren voll Gold.

15. Amikor a király bejött és meglátta, nagyon elcsodálkozott és megörült, de még mohóbb lett, és a molnár lányt egy másik, még nagyobb szobába vitette, amely tele volt szalmával. - Als der König kam und nachsah, da erstaunte er und freute sich, aber sein Herz wurde nur noch begieriger, und er ließ die Müllerstochter in eine andere Kammer voll Stroh bringen, die noch viel größer war.

16. Megparancsolta neki, hogy ezt is fonja arannyá egy éjszaka alatt, ha élni akar. - und befahl ihr, das auch in einer Nacht zu spinnen, wenn ihr das Leben lieb wäre.

17. A lány ismét nem tudta, mit tegyen, és sírni kezdett, ekkor ismét kinyílt az ajtó, és belépett a kis ember, aki így szólt: „Mit adsz nekem, ha ezt a szalmát is arannyá fonjam?“ - Das Mädchen wusste sich nicht zu helfen und weinte, da ging abermals die Türe auf, und das kleine Männchen kam und sprach: „Was gibst du mir, wenn ich dir das Stroh zu Gold spinne?“

18. „Az ujjamon lévő gyűrűmet” – felelte a lány. - „Meinen Ring von dem Finger“, antwortete das Mädchen.

19. A kis ember elvette a gyűrűt, ismét nekilátott a fonásnak, és reggelre az összes szalmát csillogó arannyá fonta. - Das Männchen nahm den Ring und fing wieder an zu schnurren mit dem Rade, und hatte bis zum Morgen alles Stroh zu glänzendem Gold gesponnen.

20. A király rendkívül örült a látványnak, de még mindig nem volt elégedett, és a molnár lányt egy még nagyobb szobába vitette, amely tele volt szalmával. - Der König freute sich über die Maßen bei dem Anblick, war aber noch immer nicht Goldes satt, sondern ließ die Müllerstochter in eine noch größere Kammer voll Stroh bringen.

21. „Ezt is fonjad arannyá ma éjjel; ha sikerül, a feleségem leszel“ – mondta a király. - „Die musst du noch in dieser Nacht verspinnen; wenn dir das gelingt, sollst du meine Gemahlin werden.“

22. „Mert“ – gondolta magában –, „ilyen gazdag asszonyt sehol nem találhatnék a világon.“ - „Denn“, dachte er, „eine reichere Frau kannst du auf der Welt nicht haben.“

23. Amikor a lány egyedül maradt, a kis ember harmadszor is megjelent, és így szólt: „Mit adsz nekem, ha ezt a szalmát is arannyá fonjam?“ - Als das Mädchen allein war, kam das Männlein zum dritten Mal wieder und sprach: „Was gibst du mir, wenn ich dir noch diesmal das Stroh spinne?“

nur Ungarisch
1. Volt egyszer egy molnár, aki szegény volt, de volt egy szép lánya. 2. Egy napon úgy esett, hogy a királlyal beszélgetett, és azt mondta neki: „Van egy lányom, aki képes szalmát arannyá fonni.“ 3. A királynak, aki szerette az aranyat, nagyon tetszett ez a tudomány, és megparancsolta, hogy a molnár lánya azonnal járuljon elébe. 4. Majd bevezette egy szobába, amely tele volt szalmával, adott neki egy rokkát és egy motollát, és így szólt: „Ha ezt a szalmát reggelig nem fonod arannyá, meghalsz.“ 5. Ezután bezárták a szobát, és a lány egyedül maradt benne. 6. Ott ült a szegény molnár lánya, és nem tudta, mitévő legyen, mert egyáltalán nem értett ahhoz, hogyan kell a szalmát arannyá fonni. 7. Félelme egyre nőtt, míg végül sírni kezdett. 8. Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó, és egy kis ember lépett be, aki így szólt: „Jó estét, molnár kisasszony, miért sírsz olyan nagyon?“ 9. „Ó, jaj” 10. A kis ember így szólt: „Mit adsz nekem, ha megfonjam helyetted?“ 11. „A nyakláncomat” 12. A kis ember elvette a nyakláncot, leült a rokkához, és surrogott-surrant, három húzás után a cséve megtelt. 13. Aztán egy másikat tett fel, és surrogott-surrant, három húzás után az is megtelt; így ment ez reggelig. 14. Mire felvirradt, az összes szalmát arannyá fonta, és minden cséve tele volt arannyal. 15. Amikor a király bejött és meglátta, nagyon elcsodálkozott és megörült, de még mohóbb lett, és a molnár lányt egy másik, még nagyobb szobába vitette, amely tele volt szalmával. 16. Megparancsolta neki, hogy ezt is fonja arannyá egy éjszaka alatt, ha élni akar. 17. A lány ismét nem tudta, mit tegyen, és sírni kezdett, ekkor ismét kinyílt az ajtó, és belépett a kis ember, aki így szólt: „Mit adsz nekem, ha ezt a szalmát is arannyá fonjam?“ 18. „Az ujjamon lévő gyűrűmet” 19. A kis ember elvette a gyűrűt, ismét nekilátott a fonásnak, és reggelre az összes szalmát csillogó arannyá fonta. 20. A király rendkívül örült a látványnak, de még mindig nem volt elégedett, és a molnár lányt egy még nagyobb szobába vitette, amely tele volt szalmával. 21. „Ezt is fonjad arannyá ma éjjel; ha sikerül, a feleségem leszel“ 22. „Mert“ 23. Amikor a lány egyedül maradt, a kis ember harmadszor is megjelent, és így szólt: „Mit adsz nekem, ha ezt a szalmát is arannyá fonjam?“

nur Deutsch
1. Es war einmal ein Müller, der war arm, aber er hatte eine schöne Tochter. 2. Nun traf es sich, dass er mit dem König zu sprechen kam und zu ihm sagte: „Ich habe eine Tochter, die kann Stroh zu Gold spinnen.“ 3. Dem König, der das Gold liebhatte, gefiel die Kunst gar wohl, und er befahl, die Müllerstochter sollte alsbald vor ihn gebracht werden. 4. Dann führte er sie in eine Kammer, die ganz voll Stroh war, gab ihr Rad und Haspel und sprach: „Wenn du diese Nacht bis morgen früh dieses Stroh nicht zu Gold versponnen hast, so musst du sterben.“ 5. Darauf ward die Kammer verschlossen, und sie blieb allein darin. 6. Da saß nun die arme Müllerstochter und wusste um ihr Leben keinen Rat, denn sie verstand gar nichts davon, wie das Stroh zu Gold zu spinnen war. 7. Und ihre Angst ward immer größer, dass sie endlich zu weinen anfing. 8. Da ging auf einmal die Türe auf, und ein kleines Männchen trat herein und sprach: „Guten Abend, Jungfer Müllerin, warum weint sie so sehr?“ 9. felelte a lány –, „szalmát kell arannyá fonnom, de nem értek hozzá.“ - „Ach“, antwortete das Mädchen, „ich soll Stroh zu Gold spinnen und verstehe das nicht.“ 10. Sprach das Männchen: „Was gibst du mir, wenn ich dirs spinne?“ 11. mondta a lány. - „Mein Halsband“, sagte das Mädchen. 12. Das Männchen nahm das Halsband, setzte sich vor das Rädchen, und schnurr, schnurr, schnurr, dreimal gezogen, war die Spule voll. 13. Dann steckte es eine andere auf, und schnurr, schnurr, schnurr, dreimal gezogen, war auch die zweite voll: und so ging's fort bis zum Morgen. 14. Da war alles Stroh versponnen, und alle Spulen waren voll Gold. 15. Als der König kam und nachsah, da erstaunte er und freute sich, aber sein Herz wurde nur noch begieriger, und er ließ die Müllerstochter in eine andere Kammer voll Stroh bringen, die noch viel größer war. 16. und befahl ihr, das auch in einer Nacht zu spinnen, wenn ihr das Leben lieb wäre. 17. Das Mädchen wusste sich nicht zu helfen und weinte, da ging abermals die Türe auf, und das kleine Männchen kam und sprach: „Was gibst du mir, wenn ich dir das Stroh zu Gold spinne?“ 18. felelte a lány. - „Meinen Ring von dem Finger“, antwortete das Mädchen. 19. Das Männchen nahm den Ring und fing wieder an zu schnurren mit dem Rade, und hatte bis zum Morgen alles Stroh zu glänzendem Gold gesponnen. 20. Der König freute sich über die Maßen bei dem Anblick, war aber noch immer nicht Goldes satt, sondern ließ die Müllerstochter in eine noch größere Kammer voll Stroh bringen. 21. mondta a király. - „Die musst du noch in dieser Nacht verspinnen; wenn dir das gelingt, sollst du meine Gemahlin werden.“ 22. gondolta magában –, „ilyen gazdag asszonyt sehol nem találhatnék a világon.“ - „Denn“, dachte er, „eine reichere Frau kannst du auf der Welt nicht haben.“ 23. Als das Mädchen allein war, kam das Männlein zum dritten Mal wieder und sprach: „Was gibst du mir, wenn ich dir noch diesmal das Stroh spinne?“

Version 2 (Teil 2)

24. „Már semmim sincs, amit adhatnék“ – felelte a lány. - „Ich habe nichts mehr, das ich geben könnte“, antwortete das Mädchen.

25. „Akkor ígérd meg, hogy ha királynő leszel, nekem adod az első gyermekedet.“ - „So versprich mir, wann du Königin wirst, dein erstes Kind.“

26. „Ki tudja, mi lesz még ebből“ – gondolta a molnár lánya, és mert nem látott más kiutat, megígérte a kis embernek, amit kért. - „Wer weiß, wie das noch geht“, dachte die Müllerstochter, und wusste sich auch in der Not nicht anders zu helfen, und versprach dem Männchen, was es verlangte.

27. A kis ember ezért harmadszor is arannyá fonta a szalmát. - Dafür spann das Männchen noch einmal das Stroh zu Gold.

28. Amikor reggel a király belépett, és mindent úgy talált, ahogyan kívánta, azonnal feleségül vette a lányt, és a szép molnárleány királyné lett. - Und als am Morgen der König kam und alles fand, wie er gewünscht hatte, so hielt er Hochzeit mit ihr, und die schöne Müllerstochter ward eine Königin.

29. Egy év múlva szült egy gyermeket, és már teljesen elfeledkezett a kis emberről. - Über ein Jahr brachte sie ein schönes Kind zur Welt und dachte gar nicht mehr an das Männchen.

30. Ám ekkor az megjelent a szobájában, és így szólt: „Most add ide, amit megígértél.“ - Da trat es in ihre Kammer und sprach: „Nun gib mir, was du versprochen hast.“

31. A királyné megrémült, és felajánlotta neki a királyság minden kincsét, ha elengedné az ígéretét. - Die Königin erschrak und bot dem Männchen alle Reichtümer des Königreichs an, wenn es ihr das Kind lassen wollte.

32. De a kis ember így szólt: „Nem, egy élő lény számomra többet ér, mint a világ összes kincse.“ - Aber das Männchen sprach: „Nein, etwas Lebendes ist mir lieber als alle Schätze der Welt.“

33. Ekkor a királyné annyira sírni és jajveszékelni kezdett, hogy a kis ember megsajnálta, és így szólt: - Da fing die Königin so an zu jammern und zu weinen, dass das Männchen Mitleid mit ihr hatte, und sprach:

34. „Három napot adok neked. Ha addig kitalálod a nevemet, megtarthatod a gyermeked.“ - „Drei Tage will ich dir Zeit lassen, wenn du bis dahin meinen Namen weißt, so sollst du dein Kind behalten.“

35. A királyné egész éjjel azon gondolkodott, milyen neveket ismer, és elküldött egy futárt, hogy kutassa fel az összes létező nevet. - Nun dachte die Königin die ganze Nacht über an alle Namen, die sie jemals gehört hatte, und schickte einen Boten über Land, der sollte sich erkundigen, weit und breit nach neuen Namen.

36. Amikor másnap a kis ember eljött, a királyné sorolni kezdte: Kaspar, Melchior, Balzer, és minden nevet, amit csak ismert. - Als am andern Tag das Männchen kam, fing sie an mit Caspar, Melchior, Balzer, und sagte alle Namen, die sie wusste, nach der Reihe her.

37. De minden névnél a kis ember így felelt: „Nem így hívnak.“ - Aber bei jedem sprach das Männlein: „So heiß ich nicht.“

38. A második napon a királyné az egész birodalomban kérdezősködött különös nevekről, és amikor a kis ember újra megjelent, így szólt: - Den zweiten Tag ließ sie herumfragen bei allen Leuten und sagte dem Männlein die ungewöhnlichsten und seltsamsten vor:

39. „Talán Rippenbiest? Vagy Hammelswade? Netán Schnürbein?“ - „Rippenbiest, Hammelswade, Schnürbein?“

40. De a kis ember ismét csak ezt mondta: „Nem így hívnak.“ - Aber es blieb dabei: „So heiß ich nicht.“

41. A harmadik napon a futár visszatért, és így mesélt: „Új nevet nem találtam, de amikor a rengeteg erdő mellett egy várromnál jártam, ahol a róka és a nyúl egymásnak jó éjszakát kíván, egy kis házikóra lettem figyelmes.“ - Den dritten Tag kam der Bote wieder zurück und erzählte: „Neue Namen habe ich keinen einzigen finden können, aber wie ich an eine hohe Burg um die Waldecke kam, wo Fuchs und Hase sich gute Nacht sagen, so sah ich da ein kleines Haus.“

42. „A ház előtt tűz égett, és körülötte egy nevetséges kis ember ugrált, egy lábon szökdécselt és ezt kiabálta:“ - „Und vor dem Haus brannte ein Feuer, und um das Feuer sprang ein gar zu lächerliches Männchen, hüpfte auf einem Bein und schrie:“

43. „Ma sütök, holnap főzök, holnapután elhozom a királynő gyermekét; ó, de jó, hogy senki sem tudja, hogy Rumpelstilzchen a nevem!“ - „Heute back ich, morgen brau ich, übermorgen hol ich der Königin ihr Kind; ach, wie gut, dass niemand weiß, dass ich Rumpelstilzchen heiß!“

44. A királyné nagyon megörült, hogy tudta a nevet, és amikor nem sokkal később a kis ember eljött, és így szólt: „Nos, asszonyom, hogy hívnak engem?“ - Da war die Königin ganz froh, dass sie den Namen wusste, und als bald hernach das Männlein kam und sprach: „Nun, Frau Königin, wie heiß ich?“

45. Először megkérdezte: „Talán Kunz a neved?“ „Nem.“ „Talán Heinz?“ „Nem.“ „Talán Rumpelstilzchen?“ - fragte sie erst: „Heißt du Kunz?“ „Nein.“ „Heißt du Heinz?“ „Nein.“ „Heißt du etwa Rumpelstilzchen?“

46. „Ezt az ördög mondta meg neked, ezt az ördög mondta meg neked!“ – kiáltotta a kis ember, és dühében jobb lábával olyan erősen csapott a földbe, hogy az egészen a derekáig belesüllyedt. - „Das hat dir der Teufel gesagt, das hat dir der Teufel gesagt!“ schrie das Männlein und stieß mit dem rechten Fuß vor Zorn so tief in die Erde, dass es bis an den Leib hineinfuhr.

47. Aztán dühében megragadta bal lábát mindkét kezével, és kettétépte saját magát. - Dann packte es in seiner Wut den linken Fuß mit beiden Händen und riss sich selbst mitten entzwei.

nur Ungarisch
24. „Már semmim sincs, amit adhatnék“ 25. „Akkor ígérd meg, hogy ha királynő leszel, nekem adod az első gyermekedet.“ 26. „Ki tudja, mi lesz még ebből“ 27. A kis ember ezért harmadszor is arannyá fonta a szalmát. 28. Amikor reggel a király belépett, és mindent úgy talált, ahogyan kívánta, azonnal feleségül vette a lányt, és a szép molnárleány királyné lett. 29. Egy év múlva szült egy gyermeket, és már teljesen elfeledkezett a kis emberről. 30. Ám ekkor az megjelent a szobájában, és így szólt: „Most add ide, amit megígértél.“ 31. A királyné megrémült, és felajánlotta neki a királyság minden kincsét, ha elengedné az ígéretét. 32. De a kis ember így szólt: „Nem, egy élő lény számomra többet ér, mint a világ összes kincse.“ 33. Ekkor a királyné annyira sírni és jajveszékelni kezdett, hogy a kis ember megsajnálta, és így szólt: 34. „Három napot adok neked. Ha addig kitalálod a nevemet, megtarthatod a gyermeked.“ 35. A királyné egész éjjel azon gondolkodott, milyen neveket ismer, és elküldött egy futárt, hogy kutassa fel az összes létező nevet. 36. Amikor másnap a kis ember eljött, a királyné sorolni kezdte: Kaspar, Melchior, Balzer, és minden nevet, amit csak ismert. 37. De minden névnél a kis ember így felelt: „Nem így hívnak.“ 38. A második napon a királyné az egész birodalomban kérdezősködött különös nevekről, és amikor a kis ember újra megjelent, így szólt: 39. „Talán Rippenbiest? Vagy Hammelswade? Netán Schnürbein?“ 40. De a kis ember ismét csak ezt mondta: „Nem így hívnak.“ 41. A harmadik napon a futár visszatért, és így mesélt: „Új nevet nem találtam, de amikor a rengeteg erdő mellett egy várromnál jártam, ahol a róka és a nyúl egymásnak jó éjszakát kíván, egy kis házikóra lettem figyelmes.“ 42. „A ház előtt tűz égett, és körülötte egy nevetséges kis ember ugrált, egy lábon szökdécselt és ezt kiabálta:“ 43. „Ma sütök, holnap főzök, holnapután elhozom a királynő gyermekét; ó, de jó, hogy senki sem tudja, hogy Rumpelstilzchen a nevem!“ 44. A királyné nagyon megörült, hogy tudta a nevet, és amikor nem sokkal később a kis ember eljött, és így szólt: „Nos, asszonyom, hogy hívnak engem?“ 45. Először megkérdezte: „Talán Kunz a neved?“ „Nem.“ „Talán Heinz?“ „Nem.“ „Talán Rumpelstilzchen?“ 46. „Ezt az ördög mondta meg neked, ezt az ördög mondta meg neked!“ 47. Aztán dühében megragadta bal lábát mindkét kezével, és kettétépte saját magát.

nur Deutsch
24. felelte a lány. - „Ich habe nichts mehr, das ich geben könnte“, antwortete das Mädchen. 25. „So versprich mir, wann du Königin wirst, dein erstes Kind.“ 26. gondolta a molnár lánya, és mert nem látott más kiutat, megígérte a kis embernek, amit kért. - „Wer weiß, wie das noch geht“, dachte die Müllerstochter, und wusste sich auch in der Not nicht anders zu helfen, und versprach dem Männchen, was es verlangte. 27. Dafür spann das Männchen noch einmal das Stroh zu Gold. 28. Und als am Morgen der König kam und alles fand, wie er gewünscht hatte, so hielt er Hochzeit mit ihr, und die schöne Müllerstochter ward eine Königin. 29. Über ein Jahr brachte sie ein schönes Kind zur Welt und dachte gar nicht mehr an das Männchen. 30. Da trat es in ihre Kammer und sprach: „Nun gib mir, was du versprochen hast.“ 31. Die Königin erschrak und bot dem Männchen alle Reichtümer des Königreichs an, wenn es ihr das Kind lassen wollte. 32. Aber das Männchen sprach: „Nein, etwas Lebendes ist mir lieber als alle Schätze der Welt.“ 33. Da fing die Königin so an zu jammern und zu weinen, dass das Männchen Mitleid mit ihr hatte, und sprach: 34. „Drei Tage will ich dir Zeit lassen, wenn du bis dahin meinen Namen weißt, so sollst du dein Kind behalten.“ 35. Nun dachte die Königin die ganze Nacht über an alle Namen, die sie jemals gehört hatte, und schickte einen Boten über Land, der sollte sich erkundigen, weit und breit nach neuen Namen. 36. Als am andern Tag das Männchen kam, fing sie an mit Caspar, Melchior, Balzer, und sagte alle Namen, die sie wusste, nach der Reihe her. 37. Aber bei jedem sprach das Männlein: „So heiß ich nicht.“ 38. Den zweiten Tag ließ sie herumfragen bei allen Leuten und sagte dem Männlein die ungewöhnlichsten und seltsamsten vor: 39. „Rippenbiest, Hammelswade, Schnürbein?“ 40. Aber es blieb dabei: „So heiß ich nicht.“ 41. Den dritten Tag kam der Bote wieder zurück und erzählte: „Neue Namen habe ich keinen einzigen finden können, aber wie ich an eine hohe Burg um die Waldecke kam, wo Fuchs und Hase sich gute Nacht sagen, so sah ich da ein kleines Haus.“ 42. „Und vor dem Haus brannte ein Feuer, und um das Feuer sprang ein gar zu lächerliches Männchen, hüpfte auf einem Bein und schrie:“ 43. „Heute back ich, morgen brau ich, übermorgen hol ich der Königin ihr Kind; ach, wie gut, dass niemand weiß, dass ich Rumpelstilzchen heiß!“ 44. Da war die Königin ganz froh, dass sie den Namen wusste, und als bald hernach das Männlein kam und sprach: „Nun, Frau Königin, wie heiß ich?“ 45. fragte sie erst: „Heißt du Kunz?“ „Nein.“ „Heißt du Heinz?“ „Nein.“ „Heißt du etwa Rumpelstilzchen?“ 46. kiáltotta a kis ember, és dühében jobb lábával olyan erősen csapott a földbe, hogy az egészen a derekáig belesüllyedt. - „Das hat dir der Teufel gesagt, das hat dir der Teufel gesagt!“ schrie das Männlein und stieß mit dem rechten Fuß vor Zorn so tief in die Erde, dass es bis an den Leib hineinfuhr. 47. Dann packte es in seiner Wut den linken Fuß mit beiden Händen und riss sich selbst mitten entzwei.

Version 3 (Teil 1)

1. Volt egyszer egy szegény molnár, akinek volt egy gyönyörű lánya. - Es war einmal ein armer Müller, der eine wunderschöne Tochter hatte.

2. Egy nap a királlyal beszélgetett, és kérkedve azt mondta: „A lányom képes a szalmát arannyá fonni!“ - Eines Tages sprach er mit dem König und prahlte: „Meine Tochter kann Stroh zu Gold spinnen!“

3. A király, aki szerette az aranyat, kíváncsi lett, és megparancsolta, hogy hozzák elé a molnár lányát. - Der König, der Gold liebte, wurde neugierig und befahl, die Müllerstochter zu ihm zu bringen.

4. Egy szalmával teli szobába vezette, adott neki egy rokkát, és azt mondta: „Holnap reggelre ezt a szalmát arannyá kell fonnod. Ha nem, meghalsz.“ - Er führte sie in eine Kammer voller Stroh, gab ihr ein Spinnrad und sagte: „Bis morgen früh musst du dieses Stroh in Gold verwandeln. Sonst stirbst du.“

5. Aztán bezárta az ajtót, és magára hagyta. - Dann schloss er die Tür und ließ sie allein.

6. A szegény molnár lánya nem tudta, mit tegyen, mert valójában nem tudott szalmát arannyá fonni. - Die arme Müllerstochter wusste nicht, was sie tun sollte, denn sie konnte nicht wirklich Stroh zu Gold spinnen.

7. Kétségbeesésében sírni kezdett. - In ihrer Verzweiflung fing sie an zu weinen.

8. Hirtelen kinyílt az ajtó, és belépett egy kis emberke. - Plötzlich öffnete sich die Tür, und ein kleines Männchen trat ein.

9. „Jó estét, miért sírsz?“ – kérdezte. - „Guten Abend, warum weinst du so?“ fragte es.

10. „Azt kellene tennem, hogy szalmát fonjak arannyá, de nem tudom,“ – felelte. - „Ich soll Stroh zu Gold spinnen, aber ich kann es nicht“, antwortete sie.

11. „Mit adsz nekem, ha megcsinálom helyetted?“ – kérdezte a kis ember. - „Was gibst du mir, wenn ich es für dich mache?“ fragte das Männchen.

12. „A nyakláncomat,“ – mondta a lány. - „Mein Halsband“, sagte sie.

13. A kis ember elvette a nyakláncot, leült a rokkához, és hamarosan az első orsó tele lett arannyal. - Das Männchen nahm es, setzte sich ans Spinnrad, und bald war die erste Spule voller Gold gesponnen.

14. Reggelre az összes szalmát arannyá fonta. - Bis zum Morgen hatte es alles Stroh zu Gold verwandelt.

15. Amikor a király meglátta az aranyat, el volt ragadtatva. - Als der König das Gold sah, war er begeistert.

16. De még többet akart. - Doch er wollte noch mehr.

17. Egy még nagyobb szalmával teli szobába vitette a molnár lányát, és ismét ugyanazt a feladatot adta neki. - Er brachte die Müllerstochter in eine noch größere Kammer voller Stroh und gab ihr dieselbe Aufgabe.

18. Ismét megjelent a kis ember. - Wieder erschien das Männchen.

nur Ungarisch
1. Volt egyszer egy szegény molnár, akinek volt egy gyönyörű lánya. 2. Egy nap a királlyal beszélgetett, és kérkedve azt mondta: „A lányom képes a szalmát arannyá fonni!“ 3. A király, aki szerette az aranyat, kíváncsi lett, és megparancsolta, hogy hozzák elé a molnár lányát. 4. Egy szalmával teli szobába vezette, adott neki egy rokkát, és azt mondta: „Holnap reggelre ezt a szalmát arannyá kell fonnod. Ha nem, meghalsz.“ 5. Aztán bezárta az ajtót, és magára hagyta. 6. A szegény molnár lánya nem tudta, mit tegyen, mert valójában nem tudott szalmát arannyá fonni. 7. Kétségbeesésében sírni kezdett. 8. Hirtelen kinyílt az ajtó, és belépett egy kis emberke. 9. „Jó estét, miért sírsz?“ 10. „Azt kellene tennem, hogy szalmát fonjak arannyá, de nem tudom,“ 11. „Mit adsz nekem, ha megcsinálom helyetted?“ 12. „A nyakláncomat,“ 13. A kis ember elvette a nyakláncot, leült a rokkához, és hamarosan az első orsó tele lett arannyal. 14. Reggelre az összes szalmát arannyá fonta. 15. Amikor a király meglátta az aranyat, el volt ragadtatva. 16. De még többet akart. 17. Egy még nagyobb szalmával teli szobába vitette a molnár lányát, és ismét ugyanazt a feladatot adta neki. 18. Ismét megjelent a kis ember.

nur Deutsch
1. Es war einmal ein armer Müller, der eine wunderschöne Tochter hatte. 2. Eines Tages sprach er mit dem König und prahlte: „Meine Tochter kann Stroh zu Gold spinnen!“ 3. Der König, der Gold liebte, wurde neugierig und befahl, die Müllerstochter zu ihm zu bringen. 4. Er führte sie in eine Kammer voller Stroh, gab ihr ein Spinnrad und sagte: „Bis morgen früh musst du dieses Stroh in Gold verwandeln. Sonst stirbst du.“ 5. Dann schloss er die Tür und ließ sie allein. 6. Die arme Müllerstochter wusste nicht, was sie tun sollte, denn sie konnte nicht wirklich Stroh zu Gold spinnen. 7. In ihrer Verzweiflung fing sie an zu weinen. 8. Plötzlich öffnete sich die Tür, und ein kleines Männchen trat ein. 9. kérdezte. - „Guten Abend, warum weinst du so?“ fragte es. 10. felelte. - „Ich soll Stroh zu Gold spinnen, aber ich kann es nicht“, antwortete sie. 11. kérdezte a kis ember. - „Was gibst du mir, wenn ich es für dich mache?“ fragte das Männchen. 12. mondta a lány. - „Mein Halsband“, sagte sie. 13. Das Männchen nahm es, setzte sich ans Spinnrad, und bald war die erste Spule voller Gold gesponnen. 14. Bis zum Morgen hatte es alles Stroh zu Gold verwandelt. 15. Als der König das Gold sah, war er begeistert. 16. Doch er wollte noch mehr. 17. Er brachte die Müllerstochter in eine noch größere Kammer voller Stroh und gab ihr dieselbe Aufgabe. 18. Wieder erschien das Männchen.

Version 3 (Teil 2)

19. Ezúttal a lány a gyűrűjét adta neki, és a kis ember ismét arannyá fonta a szalmát. - Diesmal gab sie ihm ihren Ring, und erneut verwandelte es das Stroh in Gold.

20. De a király még mindig nem volt elégedett. - Doch der König war noch immer nicht zufrieden.

21. Egy harmadik, még nagyobb szobába vitette, és azt mondta: „Ha most sikerül, a feleségem leszel.“ - Er brachte sie in eine dritte Kammer, die noch größer war, und versprach ihr: „Wenn du es diesmal schaffst, werde ich dich heiraten.“

22. Amikor a kis ember ismét megjelent, a lánynak már nem volt mit adnia. - Als das Männchen wieder erschien, hatte sie nichts mehr zu geben.

23. „Akkor ígérd meg, hogy az első gyermeked az enyém lesz,“ – mondta a kis ember. - „Dann versprich mir dein erstes Kind“, sagte das Männchen.

24. Kétségbeesésében a lány beleegyezett, és reggelre az összes szalma arannyá vált. - In ihrer Verzweiflung stimmte sie zu, und am Morgen war alles Gold gesponnen.

25. A király betartotta az ígéretét, és feleségül vette. - Der König hielt sein Wort und heiratete sie.

26. Egy évvel később a királynőnek gyermeke született. - Ein Jahr später bekam die Königin ein Kind.

27. Ekkor hirtelen megjelent a kis ember, és követelte a gyermeket. - Plötzlich erschien das Männchen und forderte das Kind.

28. A királynő rémülten felajánlotta neki a királyság összes kincsét, de a kis ember csak a gyermeket akarta. - Die Königin war entsetzt und bot ihm alle Reichtümer an, aber das Männchen wollte nur das Kind.

29. Olyan keservesen sírt, hogy a kis ember megsajnálta, és adott neki egy esélyt: - Sie weinte so sehr, dass es Mitleid bekam und ihr eine Chance gab:

30. „Ha három napon belül kitalálod a nevemet, megtarthatod a gyermeket.“ - „Errätst du innerhalb von drei Tagen meinen Namen, darfst du dein Kind behalten.“

31. A királynő minden létező nevet felkutatott. - Die Königin suchte nach allen möglichen Namen.

32. Kipróbálta a „Kaszpár“, „Melchior“, „Balzer“ neveket és sok mást, de a kis ember mindenre azt mondta: „Nem így hívnak.“ - Sie probierte „Caspar“, „Melchior“, „Balzer“ und viele andere, aber jedes Mal antwortete das Männchen: „So heiß ich nicht.“

33. A harmadik napon visszatért egy hírnök, és ezt mondta: - Am dritten Tag kam ein Bote zurück und berichtete:

34. „Láttam egy kis embert az erdőben, aki így ugrándozott és énekelt:“ - „Ich habe gesehen, wie ein kleines Männchen in einem Wald hüpfte und sang:“

35. „Ma sütök, holnap főzök, holnapután elhozom a királynő gyermekét. Ó, de jó, hogy senki sem tudja, hogy Rumpelstilzchen a nevem!“ - „Heute back ich, morgen brau ich, übermorgen hol ich der Königin ihr Kind. Ach, wie gut, dass niemand weiß, dass ich Rumpelstilzchen heiß!“

36. Másnap a királynő megkérdezte a kis embert: „Talán Rumpelstilzchen a neved?“ - Am nächsten Tag fragte die Königin das Männchen: „Heißt du vielleicht Rumpelstilzchen?“

37. A kis ember annyira dühös lett, hogy mérgében kettétépte magát. - Das Männchen wurde vor Wut so zornig, dass es sich selbst in zwei Teile riss.

38. Így a királynő megmenekült, és megtarthatta gyermekét. - Und so war die Königin gerettet und konnte ihr Kind behalten.

nur Ungarisch
19. Ezúttal a lány a gyűrűjét adta neki, és a kis ember ismét arannyá fonta a szalmát. 20. De a király még mindig nem volt elégedett. 21. Egy harmadik, még nagyobb szobába vitette, és azt mondta: „Ha most sikerül, a feleségem leszel.“ 22. Amikor a kis ember ismét megjelent, a lánynak már nem volt mit adnia. 23. „Akkor ígérd meg, hogy az első gyermeked az enyém lesz,“ 24. Kétségbeesésében a lány beleegyezett, és reggelre az összes szalma arannyá vált. 25. A király betartotta az ígéretét, és feleségül vette. 26. Egy évvel később a királynőnek gyermeke született. 27. Ekkor hirtelen megjelent a kis ember, és követelte a gyermeket. 28. A királynő rémülten felajánlotta neki a királyság összes kincsét, de a kis ember csak a gyermeket akarta. 29. Olyan keservesen sírt, hogy a kis ember megsajnálta, és adott neki egy esélyt: 30. „Ha három napon belül kitalálod a nevemet, megtarthatod a gyermeket.“ 31. A királynő minden létező nevet felkutatott. 32. Kipróbálta a „Kaszpár“, „Melchior“, „Balzer“ neveket és sok mást, de a kis ember mindenre azt mondta: „Nem így hívnak.“ 33. A harmadik napon visszatért egy hírnök, és ezt mondta: 34. „Láttam egy kis embert az erdőben, aki így ugrándozott és énekelt:“ 35. „Ma sütök, holnap főzök, holnapután elhozom a királynő gyermekét. Ó, de jó, hogy senki sem tudja, hogy Rumpelstilzchen a nevem!“ 36. Másnap a királynő megkérdezte a kis embert: „Talán Rumpelstilzchen a neved?“ 37. A kis ember annyira dühös lett, hogy mérgében kettétépte magát. 38. Így a királynő megmenekült, és megtarthatta gyermekét.

nur Deutsch
19. Diesmal gab sie ihm ihren Ring, und erneut verwandelte es das Stroh in Gold. 20. Doch der König war noch immer nicht zufrieden. 21. Er brachte sie in eine dritte Kammer, die noch größer war, und versprach ihr: „Wenn du es diesmal schaffst, werde ich dich heiraten.“ 22. Als das Männchen wieder erschien, hatte sie nichts mehr zu geben. 23. mondta a kis ember. - „Dann versprich mir dein erstes Kind“, sagte das Männchen. 24. In ihrer Verzweiflung stimmte sie zu, und am Morgen war alles Gold gesponnen. 25. Der König hielt sein Wort und heiratete sie. 26. Ein Jahr später bekam die Königin ein Kind. 27. Plötzlich erschien das Männchen und forderte das Kind. 28. Die Königin war entsetzt und bot ihm alle Reichtümer an, aber das Männchen wollte nur das Kind. 29. Sie weinte so sehr, dass es Mitleid bekam und ihr eine Chance gab: 30. „Errätst du innerhalb von drei Tagen meinen Namen, darfst du dein Kind behalten.“ 31. Die Königin suchte nach allen möglichen Namen. 32. Sie probierte „Caspar“, „Melchior“, „Balzer“ und viele andere, aber jedes Mal antwortete das Männchen: „So heiß ich nicht.“ 33. Am dritten Tag kam ein Bote zurück und berichtete: 34. „Ich habe gesehen, wie ein kleines Männchen in einem Wald hüpfte und sang:“ 35. „Heute back ich, morgen brau ich, übermorgen hol ich der Königin ihr Kind. Ach, wie gut, dass niemand weiß, dass ich Rumpelstilzchen heiß!“ 36. Am nächsten Tag fragte die Königin das Männchen: „Heißt du vielleicht Rumpelstilzchen?“ 37. Das Männchen wurde vor Wut so zornig, dass es sich selbst in zwei Teile riss. 38. Und so war die Königin gerettet und konnte ihr Kind behalten.

Version 4 (Teil 1)

1. Volt egyszer egy szegény molnár. Volt egy kedves lánya. - Es war einmal ein armer Müller. Er hatte eine liebe Tochter.

2. Egy nap azt mesélte a királynak: „A lányom képes a szalmát arannyá változtatni!“ - Eines Tages erzählte er dem König: „Meine Tochter kann Stroh zu Gold machen!“

3. A király nagyon szerette az aranyat, és látni akarta. - Der König mochte Gold sehr und wollte es sehen.

4. Ezért a molnár lányát egy szalmával teli szobába vitette. - Also brachte er die Müllerstochter in ein Zimmer voll Stroh.

5. Adott neki egy rokkát, és azt mondta: „Holnap reggelre itt mindennek aranynak kell lennie! Különben megbüntetlek.“ - Er gab ihr ein Spinnrad und sagte: „Morgen früh muss hier alles Gold sein! Sonst wirst du bestraft.“

6. Aztán bezárta az ajtót. - Dann schloss er die Tür.

7. A molnár lánya szomorú volt, mert nem tudta, hogyan kell szalmából aranyat készíteni. - Die Müllerstochter war traurig, denn sie wusste nicht, wie man Stroh zu Gold macht.

8. Sírni kezdett. - Sie fing an zu weinen.

9. Hirtelen kinyílt az ajtó, és belépett egy kis emberke. - Plötzlich ging die Tür auf, und ein kleines Männchen kam herein.

10. „Miért sírsz?“ – kérdezte. - „Warum weinst du?“ fragte es.

11. „Nem tudom a szalmát arannyá változtatni!“ – felelte a lány. - „Ich kann das Stroh nicht in Gold verwandeln!“ sagte sie.

12. „Segítek neked. De mit adsz cserébe?“ – kérdezte a kis ember. - „Ich helfe dir. Aber was gibst du mir dafür?“ fragte das Männchen.

13. „A nyakláncomat“ – mondta a lány. - „Mein Halsband“, sagte sie.

14. A kis ember elvette, majd elkezdett fonni. - Das Männchen nahm es und fing an zu spinnen.

15. Reggelre minden arannyá vált. - Am Morgen war alles Gold.

16. A király megörült. - Der König freute sich.

17. De még több aranyat akart. - Doch er wollte noch mehr Gold.

18. Egy még nagyobb szobába vitette a lányt, amely tele volt szalmával. - Er brachte sie in einen noch größeren Raum voller Stroh.

19. Ismét megjelent a kis ember. - Wieder kam das Männchen.

20. Ezúttal a lány a gyűrűjét adta neki. - Diesmal gab sie ihm ihren Ring.

21. A kis ember ismét arannyá fonta a szalmát. - Es spann das Stroh zu Gold.

22. De a király még mindig nem volt elégedett! - Aber der König wollte noch mehr!

nur Ungarisch
1. Volt egyszer egy szegény molnár. Volt egy kedves lánya. 2. Egy nap azt mesélte a királynak: „A lányom képes a szalmát arannyá változtatni!“ 3. A király nagyon szerette az aranyat, és látni akarta. 4. Ezért a molnár lányát egy szalmával teli szobába vitette. 5. Adott neki egy rokkát, és azt mondta: „Holnap reggelre itt mindennek aranynak kell lennie! Különben megbüntetlek.“ 6. Aztán bezárta az ajtót. 7. A molnár lánya szomorú volt, mert nem tudta, hogyan kell szalmából aranyat készíteni. 8. Sírni kezdett. 9. Hirtelen kinyílt az ajtó, és belépett egy kis emberke. 10. „Miért sírsz?“ 11. „Nem tudom a szalmát arannyá változtatni!“ 12. „Segítek neked. De mit adsz cserébe?“ 13. „A nyakláncomat“ 14. A kis ember elvette, majd elkezdett fonni. 15. Reggelre minden arannyá vált. 16. A király megörült. 17. De még több aranyat akart. 18. Egy még nagyobb szobába vitette a lányt, amely tele volt szalmával. 19. Ismét megjelent a kis ember. 20. Ezúttal a lány a gyűrűjét adta neki. 21. A kis ember ismét arannyá fonta a szalmát. 22. De a király még mindig nem volt elégedett!

nur Deutsch
1. Es war einmal ein armer Müller. Er hatte eine liebe Tochter. 2. Eines Tages erzählte er dem König: „Meine Tochter kann Stroh zu Gold machen!“ 3. Der König mochte Gold sehr und wollte es sehen. 4. Also brachte er die Müllerstochter in ein Zimmer voll Stroh. 5. Er gab ihr ein Spinnrad und sagte: „Morgen früh muss hier alles Gold sein! Sonst wirst du bestraft.“ 6. Dann schloss er die Tür. 7. Die Müllerstochter war traurig, denn sie wusste nicht, wie man Stroh zu Gold macht. 8. Sie fing an zu weinen. 9. Plötzlich ging die Tür auf, und ein kleines Männchen kam herein. 10. kérdezte. - „Warum weinst du?“ fragte es. 11. felelte a lány. - „Ich kann das Stroh nicht in Gold verwandeln!“ sagte sie. 12. kérdezte a kis ember. - „Ich helfe dir. Aber was gibst du mir dafür?“ fragte das Männchen. 13. mondta a lány. - „Mein Halsband“, sagte sie. 14. Das Männchen nahm es und fing an zu spinnen. 15. Am Morgen war alles Gold. 16. Der König freute sich. 17. Doch er wollte noch mehr Gold. 18. Er brachte sie in einen noch größeren Raum voller Stroh. 19. Wieder kam das Männchen. 20. Diesmal gab sie ihm ihren Ring. 21. Es spann das Stroh zu Gold. 22. Aber der König wollte noch mehr!

Version 4 (Teil 2)

23. Egy hatalmas szobába vitette, amely tele volt szalmával. - Er brachte sie in einen riesigen Raum.

24. „Ha ezt megcsinálod, feleségül veszlek!“ – mondta a király. - „Wenn du das schaffst, heirate ich dich!“ sagte er.

25. A kis ember újra megjelent. - Das Männchen kam wieder.

26. A molnár lánya már semmit sem tudott neki adni. - Die Müllerstochter hatte nichts mehr zu geben.

27. „Akkor ígérd meg, hogy az első gyermeked az enyém lesz!“ – mondta a kis ember. - „Dann versprich mir dein erstes Kind!“ sagte das Männchen.

28. A lány beleegyezett. - Die Müllerstochter stimmte zu.

29. Reggelre minden arany lett, és a király feleségül vette. - Am Morgen war alles Gold, und der König heiratete sie.

30. Egy évvel később a királynőnek gyermeke született. - Ein Jahr später bekam die Königin ein Baby.

31. Akkor visszatért a kis ember. - Da kam das Männchen zurück.

32. „Most add ide a gyermeked!“ – mondta. - „Jetzt gib mir dein Kind!“ sagte es.

33. A királynő kétségbeesett. - Die Königin war verzweifelt.

34. Kérte, hogy találjanak más megoldást. - Sie bat um eine andere Lösung.

35. „Ha három nap alatt kitalálod a nevemet, megtarthatod a gyermeket!“ – mondta a kis ember. - „Errätst du meinen Namen in drei Tagen, darfst du dein Kind behalten!“ sagte das Männchen.

36. A királynő sok nevet kipróbált: „Péter? Károly? János?“ - Die Königin riet viele Namen: „Peter? Karl? Hans?“

37. De a kis ember mindig azt mondta: „Nem!“ - Doch das Männchen sagte immer: „Nein!“

38. A harmadik napon egy szolgáló visszatért, és ezt mesélte: - Am dritten Tag kam ein Diener zurück und erzählte:

39. „Hallottam egy kis embert az erdőben énekelni:“ - „Ich habe ein Männchen im Wald singen gehört:“

40. „Ma sütök, holnap főzök, holnapután elhozom a gyermeket. Ó, de jó, hogy senki sem tudja, hogy Rumpelstilzchen a nevem!“ - „Heute back ich, morgen brau ich, übermorgen hol ich mir das Kind. Ach, wie gut, dass niemand weiß, dass ich Rumpelstilzchen heiß!“

41. Másnap a királynő megkérdezte: „Talán Rumpelstilzchen a neved?“ - Am nächsten Tag fragte die Königin: „Heißt du Rumpelstilzchen?“

42. A kis ember annyira dühös lett, hogy mérgében kettétépte magát! - Das Männchen wurde so wütend, dass es sich vor Zorn selbst zerriss!

43. Így a királynő megtarthatta gyermekét, és boldogan élt tovább. - So konnte die Königin ihr Kind behalten und lebte glücklich weiter.

nur Ungarisch
23. Egy hatalmas szobába vitette, amely tele volt szalmával. 24. „Ha ezt megcsinálod, feleségül veszlek!“ 25. A kis ember újra megjelent. 26. A molnár lánya már semmit sem tudott neki adni. 27. „Akkor ígérd meg, hogy az első gyermeked az enyém lesz!“ 28. A lány beleegyezett. 29. Reggelre minden arany lett, és a király feleségül vette. 30. Egy évvel később a királynőnek gyermeke született. 31. Akkor visszatért a kis ember. 32. „Most add ide a gyermeked!“ 33. A királynő kétségbeesett. 34. Kérte, hogy találjanak más megoldást. 35. „Ha három nap alatt kitalálod a nevemet, megtarthatod a gyermeket!“ 36. A királynő sok nevet kipróbált: „Péter? Károly? János?“ 37. De a kis ember mindig azt mondta: „Nem!“ 38. A harmadik napon egy szolgáló visszatért, és ezt mesélte: 39. „Hallottam egy kis embert az erdőben énekelni:“ 40. „Ma sütök, holnap főzök, holnapután elhozom a gyermeket. Ó, de jó, hogy senki sem tudja, hogy Rumpelstilzchen a nevem!“ 41. Másnap a királynő megkérdezte: „Talán Rumpelstilzchen a neved?“ 42. A kis ember annyira dühös lett, hogy mérgében kettétépte magát! 43. Így a királynő megtarthatta gyermekét, és boldogan élt tovább.

nur Deutsch
23. Er brachte sie in einen riesigen Raum. 24. mondta a király. - „Wenn du das schaffst, heirate ich dich!“ sagte er. 25. Das Männchen kam wieder. 26. Die Müllerstochter hatte nichts mehr zu geben. 27. mondta a kis ember. - „Dann versprich mir dein erstes Kind!“ sagte das Männchen. 28. Die Müllerstochter stimmte zu. 29. Am Morgen war alles Gold, und der König heiratete sie. 30. Ein Jahr später bekam die Königin ein Baby. 31. Da kam das Männchen zurück. 32. mondta. - „Jetzt gib mir dein Kind!“ sagte es. 33. Die Königin war verzweifelt. 34. Sie bat um eine andere Lösung. 35. mondta a kis ember. - „Errätst du meinen Namen in drei Tagen, darfst du dein Kind behalten!“ sagte das Männchen. 36. Die Königin riet viele Namen: „Peter? Karl? Hans?“ 37. Doch das Männchen sagte immer: „Nein!“ 38. Am dritten Tag kam ein Diener zurück und erzählte: 39. „Ich habe ein Männchen im Wald singen gehört:“ 40. „Heute back ich, morgen brau ich, übermorgen hol ich mir das Kind. Ach, wie gut, dass niemand weiß, dass ich Rumpelstilzchen heiß!“ 41. Am nächsten Tag fragte die Königin: „Heißt du Rumpelstilzchen?“ 42. Das Männchen wurde so wütend, dass es sich vor Zorn selbst zerriss! 43. So konnte die Königin ihr Kind behalten und lebte glücklich weiter.